Somogyi Ujsag, 1931. március (13. évfolyam, 49-73. szám)
1931-03-01 / 49. szám
1931 március 1 SÖMOfiMTOB INNEN - ONNAN A Klein, az Erdélyi és a többiek_ A háborúban megtanult emberpusztítás utolsó leckéinek még a legjobb akarattal rem lehet tartani azokat a minden hadi cselszíövényt kigúnyoló és a harctéri, emberi magafeledkezést messzire túlhaladó kegyetlenkedéseket, amelyek minduntalan kiöntenek e beteg társadalomból, mint valami véres vihar fodros hullámai. (Végeredményben kiderül, hogy ezek a gonosztevők nem is voltak a háborúban, semmi közük annak nagy szenvedéseihez, de a gondolkozó elme hamar rájöhet arra is, hogy akik a háború sötét sodródásával a pokoli mélységekig jutottak, szelid fáradtságot, apatikus csalódást és kijózanodott befelénézést hoztak magukkal. Inkább filozófusok, mint gyilkosok érkeztek vissza azÉlet virágos partjaira a Halál hullámaiból... Mégis, a slyemsával fojtogató zsurfiúban, a franciakulccsal lesújtó fiatalúrban a kor árnyékát kell keresni, a kornak, amely odaállt a nap elé, elfogta sugarait és csak a rideg sötétség és borongós fagy gyűlöletét engedte be ezekbe a szerencsétlen lelkekbe. A kor, a környezet, a társadalom felelős mindenért, ami itt történik, az emberek gyönge bábuk csak az erők zugó szélvészében... Az élet szolgáltatja tehát drámáihoz a kulisszákat, a világítást, a szereplőket — de még a súgót is. A Klein, az Erdélyi és a Léderer sötét alakjai most eljátszották szörnyű szerepeiket. Jól eljátszották és most eltűnhetnek a mélységben, amely oly sikeresen magához hívta őket. Lassan hozzá kell szoknunk az úri bűnözőkhöz. Eddig azt hittük, hogy az iskola padjainak édes zenéje, a könyvek hárfamuzsikája és a kultúra nagy harangkongása tiszta gondolatokkal telíti meg a lelkeket, a bűn plédig marad a pincék mélyén, a sikátorok pocsolyáiban, a műveletlenség és civilizálatlanság kialakulatlan rejtelmeiben. De az ördög kilépett a nyomortanyák szennyes vackaiból, a sötét negyedek félhomályából és belevette magát a világos hotelszobák fluxumozus appartmenseibe és az úri lakások mennyezetes ágyaiba. A Kieriek és az Erdélyik még nemrég könyvekkel a hónuk alatt tanulták az emberi szellem lassú feltörését a civilizáció magaslataiba és megismerhették a felelősség vastörvényeit. És mégis!? Aki lecsukja a szemét és egy pillanatra fel tud emelkedni korunk levegőjébe, az jól hallhatja az egész világ fölött a pénz unos-untalan folyó, színes, csábító, kerítő, falazó, hajszolócsörgését. Az átok és a hián az emberek feje fölött rázza szüntelen a fpénzeszacskót, amelyből az arany zenéje túlzengi az emberi fajt és a harangok vészes kondulását. A freudi gondolat levetkőztette a lelket, amelynek a pénz felé kavargó sóhajait hordja szét és úgy rázza az emberek feje fölött, hogy megsiketülnek és megvakulnak belé... Hiába adott az isteni szellem egy Beethovent, egy Goethét, a szegény ember a pénz, az arany szimfóniája után szalad és a gazdagság ragyogó piramisa felé lohol, el-el botolva útközben és belezuhanva a lábak alatt fenekedő sárba. A Klein, az Erdélyi és a Léderer olyan vakon és süketen járnak, fülükben a pénz hipnotizáló csengésével, mint az ámokfutás a trópus izzó napja alatt. Ki ne látná és ki ne hallaná itt az arany mindent lenyűgöző uralmát, az arany rapszódiáit, a pénz hatalmas indulóit és az ezüst őrült potomnéjét? Itt van a kor felelőssége! Az amerikai szellem