Somogyi Ujsag, 1932. április (14. évfolyam, 73-97. szám)

1932-04-01 / 73. szám

XIV. évfolyam $ 73. szám Ara 8 fillér Kaposvár, 1932. április 1., péntek Előfizetési árak: Negyedévre .... 6 pengő — —— Egy hónapra .... 2 pengő Hirdetések ára: HRsAb ?miméte,r°n^,n‘ 10­­ szövegrészben 15 fillér. — Hi­vatalos hirdetések milliméterenként 15 fillér POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: NI­. EGLY ERNŐ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kaposvár, Koron­a-u­tca 7. szám Interurban telefon: 5. sz. A társadalombiz­tosítás határkövei Írta: Dr Erődi-Harrach Tihamér országgyűlési képviselő A társadalombiztosítás intézménye Magyarországon immár több, mint negyven évi múltra tekin­het vissza. Az ipari és gyári alkalmazottak be­tegség esetére való­­segélyezésére szóló 1891 :XIV. tc. megalkotásával, tehát nem néhány évvel ezelőtt hívta életre a törvényhozás a társadalom­biztosítás intézményét, amely a ma­gyar törvényhozás ,első szociálpoli­tikai alkotása volt és egyben alapja lett a társadalombiztosítás további kiépítésének. Nem akarom ennél a megállapítás­nál figyelmen kívül hagyni azt a kö­rülményt, hogy hazánkban már en­nek a törvénynek életbelépése, tehát 1891 április 14-ike előtt is láthatók bizonyos nyomási a társadalombiztosí­tás ügyének. Utalok e tekintetben az 1884:XVII. törvénycikkben fog­lalt ipartörvény 142. és 143. §-aira, amelyek a betegsegélyző pénztárak alakíthatására módot nyújtottak, ez­zel a lehetőséggel azonban az­ 1891. évi törvény életbelépéséig mindössze 28 ipartestület élt és létesített be­tegsegélyző pénztárt s magánegyesü­­leti betegsegélyző pénztár is csak igen kis számban alakult. Megállhat tehát az a megállapítás, hogy a tár­sadalombiztosítás intézményét az 1891. évi idevonatkozó törvény léte­sítette. Az ipari és kereskedelmi al­kalmazottak betegség és baleset ese­tére való biztosításáról szóló 1907. évi XIX. tc. egyrészről módosította az 1891. évi XIV. törvénycikket, to­vábbfejlesztvén az ott lefektetett el­veket, másrészről törvénybe iktatta az ipari munkások baleset esetére való biztosításának intézmény­ét. Az 1891. évi törvény a németor­szági és az ausztriai biztosítási rend­szeren épült fel, figyelembe véve azoknak a vidékeknek sűrűbb lakos­ságát és ipari foglalkozású lakossá­gának nagyobb tömegét. Minthogy azonban ez az intézmény idegen ta­lajban sarjadt és az alapul szolgáló számítások hazánkra néz­ve érvény­ben állóknak nem voltak tekinthetők, a gyakorlatban ez igen sok hiányt mutatott. Igen érdekes megállapítások olvas­hatók ebből a szempontból az 1907. évi XIX. tc. miniszteri indokolásá­ban. A miniszteri indokolás a követ­kező megállapításokat tartalmazza: A betegsegélyző pénztáraknak túl­nyomó része állandóan anyagi zava­rokkal küzd, tartalékalapját nem volt képes elhelyezni, jelentékeny tartozá­saik vannak és ezek szaporodnak, úgy, hogy a betegsegélyző pénztá­rak a rossz anyagi viszonyok által előidézett kényszerhelyzetben segé­lyezésre szoruló tagjaikkal szemben nemcsak a legnagyobb rigorozitással és zaklatással kénytelenek eljárni, de anyagi eszközök hiányában sokszor a jogfosztás terére is lépnek. Továbbá megállapítja a miniszteri indokolás azt is, hogy: A betegsegélyző pénztárak képte­­­lenek