Somogyi Ujsag, 1931. április (13. évfolyam, 74-97. szám)
1931-04-01 / 74. szám
XIII. évfolyam és 74. szám Arad fillér Kaposvár 1931. április 1., szerda Előfizetési árak: POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Egy hóra 2 pengő, negyedévre 6 pengő, postán vagy __ ■■. — Kaposvár, Korona-utca 7. szám házhoz szállítva — Hirdetések díjszabás szerint Felelős szerkesztő: IIJ. EGLY ERNŐ Interurban telefon: 5. sz. A furkósbot, mint érv Alig ült el annak a botránynak visszhangja, amit a két nagyváradi magyar lap szerkesztőségének öszszerombolása okozott, a nagyváradi s általában az egész erdélyi magyarságot újabb gyalázatos inzultus érte. Bihar megye nagytanácsának ülésén felszólalt Kövér Gusztáv úr megyei tanácstag s tiltakozott az ellen, hogy az elmúlt ülés jegyzőkönyvébe nem vették fel pontosan a felszólalását. Helyesbítést kért, mert nem akarta, hogy felszólalása hamis színben legyen beállítva. Az egész ülés lefolyása meglehetős izgalmas volt, de senki sem számított arra a példátlan inzultusra, amely az ülésről távozó Kövér Gusztávot érte. Mikor be akart szállni ott várakozó autójába, egy diák megtámadta és visszarántotta. Annak a körülbelül 50 főből álló diákcsoportnak volt ez egyik tagja, amely már az ülés megnyitása előtt betelepedett a terembe s az egész tárgyalás menetét viselkedésével zavarta. Az első inzultus után a többi diák is körülvette Kövértés ütlegelni kezdte. Ugyancsak megverték Kövér soffőrjét is, aki gazdáját védelmezni próbálta. A bukaresti kamara ülésén interpelláció is hangzott el azok miatt a botrányos terrorisztikus támadások miatt, amelyek főként Biha megyében, de másutt is mind sűrűbben éri a kisebbségi magyarságot. Az interpelláló Erdély összmagyarsága nevében tiltakozott az ilyen támadások ellenés felszólította a belügyminisztert, hogy rendeljen el szigorú vizsgálatot. Sajnos, nem sok reményt fűzünk hozzá, hogy a vérig sértett erdélyi magyarság elégtételt kap. Ismerjük a múltból a román módszereket s tudjuk, hogy mi az igazság egy magyar számára s mi egy román számára mérve. A magyarnak soha semmiféle fórumon igaza nem lehet, mert megcsúfolására minden kisebbségi szerződésnek az állampolgárok egyenjogúságáról vallott elvnek, az erdélyi őslakos magyar minden brutalitásnak, minden igazságtalanságnak céltáblája. A román állam intézményesen nyomja az erdélyi magyarságot, de úgy látszik, ez még nem elég, most elérkeztünk a furkósbot korszakához. A legszégyenteljesebb egyéni akciók áldozatául esnek tisztes magyar lapok, s a közéletben szerepet játszó tekintélyes férfiak. Igazság pedig a megtámadottak és bántalmazottak számára Romániában nem található és éppen ezért fellebbezünk a művelt világ közvéleményéhez, rámutatva az Erdélyben uralkodó állapotokra. Nem elég, hogy a magyar származású hivatalnokokat kiüldözték, vagy nyomorba taszították, nem elég, hogy az erdélyi birtokosok földjeit gyalázatosanelrabolták, nem elég, hogy iskolákat koboznak el és ősi jogokat tipornak lábbal, most megjött a nyers erőszak, a vad terror ideje is. Reméljük, hogy az erdélyi magyarság vezetői megtalálják a módot arra, hogy valamiféle formában elégtételt kényszerítsenek ki s végső esetben a Népszövetséghez is fognak fordulni, mert ha eddig nem is intézték el valami nagy buzgalommal panaszaikat, maga a panasztevés ténye is propaganda és tiltakozás az erdélyben uralkodó gyalázatos közállapotok ellen. „A magyar igazság sírjára hengerített nehéz kő el fog gördülni” Király József állomásfőnök előadása azoberammergaui passiójátékokról Kaposvár, március 31. Tegnap este 8 órakor szinültig megtelt az egyházközségi székház nagyterme, hogy Király József helyettes állomásfőnök vetítettképes előadását az oberammergaui passiójátékokról meghallgassa. Király József az előadás kezdetén az Oberammergauba való utazás impresszióit elevenítette fel élénk színekkel. Majd a kies völgyben fekvő délbajorországi Oberammergau környékét tárta elénk. Lakossága 2500-ra tehető. Valamennyien egyszerű, igénytelen, vallásos áhítattól áthatott emberek. Foglalkozásuk fafaragás. Az a passiójáték, amit ez az egyszerű nép előad, nem játék, nem művészet, hanem annál sokkal több: lélekbemarkoló istentisztelet, maga a hitvallás. A passiójátékok eredete 1634-re vezethető vissza. Ugyanis ebben az esztendőben azon a vidéken borzalmas pestis dühöngött. Némely falut egészen kipusztított. Az Isten kiengesztelése végett Oberammergau község fogadalmat tett, hogy minden tiz évben passiójátékot rendez. Ezt a fogadalmat a mai napig hűségesen megtartotta. Ma már az előadásokra a világ majdnem minden tájáról érkeznek emberek és megrázó, fenséges hatást gyakorol meg a más vallásúakra is. A színház óriási fedett csarnok, amelybe 5370 ülőhely van. A színpad jeruzsálemi utcákat, tereket, Pilátus, Annás főpap stb. házait ábrázolja. A nézőtéren egy