Somogyi Ujsag, 1932. április (14. évfolyam, 73-97. szám)
1932-04-10 / 80. szám
s Rovatvezető: DUX Görögtűz — Személyi kérdésekben — különösen az ilyen intimekben — nem szoktunk felvilágosítást adni. Kivételképpen azonban megtesszük Önnek, hogy megírjuk a szomorú valót: már későt '!— Az illető úr — foglalt.Egy igen kedves, jómódú hölgy állítólagos választottja a feltűnőjén 's'nej dig és,', nem csúnya magántisztviselő. — Tehát az Ön érdeklődése csak — görögtűz lehet. Mely világit, de nem hamvaszt. Írjon máskor is. Évike — Problémája érdekes, de nem nehéz. Két fiatalember jelenik meg az életben. Majdnem egyszerre. Az egyik időt elebbi, biztos állású, de szerény jövedelmű tisztviselőember, aki többször tett célzást maga előtt a közös jövőről. A kezét azonban nem kérte meg. A másik fiatalabb, vonzódóbb. Meleg, szívből jövő szavakat használ. Diplomás ember, de ez idő szerint nincs állása. Amikor említette előtte, hogy más komoly udvarlójia is. Van, s megkérte a kezét, s szent ígéretet tett, hogy az első kínálkozó alkalommal (amint el tud véglegesen helyezkedni) hivatalosan is megkéri a kezét. Kérdezi, hogy mit tegyen? Soraibólazt olvassuk ki Évike, hogy az utóbbi fiú jobban kegyeibe férkőzött. A problémája tehát — nem probléma. Ha biztos abban, hogy a fiatalember őszintén és szívből szereti, akkor mondja ki a boldogító — igent. Aztán? Aztán várjon türelemmel. Higgye el: nincs nagyobb boldogság, mint a várva-várt boldogságot megtalálni.Úgy látjuk, Ön megtalálta. Vigyázzon Rá (nagy r-rell), hogy el ne szálljon, Annak a másik fiatalembernek pedig mondja meg, hogy egy szívben csak egy ember lakhatik. A Maga kis szive pedig kiadatott, öröklakásnak! Ismeretlenül is sok szives köszöntés mély lelki életről tanúskodó soraiért. Mohácsi vész — Humoros írása felvidított bennünket. Maliciózus megjegyzése — mellyel Anyósa látogatását a mohácsi Részhez hasonlítja — kicsit erős. Kérdezi: — Mit tegyek, hogy ne rendezzen botrányt drágalátos anyósom, amikor este jókedvűen térek haza? Pardon! Ön bizonyára éjjel sétál »jókedvűen« haza. A legegyszerűbb recept: maradjon otthon. Különben is két hét nem a világ, bár csak a mohácsi vész se tartott volna tovább! Felvidéki Rozsnyó püspöki székhely volt. Fogadás Prohászka Ottokárpüspök legutolsó beszédét ,az Egyetem téri templomban mondta. Elhaló ajkának utolsó szavai: »favete linguis« voltak. soMoennisxG 1932 április 10 Tantalus Igaza Van. Tantalus fia Pelope volt, akit Tantalus az istenek vacsoráján — mindentudó Voltak kipróbálására — feltálalt. Borzalmasan bűnhődött. Sportoló A Tobogán a sportszánkó egyik fajtája. Főleg Amerikában használják. ) › * (Kérjük olvasóinkat, hogy az e rovatba küldendő leveleik borítékára írják rá feltűnő helyén: »Kérdezz — felelek«,) adózó teherviselési képességét. Hát kérem, ezen pedig Segíteni kell!... Fel kell találni egy olyan készüléket, mely az adózni kötelesek gyomorkorgását visszaadni képes és ezt a készüléket a mindenkori pénzügyminiszter szobájában, illetve a képviselőházban el kell helyezni. A készüléknek a pénzügyminiszternél való elhelyezése nem szolgál bővebb magyarázatra. Tudniillik annak erősebb, vagy gyengébb hangja figyelmezteti őt az adószór megtekerésére, illetve annak meglazítására. A képviselőházban