arra, hogy a törvényben előírt legcsekélyebb mérven felül nyújtsa­nak segélyeket,­­hogy kórházak, sza­natóriumok, üdülőhelyek létesítésé­vel, a modern orvosi tudomány esz­közeivel és kielégítő pénzbeli ellátás­sal siessenek a segítségre szoruló munkásosztály védelmére, sőt arra sem képesek, hogy legalább a tör­vényben kötelezőleg előírt legcseké­lyebb mérvű segélyezésre támasztott igényeket kielégítsék. Megállapítja az 1907. évi XIX. tc. miniszteri indokolása azt is, hogy a pénztárak tisztviselői kara nem áll feladata magaslatán, sérelmezi a munkaadók zaklatását és e körülmé­nyeknek tudja be azt, hogy a mun­kaadó és munkáskörökben a pénztá­rak iránt elégedetlenség, sőt ellen­szenv mutatkozik. Az 1907. évi XIX. tc. fenntartja a kötelező biztosítás elvét, országo­san központosítja a biztosítási szer­vezetet, a betegség és baleset eseté­re való biztosítást egységesíti, a biz­tosítást közvetítő helyi szerveket egy­­ségesíti, behozza az egész vonalon a munkaadók és a munkavállalók tel­jes paritásos képviseletét és végül a vitás kérdések eldöntésére külön vá­­lasztottbírósági intézményt szervez. A társadalombiztosítás ügyét fej­leszti, továbbá a háború előtt a 4790—1907. számú minisztertanácsi kivételes rendelet és az intézmény teljes kiépítésének munkáját végzi el a betegség és baleset esetére való kötelező biztosításról szóló 1927. évi XXI. tc. s az öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére szóló kötelező biztosítást törvénybe iktató 1928. évi XL. törvénycikk. Ezek azok a határkörek, amelyek a társa­dalombiztosítás ügyének útját jelzik. Auróra Írta: Somogyváry Lajos Minden fog fenntartva! Hangja megszépült a nagy élni-t akarástól. Lágyan, muzsikálva árad­tak belőle a hangok. Nem volt már ellenszenves. Mérlegeltem az eshető­ségeket. Egy-két kaland árán talán... De magamra eszméltem. Hirtelen azt gondoltam, mi közöm hozzá. Miért kockáztassak akármit is érte. Hogy azután én kerüljek bajba?... Katyuska leolvasta arcomról gon­dolataimat. Letérdelt. Összetett ke­zekkel rimánkodott: — Uram, nem kockáztat semmit. Csupán elsétál egy helyre és egy nevet­ mond. Ne szabadítson meg­­engem az Isten, ha baja esik. Te­­­gye meg hát, tegye meg, könyör­göm szépen... Irtózatos volt ez a könyörgés. A tőrbeesett madár kétségbeesett vergődése. Még mindig haboztam... .Valami ösztönös félelem eltaszította tőle. Ám Katyuska újból kezdte har­cát a szabadulásért. De most már halk, szaggatott zokogás kíséretében. Beszélt, de inkább hörgött*­— A szivére appellálok. Hát nincs szive? Kihalt minden emberi érzés a­­férfiakból? Hát nincs irgalom a szivében­­egy gyenge, védtelen nő iránt? Könyörgöm, segítsen rajtam. Könnyei patakzottak lefelé eltör­! ■zult carcán. Nem volt már szép az arc, de emberi volt... Nem volt már nő, ember volt, aki élni akart. Meg­szántam. Megesett rajta a szívem, a saját sorsomat láttam az ő vihar­zásában. Hányszor kerültem én is szorongatott helyzetbe és mily ször­nyűséges­­volt a viaskodás­a az életért. Simon még mindig beszélgetett valakivel. 