Somogyi Ujsag, 1930. július (12. évfolyam, 146-172. szám)

1930-07-01 / 146. szám

XII. évfolyam, 146. * szám Ara­t0 fillér Kaposvár, 1930. julius 1., kedd Előfizetési árak : fitt hóra 2 pengő, negyedévre 6 pengő, postán vagy folihoz szállítva — Hirdetések díjszabás szerint POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: II J. E­G­L­Y ERNŐ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kaposvár, Korona­ utca 7. szám Interurban telefon 5. szára A csorbatói konferencia A kisantant képviselői csorbatói konferenciájukon olyan értelmű ha­­tározatot hoztak, hogy semmi okuk nincs arra, hogy a magyar kérdés­ben elfoglalt álláspontjukon változ­tassanak. No, azért a határozatért Ugyan nem volt értelme ebben a nyári kánikulában a Csorba-tó hű­vös partján menedéket keresni. Ah­hoz azután szó fér, hogy van-e je­lentősége az ilyen kisantant-i hatá­­rozgatásoknak. Azt nagyon jól­­tud­­j­uk, hogy ennek a három trianoni »boldog« országnak minden szervez­kedése ellenünk irányul. A kisan­­tantszövetség is diptorrfácai mumus akar lenni, amelyik minden szélleb­­benésre hajlandó kiugrani bozótjá­ból, hogy ijesztegessen. Az a kérdés azonban, hogy a cél­­bavett, olyan nyúlszivű-e, hogy a kisántántéri fenyegetéseire rögtön citerázásba kezd. Benesék fegyver­tára a bőségesen termelt rágalom­­muníció terén, ha nem is fogy, de patronálnál egyre jobban beigazo­lódik, hogy azok vaktöltések. Évek óta hirdetjük ezt, amire kezd rá­jönni a külföld is. Jó volt tehát új­ból összehívni értekezletüket, hogy vélt jelentőségüket elhitetni igye­kezzenek a külföldön. A csorbatói konferenciáin szóba került a kisán­­taninak a többi európai államokhoz való viszonya is. Ez annyit jelent, hogy a Csorba­tó évszázados fenyőrengetegei­­alatt alig vitáznak másról, mint Magyar­­országról. Ez az a pont, amelyen a rablóbecsület a közösen elővezett préda további birtoklása érdekében még ma egy véleményen tud lenni. Maguk is szükségesnek tartották, hogy e tekintetben értekezletükről kiadott jelentésükben hangsúlyozzák az elfogadott határozatok során ta­núsított egyhangú magatartásukat. Mi erre csak annyit válaszolha­tunk, hogy amikor valamit annyira hangoztatni kell s annak ismétlése — szinte az unalomig — szükséges, valahol baj van a kréta körül. Ennek a bajnak mindjárt az elevenére is tap­intuk akkor, ha megállapítjuk, hogy a kisántant konferenciázgatá­­sa tulajdonképpen lényegileg porhind­ítés a világ szemébe, hogy ők mily egységesek, mily hatalmas erőt kép­viselnek az európai politikában s hogy mily nagy szükség van szövet­ségükre, Európa közel keletének s status quoja érdekében. Ez olyan dolog, mint mikor valaki pótolhatat­lannak tartja magát s ezt elhitetni akarja környezetével, de jön egy influenza bacillus, ágybadönti és kisül, hogy éppenséggel nem dőlt össze a világ, sőt utóda talán job­ban is csinálta a dolgokat. A kiadott hivatalos jelentés mö­gött, ha valaki olvasni tud, inkább arra a megállapításra jöhet, hogy ez a csorbatói tanácskozás csupán pro forma konferenciázás volt s ta­­lán egy kis puhatolódzás egymás területein, hogy miként vélekednek­­a hágai és párisi tárgyalások után beállt erőviszonyokról. Szükségesnek tartották, hogy Pá­­ris után, ahol épen elég leckét kap­tak, kissé összeszedjék megtépett hadállásaikat. Annyira azonban nem oktalanok, hogy ne