Somogyi Ujsag, 1930. június (12. évfolyam, 123-145. szám)
1930-06-01 / 123. szám
XII. évfolyam * 123. szám, Ara 12 fillér Kaposvár, 1930. junius 1., vasárnap Előfizetett Arak: io hóra 2 pengő, negyedévre 6 pengő, postán vagy káshoz szállítva — Hirdetések díjszabás szerint POLITIKAI NAPILAP --—»H—— Felelős szerkesztő: II. EGLY ERNŐ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kaposvár, Korona utca 7. szám Interurban telefon 5. szám Emlékezzünk 1920. jún.4-ére ! Kaposvár, május 31. Június 4-én lesz 10 esztendeje. Amikor megtörtént, azzal a sovány vigasszal igyekeztünk magunkat áltatni: hát meddig tarthat, 10 esztendőnél tovább semmi esetre, talán még addig sem. Ebben az áltatásban, vigasztalásban benne volt az igazát tudó becsületes magyar lélek megnyilatkozása, amelyik nem merte feltételezni, hogy egy ilyen égbekiáltóan igazságtalan, a történelemben példa, anélkül álló rosszindulatú, kétségbeejtő tájékozatlansággal, vétkes könnyelműséggel és nemtörődömséggel létrejött »békekötés«, 10 esztendő kijózanodása alatt meg ne változzék. És most itt állunk az első jubileumnál. Az első évtized fordulójánál. Szemünkkel hiába kutatjuk az előttünk ködlő jövendőt. Semmit nem látunk. Pár félénk sugár bátortalankodik, itt is, ott is hallatszik hang, de az életszekér rohan tovább. Új problémák vetődnek fel,a világ népei veszkődnek, kínlódnak, ezer a bajuk maguknak is, mit törődnek ők azzal, hogy a Duna völgyében él egy nemzet, amelyik már 10 éve hordja a vadaira érdemtelenül rakott keresztet. Egyet azért látunk: hogy kezdenünk kell veszekedett erővel, mint kiéhezett fenevadaknak, dühhel, fanatizmussal. Ehhez erő, önbizalom kell. Az alábbiakban egy kis csokrot állítottunk össze a »békekötést« megelőző idők lapszemelvényeiből. Olvassuk és ha másként nem megy, korbácsoljuk bele magunkat az akkori hangulatba, hogy 1930. június 4-én még vadabb erővel csapkodjon l a tiltakozás árja. Íme, lapszemelvlények 1920 májusjúnius havából: Amikor ,a békeszerződés tervezeteit a Párisban tartózkodó magyar küldöttség átvette, a Területvédő Liga kiáltványban fordult a nemzethez. Felírása ez volt: »Elvégeztetett?;... Nem!« A kiáltvány így kezdődik: »Magyarok! Béke az, amit nekünk ajánlanak? Nincs magyar, aki ép ésszel és romlatlan] szívvel azt mondhatná, hogy: az!... Igazságtalan s a történelemben példátlan kegyetlenség.... Ne higyje senki, hogy ez már elvégeztetett.« Az állami színházak az országos gyászra való tekintettel, január 17. és 19-én, tehát három napra, zárva maradtak. 1920. május 7. A békeszerződés szövegét a kormány átveszi. A budapesti egyetemi ifjúság a Területvédő Liga helyiségeikk előtt tüntetést rendezett, amelyben felhívták a Ligát, kövessen el mindent abban az irányban, hogy a kormány, illetve a nemzetgyűlés a békeszerződés aláírását tagadja meg. Határozatképen kimondták, hogy ellenállásuk és bizalmuk kifejezéseképen a mai naptól kezdve zöld gályát hord mindenki. Délután 6 órakor a Területvédő Liga »Nem! Nem! Soha!« felirású tábláival, a Himnuszt, a Szózatot és Kossuthi nótát énekelve, négyes sorokban járták be a főváros főbb útvonalait. Gróf Apponyi Albert nyilatkozata: ,»Kár volna egy szót is vesztegetni annak ismétlésére, amit számtalanszor kifejtettem, hogy úgy Magyarország históriai jogának, mint a népjog általános elveinek, a nemzetek önrendelkezésének és a kultuszfennntartás emberi kötelességének szempontjából, valamint életképes gazdasági és politikai egyéniségek alkotásainak és így Európa nyugalmának szempontjából ez a békeszerződés a legrettenetesebb eltévelyedés, amely csak elgondolható!« 1920. május 7 A Területvédő Liga a Vigadóban nagygyűlést rendezett. Lázár Adolf volt az első szónok, aki kijelentette: »A békeszerződés aláírása biztos halál!« Ajtay József dr. olvasta fel a tiltakozó határozati javaslatot, mely szerint megszállott területeken sanyargatott véreinkfelszabadításáért, Magyarország szent határainak visszaállításáért minden erőfeszítésre és áldozatra készen állunk. Ezután felszólaltak és elfogadták a határozati javaslatot a különböző egyesületek és testületek képviselői Perényi Zsigmond báróval, a Nemzeti Szövetség elnökével az élükön. Ugyanakkor a Petőfi-téren is tiltakozó gyűlés volt 50—60 ezer főnyi résztvevővel, melyet az Ébredő Magyarok Egyesülete rendezett. 1920. május 11. Gróf Teleki Pál külügyminiszter nyilatkozata a nemzetgyűlésen: „Csak a tatárjárás és a mohácsi vész emlékeztet arra a szerencsétlenségre, amelyben most vagyunk.