Somogyi Ujsag, 1930. december (12. évfolyam, 274-296. szám)

1930-12-02 / 274. szám

XII. évfolyam. * 274. szám ^mmmMmasBaas&ivaBtorwavíF!rtimaTM^*s& z&ex&gs&am Ära ÍO fillér Kaposvár, 1930. december 2., kedd Előfizetési árak:­­ POLITIKAI NAPILAP | Szerkesztőség és kiadóhivatal: fcóra 2 pengő, negyedévre 6 pengő, postán vagy I — '■...­­ «■■mi I Kaposvár, Korona-utca 7. szál­láshoz szállítva — Hirdetések díjszabás szerint­­ Felelős szerkesztő: IIJ. E G L Y ERNŐ I Interurban telefon 5. szám Titulescu a revízió aktualitásáról írta: dr. Vákár P. Arthur v. miniszteri biztos, kormányfőtanácsos Titulescu Románia londoni köve­­te európai érdeklődésre érett és a tengeren túlra is elhangzó előadást tartott a cambridgei egyetemen. — Ti árnyas érdekessége van a cam­­bridgei aula nagy eseményének. Az egyik az, hogy Titulescu tartott elő­­feadást a­­békerevízióról, másik az, hogy az évszázados cambridgei egye­­tem falai hallgatták a görög-japán­ba oltott román államférfin fejtege­­téseit, s harmadik az, hogy a Nép­­szövetség nagy debattere, a béke­szerződések érdekszerinti védelme­zője, tudományos fórum előtt kény­telen volt elismerni, hogy »az em­­beriség előtt a béke eszközévé tűnik fel a szerződések revíziója«. Ha a tíz évvel'­­ezelőtt elaludt' Rip van Winkle felébredne hosszú álmából, nem hinne a szemének, hogy ugyan,­az a Titulescu beszél a békerevízió lehetőségeiről, aki a béke állandó­­ságát, örökéletű voltát megdönthe­­tetlen dogmának vallotta, amelynek alapzatán épülhet fel és állandó­sulhat az új Európa. Titulescu elő­­adásának cím­e: »A béke eszméjének előhaladása« volt. Titulescu már elő­­adásának dm­ében elárulja azt, hogy már az ő benső énjében is meg­volt a meghasonlás, mert míg érez­te a békeszerződések tarthatatlan­­ságát, másrészt azt is látta, hogy az igazi béke­­eszméjének feltűné­sét ,előrehaladását nem lehet m­eg­­állítani, mert ez a tudat az egye­­sek lelkéből átömlött a népek lel­kébe s tengerárrá dagadt, amelyet útjában megállítani nem lehet. — Ha a béke csak egy szó — mondotta Titulescu — úgy diadal­­maskodott, mert sohasem beszéltek róla többet, mint ma. Ha a béke törvényes, egyszerű szervezettség, Úgy a béke eszméjének fölemelkedő irányzatában vagyunk. Ha azonban a béke új, amint annak lennie kell, közhangulat, akkor be kell valla­nunk, hogy az utóbbi időben saj­­nálatos visszaesést tapasztalhatunk. Fejtegetései közben egy szédüle­tes nagy igazságot szegezett le, amely igazságnak kapcsolata reve­­lációként hat a magyar történelemre s az abból levont tanulságokra. A leszerelés kérdésével kapcsolatban az orosz problémát fejtegette s az orosz probléma gerincében meg­látta Románia vigasztalan helyzetét, amelyet ilymódon aposztrofált­. »Nem jogos dolog — mondotta —, hogy ezek az államok az orosz fegyverkezéssel szemben egyedül viseljék a folytonos fegyverkezés költségeit, amikor a többiek a le­­szereléssel meg fogják könnyíteni a m­agjuk népének adóit, noha ezek az államok nemzetközi és nem nem­zeti missziót teljesítenek. A meg­oldás a népszövetségi paktum ló.ik szakaszában előírt, a megtámadás esetére vonatkozó szerződési köte­­lezettség erőteljesebb formulázása lenne. De a ló.ik szakasz tág ér­­telmezésű. S most, amikor a dolgok így állanak, az emberiség előtt a béke eszközéül tűnik fel a szerző­­dések revíziója«. Nem tudjuk, lesz-e visszhangja