Somogyi Ujsag, 1931. november (13. évfolyam, 249-272. szám)

1931-11-03 / 249. szám

MII. évfolyam $ 249. szám Ara­d fillér Kaposvár, 1931. november 3., kedd Előfizetési árak: Negyedévre .... 6 pengő ■■ ..........■■■■■■....■■■■■ Egy hónapra .... 2 pengő Hirdetések ára: Hasáb “ülÍméte1r®n^.f,n‘ 10 «“•» ■i, szövegrészben 15 fillér. — Hi­vs­talos hirdetések milliméterenként 15 fillér POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: II­. EGLY ERNŐ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kaposvár, Koron­a­ u­tca 7. szám Interurban telefon: 5. sz. 100.000 ebédet ajánlottak fel a kormányzó­­nő inséga­kciója javára a budapesti Sörgyárosok.­­ A zalamegyei Bá­­nokszentgyörgy határában eddig még ismeretlen tettesek sortüzet adta­k le a cigányok­. Három ha­lott maradt a csatatéren.­­ A nyír­egyházai gyilkos, Klein Sándor ügye pár napon belül a Kúria elé kerül. Kleint a nyíregyházai törvényszék­ 12 évi, a debreceni tábla pedig élet­fogytiglani fegyházra ítélte Stark Andor meggyilkolásáért.­­ Az oszt­rák kommunista párt ellen csődöt kért egy bécsi nyomdavállalat. — Mandsuriában a helyzet változat- A harcok tovább folynak, a Nép­­szövetség pedig tovább gyártja a memorandumokat.­­ A Times an­gol lap nagy cikket írt Magyaror­szág pénzügyi helyzetéről. A l­ap megállapítja, hogy Magyarországot a megfulladás veszélye fenyegeti. A Baja város vasárnap gyászünnepet rendezett azon a helyen, ahol ez­előtt tíz esztendővel néhai IV. Ká­roly király utoljára magyar földre lépett.­­ A newyorki Federal Re­serve Bank elhatározta, hogy meg­hosszabbítja a német rövidlejá­ratú kölcsönöket. · A szegedi Székes­­egyház előtti téren a galambokat mérgezett eleséggel pusztítják­ isme­retlen tettesek. · A szentesi ha­tárban 90 sírból álló avarkori te­metőre bukkantak. · A nyomozás során megállapították­, hogy a né­met kommunisták robbantó osztá­lyának munkáját Moszkvából irá­nyították. · Egy pesterzsébeti vil­lamosvállalkozó üzletének pénztárát ismeretlen tettesek kirabolták. = Madridi jelentés szerint 20 volt minisztert helyeznek­ vád alá. = A szegedi törvényszék 12 évi fegy­­házra ítélt egy 22 éves asszonyt,, mert selyemsállal megfojtotta az urát. = Edison hagyatéka 12 millió dol­lár értékű. = Szolnok város kép­viselőtestülete legutóbb tartott köz­gyűlésén állást foglalt a potom áron való árverések ellen.­­ A pécsi bá­nyavidéken 2000 bányász sztrájkol. A munkásság az 1924. óta beszün­tetett lakbér és egyéb kedvez­mények kiutalásához ragaszkodik.­­ Sicermann Mihály felvidéki földbir­tokos egyik budapesti szállodában megmérgezte magát.­­ Debrecen városa 250.000 pengőt szavazott meg a munkanélküliek téli foglalkoztatá­sára.­­ Öt-öt évi fegyházra ítélték­­az Orczy-úti trafik betörőit. Az egyik azt vallotta, tudta, hogy ,a fegyveres támadásért halál jár, azért »dolgoztak« puszta kézzel. = Szer­­d­án ül össze ismét a képviselőház. Eddig 54 interpellációt jegyeztek be a szerdai ülésre. Ha mind elmon­danák, csütörtök reggelig tartana,az ülés. = Az újpesti patak medrében megtalálták Matuska robbantó vas­csöveit. = A nagy Stinnes fia 6­0millió márkát csempészett ki Né­metországból. Valószínű folyó hó 12-ike körül veszi át az új főispán hivatalát Kaposvár, november 2. Pécsről jelentik: Szapáry Lajos gróf, akit a kormányzó a belügy­miniszter előterjesztésére Somogy vármegye főispánjává nevezett ki és­­akit a baranyai és pécsi főispáni teendők ellátásával is megbízott, be­mutatkozó látogatások céljából Pécs­re érkezett.