találtak volna­­a tárgyalásokhoz olyan kiindulási pontot, amelyik ne biztosította vol­na számukra e tekintetben az össz­hangot. S ez Magyarország. Hetek­kel megelőzőleg tele volt Európa sajtója a magyar királykérdés idő­szerűtlen és oktalan pertraktálásá­­val, amely híranyag a kisantant hír­irodái útján jutott el a sajtóhoz. Ezt az akciót már akkor az európai közvélemény megdolgozásának te­kintettük s most "a csorbatói kon­ferencia után a leghatározottabban megállapíthatjuk, hogy mindez a sok badar hír csak azért bocsájtatott­­útra, hogy a kisantant az ő jelen­tőségét s szövetségének szükséges­­ségét indokolni tudja a világ előtt. A földmivelésügyi miniszternek jelentést kell tenni az aratásról Kapos­vár, június 30. Mayer János földmivelésügyi mi­niszter az összes törvényhatóságok­nak rendeletet küldött, melyben utasítja a városok és községek ve­zetőit, hogy az aratás megkezdésé­ről azonnal tegyenek jelentést a földmivelésügyi minisztérium munka­ügyi osztályának. Egyben elrendelte, hogy az aratás folyamán esetleg felmerülő minden­nemű mozgalmakról s azok okairól, valamint a mozgalmakkal kapcso­­tos intézkedésekről távirati úton tegyenek a hatóságok a földmive­lésügyi miniszternek jelentést. Évzáró ünnepélyek a kaposvári iskolákban Kaposvár, június 30. Tíz hónap kemény munkája után, tegnap a kaposvári iskolákban is ko­­moly, bensőséges ünnepélyek kere­tében osztották ki­­a bizonyítványo­­kat. Délelőtt kilenc órakor az összes templomokban istentiszteleteket pon­­tifikáltak, amelyeken a tanárok ve­zetésével az intézetek tanulóifjúsá­ga teljes számban megjelent. Az is­tentiszteletek után az iskolákban gyülekeztek a tanulók, ahol az év­záró ünnepélyek lejátszódtak. A reálgimnáziumban dr. Pongrácz Károly igazgató lelkes beszéde vezette be az ünnepélyt, mely után dr. Szigethy Gy. Sándor egészségügyi főtanácsos, diákszö­­vetségi elnök gondolatokban gaz­dag szónoklatában az iskolában fel­állított hősi emlékműről beszélt. El­mondotta, hogy az emlékműre ez év­ben is 60 pengőt adományozott a szövetség, melynek taglétszáma az utóbbi időben 30 taggal szaporodott. A mély hatást kiváltó beszéd után dr. Hajnal István egyetemi magán­tanár a 20 évvel, dr. Kisfaludy Imre pécsi ügyvéd a 15 évvel és Kispál József a 10 évvel ezelőtt az intézet­ben érettségizettek nevében szóltak az ifjúsághoz. A szép beszédek után dr. Pong­­rá­cz igazgató az osztályok jeles ta­nulóinak külön adta át a bizonyít­ványokat ,úgyszintén ekkor részesí­tette igazgatói dicséretben Riba II. osztályú tanulót, akin egy szarvasi család érdekében egyik szarvasi új­ságban írt cikkével szerzett hervad­hatatlan érdemeket. A Himnusz után az intézet tanulói a hősi emlékmű előtt vonultak el példás rendben. Itt említjük meg, hogy a 20, 15 és 10 évvel érettségizettek tartottak találkozót,, amelyeken lelkesen ün­nepelték az intézet tanári karát. A felsőkereskedelmiben nem volt évzáró. Nem lehetett meg­tartani, mert nincs megfelelő helyi­ség­. Meg kellene oldani már ezt az iskolahelyiség kérdését, mert így tényleg csak a legnagyobb erőfeszí­­téssel lehet biztosítani az iskola rendjét. A tanárok az egyes osztá­lyokban, külön külön adták át a bi­zonyítványokat. A polgári fiúiskola benlsőséges keretek között tartotta meg évzáróját. A kitűnően Vezetett iskola valamennyi tanulója megje­lent az