Somogyi Ujsag, 1931. július (13. évfolyam, 146-172. szám)
1931-07-01 / 146. szám
XIII. évfolyam , 146. szám Arad0 filér Kaposvár 1931. julius 1., szerda Előfizetési évek: Egy hóra 2 pengő, negyedévre 6 pengő, postán vagy házhoz szállítva — Hirdetések díjszabás szerint POLITIKAI NAPILAP Man Felelős szerkesztő: Ifj. EGLY ERNŐ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kaposvár, Korona utca 7. szám Interurban telefon: 5. sz. A vasárnapi választáson Somogyrrmegyében és Kaposvárott 57.496 szavazó foglalt állást gróf Bethlen István politikája mellett Az ellenzékre Somogy megyében, beleértve Kaposvárt is, mindössze 23.588 szavazat esett . A vármegye kerületei-* ben, nem számítva Kaposvárt és a két egyhangú kerületet, 90-333 szavazásra jogosultból leszavazott 72.392 szavazó Nagybajomban f. hó 5-én lesse a pótválasztás Kaposvár, június 30. Most, hogy Kaposvárott és Somogy megyében a választás lezajlott, érdemes meditálni afelett, miként is oszlottak meg a szavazatok. Menynyit kapott az Egységes Párt, menynyit az ellenzék és hány szavazó rájárult az urnák elé. Kaposvárott, mint már tegnap rá közöltük, 12.031 választó közül leszavazott 8692 egyén, nem szavazott le 3339 egyén. Furcsa véletlene a sorsnak, hogy Ugron Gábor szavazóinak a száma — 5999 — is kétféle számjegyből áll és a le nem szavazónak száma is. Vámosi kapott 2693 szavazatot, ami figyelmeztethető lehet a jövőre nézve. A megyében két kerületben — Marcali, Kaposmérő — nem volt választás. Ezeket kapcsoljuk ki és nézzük a fennmaradó nyolc kerület számadatait. Ezekben a kerületekben a választók összes száma: 90.333, ebből 72.392 szavazó szavazott le, nem szavazott tehát 17.941, ami aránylag nagyon kicsiny szám. A leadott 72.392 szavazatból az egységes pártra esett: 36.247 szavazat. A spártonkívüli kormány támogató báró Inkey Pál kapott 9966, valamint az ugyancsak kormánytámogató keresztény gazdasági és szociális párti programmal fellépett Bánó Iván 5284 szavazatot, tehát ezek is a kormány javára számítandók, így gróf Bethlen István politikája iránt Somogy megyében — beleértve Kapos Névtelenek útja Írta: Hadifogoly (Minden fog fenntartva) Simon nem hagyta magát sokat hívogatni, így hármasban elmentünk egy Végh bácsi általi előnyösnek ismert vendéglőbe, ahol elfogyasztottunk egy-egy jó húsvéti ebédet. Ebéd közben Végh bácsi elmondotta, hogy a Francia gyárban dolgozik és nagyon jól keres. Mielőtt elváltunk volna, elővette pénztárcáját és azt mondta, hogy vegyek belőle annyit, amennyit akarok, majd vagy itt, vagy otthon visszaadhatom. Kissé szabódtam, de mivel soha jobban szükségét nem éreztem a pénznek, elfogadtam a kölcsönt. A Sors megint kegyes volt hozzám s egy időre megint megszabadultunk az anyagi gondoktól. És valahányszor Végh bácsi azt gondolta, hogy a kölcsön fogyóban van, mindig újabb összegeket adott. — Odaadta volna az ingit is. Én olyannagylelkű gavallér emberrel, mint Végh Matyi bácsi volt, egész fogságom alatt nem találkoztam. Óh, hogy mennyi áldást kértem ő rá és családjára, az el sem képzelhető. És az Ég nem volt irgalmas hozzá, mert bár hazasegítette, de idehaza pár évvel a hazatérés után meghalt. Hirdessék e sorok az ő nagy szívének, igaz magyar gavallériájának emlékét, aki akkor mutatkozott meg igaz, emberi nagyságában, amikor előttünk minden szív bezárult... Végh bácsi kimerítethetetlen tárcáját nem akartam végsőkig igénybe venni, azért hát addig is, amíg a hazaindulás elkövetkezett, mindenáron szerettem volna valahol elhelyezkedni. Az elhelyezkedésre legalkalmasabbnak találtam egy szállítási vállalatot, mely Carkin város összes szállítását egyedül bonyolította le. Ennek a vállalatnak különféle ágazataiban mintegy 1500 hadifogoly dolgozott. E vállalat még teljes mértékben élvezte a magántulajdon szabadságát. Carkinben a