önzése anynyira elsötétítette az európai gyenge lelkeket, hogy nincs már akadály amelyen keresztül ne sietne átrepülni az éhes, a szomjas ember, akit elvakított és megvadított a gazdagélet lenyűgöző káprázata. A könnyen és gyorsan meggazdagodás, az élet teljes kiélése fekete fátyollal "takarta el a felfedésbe a krisztusi szerénység, egyszerűség és önzetlenséghófehér erényeit és könnyen akad a vagyon után nyúló kéz egy életet veszejtő gyilokba. Az élvezés, a duskálás és urhatnámság piszkos hullámai még mindig itt tornyosulnak a fejünk fölött és ki tudja, mikor érkezik meg az alázat, a szeretet zöld ággal kedveskedő galambja. Ahogy feltávolodunk a krisztusi szellem embert megváltó magasságától, úgy zsuhanunk bele a legsötétebb mélységekbe. De a krisztusigondolatnapja nem szűnt meg ragyogni és bizonyára elkövetkezik az idő, mikor az emberiségnek újra fölcseng: dobd el mindenedet és jöjj velem... Addig azonban sok Kleinnek és sok Erdélyinek kell eltűnnie a fegyház vasajtói mögött... Dr. Óriás Pál Megrendítő szerencsétlenség történt Lengyeltótiban A villanyáram agyonsújtotta a lengyeltóti uradalom kertészét — A Somogyi Újság tudósítójától — Halálosvégű szerencsétlenség történt tegnap Lengyeltótiban. Dudás Lajos uradalmi kertész egy fát akart kidönteni. A fadöntés előtt letörött egy ág a száraz fáról, ami a fa mellett levő villanyvezetékre esett s ennek következtében kidőlt a korhadt villanyoszlop és a drót, amelyben 220 voltos áram volt, a fa mellett levő drótkerítésre tekeredett, amit aztán megtöltött árammal. Dudás Lajos közben abban hagyta a fadöntést és a drótkerítés mellett haladt el. A felázott talajon megcsúszott s önkéntelenül a drótkerítéshez kapott és azonnal szivbénulás állott be, ami menten a halálát okozta a szerencsétlen kertésznek. Dr. Móró Lajos orvos hamarosan a helyszínen termett és három injekciót adott a szerencsétlen kertésznek. Nem segített a cardiazol meg fonogén injekció, a halál a drótérintésekor azonnal bekövetkezett. A kertész tragikus halála nagy részvétet és mély megdöbbenést váltott ki azok körében, akik ismerték. Fiatal feleséget és egy kiskorú árvát hagyott maga után. A vizsgálat megindult. Jézus hét szava a keresztfán Kaposvár, február 28. A március 8-án este fél 7 órai kezdettel a Városi Színházban tartandó oratórium előadásra naponként buzgón és sikerrel folynak az ének- és zenepróbák. Annyit máris meg lehet állapítani, hogy úgy Fleinig karnagynak, mint az énekkar odaadó munkájának meg lesz a teljes sikere. A fenséges zeneműben, Krisztusnak, a világ Megváltójának halála, hatalmas drámaiságában bontakozik ki előttünk. Ez a nagyszerű oratórium a legfenségesebb igehirdetés. Amint lenyűgözői hatása lassanként hatalmába kerít bennünket, megértjük és átérezzük, hogy a világtörténelemnek legnagyobb, legfontosabb eseménye Jézus halála a keresztfán. És az ő két szava az emberiségnek örök ígérete marad. A fájdalomnak ezek a felkiáltásai oly mélységesen emberiek és mégis át vannak itatva valami magasabb világosság által. »Istenem, Istenem, miért hagytál el engem«, »Szomjúhozom«. — Így szenved az ember, de hitének világossága mellett a szenvedésben társának érezheti mindenki Krisz ,tust. Aki mielőtt a szenvedés mélységében elmerült, gondoskodott az emberiségről. Először mennyei Atyjához könyörgött, mondván: »Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek«. Aztán