Somogyi Ujsag, 1931. március (13. évfolyam, 49-73. szám)

1931-03-01 / 49. szám

1931 március 1 SÖMOfiMTOB INNEN - ONNAN A Klein, az Erdélyi és a többiek_ A háborúban megtanult ember­­pusztítás utolsó leckéinek még a leg­jobb akarattal rem lehet tartani az­o­­kat a minden hadi cselszíövényt ki­­gúnyoló és a harctéri, emberi maga­­feledkezést messzire túlhaladó ke­gyetlenkedéseket, amelyek mindun­talan kiöntenek e beteg társadalom­ból, mint valami véres vihar fodros hullámai. (Végeredményben kiderül, hogy ezek a gonosztevők nem is voltak a háborúban, semmi közük annak nagy szenvedéseihez, de a gondolkozó elme hamar rájöhet arra is, hogy akik a háború sötét sodró­dásával a pokoli mélységekig jutot­tak, szelid fáradtságot, apatikus csa­lódást és kijózanodott befelénézést hoztak magukkal. Inkább filozófu­sok, mint gyilkosok érkeztek vissza az­­Élet virágos partjaira a Halál hullámaiból... Mégis, a s­­lyemsával fojtogató zsurfiúban, a franciakulccsal lesújtó fiatalúrban a kor árnyékát kell ke­resni, a kornak, amely odaállt a nap elé, elfogta sugarait és csak a rideg sötétség és borongós fagy gyűlöletét engedte be ezekbe a szerencsétlen lelkekbe. A kor, a környezet, a tár­sadalom felelős mindenért, ami itt történik, az emberek gyönge bábuk csak az erők zugó szélvészében... Az élet szolgáltatja tehát drámái­hoz a kulisszákat, a világítást, a szereplőket — de még a súgót is. A Klein, az Erdélyi és a Léderer sötét alakjai most eljátszották ször­nyű szerepeiket. Jól eljátszották és most eltűnhetnek a mélységben, amely oly sikeresen magához hívta őket. Lassan hozzá kell szoknunk az úri bűnözőkhöz. Eddig azt hittük, hogy az iskola padjainak édes zenéje, a könyvek hárfamuzsikája és a kultúra nagy harangkongása tiszta gondola­tokkal telíti meg a lelkeket, a­ bűn plédig marad a pincék mélyén, a sikátorok pocsolyáiban, a művelet­­lenség és civilizálatlanság kialakulat­lan rejtelmeiben. De az­ ördög kilépett a nyomor­tanyák sz­ennyes vackaiból, a sötét negyedek félhomályából és belevette magát a világos hotelszobák fluxu­­m­ozus appartmenseibe és az úri la­kások mennyezetes ágyaiba. A Kieriek és az­ Erdélyik még nemrég könyvekkel a hónuk alatt tanulták az emberi szellem lassú fel­törését a civilizáció magaslataiba és megismerhették a felelősség vastör­vényeit. És mégis!? Aki lecsukja a szemét és egy pil­lanatra fel tud emelkedni korunk le­vegőjébe, az jól hallhatja az egész világ fölött a­ pénz unos-untalan folyó, színes, csábító, kerítő­, falazó, hajszoló­­csörgését. Az átok és a hián az emberek feje fölött rázza szüntelen a fpénzeszacskót, amely­ből az arany zenéje túlzengi az em­beri fajt és a harangok vészes kon­­dulását. A freudi gondolat levetkőztette a lelket, amelynek a pénz felé kavar­gó sóhajait hordja szét és úgy rázza az emberek feje fölött, hogy meg­­siketülnek és megvakulnak belé... Hiába adott az isteni szellem egy Beethovent, egy Goethét, a szegény ember a pénz, az arany szimfóniája után szalad és a gazdagság ragyogó piramisa felé lohol, el-el botolva út­közben és belezuhanva a lábak alatt fenekedő sárba. A Klein, az Erdélyi és a Léderer olyan vakon és süketen járnak, fü­lükben a pénz hipnotizáló csengé­sével, mint az ámokfutás a trópus izzó napja alatt. Ki ne látná és ki ne hallaná itt az­ arany mindent lenyűgöző ural­m­­át, az­ arany rapszódiáit, a pénz hatalmas indulóit és az ezüst őrült potomnéjét? Itt van a kor felelőssége! Az amerikai szellem önzése