ünnepélyen, amelyet a 10 órai Te Deum után 11 órakor tar­tottak meg. A negyedik osztályos növendékek nevében Kovács Ferenc mondott a lélek érzékeny húrjain játszó búcsúbeszédet. A szemekben könnycseppek fénylettek, amikor a kisdiák utolsó mondata elhangzott: Távozunk innen, de soha nem felejt­jük el ezt a helyet, ahol a­nnyi szép emlékkel és tudással lettünk gazda­gok. Szabady József verse után Gá­los Ferenc retorikai szépségekben gazdag beszédében szólt az ifjúság­hoz. A leánylíceumban is dr. Biró Lajos igazgató mondott a bizonyítványosztás előtt beszédet. Köszönetet mondott a vallás és köz­­oktatásügyi miniszternek, Kaposvár megyei városnak a támogatásért. Felhívta a tanulók figyelmét a szü­leikkel és az intézettel szembeni kö­telességeikre. A tanári kar munká­ját köszönte meg ,majd pedig felol­vasta az intézet előmeneteli statisz­tikáját, mely szerint jeles 55, jó 100, elégséges 85, nem felelt meg a kö­vetelményeknek 34 tanuló (12 száza­lék). A Himnusz eléneklése után az osztályokban az osztályfőnökök osz­tották ki a bizonyítványokat A polgári leányiskolában a Te Deum után gyülekeztek az iskola tanulói. A közös ünnepélyt az intézet udvarán tartották meg. A Himnusz után tréfás színjátékot mutattak be a növendékek. Szavalat után Nagy Mária a negyedikesek nevében búcsúzott a tanári kartól és intézettől. Lélekemelő beszédben Seid Anna igazgatóhelyettes bú­csúztatta a végzett növendékeket, majd pedig kiosztotta a jutalmakat. A bensőséges ünnepély után osztot­ták ki a bizonyítványokat. Az iparostanonciskola ünnepélyén Lengyák György igaz­gató mondott lendületes beszédet a tanoncokhoz, majd pedig kiosztotta a díjakat. Nagyon sok iparosiskolai tanuló kapott jutalmat (könyvet, pénzt stb.) Itt említjük meg, hogy az iparostanonciskola ez évben is kitűnő eredménnyel dolgozott, mely­nek elérésében nagy része van az új igazgatónak, aki ambícióval, rá­termettséggel minden igyekezetével azon van, hogy a nívót emelje. A Petőfi­ utcai elemi iskolában is impozáns keretek között tartot­ták meg az évzáró és tornaünne­pélyt. Mintegy 300 gyermekszerető szülő és nézet előtt harmóniával ki­sérve, a Himnusszal nyitották meg az ünnepélyt, melyet a tornavizsga követett. Az össztorna páratlan si­kerrel fejeződött be, mely után a zászlót megkoszorúzták s külön-kü­­lön csapatokban diszlépésben vonul­­tek el a zászló előtt. Plauder Kál­mán igazgató mondotta a záróbeszé­det. Ezek után szavaltak: Kelemen István, Gáli Gizella, Bokor N., Do­­lecsek Zs., Bokor Ilonka, Pirity, Zubovics Gy., Molnár M. Nagy Ju­liska melegszavú beszéddel búcsú­zott az iskolától, majd a Hiszekegy eléneklésével végetért az ünnepély. Termelési jutalom a gazdáknak A gabonajavaslat alapelve: a ga­bona árjavítása a 3 pengős gabona­jegy segítségével csorbítatlanul fenn­marad és minden kritikát és táma­­­dást legyőzve, érvényesülni fog a gyakorlatban a gabonatermelő ja­vára. Azt fogja eredményezni, hogy minden métermázsa búza és rozs ára fejében a termelő gazda a minden­kori piaci árnál 3 pengővel többet fog kapni. Hiába kísérlik meg bizonyos piaci tényezők a gabonaüzlet látható sza­­bottálásával már jóelőre diszkreditál­­ni a gabonajegyrendszert, ami csak arra szolgál, hogy az ellenzéki agi­táló­jó azt a hamis tételt állítsa fel, mintha íme, a gabonajegy három­­pengős termelési prémiuma a ga-

Next