megígéri a latornak: »Még ma velem leszesz a paradicsomban«. Végül pedig szent Anyjának örök pártfogásába ajánl minket. Beteljesedett! »Atyám, kezeidbe ajánlom lelkemet«, tragikus, de érzik rajta az örök tavasz lehellete. Nem emberi halál, hanem isteni kinyilatkoztatás,kezdete egy nagy harcnak, nagy mozgalmasságnak, amelyben az egész emberiség résztvesz. Minden keresztény léleknek épüléséreés minden zenekedvelőnek gyönyörűségére lesz ez a színházi est, melynek szépségét dr Kondela Géza magyarázó előadása még közelebb hozza hozzánk. Jegyek kaphatók a plébánia mellett levő kistrafikban, valamint Válly Károly csemegekereskedésében rendes színházi helyárak mellett. 3 Vasárnapi levél „Ne érezze a gyerek a nélkülözést?“ — „Az erkölcsi Scyilla és Charybdis közt — A túlzott érzékenység ideálisan életre nevelő módszereket keres a modern pedagógia s emellett a legrealisztikusabb anyagiasságra és önzésre nevel. Pedig a mai kemény életküzdelemben nem elég a szaktudás és elméleti tudomány, világnyelvek tudása, de elsősorban meg kell tanulni az élet körülményeihez szükséges alkalmazkodás és önfegyelmezés művészetét is. Sohase beszéltek annyit az egyéniség kultúrájáról, mint ma, de sohase ápolták azt oly kevéssé, vagy oly helytelenül, mint ma. Pedig éppen ez a mai generáció betegsége. Mert cselekedeteiben, üzletben, hivatalban, családi életben, az emberekkel való érintkezésben nem a józan ész és belátoté, még kevésbé a lelkiismeret és erkölcs, hanem az alsóbbrendű ösztönök és elvakult, önző szenvedélyek vezetik és kormányozzák. A gyereket sokszor már a szülői háznál elrontják, a majomszeretettel egész életére boldogtalanná teszik. Kényeztetik, hízelegnek neki, minden kívánságát teljesítik, a házi minden csörgőjét, csecsebecséjét elébe rakják a kis zsarnoknak, csak ne visítsa tele az egész házat. Dicsérik, fbecézik: »Ugye milyen édes a drága? — Te vagy a legszebb baba! Te vagy a legokosabb! — s ezekkel valósággal beleszuggerálják a hiúságot, beképzelt önteltséget. Cukrot, ajándékot ígérnek és adnak a gyereknek, ha szót fogad. — »Ne erőltesd meg fiacskám az eszedet a tanulással, a magasrangú nagybácsi majd úgyis tud neked állást szerezni!« — így a gyerek megtanulja, hogy nem a tehetség, szorgalom és becsületes munka a fontos, de ezeknél többet ér a jó protekció,, akinek védelme alatt napot lopni, amerikázni, nem dolgozni, csalni, sikkasztani is lehet. A gyerek nem is a sajtált erőfeszíttő, szorgalmas munkájára és tehetségére alapítja jövőjét, hanem a protekcióra. És sajnos, számításában ritkán csalódik. »Ne érezze a gyerek a nélkülözést!« — szokták mondani a szülők. S a gyerek megszokja a bőséget, hogy mindent elérhet, megkaphat, amit megkíván, mindenki az ői szeszélyeihez igazodik s az ilyen gyerekekből lesznek a nagyravágyók, a rajongók, az álmodozók, azok a lányok, akik elkényeztetve, hamis világot építenek föl maguknak s ha a kezdőfizetésű férje mellett tapasztalnia kell, hogy erre sincs, arra se kerül pénz,, akkor a kártyavár összedül s vele omlik a szerelem és bal- _ w C *’11 ^ 60 éve a fővárosi és vidéki úri középosztály találkozó helye. — 100 modern, ké* FiPZSÉDBI K PO Une uZSHO nyermesszoba. Az étterem és kávéházban cigányzene. Az Erzsébet-pince a főváros Budapest tv., Egyetem u. »■ (JL irt... t8apo.t|db..)legszebb sörözője._____________Polgári áras._____________Szabó Imre tulajdonos