Somogyi Ujsag, 1932. április (14. évfolyam, 73-97. szám)
1932-04-10 / 80. szám
Somogyi Ujság. EGY HÉT ALATT !WiinawMwiiiriBWiw«»areaaMawaaBffiBaNiiWH?»iitMMiiwww^BMíaBBWRBBB«a3g "Végre mégis kitavaszodtunk ebből a tobzódó és csökönyös télből, amelynek könyörtelenségét bizony elég sokáig éreztük. Kinyílt végre a hóvirág... s az ébredő bokrok alján szerényen illatozik az ibolya, a tavasz legszebb és legkedvesebb virága. Végre mégis csak kitavaszodtunk és menetelünk a nyárba... előre... , feltétlenül érdekességek közé sorolható az alábbi eset, amely a következőképpen hangzik. Van Kaposváron egy igen agilis ügyvéd, akit a kávéházban alig láttak még beülni délután, de este sem. Az ügyvéd ugyanis nem tartja érdemesnek a kávéházbajárást. De azért évente egyszer mégis csak elmegy a kávéházba. Az idén például éppen nagypénteken illt le feketéről... !Képes Lapot kapott a már Nagykanizsán tartózkodó »a trojka-zenekartól« a Turul« kávéház igazgatója. A zenekar bizony fájó szívvel emlékezik vissza a Kaposváron eltöltött szép napokra. Vadnayról is meg kell emlékeznünk a heti beszámolónkban. Vadnay Andor, a Gulyás-társulat népszerű titkára ugyanis az elmúlt héten itt járt a városban. Talán nem is elég szemléltető ez a kifejezés, hogy »járt«, mert hát inkább loholt a fürge »Bandi«. Üdvözölt mindenkit... néhány szót is beszélt, aztán búcsúzott. Sietett, a vasútra. Reggeltől estig így ment ez szakadatlanul, le a vasútra, viszsza a vasútról! Kevesen értették ezt meg, mert Vadnay csak ennyit mondott mindig: — Igen! Hogyne... de sietek, mert a vaggonok... a vagyonok ■ jönnek... Már olyan hírek is keringtek a városban, hogya Gulyás-társulat mivel Nyíregyházára nem mehet, talán visszajön Kaposvárra. Hát ez aztán igazán nem felel meg a valóságnak. ' Modern fegyválr épült Amerikában a " nők "részére. Húsvét után nyílt meg ünnepélyesen Newyork művésznegyedében az 1 millió 800 ezer dollár költséggel felépült új női fegyintézet, is,amelynek elegáns külseje és fényűző berendezése elegáns sztálóra emlékeztet. ."A 12 emeletes palota tetején gyönyörű kertet rendeztek be tenniszpályával, sétatérrel, tornahelyiséggel és napfürdőkkel. A legfelső emeleten szanatórium van a beteg fegyencek számára. Az elitéltek cellák helyett 410 barátságos hálószobában laknak és hidegmeleg vízzel felszerelt mosdóhelyiségei a legelőkelőbb szállók típusának felelnek meg. Mindenféle hangszer, íjrádió, villamos varrógép ,és 5000 kötetes könyvtár áll a nők rendelkezésére, akik a legújabb divatú világos színű egyenruhát fogják viselni. A fegyintézet külseje is olyan vonzó, hogy számos arra járó hölgy gyanútlanulmegkérdezi az aranysujtásos ruhában a ház előtt járkáló kapust, hogy milyen feltételek mellett kaphatna szobát e szállodában? Ez Amerika! s kutyát akart eladni a kötéltáncos tanár úrnak egy eddig még fel nem derített kaposvári lakos, aki mágiát dr Farkasnak nevezte, úgy történt, hogy egy szép vizsla is elment gazdájával a sodronykötél-táncost megnézni. A tanár úr a magasból észrevette a kutyát és nagyon megtetszett neki. Azon a napon a második előadása előtt ugyancsak ott volt a kutya és a tanár úr érdeklődni kezdett, amikor a dr Farkasnak nevezett Férfi megjelent és felajánlotta szolgálatát. — Csak pénz kell hozzá, és megszerzem a kutyát. Meg is állapodtak, hogy 70 pengőért dr Farkas közvetíteni fogja a kutyavásárlást. A dologból azonban semmi sem lett... az ügynöki ugyanis