Somogyi Ujsag, 1932. január (14. évfolyam, 1-25. szám)
1932-01-01 / 1. szám
XIV. évfolyam 0 1. szám Ára 12 fillér Kaposvár, 1932. január 1., péntek Előfizetési árak: HTM.; ; ; ; SS Hirdetések ára: Fiatalos hirdetések milliméterenként 15 fillér POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő : Ifj. EGLY ERNŐ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kaposvár, Korona-utca 7. szám Interurban telefon: 5. sz. Boldog uj esztendőt! Ezt kívánták tavaly. Ezt kívánjuk most is, csak annyit változtatunk a kívánáson, hogy több és szebb érzéssel hangsúlyozzuk a szavakba szorított érzést és őszintébb lélekkel formázzuk betűkbe a lelket. Ezelőtt sabionus volt a »boldog uj évet« kívánás. Ma nem. Mikor a váratlanul, de borzalmas következetességgel ránkzuhanó politikai,nemzeti, gazdasági és erkölcsi krizistől fáradt mindnyájunknak az élete, nagyon is aktuális a boldogabb és szebb újévnek várása, kívánása és kérése. A , (Népszava karácsonyi száma sok-sok elfogulsága és egyoldalúsága mellett nagyon is elevenbevágó és igaz meglátásokat is adott keserű karácsonyi ajándékul híveinek. Ténymegállapításai igazak. Igaz, hogy a világ tele van jajgatással és a fogak csikorgatásával. (Igaz, hogy jajgatás és fogak csikorgatása tölti be az emberlakta világot és uj történések vihara zug végig a földön." A mostan való élet uj idők és uj elvek, uj társadalmak teltétől vemhes. Az agyonszanált magyarság minden rétege a fájdalomtól száraz, szemmel, taplós szívvel vár, vár türelmes tehetetlen tűréssel. Egy nagyon kevés hányadot tevő kivétellel szemben milliókat számláló, milliókra menő és halhatatlan lélekkel bíró magyar ember testvérünk vár szebb és boldogabb újévek Vannak, akik még úgy ahogy tudják takarni rongyos szívüket, de sokan vannak, akiknek rongyos ruhájukból szánalmas nyomorúsággal lóg ki a szív pirosságába takargatott lélek. És a rongyos ruhában, lyukas cipővel, hiányos készletekkel sem rendelkező proletár tömeg gyerekek és munkátlan felnőttek nagy igénylésekkel néznek és várnak valamit. Várnak mellettük az állás nélkül való, az előző generációnál alaposabb képzettségű, de az álláshalmozó apák miatt álláshoz nem jutó fiúk és fiatalok most még békés, nyugodt és krisztusi szívvel, de már bennük készül a forradalom és sorsot fordítaniakarás vágya: radikálisansegíteni önmagán. Várnak a diplomával kitüntetett és oklevéllel ellátott, de egyébként cserbenhagyott sokgyermekes anyák és még várnak sokan, várunk mindnyájan valamit, egy boldogabb új esztendőt... Sok fájdalommal vagyunk tele, sok kívánásunk van. De minden fájdalmat és vágyat szorítsunk most le és egyet kívánjunk, egyért vágyódjunk. Hogy a bátortalanul, de a társadalom minden vonalán megkezdett építő és emberi munka végre ne csak alakiságot, külsőséget, testet kapjon, hanem lelket is. Necsak szociális olajcseppeket, irgalmasságtól csepegő kenetteljes ígérgető biztatásokat, hanem tetteket. A lélek liheg és lobog bennünk és azt gondolom, hogy aza testvériség, amit annyiszor felelőtlenül és meggondolatlanul hangoztatunk és engedtük, hogy a nemhivatottak sajátítsák ki maguknak a szocális és testvéri felebaráti szeretetnek csak a szavát is — mert a fogalmát és megvalósítását sohasem tudják —, hogy ez a testvériség életetkapjon. Nem azt sürgetem, hogy ne legyenek különbségek a társadalomban, hanem azt, hogy a testvériséget ne plakatírozzuk, hanem adjunk neki jogi, gazdasági és erkölcsi alapot, a kapitalista rend szabályozása, a magántulajdon szentségének és isteni rendeltségének megbecsülése és az emberben, a testvérben a lélek megismerése által. Már tapogatózunk. De még mindig sokan vannak, akik ósdi álkereszténységgel és álszociális érzéssel az Istenre vagy a humanizmusra utalják át a feladatot. Ezeknek azt kívánjuk, találják meg az újévben önmagukat. Magunknak pedig azt, hogy az elmúlt évben a nagy szenvedések és áldozatok hevében vagy hideg szikrázó keménységében meginomodott és nemesbüfésnek indult szocáli érzés és lelki emelkedés egy itt való, keresztény és magyar társadalmi felkelést hívjon tavaszba, ami némi fegyveres halommal, hanem a miliők jogosultságának megőrzésével megteremti, ha nem is a reménység estájában nagyon szépnek ígérkező de a mostani elmúltnál sokkal szebb, keresztényesebb, magyarabb, tehát boldogabb új esztendőt. Dr Mészáros Béla káplán. Dráma Szilveszter éjjelén Írta: Gellért Vilmos A hatalmas Metrostudióban lázas lüktetéssel száguldottaz élet. Szokatlan és bántó disszonancia hullámzott mindenütt. Az egyik