­­Az új főispán péntek délelőtt 10 órakor Kaposvárról vo­naton érkezett. Elsőnek a vármegye­házára ment, ahol Fischer Béla al­ispánt kereste fel. A közel egy óráig tartó látogatás során az­ új főispán tájékozódott a vármegye viszonyai­­­ról. A megbeszélések nyomán az a vélemény alakult ki, hogy november 12-ike táján veszi át hivatalát Kaposváron, Ba­ranya vármegyében és Pé­csett is. Az installáció időpontjára vonatko­zólag később történik döntés. Délelőtt 11 órakor Szapáry La­jos gróf főispán, Fischer Béla alis­pán és Fleffer Kálmán főjegyző kíséretében autón a városházára ment, ahol Nendtvich Andor dár polgármesternél tett közel félórás látogatást. Melegen érdeklődött r a­ városi ügyek iránt. Itt is, mint a vármegyeházán, úgy beszélték meg, hogy november 12. táján a várme­gyével egy napon veszi át a fő­ispáni hivatal vezetését. A polgármesternél tett látogatás után az új főispán hosszabb gya­­logsétát tett a városban. Rokonszen­ves, kedves alakja, ahol csak felis­merték, mindenütt nagy érdeklődést keltett. Az új főispán a délutáni fél 4-es motoros vonattal utazott el Pécsről­ Szigetvárra, ahonnét a Hoyos gró­fok németladi birtokára ment, ahol felesége is tartózkodott. isértegenek útja Írta: Hadifogoly (Minden jog fenntartva) Kedves Pajtikám! Emlékszem a fagyos kenyérre; a korgó gyomorral átvirrasztott feke­te éjszakákra; a kétségbeesett bo­lyongásainkra; a kolduskenyerekre; a caricini fogolytáborban eltöltött rémnapokra; az én csüggedésemre és a te biztatásodra és ez mind, mind nem volt oly fájó nekem, mint az igaztalan vád, mellyel illettél. — Hallatára azt hittem, mindjárt meg­halok. Én, aki szüntelen azon fára­dozom, hogy miképpen segíthetek honfitársaimon — miről sok esetben magad is meggyőződhettél — oly képtelen vádat, hogy megakadályo­zom hazatérésieket, nem érdemiek meg. Hiszen magam is haza akarok menni, mi célja volna hát ellenetek dolgoznom. Rettentően fájt ez a fejbeverés, de aztán megértettem a hazavágyástól szinte megbomlott lel­kedet és megbocsátottam neked. A régi hűséges kenyerespajtási szeretettel dolgozom a szabadulásod utján s arra a sok-sok szent fájda­lomra, melyet együtt átszenvedtünk, ígérem, drága kis pajtásom, meg­­szabaditalak. Tudod, mily nehéz ellenforradalom gyanújában álló emberek ügyének kisürgetése, dülőrevivése, azért hát légy türelemmel. Ölel igaz barátod: Simon. Sivatagban tévelygő szomjazó utasnak nem esik oly jól, ha üdítő forrásra talál, mint nekem Simon levele. Szivemből árad az öröm: megszabadulok. Hála neked Iste­nem. De jaj! — a tüdőm, hogy bele­­nyilankodott a fájdalom­. A láz meg­öli a szívemet, a sok izgalom úgy is tönkretette már. Talán izzadni kel­lene, az izzadás lenyomná a lázt. De hogyan? Felerősítem a kerti hálót, megiszom egyszerre a bekül­dött forró teát, beleburkolódzom a négy pokrócba. Négy pokrócon ker­­esztül talán csak nem fagyok meg, ha elnyom az álom. Ahogy kitervezem, akként cselek­szem: a négy pokróc alatt, bennem a forró teával mennyországban ér­zem magamat. Az