Somogyi Ujsag, 1931. július (13. évfolyam, 146-172. szám)

1931-07-01 / 146. szám

XIII. évfolyam , 146. szám Ara­d0 filér Kaposvár 1931. julius 1., szerda Előfizetési évek: Egy hóra 2 pengő, negyedévre 6 pengő, postán vagy házhoz szállítva — Hirdetések díjszabás szerint POLITIKAI NAPILAP M­an Felelős szerkesztő: Ifj. EGLY ERNŐ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kaposvár, Koron­a­ utca 7. szám Interurban telefon: 5. sz. A vasárnapi választáson Somogyrrmegyében és Kapos­várott 57.496 szavazó foglalt állást gróf Bethlen István­­ politikája mellett Az ellenzékre Somogy megyében, bele­­értve Kaposvárt is, mindössze 23.588 szavazat esett . A vármegye kerületei-* ben, nem számítva Kaposvárt és a két egyhangú kerületet, 90-333 szavazásra jogosultból leszavazott 72.392 szavazó Nagybajomban f. hó 5-én lesse a pót­választás Kaposvár, június 30. Most, hogy Kaposvárott és So­mogy megyében a választás lezajlott, érdemes meditálni afelett, miként is oszlottak meg a szavazatok. Meny­nyit kapott az Egységes Párt, meny­nyit az ellenzék és hány szavazó rá­­járult az urnák elé. Kaposvárott, mint már tegnap rá közöltük, 12.031 választó közül le­szavazott 8692 egyén, nem szava­zott le 3339 egyén. Furcsa véletlene a sorsnak, hogy Ugron Gábor szava­­­zóinak a száma — 5999 — is kétféle számjegyből áll és a le nem szava­zónak száma is. Vámosi kapott 2693 szavazatot, ami figyelmeztethető le­het a jövőre nézve. A megyében két kerületben —­ Marcali, Kaposmérő — nem volt vá­lasztás. Ezeket kapcsoljuk ki és néz­zük a fennmaradó nyolc kerület számadatait. Ezekben a kerületek­ben a választók összes száma: 90.333, ebből 72.392 szavazó szavazott le, nem szavazott tehát 17.941, ami aránylag nagyon kicsiny szám. A leadott 72.392 szavazatból az egy­séges pártra esett: 36.24­7 szavazat. A spártonkívü­li kormány támogató báró Inkey Pál kapott 9966, vala­mint az ugyancsak kormánytámoga­tó keresztény gazdasági és szociális párti programmal fellépett Bánó­ Iván 5284 szavazatot, tehát ezek is a kor­mány javára számítandók, így gróf Bethlen István po­litikája iránt Somogy me­gyében — beleértve Kapos­ Névtelenek útja Írta: Hadifogoly (Minden fog fenntartva) Simon nem hagyta magát sokat hívogatni, így hármasban elmen­tünk egy Végh bácsi általi előnyösnek ismert vendéglőbe, ahol elfogyasz­tottunk egy-egy jó húsvéti ebédet. Ebéd közben Végh bácsi elmon­dotta­, hogy a Francia gyárban dol­gozik és nagyon jól keres. Mielőtt elváltunk volna, elővette pénztárcá­ját és azt mondta, hogy vegyek be­lőle annyit, amennyit akarok, majd vagy itt, vagy otthon visszaadha­tom. Kissé szabódtam, de mivel soha jobban szükségét nem éreztem a pénznek, elfogadtam a kölcsönt. A Sors megint kegyes volt hoz­zám s egy­ időre megint megszaba­dultunk az anyagi gondoktól. És valahányszor Végh bácsi azt gon­dolta, hogy a kölcsön fogyóban van, mindig újabb összegeket adott. — Odaadta volna az ingit is. Én olyan­­nagylelkű gavallér emberrel, mint Végh Matyi bácsi volt, egész fog­ságom alatt nem találkoztam. Óh, hogy mennyi áldást kértem ő rá és családjára, az el sem képzelhető. És az Ég nem volt irgalmas hozzá, mert bár hazasegítette, de idehaza pár évvel a hazatérés után meghalt. Hirdessék e sorok az ő nagy szí­vének, igaz magyar gavallériájának emlékét, aki akkor mutatkozott meg igaz, emberi nagyságában, amikor előttünk minden szív bezárult... Végh bácsi kimerítethetetlen tár­cáját nem akartam végsőkig igény­be venni, azért hát addig is, amíg a hazaindulás elkövetkezett, min­denáron szerettem volna valahol el­helyezkedni. Az elhelyezkedésre leg­alkalmasabbnak találtam egy szállí­tási vállalatot, mely Cark­in város összes szállítását egyedül bonyolí­totta le. Ennek a vállalatnak külön­féle ágazataiban mintegy 1500 ha­difogoly dolgozott. E vállalat még teljes mértékben élvezte a­ magán­­tulajdon szabadságát. Cark­inben a bolsevikok