any­­nyira elsötétítette az európai gyen­ge lelkeket, hogy nincs már aka­dály amelyen keresztül ne sietne át­repülni az éhes, a szomjas ember, akit elvakított és megvadított a gaz­dag­­élet lenyűgöző­ káprázata. A könnyen és gyorsan meggazda­godás, az élet teljes kiélése fekete fátyollal "­takarta el a felfedésbe a krisztusi szerénység, egyszerűség és önzetlenség­­hófehér erényeit és könnyen akad a vagyon után nyúló kéz egy életet veszejtő gyilokba. Az élvezés, a duskálás és urhat­­námság piszkos hullámai még min­dig itt tornyosulnak a fejünk fölött és ki tudja, mikor érkezik meg az alázat, a szeretet­­ zöld ággal ked­veskedő galambja. Ahogy feltávolodunk a krisztusi szellem embert megváltó magassá­gától, úgy zsuhanunk bele a legsö­tétebb mélységekbe. De a krisztusi­­gondolat­­napja nem szűnt meg ragyogni és bizo­nyára elkövetkezik az idő, mikor az emberiségnek újra fölcseng: dobd el mindenedet és jöjj velem... Addig azonban sok Kleinnek és sok Erdélyinek kell eltűnnie a fegy­ház vasajtói mögött... Dr. Óriás Pál Megrendítő szerencsétlenség történt Lengyeltótiban A villanyáram agyonsújtotta a lengyeltóti urada­lom kertészét — A Somogyi Újság tudósítójától — Halálosvégű szerencsétlenség tör­tént tegnap Lengyeltótiban. Dudás Lajos uradalmi kertész egy fát akart kidönteni. A fadöntés előtt letörött egy ág a száraz fáról, ami a fa mellett levő villanyvezetékre esett s ennek következtében kidőlt a kor­hadt villanyoszlop és a drót, amely­ben 220 voltos áram volt, a fa mellett levő drótkerítésre tekeredett, amit aztán megtöltött árammal. Dudás Lajos közben abban hagyta a fadöntést és a drótkerítés mellett haladt el. A felázott talajon meg­csúszott s önkéntelenül a drótkerí­téshez kapott és azonnal szivbénu­­lás állott be, ami menten a halálát okozta a szerencsétlen kertésznek. Dr. Móró Lajos orvos hamarosan a helyszínen termett és három in­jekciót adott a szerencsétlen ker­tésznek. Nem segített a cardiazol meg fonogén injekció, a halál a drótérintésekor azonnal bekövetke­zett. A kertész tragikus halála nagy részvétet és mély megdöbbenést vál­tott ki azok körében, akik ismerték. Fiatal feleséget és egy kiskorú ár­vát hagyott maga után. A vizsgálat megindult. Jézus hét szava a keresztfán Kaposvár, február 28. A március 8-án este fél 7 órai kezdettel a Városi Színházban tar­tandó­ oratórium előadásra napon­ként buzgón és sikerrel folynak az ének- és zenepróbák. Annyit máris meg lehet állapíta­ni, hogy úgy Fleinig karnagynak, mint az énekkar odaadó munkájának meg lesz a teljes sikere. A fensé­ges zeneműben, Krisztusnak, a vi­lág Megváltójának halála, hatalmas drámaiságában bontakozik ki előt­tünk. Ez a nagyszerű oratórium a legfenségesebb igehirdetés. Amint lenyűgözői hatása lassanként hatal­mába kerít bennünket, megértjük és átérezzük, hogy a világtörténelem­nek legnagyobb, legfontosabb ese­ménye Jézus halála a keresztfán. És az­ ő két szava az emberiségnek örök ígérete marad. A fájdalomnak ezek a felkiáltásai oly mélységesen emberiek és mégis át vannak itatva valami magasabb világosság által. »Istenem, Istenem, miért hagytál el engem«, »Szomjúhozom«. — Így sz­enved az ember, de hitének vi­lágossága mellett a szenvedésben társának érezheti mindenki Krisz­ ,­tust. Aki mielőtt a szenvedés mély­ségébe­n elmerült, gondoskodott az­ emberiségről. Először mennyei Aty­jához könyörgött, mondván: »Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tud­ják, mit cselekszenek«. Aztán meg­ígéri a latornak: »Még ma velem leszesz a paradicsomban«. Végül pe­dig szent Anyjának örök pártfogá­sába ajánl minket. Beteljesedett!