Somogyi Ujsag, 1932. április (14. évfolyam, 73-97. szám)

1932-04-10 / 80. szám

s Rovatvezető: DUX Görögtűz — Személyi kérdésekben — kü­lönösen az ilyen intimekben — nem szoktunk felvilágosítást adni. Kivé­telképpen azonban megtesszük Ön­nek, hogy megírjuk a szomorú va­lót: már későt '!— Az illető úr — foglalt.­­Egy igen kedves, jó­módú hölgy állítólagos választottja a feltűnőjén­ 's'nej dig és,', nem csúnya magántisztviselő. — Tehát az Ön érdeklődése csak — görög­tűz lehet. Mely világit, de nem ham­vaszt. Írjon máskor is. Évike — Problémája érdekes, de nem nehéz. Két fiatalember jelenik meg az életben. Majdnem egyszerre. Az egyik időt elebbi, biztos állású, de szerény jövedelmű tisztviselőember, aki többször tett célzást maga előtt a közös jövőről. A kezét azonban nem kérte meg. A másik fiatalabb, vonzódóbb. Meleg, szívből jövő sza­vakat használ. Diplomás ember, de ez idő szerint nincs állása. Amikor említette előtte, hogy más komoly udvarlójia is. Van, s megkérte a ke­zét, s szent ígéretet tett, hogy az első kínálkozó alkalommal (amint el tud véglegesen helyezked­ni) hivata­losan is megkéri a kezét. Kérdezi, hogy mit tegyen? Soraiból­­azt olvassuk ki Évike, hogy az utóbbi fiú jobban kegyei­be férkőzött. A problémája tehát — nem probléma. Ha biztos abban, hogy a fiatalember őszintén és szív­ből szereti, akkor mondja ki a bol­dogító — igent. Aztán? Aztán vár­jon türelemmel. Higgye el: nincs­ na­gyobb boldogság, mint a várva-várt boldogságot megtalálni.­­Úgy lát­juk, Ön megtalálta. Vigyázzon Rá (nagy r-rell), hogy el ne szálljon­, Annak a másik fiatalembernek pe­dig mondja meg, hogy egy szívben csak egy ember lakhatik. A Maga kis szive pedig kiadatott, öröklakás­nak! Ismeretlenül is sok szives kö­szöntés mély lelki életről tanúskodó soraiért. Mohácsi vész — Humoros írása felvidított ben­nünket. Maliciózus megjegyzése — mellyel Anyósa látogatását a mo­hácsi Részhez hasonlítja — kicsit erős. Kérdezi: — Mit tegyek, hogy ne rendezzen botrányt drágalátos anyósom, amikor este jókedvűen té­rek haza? Pardon! Ön bizonyára éjjel sé­tál »jókedvűen« haza. A legegysze­rűbb recept: maradjon otthon. Kü­lönben is két hét nem a világ, bár csak a mohácsi vész se tartott volna tovább! Felvidéki Rozsnyó püspöki székhely volt. Fogadás Prohászka Ottokár­­püspök leg­utolsó beszédét ,­­az Egyetem­ téri templomban mondta. Elhaló ajká­nak utolsó szavai: »favete linguis« voltak. soMoennisxG 1932 április 10 Tantalus Igaza Van. Tantalus fia Pelope volt, akit Tantalus az istenek va­csoráján — mindentudó Voltak ki­próbálására — feltálalt. Borzalma­san bűnhődött. Sportoló A Tobogán a sportszánkó egyik fajtája. Főleg Amerikában használ­ják. ) › * (Kérjük olvasóinkat, hogy az e rovatba küldendő leveleik borítéká­ra írják rá feltűnő helyén:­­ »Kér­dezz — felelek«,) adózó teherviselési képességét. Hát kérem, ezen pedig Segíteni kell!... Fel kell találni egy olyan készülé­ket, mely az adózni kötelesek gyo­­morkorgását visszaadni képes és ezt a készüléket a mindenkori pénzügy­­miniszter szobájában, illetve a kép­viselőházban el kell helyezni. A ké­szüléknek a pénzügyminiszternél va­ló elhelyezése nem szolgál bővebb magyarázatra. Tudniillik annak erő­sebb, vagy gyengébb hangja figyel­mezteti őt az adószór megtekerésére, illetve annak meglazítására. A