Titulescu eme kijelentésének a ma­­gyar történelem emlőin felnőtt ma­­gyar fővárosi sajtóban s azt sem tudjuk, hogy az európai sajtó vissza­hangozni fog-e ettől a tetemrehívás­­tól, de annyi bizonyos, hogy a ma­gyar nép az igazság öntevésének megnyilatkozását láthatja a camb­ridgei egyetem aulájában tartott elő­­adásából. Íme, Titulescu szankció, kát követel országa részére, mert nem teljesíthet Románia »nemzet­­közi missziót«, ellenszolgáltatás nél­kül! ? Itt állunk Európa és Amerika szí­­ne előtt a magyar történelemmel Itt állunk a világ népei előtt sebeink­­kel. Itt állunk az­ emberiség nagy betegágyánál, a történelem rendjén részünkre kiállított nagy számlával, s azt kérdezzük a megvénhedt s a páriskörnyéki békékben kendőzötten megjelenő új Európától, hát ve­­tette-e fel valaki valahol azt a kér­dést, hogy Magyarország akkor, amikor nem nemzed, hanem »nem­zetközi missziót teljesített« a török, tatár feltartóztatásával, akkor folyó­­számlára dolgozott?! Titulescu nyelvezete nem a pol­­gári társadalom nyelve. A Titules­­cuk észjárása nem a vérző és nél­­külöző polgárság észjárása, hanem a diplomatáé, aki az orosz veszede­lem rémével riasztja fel az alvó Euró­pát akkor, amikor a saját országá­ról van szó, de elzárja az igazságot útjában, amikor Magyarorszzág év. Százados történelméről van szó. Ti­tulescu az orosz veszedelem közel­ségének hangoztatásával követel európai segítséget Románia számá­ra. Románia Titulescu szerint most »nemzetközi missziót teljesít«. Kér­­dezzü­k, hát Magyarország a »Nyu­gat védbástyája«, milyen missziót teljesített, amikor nem tíz­, nem­ húsz, nem harminc éven, hanem évszázado­­kon keresztül védelmezte a nyu­­gati kultúrát s telejsítette nemzet­közi misszióját?! A cambridgei egyetem aulájában elhangzott román okfejtést a mo­dern technika vívmányai szárnyán kell világgá röpíteni, mert a Camb­­ridgeben szóhoz jutott Titulescu te­­temre hívja Európát és szabad Ame­­rika lelkiismeretét Magyarország év­­százados igaza mellett, a tízeszten­dős düledező békemű omladékain. Utat és kórházat épít a megye az inségsegélyből Simán ment a választás megye­gyűlésen Kaposvár, december 1. A Somogyvár­egyi terv-a hatósága ma délelőtt 10 órakor tartotta rend­­kívüli közgyűlését. A közigazgatási párt ülése A rendkívüli közgyűlést megfelő­zően 9 órakor a Turul­ Szálloda nagy­­termében tartotta gyűlését a vár­megyei közigazgatási párt, nagy ér­deklődés mellett. A nagyszámban megjelent kisgazdák mellett ott lát­tuk a gyűlésen: Kacskovics Lajos ny.­álispán, gazdasági főtanácsost, Kéry Elek kanonokot, báró Fekete Aladár, Léhner Vilmos, Bánó Iván, Bogyay Ferenc, Boronkay Lajos, vitéz Hegyessy László, vitéz Igmán­­dy Hegyessy Iván, Hencz Ferenc, dr. Meixner Emil, Biró István, Gaál Olivér földbirtokosokat, dr. Hegyi Árpád, Littke Kálmán vezérigazga­tókat, dr. Császik István pápai ka­marást, Fenyvesi Béla könyvkeres­kedőt, Harsányi Géza építészt va­lamint másokat A gyűlést Kacskovics Lajos elnök nyitotta meg. Megköszönte a párt elnökévé történt megválasz­tását, hangsúlyozta, hogy a párt célja nem a felforgatás, mert a mai világban nagyon is össze kell fogni a társada­­lomnak. Csak együtt akarással ér­­hetjük el mindnyájunk célját, a bol­­dog Nagymagyarországot. Mégegy­­szer köszöni a bizalmat, amennyire m­ágas kora engedi, mindig a me­gye jóléte érdekében fog dolgozni. Dr. Hegyi Árpád ismertette ez, kimondotta a párt, hogy a közig, bi­zottsági tagválasztásnál a kisorsol­­gatási tagválasztásnál a kisorsolt Kacskovics Lajos, báró Inkey József, Hannig István, Nádosy Elek, Kisiván János megválasztását támogatja. El­­határozta a párt, hogy öt tagú vég­rehajtó bizottságot választ, valamint hogy felváltva az egyik ülésen a kis­gazdák, a másikon a párt elnöke fog elnökölni és támogatja az alispán javaslatát az inségmunkára vonatko­­zóan.