bolsevikok csak április .végén kezdték a bankok és vállalatok és május végén a magántulajdonban levő egyéb javak kommunizálására vonatkozó rendeletek végrehajtását. Hogy a szocializálás ezen a vidéken ilyen lassan haladt, annak taktikai okai voltak: Cáricint ahol ennyiféle érdek ütközött, a bolsevikok szerették volna különösebb áldozatok nélkül megnyerni. De azért is kezdődött itt a szocializálás olyan későn, mert Cáricin feküdt legközelebb a kozáklakta vidékhez és a bolsevikok nem akarták a kozákokat a kommunizálással elriasztani; legfőképpen pedig azért késett itt a kommunizálás, mert a bolsevikok Caricin környékén még nem érezték magukat elég erőseknek. A fent említett vállalat összes irodai teendőit hadifoglyok, mégpedig kizárólag szlávok és románok láttáit fel, a fizikai munkát ellenben magyarok, németek és egyéb nem szláv, román nemzetiségű hadifoglyok végezték. Az összes irodák főnöke egy idősebb eszéki horvát kereskedő volt, aki kitűnően beszélt magyarul. Kifogástalan úriember volt Krammer József — így hívtáka kereskedőt — s elégem mindig szívesen fogadott; jó magyar érzését nem rejtette vékla alá, többször megkisérelte, hogy a vállalatba bejuttasson, azonban ez a Szláv-román Komité ellenzésén meghiúsult. Krammer zsidó volt, s hogy engem is annak nézett-e, vagy csak egyénileg voltam rokonszenves a szemében, azt máiig sem tudom, azonban velem szemben nagyon közlékeny volt. Sok olyan dologról világosított fel — különösen az elkövetkező ellenforradalmat illetőleg — amit nélküle nem értettem volna meg s aminek később a nagy káoszban igen nagy hasznát vettem. Ezek a felvilágosítások értékesek s egyben érdekesek voltak, azonbanezeknél sokkal érdekesebbek s fájulalmasabbak voltak azok a vitatkozások, amelyek Magyarország megcsonkításáról folytak. Ebben az örökké emlékezetes, fájdalmas vitatkozásban négyen vettünk részt: Simon, Krammer, én és egy erdélyi román tanító, Kovács József, ez utóbbinak csak a neve volt magyar, de annál fanatikusabb román érzésű volt. Egy, a Volga felett függő parkban folytak délutánonként ezek a viták. Akkor még 1918. április végét írtuk, de ők már akkor megmutatták nekem kevés értéréssel a mai Csonkamagyarország 'Térképet. Arról, hogy milyen kincs érzéseket váltott ki belőlem annak a térképnek a megtekintése, nembeszélek. Egyszerre világos lett előttem valami: az, hogy a románok 1915 telén az ufai táborban miért énekeltek minden este el egy dalt, mint egy imádságot. Ennek a dalnak az volt a vége, hogy a románok hidat vernek a Dunán és mennek Budapestre, tehát ők már akkor tudták, hogy megszállják Budapestet, amikor mi nem is álmodtunk róla. .(Folytatjuk.) várt is — 57.496 szavazó nyilvánította bizalmát. Olyan megsemmisítő fölény ez, mely mellett eltörpül minden elenzéki próbálkozás. Az ellenzékre esett a megyében 20.895 szavazat, Kaposvárralegyütt 23.588 szavazat. A leadott szavazatok száma az egyes megyei kerületek szerint a következő: (zárójelben a szavazásra jogosultak száma): Barcs (9129) 7211. Csurgó (14665) 12.635. Igár (13.874) 11.364. Lengyeltóti (8222) 5476. Nagyatád (9410) 7214. Nagybajom (7804) 5967. Szigetvár (12.241) 10.959. Tab (14.988) 11.466 szavazat. Legkevesebb volt a szavazó a len-gyeltóti, legtöbb a csurgói, azután atahi és igali kerületekben. Gömbös győzött A Est mai száma írja: Pest megye 17 kerülete tegnap választott, csendben és rendben. Fontosabb eredmények: Kiskunhalason Gömbös Gyula győzött Múzsa Istvánt független kisgazda ellen, Monoron pótválasztás lesz Pakots József demokrata és Papp József hivatalos egységes párti, Kunszentmiklóson pedig Kelemen Kornél hivatalos jelölt és Héjjas Iván pártonkívüli jelölt között. Budapesten, valamint a többi titkos kerületben, Miskolcon, Szegeden, Debrecenben, Pécsett, Hódmezővásárhelyen, Győrött rendben