« Rákosi Jenő nyilatkozata: A mi kötelességünk az ellen tiltakozni és megfogadni, hogy ezentúl akármit írunk, beszélünk, akármit gondolunk, az lesz a vezérgondolatunk, hogy soha, soha, soha! 1920. május 12. A Területvédő Liga tiltakozó nagygyűlést tartott a Tudományos Akadémia nagytermében az összes akkori társadalmi egyesületek részvételével. E gyűlésen dr. Raffay Sándor püspök többek között a következőket mondta elnöki megnyitó beszédében: »A kocka eldőlt ésvakra fordult. Kimondták az ítéleteit. A bosszú diktálta ezt, kegyetllen és rövid: »Feszítessék meg!« És az ezeréves Magyarorzságot megfeszítették. — Most szétmarcangolják véres testét, hogy a lelkünket is összetörjék. Sirassuk el különösen a nyugati kultúrába, emelkedettségbe, keresztény emberszeretetébe, méltányló igazságosságosságába vetett naiv hitünket. Csak a hazát ne sirassuk: a haza nem halt meg. A hazának örök élelje van, nem könny és siránkozás, de vér és verejték tartja meg az életnek. Félre a könnyekkel, fel a fejekkel! Mi ennek a békeszerződésnek sem igazságát, sem érvényességét el nem ismerjük. Ünnepélyesen tiltakozunk a magyar milliók nevében abékeszerződés elfogadása és aláírása ellen. Nekünk ezt a békét aláírnunk nem szabad akkor se, ha újabb megszállás szakadna ránk. Önmagunkat nem gyalázhatjuk meg. Tudjunk inkább meghalni, mint becstelenül élni, tiporjanak inkább el, mint vessenek meg bennünket!«. A tiltakozó határozatot a nagygyűlés egyhangúan elfogadta és a határozatot a nagygyűlés küldöttsége a kormányzónak, a miniszterelnöknek (Simonyi Semadam Sándor) és gróf Apponyi Albertnak ugyanaznap átadta. Beszédet mondott továbbá Karaffiálth Jenő, a Liga alelnöke. — Tüzes szavakkal ostorozta azt azigazságtalanságot, amely a megajánlott békével Magyarországot érte. 1920 május 14 A Területvédő Liga hatalmas tüntető felvonulást rendezett a parlament előtti térről a milleniumi oszlop elé, amelyben százezeret meghaladó embertömeg vett részt. Koszorút helyezett Árpád szobrára a következő felirattal: »Megszerezted —Megtartjuk!« A milleniumi oszloptól Washington szobrához vonultak fel, hol Ajtay József dr., a Liga ügyvezető elnöke felolvasta a röpgyűlés által elfogadott kiáltványt, amelyben a Liga kéri az amerikai nagy nemzetet, emelje fel tiltakozó szavát a nemzetek szabadsága nevében a vérlázító béke ellen. Ugyanakkor koszorút helyeztek a szoborra a következő felirattal: »Washington szelleme légy velünk a reánk váró szabadságharcban!«. 1920. május 27. A Területvédő Liga tiltakozó nagygyűlést rendezett a Vigadóban a készülő béke ellen. Beszédet mondott Okolicsányi László, ki csodálkozva kérdi, ha Apponyinak nem volt felhatalmazása arra, hogy ilyen békét aláírjon, hol veszi a kormány a felhatalmazást arra, hogy ezt a békét aláírja ? Az aláírás ellen a tiltakozás az egész nemzetben él és ennek most már nem szavakban, hanem tettekben kell megnyilvánulnia. (Beszéde további részét a hirlapcenzura törölte.) További szónokok voltak: Altenburger Gyula, Lipovniczky Pál, Wolff Károly, F. W. Jowett, angol lelkész, Barabás József, esperes és végül Thirring Gusztáv. A Területvédő Liga éles harcot indított a béke aláírása ellen. Országos izgalom és mozgalom támad ,amelyet a kormány a Millerand-le- Vélre való hivatkozással igyekezett lecsillapítani. Eltiltá a tüntető felvonulásokat. Az újságok Ajtay József dr. ügyvezető elnököt megint terrúvolták a Területvédő Liga álláspontja felől. Ajtay József kijelente: »A Liga a leghatározottabban tiltakozik az ellen a beállítás ellen, hogy a Miillerand kisérőlevelébenmegígért határkiigazítással a békeszerződés reperálható lenne. Reméli, hogy az országos felzúdulás meggondolásra, sőt visszalépésre fogja hirni a kormányt. A Liga mindent el fog követni, hogy az illetékes tényezőket visszatartsa az aláírás végzetes lépésétől. A kormány minden tüntető felvonulást eltiltott ugyan, de a Területvédő Liga mégis módot fog találni a betiltás ellenére is, hogy a nemzet egyetemes és impozáns tiltakozása teljes mértékben kifejezésre jusson.« 1920. június 3. A Területvédő Liga tüntető zarándokot rendezett nagyjaink szobraihoz és síremlékeihez. Vörösmarty Mihály szobránál Ajtay József beszélt. Beszédének vége: »Húszmillió ajkon felcsendül: Hazádnak rendületlenüll«. Petőfi Sándor szobránál Okolicsányi László úr beszédét így fejezte be: »Esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk«. A budai honvédszobornál Karafiáth Jenő mondott ünnepi beszédet. A Területvédő Liga koszorúja a következői felírást viselte: »Szent határainkat honvéderény szerzi vissza!« Kossuth Lajos mauzóleumánál Szonntagh Tamás tartott ünnepi beszédet és koszorúzta meg a sírt. 1920. június 4. A békeszerződés aláírásának napján a nemzetgyűlés Rakovszky István elnök előterjesztésének meghallgatása után tanácskozását gyásza jeléül abbahagyta e napra. Rakovszky István beszédét így fejezte be: »A tőlünk elszakított országrészeknek pedig azt üzenjük: ezerévi együttlét után várnunk kell, de nem örökre!