­­ »Atyám, kezeidbe ajánlom lelkemet«, tragikus, de ér­zik rajta az örök tavasz lehellete. Nem emberi halál, hanem isteni ki­nyilatkoztatás,­­kezdete egy nagy harcnak, nagy mozgalmasságnak, amelyben az egész emberiség részt­­vesz. Minden keresztény léleknek épü­lésére­­és minden zenekedvelőnek gyönyörűségére lesz ez a színházi est, melynek szépségét dr Kondela Géza magyarázó előadása még kö­zelebb hozza hozzánk. Jegyek kaphatók a plébánia mel­lett levő kistrafikban, valamint Válly Károly csemegekereskedésében ren­des színházi helyárak mellett. 3 Vasárnapi levél „Ne érezze a gyerek a nélkü­lözést?“ — „Az erkölcsi Scyilla és Charybdis közt — A túlzott érzékenység ideálisan életre nevelő módszere­ket keres a modern pedagógia s emellett a legrealisztikusabb anya­giasságra és önzésre nevel. Pedig a mai kemény életküzdelemben nem elég a szaktudás és elméleti tudo­mány, világnyelvek tudása, de első­sorban meg kell tanulni az élet kö­rülményeihez szükséges alkalmazko­dás és önfegyelmezés művészetét is. Sohase beszéltek annyit az egyé­niség kultúrájáról, mint ma,­ de so­hase ápolták azt oly kevéssé, vagy oly helytelenül, mint ma. Pedig ép­pen ez a mai generáció betegsége. Mert cselekedeteiben, üzletben, hi­vatalban, családi életben, az embe­rekkel való érintkezésben nem a jó­zan ész és belátoté, még kevésbé a lelkiismeret és erkölcs, hanem az alsóbbrendű ösztönök és elvakult, önző szenvedélyek vezetik és kor­mányozzák. A gyereket sokszor már a szülői háznál elrontják, a majomszeretettel egész életére boldogtalanná teszik. Kényeztetik, hízelegnek neki, minden kívánságát teljesítik, a házi minden csörgőjét, csecsebecséjét elébe rak­ják a kis zsarnoknak, csak ne vi­sítsa tele az egész házat. Dicsérik, fbecézik: »Ugy­e milyen édes a drága? — Te vagy a legszebb baba! Te vagy a legokosabb! — s ezek­kel valósággal beleszuggerálják a hiúságot, beképzelt önteltséget. Cuk­rot, ajándékot ígérnek és adnak a gyereknek, ha szót fogad. — »Ne erőltesd meg fiacskám az eszedet a tanulással, a magasrangú nagybácsi majd úgyis tud neked állást szerez­ni!« — így a gyerek megtanulja, hogy nem a tehetség, szorgalom és becsületes munka a fontos, de ezek­nél többet ér a jó protekció,, akinek védelme alatt napot lopni, amerikáz­­ni, nem dolgozni, csalni, sikkasztani is lehet. A gyerek nem is a sajtált erő­­feszíttő, szorgalmas munkájára és te­hetségére alapítja jövőjét, hanem a protekcióra. És sajnos, számításában ritkán csalódik. »Ne érezze a gyerek a nélkülö­­zést!« — szokták mondani a szü­lők. S a gyerek megszokja a bősé­get, hogy mindent elérhet, megkap­hat, amit megkíván, mindenki az ői szeszélyeihez igazodik s az ilyen gye­rekekből lesznek a nagyravágyók, a rajongók, az álmodozók, azok a lá­nyok, akik elkényeztetve, hamis vi­lágot építenek föl maguknak s ha a kezdőfizetésű férje mellett tapasz­talnia kell, hogy erre sincs, arra se kerül pénz,, akkor a kártyavár össze­­dül s vele omlik a szerelem és bal- _ w C *’11 ^ 60 éve a fővárosi és vidéki úri közép­osztály találkozó helye. — 100 modern, ké* FiPZSÉDBI K PO Une uZSHO nyermesszoba. Az étterem és kávéházban cigányzene. Az Erzsébet-pince a főváros Budapest tv., Egyetem­ u. »■ (JL irt... t8apo.t|db..)legszebb sörözője._____________Polgári áras._____________Szabó Imre tulajdonos

Next