való elhelyezés pedig a sokat emlegetett racionalizálással függ össze. Ugyanis a készülék bekapcsolása teljesen feleslegessé teszi a Házba felszerelt viharcsengőt, mert e csengő hangja tücsökciripelés a korgási készülék hangjához képest. Feltalálók, fedélzetre!!! Dr. Jászay Dezső Vidám apróságok Bocsánatot kérek önöktől Hölgyeim és Uraim, kik most ezt a cikkecskét olvassák, hogy csalódást okozok önöknek. Ugyanis az alábbiakban nem lesznek holmi vidámságok, nem, dehogy! Kivételesen egészen komoly problémákról van szó. Napokban úgy elgondolkoztam és rájöttem arra a szomorú megállapításra, hogy technika ide, technika oda, az embert végeredményben ezek a patkány módjára szaporodó találmányok nem teszik boldoggá. Hogy kijelentésemet indokoljam, lássunk csak egy példát. Itt van mondjuk a porszívógép. Jön a Stanci néni és vidoran újságolja :»Mit szóltok kedveseim, vettünk egy porszivógépet, hogy milyen pompás valami ez«. Rokonok pedig pukkadnak, mert Stanci néninek telik porszivógépre, nekik pedig még seprűre sem. (Barátságosan véve 4:1 a boldogtalanok javára). És most jövök én. Az újságok teli vannak a gazdasági válság bajaival és annak orvoslási lehetőségeivel. De olvastak-e önök csak egy kétsoros cikkecskét is, amely arról szól, hogy Fejtörő János kitalált valami olyan találmányt, mely ha nem is szünteti meg, de kicsit is enyhíti gazdasági válságos kínjainkat? Ugyebár nem! Nohát én ezeknek akarok tippet adni. Milyen pompás valami lenne a téli alvás. (A ló medve.) Az ember október harmincegyedén, a takarékossági napon kapna egy injectiot, aztán lakbérfizetés előtt csak úgy egyszerűen elaludna. Jöhetne a házigazda,a hitelező, a szabóinas és egyéb számlatulajdonosok, mi pedig aludnánk az igazak álmát egészen addig, míg a gólyamadár délről vissza nem jönne. Hát nem pompás valami! Nem is említem, mily édes esetek történnének azokkal, kiknek kényszerítő körülmények folytán ébren kellene maradniok. (Nem a halbológiai intézetre gondolok.) Például a vizitelni akarót azzal fogadná a szobalány: »'Quneit méltóztatik keresni? Már alszik«. Avagy milyen verüs arcok fogadnák a következő hirdetésecskét, mely egyes intézetek ajtaját díszítené: »Téli alvás miatt zárva«. Ez lenne az egyik találmánytervem. Azonban a másik sem kutya. Az Hölgyeim és Uraim az adóval függ öszsze. Adó!!! Mikor az ember e bájdús szavat ajkára veszi, szférák zenéjét nem igen hallja maga körül hangzani. Volt-e valaha olyan kor, mikor az adó születéseit örömmel, fáklyás zenével ünnepelték, nem tudom, de nem is hiszem, pedig én optimista vagyok. Oka pedig ennek a nemtetszésnek nagyon egyszerű, tudniillik a főfináncok nem találták és nem találják el az egyes adónemek bevezetésénél és annak nagyságánál az HUMOR Egy zaklatott adós a napokban azt felelte a kovácsmesternek, ki lovait hitelben patkolta és már nem elsőizben szólította fel a pengős tartozásának kielégítésére és megfenyegette, hogy be fogja perelni: — Kaposvár is vár, Kovács úr is vár... ! * A muzsikus cigány rettenetes sokat káromkodott, sok tyúkot, ludat lopott, feleségét naponként elverte. Egyszer leesett a pipája és eltörött. Nagy szemforgatással feltekintett az égre, mondván: — Csak azt szeretném tudni, miért ver engem a nagy Úristen!... * A cigángyerek