csak áp­rilis .végén kezdték a bankok és vállalatok és május végén a magán­tulajdonban levő egyéb javak kom­­munizálására vonatkozó rendeletek végrehajtását. Hogy a szocializálás ezen a vidéken ilyen lassan haladt, annak taktikai okai voltak: Cáricint ahol ennyi­féle érdek ütközött, a bolsevikok szerették volna különö­sebb áldozatok nélkül megnyerni. De azért is kezdődött itt a szociali­zálás olyan későn, mert Cáricin fe­küdt legközelebb a kozáklakta vi­dékhez és a bolsevikok nem akarták a kozákokat a kommunizálással el­riasztani; legfőképpen pedig azért késett itt a kommunizálás, mert a bolsevikok Caricin környékén még nem érezték magukat elég erősek­nek. A fent említett vállalat összes iro­dai teendőit hadifoglyok, még­pedig kizárólag szlávok és románok lát­táit fel, a fizikai m­unkát ellenben magyarok, németek és­ egyéb nem szláv, román nemzetiségű hadifog­lyok végezték. Az összes irodák fő­nöke egy idősebb eszéki horvát ke­reskedő volt, aki kitűnően beszélt magyarul. Kifogástalan úriember volt Krammer József — így hívták­­a kereskedőt — s elégem mindig szívesen fogadott; jó magyar érzé­sét nem rejtette vékla alá, többször m­egkisérelt­e, hogy a vállalatba be­juttasson, azonban ez a Szláv-ro­­mán Komité ellenzésén meghiúsult. Krammer zsidó volt, s hogy engem is annak nézett-e, vagy csak egyé­nileg voltam rokonszenves a sze­mében, azt máiig sem tudom­, azon­ban velem szemben nagyon közlé­keny volt. Sok olyan dologról vi­lágosított fel — különösen az elkö­vetkező ellenforradalmat illetőleg — amit nélküle nem értettem­ volna m­eg s aminek később a nagy ká­oszban igen nagy hasznát vettem. Ezek a felvilágosítások értékesek s egyben érdekesek voltak, azonban­­ezeknél sokkal érdekesebbek s fáj­­u­lalmasabbak voltak azok­ a vi­tatkozások, amelyek Magyarország megcsonkításáról folytak. Ebben az örökké emlékezetes, fáj­dalmas vitatkozásban négyen vet­tünk részt: Simon, Krammer, én és egy erdélyi román tanító, Kovács József, ez utóbbinak csak a neve volt magyar, de annál fanatik­usabb román érzésű volt. Egy, a Volga fe­lett függő parkban folytak délutá­nonként ezek a­­ viták. Ak­kor még 1918. április végét írtuk, de ők már akkor megmutat­ták­ nekem kevés értéréssel a mai Csonkamagyarország 'Térképet. Ar­ról, hogy milyen kincs érzéseket váltott ki belőlem annak a térkép­nek a megtekintése, nem­­beszélek. Egyszerre világos lett előttem va­lami: az, hogy a románok 1915 te­lén az ufai táborban miért énekel­tek minden este el egy dalt, mint egy imádságot. Ennek a dalnak az volt a vége, hogy a románok hidat vernek a Dunán és mennek Buda­pestre, tehát ők már akkor tudták, hogy megszállják Budapestet, ami­kor mi nem is álmodtunk róla. .(Folytatjuk.) várt is — 57.496 szavazó nyilvánította bizalmát. Olyan megsemmisítő fölény ez, mely mellett eltörpül minden elenzéki pró­bálkozás. Az ellenzékre esett a me­gyében 20.895 szavazat, Kaposvár­ral­­együtt 23.588 szavazat. A leadott szavazatok száma az egyes megyei kerületek szerint a következő: (zárójelben a szavazásra jogosultak száma): Barcs (9129) 7211. Csurgó (14665) 12.635. Igár (13.874) 11.364. Lengyeltóti (8222) 5476. Nagyatád (9410) 7214. Nagybajom (7804) 5967. Szigetvár (12.241) 10.959. Tab (14.988) 11.466 szavazat. Legkevesebb volt a szavazó a len-­­gyeltóti, legtöbb a csurgói, azután a­­tahi és igali kerületekben. Gömbös győzött A Est mai száma írja: Pest megye 17 kerülete tegnap választott, csend­ben és rendben. Fontosabb ered­mények: Kiskunhalason Gömbös Gyula győzött Múzsa Istvánt füg­­getlen kisgazda ellen, Monoron pótválasztás lesz Pakots József de­mokrata és Papp József hivatalos egységes párti, Kunszentmiklóson pedig Kelemen Kornél hivatalos jelölt és Héjjas Iván pártonkívüli jelölt között. Budapesten, valamint a többi titkos kerületben, Miskolcon, Sze­geden, Debrecenben, Pécsett, Hód­mezővásárhelyen, Győrött rendben

Next