fedett zenekari helyiség van, innen kíséri az előadást zenével az 50 tagú zenekar. A valóság illúziója teljesen tökéletes. Ezután az előadó az egyes szereplőket mutatta be a közönségnek. Mind a nép fiából kerül ki, de a művészetük szinte emberfeletti. Végigvezetett bennünket Király József az előadás minden mozzanatán. Láttuk Jézust diadalmasan bevonulni Jeruzsálem városába, amint a nép hozsannával üdvözli. Láttuk a szelíd, alázatos Jézust haragudni, midőn atyja házából a kufárokat kiostorozta. Élénkbe tűntek a hatalmukra féltékenykedő főpapok. Tanúi voltunk az utolsó vacsora felséges jelenetének, tudás alá való árulásának és kétségbeesésének. Ott voltunk Jézussal az Olajfák-hegyén, amint emberfeletti félelmeket állt ki. Láttuk Krisztus elfogatását, Péter háromszori tagadását és az Isten fiának megcsúfolását. Hallottuk a Megváltó halálos ítéletének felolvasását és a balga nép kiáltozását, amint az Igazság megfeszítését követelte. Végigjártuk a Kálvária állomásait. Az itteni jelenetek előadásakor az oberammergaui nézők között minden szem könnybe lábadt, oly fájdalmas, oly megható. Végső jelenetek az Isten fiának megfeszítése s dicsőséges feltámadása. - - íme, lejátszódott, felújult előttünk — mondotta Király József előadásában — a világ megváltásának felséges drámája. Szemeink előtt ismétlődött meg az Igazságnak eltiprása, elárulása és megöletése. Szemeink előtt támadt fel az Igazság. Van azonban még egy megölt igazság: kigúnyolva, megölve, eltemetve, fegyveres martalócoktól körülfogva fekszik előttünk a magyar igazság. Hihetjük-e, hogy a Megváltó mindnyájunkért meghalt, csak a magyar igazságért nem? Kishitű, gyáva az, aki ezt meri hinni! Hisz A földreform tervezői a reformot 40—50 év alatt akarták végrehajtani és mintegy 140 millió deszlatin föld ment volna át a parasztok tulajdonába. 1910-től a háború kitöréséig 16,8 millió deszlatin föld lett átadva a parasztok kezére. Ennek a törvénynek is meg voltak a maga hibái, így elsősorban a hosszú végrehajtási idő. Ez a törvény akkor ért volna valamit, ha azt azonnal végrehajtják, a föld add Uram Isten, de mindjárt kellett volna. Második hibája az volt, hogy a réteket és a legelőket is felosztotta, de ebből folyólag az állattenyésztésre zúduló óriási károk elhárításáról nem gondoskodott. Végül harmadik hibája volt az, hogy nem szabályozta az örökösödési jogot; a földbirtok apró darabokra szakadozva, létrehozta a törpebirtokokat, ez a mulasztás újabb olaj volt a tűzre, mert megint csak növelte a földéhséget. Az orosz nép föld utáni vágyát az sem csillapította le, hogy a háború kitörésekor a lengyelországi német telepeseket Omszk és Tomszk környékére kényszertették át és birtokaikat az orosz parasztok tulajdonába bocsátották. A bomlási folyamatot már nem lehetett megállítani. Névtelenek útja Írta: Hadifogoly (Minden jog fenntartva) Ami ezután következett, az felülmúlta az összes eddigi forradalmi mozgalmakat. Az államhatalom büntető expedíciókkal és vértörvényszékekkel igyekezett a forradalmat elnyomni. A forradalom útját mindenütt vér és pusztulás jelezte. A parasztok nem kímélték a földesurakat, a kastélyokat, magtárokat, erdőket, jószágot, mindent összeromboltak, tönkretettek. Senki sem dolgozott, mindenki csak pusztított. — Erre következett a bosszuállás az államhatalom részéről, bűnösök és ártatlanok legyilkolása és mindezeket betetőzte egy éhínség az egész országban. Ennyi baj láttán végre II. Miklós cár 1906 májusában összehívta a Dumát. Minthogy a Duma eddig csak tanácskozó testület volt, most a cár törvényhozói jogkört adott neki. De a Duma a politikai elítélteknek teljes amnesztiát követelt, a cár feloszlatta. Ez volt a sorsa a második Dumának is. Végre a harmadik Duma 1910 június havában hozott egy új földreform törvényt, melynek fő pontjai a következők voltak: Jogában állt minden családfőnek, akinek része volt az obsesinában, azt követelni, hogy az őt megillető részt neki tulajdonul kiadják. A közösségből kilépő családfőt a törvény feljogosította arra, hogy a határában elszórtan fekvő, őt megillető apró parcellákat egy tagban követelje. Végre a parasztság sok évszázados vágya teljesült: az őt megillető földet tulajdonjogilag egy tagban megkapta. Többé nem kellett idejét az, elszórtan fekvő törpe parcellákra való mászkálással eltölteni, hozzáláthatott a magántulajdonon alapuló intenzív gazdálkodáshoz. Egyszerre megszabadult az obsesina gyámkodásától és érvényesíthette saját egyéni törekvéseit a gazdálkodásban. Hogy a parasztokat a föld intenzív megművelésére kitanítsák, minden felé mintagazdaságokat létesítettek. Parasztbankot, mezőgazdasági és hitelszövetkezeteket alakítottak, amelyek a parasztságot ellátták forgótőkével és kölcsöngépekkel. A parasztbanka nemesektől összevásárolta az eladó földeket és azokat tovább adta a parasztoknak. (Folytatjuk.)