egész testem át­melegszik s a sok átvirrasztott zak­latott éjszaka után elszenderedem. Lázas zagyvaságok kínoznak, több­ször felriadok, félek a megfagyástól. Á­ testem meleg, sőt forró, párás, mintha izzadni készülne. Nyugodtan elalszom. Álmaimban a Fekete-tenger part­ján levő Eupatória nevű városkában járok. A városka az októberi forra­dalom rémnapjait éli. Az utcákon matrózok járnak házról-házra és ösz­­szefogdossák a burzsuj férfiakat. Ki­viszik a szerencsétleneket a tenger­partra, nehéz köveket kötnek a sár­saikra s elevenen beledobálják őket a tengerbe. Őrültként futkosok a tengerparton. Jön egy gyászruhás nő a helyi szovjet engedélyével és búvárt keres, hogy a tengerbe sül­lyesztett férjét felkutathassa. Egy búvár jó pénzért jelentkezik és a ké­szülékben alámerül. Alig hogy a tenger fenekére ér, meg­szólal a vész­jel, a búvárt felhúzzák s ahogy le­szedik róla a búváröltönyt, dühön­­geni kezd. Egy értelmes szót nem­ lehet belőle kivenni. A búvár elro­han. Az emberek dermedten néznek egymásra, mily irtózatok látása ve­hette el a búvár eszét. A gyászru,­­hás hölgy kétségbeesetten rimánko­­dik egy másik búvárnak, hogy száll­jon alá. Nincs bátorsága. A körül­­állókhoz fordul, senki sem jelentke­zik. Nagyon szeretnék hazamenni, de nincs pénzem. Jelentkezem. tám­adják a búváröltönyt a szállók alá; a tengerfenék olyan sekély, hogy a napsugarak visszaverődnek rajta. S amin a napsugarak megtörnek, irtó­zatos: a tengerbe hajigált áldozatok állnak a tenger vizében, állva tartja őket a lábaikra kötözött kő, a ten­ger árja lóbálja karjaikat s a halot­tak olyanok, mintha lóbálózó kar­jaikkal beszélgetnének, mintha fe­nyegetnének. Borzalom, egész se­reggel vannak. (Folytatjuk.) Azok a biztosító felek, akik az átértékeléshez való igényü­ket nem jelentették be, utólag jelentkezzenek a biztosító vállalatoknál Kaposvár, november 2. A pénzügyminisztériumban két hónapon át közszemlére voltak ki­téve az átértékelés alá eső 1922 ja­nuár elsejéig kötött életbiztosítások adatai. Minden igényjogosult félnek módjában volt a rá vonatkozó ada­tokba betekinteni. A biztosított fe­­lek részéről általános nagy érdeklő­dés nyilvánult meg. Az elmúlt két hónap alatt naponként az érdekelt felek nagy tömegben jelentek meg, hogy megtudják biztosításuknak át­értékelt összegét. Két hónap alatt mintegy 8000 fél 60.000 biztosítási kötvényről kért felvilágosítást. A közszemle befejeztével megálla­pítják, hogy a biztosított felek álta­lában véve megnyugvással fogadták a biztosításukra megállapított átér­tékelt összeget Csalódást inkább azok éreztek csak, akik már a lerom­lott korona idejében, vagy közvet­lenül 1921 december 31 -e előtt kö­töttek nagyösszegű biztosításokat. Ezek azt hitték, hogy a biztosított összeg 5 százaléka kerül kifizetésre aranyértékben, holott az aranyérték megállapításánál a leglényegesebb az a körülmény, hogy a biztosítási díjakat a biztosított fél milyen értékű pénzben teljesítette. Igen sokan már a korona romlásának későbbi idő­szakában visszakeltezéssel kötöttek biztosításokat és a visszamenő idő­re a díjakat már leromlott értékű koronában teljesítették. Ezek közül szintén nagyon sokan abban a hi­­szemben voltak, hogy a visszakelte­zett időpont számít. Világos azon­

Next