előleget nem kapott... Solt a válás is most, hogy itt a tavasz. Suttognak, búgnak a fiatal leányok... az idősebb asszonyok. ...válnak! ...otthagyta! ...elég volt nekik! Hát az igazán a legdurvább kontraszt az életben. Tavasz van. Minden nyik és őrül. A szerelem évszakában vagyunk és mégis... mégis vannak, akik válnak, mert... ez az ő dolguk. A Az influenza úgy látszik még egyszer és utoljára ki akarja dühöngeni magát. Mint a vármegyei tisztifőorvos jelentette, Somogy megye területén az elmúlt hónapban 80 szövődményes megbetegedés volt és meghalt 22 egyén. Az egész város náthás, tüsszögős. A kellemetlen betegség ágynak döntötte a kemény katonát, vitéz fonyódi Markóczy Antal altábornagyot is, de hiába, a katona nem igen adja meg magát. A népszerű kegyelmes úr már fent van és búcsút integet a kelemetlen betegségnek. „IRÓ“ Irta: LEHMANN SÁNDOR Nagyon bolond művészember lehetett az, aki magát először nevezte kirónak«. Aki beskatulyázta művészetét, egész életét egy olyan rekeszbe, amelyben mindenféle ószerrel és vicsk-vacakkal kénytelen most együtt porozódni és aég megkülönböztethetően élni. írás ismerők, mániákus ébrnrovók, turbulens irodalmeni telkek, bölcsész rongyszerzők, szociológus grízeltek, jóstehetségü pékek, apostolkodó halászok rémdrámai harsonázással kiáltják széjjel íróságukat és e sok vásári lom között a rekesz fenekén ott találjuk didergő lélekkel a művészt, az »iró«-t, akinek királyi palástján latrok osztozkodnak. A szó rossz, amit takar, még roszszabb. A tehetségtelenek, az »iroskodók« olyan tipus példányai (nagy tömegben) találtak maguknak minden megítéltetéstől mentes fedezéket, hogy nehéz azt nem hinni, miszerint az »irók« itt nem maradhattak meg. Már régen üres alkalomszerűség, tetszetős külső csupán az »iró« szó, amely alatt megbújva kontárok és csepürajgók igyekeznek michelangelói gesztusokkal lényeget hadonászni. De különben is hogy férne meg azlkotó zseni szétágazó egyénisége abba a kis kövér, képmutató szóba, hogy: »iró«!? Milyen szűk kis csatorna, milyen rettenetes magánzárka, milyen elitélő, fekete név az: »iró«! Pláne, ha foglalkozásnak, életpályának bolondulja valaki, ha a benne kuporgó ösztövér íróság számára méricsgéli, szagolja, ízleli az életet. Ha »élményeket« gyűjt, ha az élet ezer valósága számára csak száz meg száz oldalon keresztül érő betűrengeteg. HaProkrasztenként önmagát nyírja bele abba a szűk kis rekeszbe, mit az »író« szó jelent. Legtöbbet a szellemi alkotóknak ártott, hogy a modern élet »íróvá« tette őket. Liniformizálta mindenkiben az individumot, egy kalap alá kerítette az Írásból élőt a talentummal, a tehetséget a zsenivel, a hívatottat a kiválasztottat s igy az irodalom, mint autonóm esztétikai terület a kontárkodók inváziójától hangos olyannyira, hogy született művészlény a közelükben meg nem marad. Mert az alkotó zseni, ki a történelmi időkbe sülyedt múlt elővarázsolója, ki korának megmondó képlete, kinek látnoki szeme a jövőt jeleníti, próféciája a jövőt mondja, az nem »író«, mindenek után sem, de mindenek előtt — Ember, kinek testén széthullik minden embercsinálta írómamba, mert ő maga az alkotó erő, kicsileg hozott álmainak parancsa szerint formálja társait, korát és a történelmet. A Zseni nem »író«, nem stílus, nem művészeti megcsinálás, nem a letűnt korok irodalmából élő könyvmoly, nem irodalmi emlékfoszlányok betűbepréselője, nem az irodalom, a művészet tárházának színes