tojást lopott. Nem lehetett tagadni, tetten érték. — A csendőrök előtt azt vallotta, hogy hiszen csak záptojás volt, nem érdemes érte akkora lármát csapni.... — És minek kellett neked a záptojás? — kérdi a csendőr. — Hogy minek kellett? A műkedvelő színelőadásra váltottam vele jegyet a színházba... i r * A jósnőnek is vitt egy pár tojást a cigánylegény, hogy jósoljon neki. Előbb azonban menyecskének öltözött fel. Meg is jósolta neki a jósnő, hogy már két gyermeke volt, de még egy lesz. «s Pucok cigánygyerek társaival így földbirtokos rétjén futballozott valami mosórongyból készült labdával. Éppen gyalulták a rétet. — Te Pucok, szólítja a gazda a sportoló cigányt, ne tipord a rétemet. Letiporjátok és nem terem. — És ha nem terem,•i vágja oda a Pucok. Máshap a gazda megy haza és ki jön vele szemközt, mint a Pucok! — Ugye tekintetes úr, — szól a cigány — tudja az én ártatlanságomat, hogy nem én loptam el a tojást. A csendőr urak an ég cigarettával is megkínáltak éslássa, a nagysága éppen most dobott ki a konyhából! A tekintetes úr csak annyit mondott: És ha kidobott? Siessen hirdetni a „SCIO8YI OlSilT'tianl EMimom Ó Miért? Miért?...hogy tűnődő lelkünk A Szépet mindig a múltban keresi, Hogy észrevétlen elmegy a boldogság mellett, Mit a Ma, a Jelen nyújt neki. Miért?... hogy nyarunk derekán Visszasírjuk az eltűnt tavaszt, A nyárnak is mennyi varázsa van S napsugara, amely virágot fakaszt. És ha eljő az ősz... A levelek hullása, csendes hervadás Szivünk tiltakozik az elmúlás ellen, A lelkünk hangtalan, könnyeszokogás. Óh, Ember! örök telhetetlen, Miért az kellene, mi nincs? De kár, hogy oly kevesen tudják: A megelégedés... boldogság — [kincs. Vöry Géza 3Kulevő nóták Most virágzik az akácfa... Most virágzik az akácfa zöldleveles ága, Csillagos ég borul hasan a mosolygó tájra. Késő van már, a faluban csukva minden ablak, Hanem azért egyik háznál — ez alvégen — mégis ébren vannak. Kézfogó van, kihullik a víg muzsika, nóta, Barna kislány ki nem jönne egy búcsúzó szóra. El-felnézem házuk táját s szemem könnybe lábad. Mért is hull le a virága, — fehér szirma — minden akácfának?! Temetik a Zsiga cigányt Temetik a Zsiga cigányt, rázendít a banda, Belesírja minden buját, bánatát a dalba. Ő maga is gyakran húzta, epekedve, vágyva Faluvégén szép cigánylány rácsos ablakába,. Szép cigánylány szívszakadva ráborul a sírra. De hiába, Zsiga cigány nem jön többé vissza. Vajda előtt megfogadja, soha se lesz párja. Zsiga cigány fent az égben esküvőre várja. Huber Gyula névnapjára »Most virágzik az akácfa« újabb termés, újabb nóta, »Temetik a Zsiga cigányt«, ezt is játszák a nyár óta. Ezer virág, ezer sóhaj nyílik, borong minden dalban. Nem szárad ki a dalforrás, bugyog most is, úgy mint hajdan. Csodálatos őstehetség! Megtörheti»!! ifjú erő! Jókedvében hozta létre számunkra őt a Teremtő. Mikor szivem fáján dobban, előveszem a kottákat, Mind gyönyörű Huber-nóta, régi emlék mind feltámadt. Leülök a zongorához, a nótáhott elmerengvén ; Múltat hivó, elsirató, lálomtalan holdas estén. Szálljon reá, a szerzőre az Ég minden nagy áldása: 1 ! Hogy sok nótát termeljen még, ezt kívánja szerzőtársa: Béldyné Halász Margit Nyomatott a Somogymegyei Nyomdarészvénytársaság nyomdájában, Kaposvár, Korona utca 7.