Somogyi Ujsag, 1931. augusztus (13. évfolyam, 173-196. szám)
1931-08-01 / 173. szám
XIII. évfolyam s 173. szám Arad fillér Kaposvár 1931. augusztus 1., szombat Előfizetési árak: Negyedévre .... 6 pengő .... .......■■■■—■■ £gy hónapra .... 2 pengő Hirdetések ára: Hasáb miniméterenként 10 fill., ■m szövegrészben 15 fillér. — Hivatalos hirdetések milliméterenként 15 fillér POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: N. BGLY ERNŐ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kaposvár, Korona-utca 7. szám Interurban telefon : 5. sz. A tabi kerület képviselője nagy vihart provokált a Ház tegnapi ülésén Mit kérdezett a miniszterelnök a hercegprímástól Turchányi Egonra vonatkozóan? Kaposvár, július 31. A képviselőház tegnapi ülésén szólalt fel először a tabi kerület új képviselőé, ■ Turchányi Egon. Felszólalásában támadta a kultusz- és belügyminisztereket. A felszólalásra először maga gróf Bethlen István miniszterelnök válaszolt és többek között a következőket mondotta: — Nem akarok elébe vágni — mondotta a miniszterelnök —azoknak a nyilatkozatoknak, amelyeket a kultuszminiszter úr és belügyminiszter úr azokra a vádakra vonatkozóan tenni fognak, amelyek most elhangzottak. De csodálkozásomat fejezem ki, hogy a képviselő úr jónak látta messzemenő, becsületbevágó kérdéseket hangoztatni és ugyanakkor nem tartotta szükséges- Esek még azt sem, hogy az illető minisztereket értesítse erről a szándékáról, ami pedig a legelemibb lojalitás és a parlamenti illem is így kívánja. A képviselő úrnak joga van vádakat hangoztatni, de egy vádjára vonatkozólag, amelyet burkolt formában említett és amely egy püspökhöz küldött levélről szól, én magam fogok válaszolni. Turchányi Egon: Nem arra a levélre gondoltam. Bethlen István gróf miniszterelnök : Egy levélre hivatkozott a képviselő úr, amelynek az előzménye az volt, hogy amikor meghatottam, hogy képviselőnek lép fel, szükségét láttam kérdést intézni megfelelő helyen, hogy a nemzet érdekeivel összeegyeztethető-e az, hogy Turcsányiból képviselő legyen ? (Nagy zaj és tiltakozások a baloldalon). Bethlen István gróf (emelt hangon) : Olyan előzmények előzték meg ezt, hogy én a nemzet szempontjából nem tartottam kívánatosnak, hogy képviselő legyen. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon). Bethlen István gróf: A püspökök adnak engedélyt, hogy papi emberek mandátumot vállalhassanak. — Ezért fordultam a prímáshoz és az egyházi fennhatóságokhoz, hogy megfelelőnek tartják-e azt, hogy Turchányi képviselő legyen. Mostanit felszólalása a képviselő úrnak bebizonyította, hogyneklem igazam volt. (Nagy éljenzés és taps a jobboldalon és középen. Zaj a baloldalon). Azután felszólalt gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszter is. Válaszolt Turchányi vádjaira, majd a következőkben folytatta: — Ön azonban képviselő úr, — mondta Klebelsberg gróf Turchányi Egon felé fordulva — kiadott egy plakátot, amely egyedülálló a becs-i mérlések terén. A plakátból látható, hogy képviselő úr specialistája a becsmérlésnek. Akkor jelent meg ez a plakát, amikor az erzsébetvárosi bombamerénylet után én a legnagyobb eréllyel léptem föl az Ébredő Magyarok ellen és megindítottam jel-Ilenük az eljárást, amely az ország érdekébenszükséges is volt. Ön plakátot szerzett, amely Magyarországon egyedülálló a becsmérlés terén. Önt ezért rágalmazásért elítélték és amikor választania kellett a büntetés, vagy a bocsánatkérés között, Ön engem megkövetett, bocsánatot kért és én megbocsátottam Önnek. — Van-e Önnek joga újra kezdeni? Képviselő úr, nézzen körül, láthatja, még az ellenzéken is azt mondják, hogy igazam van. — Ön vakmerően, mocskosan sértegetett engem. Nem szeretem ezt a kifejezést használni, de kénytelenvagyok eljárását így jellemezni. Önt elítélték, hozzám jött bocsánatot kérni és most papi ember létére ismét kezdi. Ezzel is bebizonyította, hogy nem idevaló. Válaszolt a felszólalásra a belügyminiszter is. Névtelenek útja írtéi: Hadifogoly Minden jog fenntartva És a lélek ablakában egy rebbenésnyi időre, addig, amíg a gondolat az agyból a szívbe cikázott, egy villanás lobbant fel; ugyanakkor arcának piros rózsáin vérhullám csapott át s mire a gondolat a szívből újra (.visszaszállt az agyba, arcának tűzpiros rózsái haloványra váltak. Az átszáguldó vihar nyomán a halványodó rózsák felett mosolygó napsugár játszott s most egy, roppant távolságból, valahonnét a messze múltból érkező bájos hang a nevemet muzsikálta. — (Louis Ivanovits, Isten