portréfestője, nem cizellált, tanult vagy rutinos »író«, hanem ritka idők átvonuló üstököse, uralkodó, expanzív erő, ki a múlandóság fölé építi a maga végtelenbe nyúló katedrálisát. Ember, ki képlete fajának, porának s az örök-emberinek, kinek élete körénk fonódik s a mindennapok apró dolgai közé, ki ezer gyökérrel kapaszkodik a földbe, fent szárnyal, mint a sas és a föld göröngyei közt botorkál, ki nem »élményeket« gyűjt »írósága« számára és szedi rimbe vagy prózába, hanem aki a tettes élet országutján megy előre és a beléje hullott sokféle élettől megsokasodva a beszéd, a szavak, a nyelv hangszerén muzsikálja elő mondanivalóit. Ha az »Íróság« formaruhája nélkül is, a legszubjektívebb elgondolásaival is, érzéseit, alkotó erejét, meglátott csodás titkait reáviszi az emberek életére, mint a filinkó hangja a végtelen puszta minden hangulatát, titkát és csodáját. Ezer komplikáltság, ezer véglet és mégis egyszerű és csendes, mint híres patak"... Túlzás!?... Hallgassátok meg a zseni szavát és ijedjetek meg a csendtől, amelyet két szó között reálok térit. Megértitek!... Dehogy is fér szavakba az ember, kivált ha istenküldötte: zseni! Benne van ős titokzatossága a földnek, amelyből az Alkotó keze gyúrta.— S ha tökéletes művészetté lehetne is a nyelv, még intuitív megvillanásaiban sem lehetne kifejezője az egyén egész érzéskomplexumának. A kiválasztottak legtökéletesebb alkotása mélyén is van valami befejjeztetlenség, valami tapogató szétkeresés, valami betöltetlen ar, hogy csinálják hát az »írók«, akik kétségbeesetten, reménytelenül csak —Írók. Nyájas olvasó, ki most velem az »Írósághoz« fűzött reményeiddel e térre lépsz, ne várj sokat. Irodalmat foltozó iró-mesterek vannak itt, skolasztikus búvárkodók, a napi irodalom termelői, gazdag kalmár-kikek, kik megrendelésre készítenek pengős vagy krajcáros regénytárakat. Ezeknél nem a síró és kacagó lázas élet kényszerítő parancsa az írás, csak mesterség és megrendelésre dolgoznató. Ezeknek egyike sem önmagának a kalamárisa, hanem ellesett, betanult és utánozott életmotívumokból rakosgatnak össze elbeszélést, novellát, regényt vagy verset. Ezek nem élik az életet, csak b írják. Milyen szép volt régen, amidőn a szó nagy muzsikusai voltak földmívesek és táblabírák, jegyzők és mesteremberek, nagyok és kicsinyek, akikben egy széles világ valóságai színeződtek a művészet palettájára, akik mindenben benne éltek, életűtekéi testesítették meg azt, amit műalkotásokban ábrázoltak. Ma csak írók vannak és ebben mesterek, a közönség kegyeit hajhászók. Nem alkotók, csak utánzók, nem nevelők, emberformálók, de formálhatók... És az egymásba bomló tragédiák rohanásában, a tovarohanó idő fekete kuszáltsága közepette csak imák, írnak, lehetőleg minél többet és minél kiadósabbat. Cizellált, magas ívelésű, leegyszerűsített, fiúturista, aktivista, pesszimista, dadaista — mind, mind mint meggyűlt sötét felleg a horizont előtt, a zseni melegítő sugaraitól fosztja meg a fázó lelkeket. Akinek judiciuma van hozzá, világosítsa fel a tétovázó, a kötetfalkák között magát ki nem ismerő embertársait, hogy az alkotóművészet nem játékos hangulat mesterkedései és megtestesítői nem »írók«, még akkor sem, ha mindjárt így nevezik is őket. Épület- és bútorvasalások nagy választékban a legolcsóbb napi áron beszerezhetők. Deftert Ferencnél a Fa- és Fourier Rt. gyári lerakata Kaposvár, Korona u. 14-ik szám alatt. — MAGYAR FASTfI HÁZÁBAN. —