­­ A kisgyűlés ülése Ugyancsak a közgyűlés előtt fél 10 órakor tartotta ülését a kisgyű­lés is. Vitéz dr. Keresztes-Fischer Ferenc főispán nyitotta meg az ülést. Napirend előtt szomorúan je­lentette be azt a nagy veszteséget, ami a vármegyét érte. Bulykovszky Gusztáv másod-főjegyző hosszú szen­vedés után elhunyt. Halálával érté­kes erőt vesz­tett a megye, így tárgy­talanná vált a tárgysorozatnak az a pontja, mely éppen az ő előlépteté­sére vonatkozott, e helyett az alis­pán javasolja, hogy az özvegy ré­­szére 500 pengő temetési segélyt szavazzanak meg. A javaslat egyhangú elfogadása után, báró Weissenbach Iván fő­jegyző terje­sztette elő a 150 000 pengős inségkölcsön felhasználására vonatkozó alispáni javaslatot. E sze­rint ebből az összegből először olyan utak földmunkáit végzik el, melyek kiépítésre kerülnek, azután 10.700 pengővel rendbehozzák a faszegé­lyeket és 33.000 pengővel az árko­kat javítják ki, 170 kilométer hossz­ban. Vitéz Keresztes-Fischer Ferenc fő­ispán, gróf Samssich László, Step­­haich Fái alispán a fásítás miként­jére vonatkozó felszólalása után, a kisgyűlés a javaslatot elfogadta. Dr. Halmos Árpád tb. főjegyző a kórház építésére adott 200.000­­ állami segély felhasználásáról ter­jesztette elő az alispáni javaslatot. A pénzt a 2 éve már felépült, de be nem rendezett szülészeti pavil­ion üzembehelyezésére használja fel a megye. A fontosabb tételek a kö­vetkezők: műszerek 9743, műtő és kezelő 1581, különleges vasbútor 13.251, közönséges vasbútor 14.072, festett és keményfa bútor 5745, or­vosi szoba 1726, fehér és ágynemű 31.961, egészségügyi berendezés 40.048, villany 19.000, fűtés, meleg­víz ellátásra kazán 29.550 pengő. stb„ A javaslatot a kisgyűlés egyhan­gúan elfogadta és ezzel az ülés vé­get is ért. Simán ment a választás Feltűnően nagy érdeklődés mel­­lett 10 órakor nyitotta meg a köz­gyűlést a főispán. Napirend előtt ke­­gyeletes szavakkal parentálta el Buly­kovszky Gusztáv másodfőjegyzőt, in.n­dítványára a közgyűlés elhatározta, hogy érdemeit jegyzőkönyvben örö­kíti meg, özvegyéhez részvétiratot intéz és a temetésen méltóképpen képviselteti magát. Bejelentette még a főispán, hogy Kommandinger Vil­mos plébános elhalálozása folytán megürült bizottsági helyre Futó De­zső lengyeltóti plébánost hívták be. Ezután következett a közigazga­tási bizottság megüresedő helyeinek betöltése. A törvény értelmében ki­sorsoltalak Kacskovics Lajos, Han­nig István, báró Inkey József, Ná­­dassy Elek, Kisiván János. Titkos szavazás útján a törvényhatósági bi­zottság ismét őket választotta meg a bizottság tagjaiul. Szavazatot kap­tak még: dr. Neubauer Ferenc 7, Kőszeghy Antal 2, dr. Császik Ist­ván 1. Ezután báró Weissenbach Iván, majd dr. Halmos Árpád referálták a tárgysorozat két pontját, az M­t építésre, valamint a kórházépítésre. A közgyűlés egyhangúan elfogadta mind a kettőt.

Next