hozta. S baljában a fedőt tartva, egyeket ringó lépés után jobbját felém nyújtotta. A kéz, melyet az enyémbe temettem,nem volt puha, lágysimitásu, elkényeztetett bárónői kezecske. Azt a munka dorozsmássá, érdessé tette s tenyerét — bizonyosan a seprő meg a súrolókefe — keményre törte. Talán percekig is álltunk úgy kéz a kézben s nem tudtunk egymásnak semmit sem mondani... (És lassan tovaszállt a mosolygó napsugár, hogy átadja helyét a szomorúság bus árnyékának. Hallgatagon révedeztünk egymásra. Az üdvözlő szavaknál más egyebet mit is mondhattunk volna: én a mélységből törtem felfelé, ő a magasságból zuhant lefelé s e két véglet találkozásánál két ifjú lélek megrendülve állt s nem talált szavakat megdöbbenésének kfejezésére. Nem szóltunk semmit, de Ara az én arcomról egy fájdalmas kérdést olvashatott le:— Hát igy? — Fájdalom, igy — mondták a bus szemek s a selymes szempillák lezárultak és az egykor egekbe tekintő büszke fej lehajlott... — Jaj — véltem — a megfeszítésből talán már elég is. Mily jó is volt, hogy a konyhában találkoztunk, mert volt valami, ami abból a dermedtségből visszahódított a mindennapi életbe. Igaz, nekik a mindennapi, közönséges élet fájdalmasabb volt a halálnál, de nekem a kályhában pattogó tűz, a forró, zümmögő víz az életét jelentette: találtam valamit, amivel a fullasztó csendből kimenekülhettem. — Baronesz — mondtam halkan — tegyerá a fedőt a fazékra, mert nem úgy párlódik, hanem úgy főr meg a kásája, akkor pedig nem olyan jó. Rebbent a fehér főkötő, az alatta búslakodó arcon mosolygás suhant át. — Ej, de igazat mond — zengte élénken Aras perdült, hogy rátegye a fedőt a fazékra — lám, milyen jó, hogy maga ehhez is ért. — Egy vérbeli hadifogolynak mindenhez kell érteni, még a kásához is — felelem — különben a kásafőzés nem olyan nagy tudomány, hogy meg ne lehetne tanulni. — Ez igaz, mondta a háta mögött álló báró. — Igazán nem szép, hogy maguk ennyire lebecsülik a szakácsművészetet — csilingelte Ara tettetettt sértődéssel, egy darab fát téve a tűzhelyre —, pedig ha tudnák, hogy milyen borzasztó munka, főleg milyen hálátlan mesterség ez, nagyobb elismeréssel adóznának nekem. — Na, aranyos kislányom — mondta Limason babusgató hangon — tiéd a legszebb pálma. Azért ismutasd meg Louis Ivanovitsnak, hogy milyen kitűnő ebédet tudsz főzni. Kérdően néztem a báróra. — Igen, ugye, Louis Ivanovits, itt marad nálunk ebédre? Arárapillantottam, aki meglepetve tekintett atyjára. — De apuskám — mondta kétségbeesetten — hát kására hívod meg a legkedvesebb vendégedet? — Miért ne — mondta Limason olyan hangon, mintha legalább is fukullusi lakomáról lenne szó — a kását éppen olyan szívesen adjuk, mint a libapecsenyét; mi értelme volna pástétomnak is, ha panaszos lenne. A szürke szemek kérlelően néztek.ri Jaj, csak most nem esedezték — inkább máskor százszor, mint most az egyszer. Persze, hogy nem — felelték vissza az én szemeim. Kissé zavarban voltam, nehezteltem is magamra, de aztán eszembe jutott, hiszen éppen ezért tűztem erre az időre a látogatást, hogy lássam, milyen szívvel vannak hozzám, ha valaki azt akarja tudni, hogy szívesen látott vendégbe valamely háznál, úgy meghívás nélkül állítson kiet ebédfőzés alatt délelőtt 11 óra után, üssön l.rajta a sürgő-forgó gazdaasszonyon és ha máskor nem is, de ekkor bizton kiderül az, amit tudni akar... — Köszönöm a szíves meghívást, de olyan helyen vagyok állásban, ahol pont 12-kor jelen kell lennem s már féltizenkettőre jár — mondtam —, egy jó negyedórával ezelőtt találkoztam Simeonnal, tőle tudtam meg, hogy Önök itt laknak, ezért rontottam úgy be kapufélfástól lóhalálában, amiért utólag bocsánatot kérek. Arától rögtön megkaptam a bocsánatot egy hálatelt mosoly alakjában, azonban a báró nem akart engedni. — Hát nem lesz ott mánia, ott lesz holnap. (Folytatjuk.) Felhatalmazás a nagy célok érdekében A parlament mindezideig nyugodt légkörben tárgyalja a felhatalmazási törvényjavaslatot. Elhangzott néhány valóban emelkedett hangnemben tartott tárgyilagos beszéd, amely világosan kivetítette a közvélemény elé azokat az okokat, amelyek a kormányt ennek a törvényjavaslatnak megalkotására késztették. Sajnos, a vita során olyan beszédek is elhangzottak,amelyek inkább egyes pártok és árnyalatok politikai törekvéseit szolgálják s nem annyira pénzügyi és gazdasági kérdések aktuális atmoszférájában mozognak,, hanem egy már embriójában sikertelennek nevezhető politikai elgondolás útjait igyekeznek egyengetni. A közvélemény átérezve a kor-