kép­­viselőházban való elhelyezés pedig a sokat emlegetett racionalizálással függ össze. Ugyanis a készülék be­kapcsolása teljesen feleslegessé teszi a Házba felszerelt viharcsengőt, mert e csengő hangja tücsökciripelés a korgási készülék hangjához képest. Feltalálók, fedélzetre!!! Dr. Jászay Dezső ­Vid­ám apróságok Bocsánatot kérek önöktől Höl­gyeim és Uraim, kik most ezt a cik­kecskét olvassák, hogy csalódást oko­zok önöknek. Ugyanis az alábbiak­ban nem lesznek holmi vidámságok, nem, dehogy! Kivételesen egészen komoly problémákról van szó. Napokban úgy elgondolkoztam és rájöttem arra a szomorú megállapí­tásra, hogy technika ide, technika oda, az embert végeredményben ezek a patkány módjára szaporodó talál­mányok nem teszik boldoggá. Hogy kijelentésemet indokoljam, lássunk csak egy példát. Itt van mondjuk a porszívógép. Jön a Stanci néni és vidoran újságolja :»Mit szóltok­ ked­veseim, vettünk egy porszivógépet, hogy milyen pompás valami ez«. Ro­konok pedig pukkadnak, mert Stan­­ci néninek telik porszivógépre, nekik pedig még seprűre sem. (Barátságo­san véve 4:1 a boldogtalanok javá­ra). És most jövök én. Az újságok teli vannak a gazdasági válság­ bajai­val és annak orvoslási lehetőségeivel. De olvastak-e önök csak egy két­so­ros cikkecskét is, amely arról szól, hogy Fejtörő János kitalált valami olyan találmányt, mely ha nem is szünteti meg, de kicsit is enyhíti gaz­dasági válságos kínjainkat? Ugye­bár nem! Nohát én ezeknek akarok tippet adni. Milyen pompás valami lenne a téli alvás. (A ló medve.) Az ember októ­ber harmincegyed­­én, a takarékos­sági napon kapna egy injectiot, aztán lakbérfizetés előtt csak úgy egysze­rűen elaludna. Jöhetne a házigazda,­­a hitelező, a szabóinas és egyéb számlatulajdonosok, mi pedig alud­nánk az igazak álmát egészen addig, mí­g a gólyam­adár délről vissza nem jönne. Hát nem pompás valami! Nem is említem, mily édes esetek történ­nének azokkal, kiknek kényszerítő körülmények folytán ébren kellene maradniok. (Nem a halb­ológiai in­tézetre gondolok.) Például a vizitelni akarót azzal fogadná a szobalány: »'Quneit méltóztatik keresni? Már alszik«. Avagy milyen verüs arcok fo­gadnák a következő hirdetésecskét, mely egyes intézetek ajtaját díszíte­né: »Téli­ alvás miatt zárva«. Ez len­ne az egyik találmány­tervem. Azon­ban a másik sem kutya. Az Höl­gyeim és Uraim az adóval függ ösz­­sze. Adó!!! Mikor az ember e bájdús szavat ajkára veszi, szférák zenéjét nem igen hallja maga körül hang­zani. Volt-e valaha olyan kor, mikor az adó születéseit örömmel, fáklyás zenével ünnepelték, nem tudom, de nem is hiszem, pedig én optimista vagyok. Oka pedig ennek a nem­tet­szésnek nagyon egyszerű, tudniillik a főfináncok nem találták és nem ta­lálják el az egyes adónemek beveze­tésénél és annak nagyságánál az HUMOR Egy zaklatott adós a napokban azt felelte a kovácsmesternek, ki lo­vait hitelben p­atkolta és már nem elsőizben szólította fel a pengős tar­tozásának kielégítésére és megfenye­gette, hogy be fogja perelni: — Kaposvár is vár, Kovács úr is vár... ! * A muzsikus cigány rettenetes so­kat káromkodott, sok tyúkot, ludat lopott, feleségét naponként elverte. Egyszer­ leesett a pipája és eltörött. Nagy szemforgatással feltekintett az égre, mondván: — Csak azt szeretném tudni, miért ver engem a nagy Úristen!.