1. — Keljen fel, Katyuska — szól­tam hozzá —, mert minden pillanat­ban beléphet a városparancsnok és nagyon furcsán nézne, ha így lelne bennünket. Bizonyos feltételek mel­lett teljesítem a kívánságát: ígér­je­­meg azokra a rémséges órákra, amelyeket itt átélt és kétség és re­mény között még át fog élni, hogy ha­­megszabadul, engem soha senki­nek­­el nem árul. Coricinba többet be­­ nem teszi a lábát, mert meg va­gyok­­győződve arról, hogy maga kém. Magyarázatra nincs idő. Vé­gül, hogy a volt hadifoglyoknak so­ha ártalmára nem lesz, mert ők csak viharvert madarai a nagy világégés­nek. Szivébe visszatérő reménység ki­simította eltorzult arcát. Testét el­öntötte az élet hulláma. Keze ott parázslott a kezemen. Nő volt újra. — ígérem, ígérem, becsület sza­vamra. Isten engem úgy segéljen! — áradozta. — S mivel biztosít engem, hogy­ megtartja szavát? Ebben a pillanatban Simon letette a '■kagylót. . — Gyorsan beszéljen, mert jön a Városparancsnok. Katyuska elfehéredett. — Mivel, Istenem, mivel? — kér­dezte gyötrődve. És apró gyöngyök­ jelentek meg homlokán. Rázta a hi­deg. Megtört. — Őszinte leszek — mondta reme­gő hangon, miközben keskeny ajkai vitustáncot jártak. — Megmondom: csakugyan kém vagyok. AZ ellenfor­radalom kémje. Krasznov és Deni­kin tábornoké. Az előszobából írógép kattogása és Simon hangja hallatszott: levelet diktált. Katjuska fellélegzett. •— Tessék. Kezébe adtam maga,­­piát. Magam vagyok a biztosíték. És még valami... Alányuk­ szoknyájának és kezembe nyomta­m a cár szemének miniatűr­jét. (Az orosz katonák a sapkájukon viselték. Ezt hívták ők a cár szemé­nek. Szerk.). (Folytatjuk.) Rendes évzáró vizsgát kell tartani a középiskolák IV. és V. osztályaiban Két tárgyas javító vizsgálatra nem adnak enge­délyt . Szeptember 9-én kezdődik az új tanév Kaposvár, március 31. A miniszteri­­ rendelet célja az, hogy a középiskoláktól és e réven főként a főiskoláktól ezz­el a l­eg­­radikálisabbnak bizonyuló eszközzel és nem elkésetten, hanem már kellős időben történt szigorú válogatással tartsa távol a gyenge képességük­­ miatt oda nem való tanulókat. Egy másik rendeletben a minisz­ter újra szabályozta az iskolai tan­év, illetve az iskolai nag­yszünidő időtartamát. A rendelet szerint azt iskolai tanév szeptember 9-én kez­dődik és június 15-én végződik. A vallás- és közoktatásügyi mi­niszter elrendelte, hogy a középis­kolák IV. és V. osztályában már a folyó tanévben is rendes évzáró vizsgákat tartsanak és a tanulók ta­nulmányi előmenetelét ne a vizsgák előtt, hanem azok bevégzése után és az azokon elért eredmények fi­gyelembevételével bírálják el. A miniszter rend­elete szerint a tankerületi főigazgatók kéttárgyas javítóvizsgálatra engedélyt nem ad­hatnak. Az állami költségvetés tárgyalása során több vidéki táv. fiókműhely megszün­tetéséről döntenek Ma összeült a képviselőház A képviselőház ma tartja az egy hónapos­­szünet után első ülését, amely csak formális és a Ház leg­közelebbii napirendjéről határoztak. Az egyes bizottságok már több elő­készített javaslatot tárgyaltak le, így teljesen készen áll az uzsorajavaslat, a hitelsértésről szóló javaslat és több nemzetközi vonatkozású javaslat. Az uzsorára és hitelsértésre vo­natkozó javaslatok letárgyalásra alatt fogja Korányi Frigyes­ báró pénz­ügyminiszter, előreláthatóan áprilisi 8—9. körül beterjeszteni az új költ­ségvetést. Eddig a kultusztárca,­­a­ külügyi tárca és a kereskedelmi tár­da!

Next