Somogyi Ujsag, 1931. szeptember (13. évfolyam, 197-221. szám)
1931-09-01 / 197. szám
XIII. évfolyam $ 197. szám Ara 8 fillér Kaposvár, 1931. szeptember 1., kedd Előfizetési árak: ’ . ; \ pengő POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hirdetések ára* Hasáb milliméterenként 10 fill., —Kaposvár, Korona utca 7. szám Ttula hi,d..c,eVtmfr«t.".!.\«tilfi5~m?^ Szerkesztő: III.BOLY ERNO I.talon: 5. «■ A belügyminiszter legkedvesebb emlékei közé fog tartozni az az idő, amit Somogy megye főispáni székében töltött A belügyminiszter leirata Somogy megyéhez hivatalba lépése alkalmából Kaposvár, auguszttus 31. Vitéz úr Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter hivatalba lépése alkalmából az alábbi leiratot intézte Somogy vármegyéhez: Midőn a vármegye kormányzását az ország belügyeinek legfőbb irányításával cseréltem fel, elsősorban is hálás köszönettel emlékezem meg arról az évekig tartó bizalomról és támogatásról, amelyet a vármegye közönsége részéről élveztem. A magam részéről is biztosíthatom a vármegye közönségét, hogy együttműködésünk mindenkor a legkedvesebb emlékeim közé fog tartozni és azok a szoros kapcsolatok, amelyeket hosszú együttműködésünk létrehozott, megszakadni sohasem fognak. Személyes tapasztalataim folytán biztos vagyok abban, hogy a vármegye közönsége mindig megértéssel és bizalommal fogja támogatni azokat a törekvéseimet, melyeknek célja a társadalmi összhang, a zavartalan rend és nyugalom, az ország gazdasági bajának és egyensúlyának teljes helyreállítása útján a mindnyájunk által annyira óhajtott magyar jövő kiépítése. Ebben a biztos tudatban hivatalbalépésem alkalmából a legmelegebben köszöntöm és teljes bizalommal kérem a vármegye közönségét, valamint a legnehezebb időkben is kipróbált tisztviselői kart és a községi elöljáróságokat, hogy ismert odaadásukkal legyenek segítségemre a reám háramló nagy feladatok megoldásában. A belügyminiszter búcsúja Pécstől és Baranya megyétől Pécsről jelentik: Vitéz Keresztes-Fischer Ferenc dr Pécs város, Baranya és Somogy megyék volt főispánjának belügyminiszterré történt kinevezése olyan váratlanul és meglepetésszerűen történt, hogya város és vármegye, valamint az állami hivatalok tisztviselőkara el sem búcsúzhatott volt főispánjától. Vitéz Keresztes-Fischer Ferenc dr belügyminiszter a hét folyamán úgyszólván minden percét minisztériumában, a parlamentben, a pártok értekezletén és a 33-as bizottság ülésein töltötte és így csak vasárnapra tud magának annyi időt szakítani, hogy elbúcsúzzék a város, a megye és az állami hivatalok tisztviselőitől, akikkel együtt dolgozott a legnagyobb harmóniában. A belügyminiszter szombaton este a 11 órai gyorsvonattal érkezett Pécsre. Az állomáson saját kívánságára nem volt semmiféle fogadtatás és vitéz Keresztes-Fischer Ferenc dr egyenesen lakására hajtatott. Vasárnap délelőtt 11 órakor a vármegyeháza kis tanácstermében Fischer Béla alispán vezetésével a vármegye tisztviselőkara járult az új belügyminiszter elé. Az alispán rövid beszédben köszöntötte a minisztert kinevezése alkalmából, majd pedig a tisztviselőkar háláját és szeretetét tolmácsolta a búcsúzás kapcsán. Fél 12 órakor az egyes állami hivatalok vezetőit fogadta a belügyminiszter, míg az egyetem tisztelgésére háromnegyed 12 órakor került sor. Ezután a belügyminiszter a városházára ment, ahol a közgyűlési teremben Nendevich Andor úr polgármester üdvözölte a volt főispánt. Ezzel a belügyminiszter pécsi látogatásának hivatalos programmjal Véget isért. Vitéz Keresztes-Fischer Ferenc dr még a délután folyamán elutazott Pécsről. Névtelenek útja Írta: Hadifogoly (Minden Jog fenntartva) ...Visszafelé a balpart mellett jöttünk és én eveztem. Ara a rózsacsokrot szagolgatta, hol ölébe tette, hol felemelte. — Louis Ivanovits, tudja-e, milyen nap van holnap? — kérdezte jelentőségteljesen rámtekintve. —Holnap, augusztus 19. van, különösebbet nem tudokerről a napról. — No, szép római katolikus maga, mondhatom. Én pravoszláv létemre is tudom, hogy holnap Louis napja van: a jó Isten szeresse magát Louis és tartsa meg továbbra a mi barátunknak — mondta utánozhatatlan kedves mosolygással és átnyújtotta a csokrot. A nem várt figyelmesség olyan jólesett, hogy könny szökött szemeimbe. — Köszönöm, Arácska — rebegtem meghatottan —, hogy gondolt a kivert kutyára s érdemesnek tartotta érte összeszurkálni a kezét. Felkeltem az evezők mellől, hogy átvegyem a csokrot. Felém nyújtott jobbra azután, hogy átvettem a rózsákat, nem hanyatlott vissza, a csúnyán összeszurdalt kéz ottmaradt előttem. — Fáj ám még — mondta komoly képpel s olyan hangon, mint amikor a kisgyermek azt mondja egy sebre: »Fáj, bibis«. Balkezembe áttéve a csokrot, jobbommal megcirókáltam a bibis kezecskét. — Fáj még? — kérdeztem. — Fáj bizony, nagyon — mondta kényeskedő hangon. — Még mindig? Ejnye, na, majd meggyógyítom — s ajkamhoz emeltem a sebekkel teletűzdelt bibiskét. És ebben a pillanatban átellenben, Zacarkcin felől erős dörrenések hallatszottak. Minden vérem a szívembe szaladt. A kezecske visszahullt Ara ölébe, a csokor pedig beletotytyant a Volgába... Felnéztem Zacaricinra: a dörrenések nyomában apró kis fehér füstfellegek jelentek meg a házak felett, majd kézifegyverek ropogása és kézigránátok pukkanása szárnyalta túl a megszokott ágyudörgést. — Jaj, a rózsáim — sikoltott Ara és utánuk kapott. Am az örvény, mely elkapta az csokrot, gyorsabb volt nálánál s vitte, forgatta, hol a piros, hol meg afehér rózsák kerültek felül. Ara mindaddig bámult utánuk, amíg el nem tűntek. — Szép dolog! Így vigyáz maga a névnapi ajándékára. — Ne haragudjon Arácska, bizonyára nem érdemeltem meg. Sokkal nagyobb baj van annál — mondtam kedvetlenül s nekigyürkőztem az tevezésnek — hallja onnan fentről azt a fegyverzajt? Ott van a baj. — Csakugyan. Mi történhet ott? És egymás után robbantak a schrapnellek s füstjük lassan, komoran úszott a Volga felé. — Menjünk haza Arácska, nagyon rossz előérzet kínoz. Teljes erővel nekifeküdtem az evezésnek s torony iránt átvágtam a vállalat kikötője felé. A kikötőkben nagy sürgés-forgás, látás-futás. Keresem Farkas bácsit, nincs sehol. — Biztosan »üzletet« bonyolít le a Volgán — gondoltam — mivel hogy a két csónakot nem láttam a helyén. — Gyurka, — fordultam az utamba eső egyik bajtárshoz — megjött már a hajó? — Melyik hajó? — A fegyverszállító hajó. — Nem gyütt bsza, mer csak hét felé van az ideje, de aligha is gyón. — Miért? — Mivelhogy megbukott a szöveti. — Na? Ki mondta ezt neked? — Hát azok az elvtárs urak, akiket Farkas az imént rakott csónakokba s viszi őket a túlpartra. Azok mondták, hogy Moszkvából körtáviratozás gyütt, hogy a szöveti megbukott és a fehérek vették át az uralkodást, áhá. Kértem a központot, Simont akartam felhívni, de nem kapcsolt. Most berohant egy ismerős komp, miszárius, akit bohémságáról egész Corkin ismert. Arról volt nevezetes, hogy akárhányszor kiküldték a harctérre, pár napi távollét után iszonyú rémhírekkel megrakodva, mindig visszatért. Ezért nem is hívták máshogyan, mint Kommiszár po Pániki (pánik-népbiztos). — Hol van Farkas? — Mit akar vele tovariscs po Pániki? — kérdeztem a népbiztost, akit mindenki csak igy szólított s nem is haragudott érte. — Megegyeztem vele, hogy átvisz a Volgán. — Mi a csudát keres ön túl a Volgán? Most egész közel hajolt hozzám s azt mondta halkan: — Megbuktunk, kérem. Moszkvában győzött az ellenforradalom s a fehérek vették át a hátaimat. Futunk, amerre látunk... (Folytatjuk.) A 33-as bizottság elfogadta a közalkalmakról szóló rendeletet Az I—III. fizetési osztályban 13, a IV-VI-ban 12, a többiben 10 százalékkal szállítják le a fizetéseket — A nyugatiak 3, 10 és 13 százalékkal csökkennek — A rendelet egy évre szól Tárgyalás alattvan a nagyobb jövedelmek fokozott megadóztatása Kaposvár, augusztus 31. A 33-as országos bizottság Juhász Andor elnöklésével ülést tartott. Temesváry Imre előadó ismertette a személyi kiadások apasztásáról szóló rendelettervezetet, amelyet a bizottság általánosságban és részleteiben is letárgyalt. A bizottság minden tagja azzal az érzéssel és belátással tárgyalta a rendelettervezetet, hogy rendkívül nehéz és súlyos áldozat az, amelyet a kormány a tisztviselőktől követel, kénytelen volt azonban belátni mindenki azt is, hogy az ország mai rendkívül súlyos helyzetében nem térhet ki a bizottság az elől, hogy a kormánynak ezt a rendelettervezetét a maga részéről is helyeselje és elfogadja. A bizottság egyes tagjai azonban ama véleményüknek adtak ■kifejezést, hogy e rendelettervezet .