­.. * A cigángyerek tojást lopott. Nem lehetett tagadni, tetten érték. — A csendőrök előtt azt vallotta, hogy hiszen csak záptojás volt, nem ér­demes érte akkora lármát csapni.... — És minek kellett neked a záp­tojás? — kérdi a csendőr. — Hogy minek kellett? A mű­kedvelő színelőadásra váltottam vele jegyet a színházba... i r * A jósnőnek is vitt egy pár tojást a cigánylegény, hogy jósoljon neki. Előbb azonban menyecskének öltö­zött fel. Meg is jósolta neki a jós­­nő, hogy már két gyermeke volt,­­ de még egy lesz. «s Pucok cigánygyerek társaival így földbirtokos rétjén futballozott va­lami mosórongyból készült labdával. Éppen gyalulták a rétet. — Te Pucok, szólítja a gazda a sportoló cigányt, ne tipord a réte­met. Letiporjátok és nem terem. — És ha nem terem,­­•i vágja oda a Pucok. Má­shap a gazda megy haza és ki jön vele szemközt, mint a Pucok! — Ugy­e tekintetes úr, — szól a cigány — tudja az én ártatlansá­gomat, hogy nem én loptam el a tojást. A csendőr urak an ég ciga­rettával is megkínáltak és­­lássa, a nagysága éppen most dobott ki a konyhából! A tekintetes úr csak annyit mon­dott: És ha kidobott? Siessen hirdetni a „SCIO8YI OlSilT'tianl EMimom Ó Miért? Miért?...hogy tűnődő lelkünk A Szépet mindig a múltban keresi, Hogy észrevétlen elmegy a boldog­ság mellett, Mit a Ma, a Jelen nyújt neki. Miért?...­ hogy nyarunk derekán Visszasírjuk az eltűnt tavaszt, A nyárnak is mennyi varázsa van S napsugara, amely virágot fakaszt. És ha eljő az ősz... A levelek hullása, csendes hervadás Szivünk tiltakozik az elmúlás ellen, A lelkünk hangtalan, könnyes­­zokogás. Óh, Ember! örök telhetetlen, Miért az kellene, mi nincs? De kár, hogy oly kevesen tudják: A megelégedés... boldogság — [kincs. V­­öry Géza 3Kulevő nóták Most virágzik az akácfa... Most virágzik az akácfa zöldleveles ága, Csillagos ég borul has­an a mosolygó tájra. Késő van már, a faluban csukva minden ablak, Hanem azért egyik háznál — ez al­végen — mégis ébren vannak. Kézfogó van, kihullik a víg muzsika, nóta, Barna kislány ki nem jönne egy búcsúzó szóra. El-felnézem házuk táját s szemem könnybe lábad. Mért is hull le a virága, — fehér szirma — minden akácfának?! Temetik a Zsiga cigányt Temetik a Zsiga cigányt, rázendít a banda, Belesírja minden buját, bánatát a dalba. Ő maga is gyakran húzta, epekedve, vágyva Faluvégén szép cigánylány rácsos ablakába,. Szép cigánylány szívszakadva ráborul a sírra. De hiába, Zsiga cigány nem jön többé vissza. Vajda előtt megfogadja, soha se lesz párja. Zsiga cigány fent az égben esküvőre várja. Huber Gyula névnapjára »Most virágzik az akácfa« újabb termés, újabb nóta, »Temetik a Zsiga cigányt«, ezt is játszák a nyár óta. Ezer virág, ezer sóhaj nyílik, borong minden dalban. Nem szárad ki a dalforrás, bugyog most is, úgy mint hajdan. Csodálatos őstehetség! Megtörheti»!! ifjú erő! Jókedvében hozta létre számunkra őt a Teremtő. Mikor szivem fáján dobban, előveszem a kottákat, Mind gyönyörű Huber-nóta, régi emlék mind feltámadt. Leülök a zongorához, a nótáhott elmerengvén ; Múltat hivó, elsirató, lálomtalan holdas estén. Szálljon reá, a szerzőre az Ég minden nagy áldása: 1 ! Hogy sok nótát termeljen még, ezt kívánja szerzőtársa: Béldyné Halász Margit Nyomatott a Somogymegyei Nyomdarészvénytársaság nyomdájában, Kaposvár, Korona­ utca 7.

Next