nagy műteremben felvételt készítettek. —■ Valami akrobatikus táncot mutatott be egy művészházaspár. Szikrázó reflektorok izzottak. A felvevőgépek ritmikus kattogással csavarták magukra a hatásos jelenetet... Fred Roller, a fiatal író most is ott állt a felvevőgépek mögött, miint már napok óta, akárhányszor a házaspár szerepelt. Agyában lázas gondolatok forrtak és tapadó nézéssel kisérte a táncoló párt, de különösképpen az asszonyt." A fiatal asszonyt, aki miatt a szcenáriummal sem tudott elkészülni. Nem tudott dolgozni. Nyugtalan volt és járt-kelt mindenüvé, hogy kihajszolja magából azt az őrjöngő vágyakozást, azt a perzselő szerelmet, mely már hetek óta égett a lelkében. A fiatal német írót filmszcenáriumok írására szerződtette a Metrófilmgyár. Alig néhány hete, hogy Hollywoodba érkezett és máris olyan valami történt vele, amii karrierjébe kerülhet. Az asszony miatt nem tudott dolgozni. Egy asszony miatt, aki már a másé volt, aki már talán csak álom lehet a számára... * A meghitt kis bárban az élet örült, az élet duzzadt, az élet kacagott. Fred Roller és az asszony kipirult arccal ültek a virággal diszített asztal mellett. Csak kettesben. December volt, de az asztalon a nyár illata hömpölygött ki az illatos rózsák kelyhéből.. Sokkal hamarabb történt, mintsem ezt Fred gondolta volna. Az asszonyegy estén elébe állt és nyíltan a szemébe mondotta: — Elválók... Néhány napra meg is történt. Az asszonyt a férj hűtlensége miatt, amelyről csak napokkal ezelőtt szerzett tudomást, nagy lépésre határozta el magát. Fred Roller csak most tudta meg, hogy a boldognak hitt asszony mennyit szenvedett, menynyit tűrt... És ő mellé állt boldogan nagy szerelmével, nagy életvágyával. Örültek egymásnak és minden óra, melyet együtt töltöttek el, felejthetetlenné vált... Egy napon a stúdió műtermében találkozott Fred a férjjel, aki megállította. — Mindent tudok. Szereti. A magáé lett. Boldog... de figyelmeztetnem kell. Vigyázzon, nehogy játékszernek használja föl magát ő... a... hiúságában megbántott, könyörületet nem ismerő asszony. Ennyi volt az egész, amit beszéltek. Fred nem tudott szólni, csak kezet nyújtott, ahogyan férfi férfinek szokta. Hazatért Fred. Az asszony boldogan csimpaszkodott a nyakába, de meglepetten ereszkedett le, amikor a férfi hidegségét észrevette. — Mi történt? — A férjeddel beszéltem... — Hagyd! — Felvilágosított. Most már tudom, mi az oka, hogy félsz..... — Örült! — kiáltott fel az ,aszszony és hangjában több volt a részvét, mint a megbántás. — Játékszernek használsz fel! —kelt ki magából a férfi és végigdobta magát a pamlagon. Az asszony odakuporodott. Simogatta, becézte, csókolgatta, kérte. — Látod... Látod. Neki hiszel, aki A már meglévő adósságok letörlesztéséig szó sem lehet semmiféle beruházásokról a városnál tíjért beszélgetés úr Vétek György polgármesterrel - Nem lehet tovább terhelni az adózóközönséget . Mi lesz a vágóhíddal, kereskedelmi és rokkanttelepi iskolával, a külvárosok rendbehozásával? Módot kell keresni, hogy a magántőke is vállalkozási kedvet kapjon és a munkaalkalmak teremtésében átvegye a város szerepét Kaposvár, december 31. Az elmúlt 10 esztendőben úgy viselkedett Kaposvár, mint egy fejlődésben visszamaradt gyermek, hirtelen erőtől duzzadásnak indult, nőtt, szépült. A sár helyébe aszfalt, kövezet és virágok kerültek, hatalmas épületek nőttek ki az üres telkekből, teljesen új városrésziek keletkeztek. Ahogy a beteges, vézna, sápadt arcú gyermekből vidám, életerős ifjú lesz, úgy vájt a kis vidéki, sáros, piszkos, lomha Kaposvárból is a Dunántúl egyik legszebb, eleven, lüktető életű városa, jelentős kereskedelmi és ipari gócpontja. Mindez a város áldozatkészsége folytán valósulhatott meg, az elmúlt 10 esztendőben a tempót ő diktálta, ő alkotott, a nagyon is jelentékeny magántőke munkája inkább csendes szemlélődésben merült ki. A városnak vagyona nincs, így kénytelen volt mindezt kölcsönből fedezni. Amíg valósággal erőszakolták a pénzt, addig nem volt nehéz nemcsak a képviselőtestületi üléseken, hanem a polgármester szobájában is elhangzott kérelmeknek eleget tenne amik minden városrészben tudtak valamit, amit a városnak feltétlenül meg kell csinálni. Augusztus óta azonban nagyot fordult a világ, különösen a pénzügyek terén, aminek következménye lett, hogy a városnál a beruházást beszüntették és minden törekvés arra irányul, hogy az adófizetők újabb megterhelése nélkül a fennálló kötelezettségének eleget tudjon tenni a város. Mégis valamit várunk.Vannak