Somogyi Ujsag, 1932. május (14. évfolyam, 98-120. szám)
1932-05-01 / 98. szám
XIV. évfolyam « 98. szám Ara 10 fillér Kaposvár, 1932. május 1., vasárnap előfizetési árak: • . . . «gjgg POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hirdetések ára: Hsabb milliméterenként 10 fill., —IM Kaposvár, Korona-utca 7. szám Ura hi,d..4,.k“SS?S«k«,2fl6_.iS • ■ * I- E O V Y ERNŐ l“,“"rbM ,elel°"; 5' “• Hitelünk és az infláció írta: Dr Teleszky János v. b. t. t. nyug. pénzügyminiszter Sokan hiszik, hogy a mezőgazdaság adósságterhének csökkentése érdekében kívánatos az infláció. A kérdés, ebből a szempontból az, hogy vájjon a magyar mezőgazdaság érdekei nem kívánják-e meg az inflációt minden, az inflációból eredő veszély ellenére — azért, mert ez lenne az eszköze ennek, hogy a magyar mezőgazdaság az adósságtehertől megszabaduljon. Ez az a tétel, ahol a legtöbb valószínűséggel lehet állítani, különösen és laikus közönségnek, hogy igenis az infláció üdvös volna arra, hogy a magyar mezőgazdaság megszabaduljon túlságos adósságterhétől. Mert még egyéb kérdésekben rá lehet mutatni, a múltból szerzett példákkal arra, hogy minő káros hatással van az infláció éppen azoknak a céloknak érdekeire, amelynek érdekébe akarják állítani: itt, a múltra való hivatkozás nem segít, mert tényleg a magyar földbirtokos és házbirtokos osztály a múltban igen súlyos tehertől szabadult meg az infláció révén. Hogy az ettől a tehertől való megszabadulás más osztályoknak és az előbb említett kulturális és szociális céloknak a rovására ment, az más kérdés. Valóban, ha tisztán csak a mezőgazdaság szempontjából nézi valaki, nagyon tetszetős a tétel, hogy csináljunk új inflációt, ez az új infláció meg fogja megint szabadítani a terhektől mezőgazdaságunkat. Akik azonbanezen a nézeten vannak, azok figyelmen kívül hagyják azt, hogy ma a magyar mezőgazdaság eladósodásának tekintélyes része nem pengőre, hanem dollárokra vagy más külföldi fizetési eszközökre szól és éppen ebből a szempontból, abszolúte nem igazságos az a szemrehányás, amivel némelyek a kormányt az aranypengő behozatala miatt illetik. Az aranypengő behozatala tulajdonképpen biztosíték volt a tekintetben, hogy a belföldi hitelező nem fog rosszabbul járni, mint a külföldi hitelező. Azok, akik azt hiszik, hogy inflációval lehet segíteni ma is a magyar mezőgazdaságon, azok elfelejtik, hogy a magyar hitelélet ma nagyobb mértékben van, sajnos, külföldi fizetési eszközökre felépítve, mint belföldi fizetési eszközökre, ami annak következménye, hogy a hadikölcsönök valorizációjának elmaradása folytán a hitelezők meg akarták védeni érdekeiket. Annak a körülménynek, hogy eladósodásunk igen jelentékeny mértékben dollárokra, fontokra, holland forintokra stb. szól a figyelmen kívül hagyása, abban a kérdésben, hogy inflációt csináljunk-e, azért, hogy a mezőgazdaság terhén könynyítsünk, igen végzetes következményeket vonna maga után, a mezőgazdaságra is. Azok, akik pengőben tartoznak, a pengő értékének csökkenésével részben igenis megszabadulnának adósságaiktól, de azoknak terhe, akik dollárokban tartoznak, egy infláció folytán sokkalta, de sokkalta súlyosabb lenne. Köztudomású, hogy a gazdasági jószágok ára sohasem emelkedik olyan arányban, mint amilyen arányban csökken a pénz külföldi értéke. Londonban az angol font külföldi értéke már 30 százalékot veszített, a belföldi árnivó pedig változatlan maradt. Ebből az következik, hogy infláció esetén azoknak adósságterhe, akik dollárokban tartoznak, átszámítva gazdasági jószágra, sokkal nagyobb mértékben növekednek, mint amiyen mértékben növekedett most, gazdasági termelvényeink árának csökkenése folytán. De következnék belőle más is. Miutána mi hiteléletünk túlnyomórészben külföldi fizetési eszközökre van felépítve, az infláció behozatala — ha csak az inflációval egyidejűleg nem gondoskodik a kormány arról, hogy a régi adósságok rossz vagy romló pénzben ne legyenek visszafizethetők — egész hitelszervezetünk teljes és végleges összeomlására fog vezetni. Ne higyyük azt, hogy a hitelszervezetegy pár banknak, egy pár bankigazgatónak a kérdése. A hitelszervezet a modern kapitalisztikus gazdasági rend alfája és ómegája, aki iiezt a hitelszervezetet tönkreteszi, az egyszer s mindenkorra letett arról, hogy Magyarország a kapitalisztikus gazdasági rend alapján mégegyszer felépüljön. Egy összeomlást hitelszervezetünk már átélt a múlt infláció révén. Ezt akkor kiheverte éppen a dollárkölcsönök behozatalának eszméjével, ,ha most ennek a dollárkölcsönnek eszméjét is illuzóriussá tesszük és olyan intézkedéseket teszünk, amelyek másodszor is tönkreteszik egy generáció életének leforgása alatt hitelszervezetünket, akkor ezt a hitelszervezetet többé senki feltámasztani nem fogja tudni. Ezek azok a veszedelmek, amelyek miatt én az országot, a nemzetet, különösen a mai és jövő generációt az inflációtól féltem. Auróra Írta: Somogyváry Lajos Minden fog fenntartva! Ide-oda repdeső szemeim a hézagokkal teleszurdalt padozatra estek. Nehéz tölgyfából fűrészelték a padlókat. — Jó sulyok lenne belőlük, melylyel félrehupálhatná az ütközőt — futott át rajtam. És feregeteges nekilendüléssel ráncigáltam a padlókat. Ahogy tépdestem, hirtelen elrenálhatatlan kacagásvágy támadt bennem. Valami tébolyult kacorászás lett úrrá felettem. Furcsa. Hirtelen úgy éreztem, hogy ketten vagyunk a fogdában, én és egy másik valaki, aki szökni szeretne. Én mintha a mennyezetről néztem volna a másikat. Mindene az enyém volt, én voltam ő, de valahogy pár percre kiszabadultam belőle. Érezetm, milyen szívből nevet, az is tudtam, mit. ...Valahol dolgozott, ahol a szoba padozata alá befészkelődtek a patkányok. Szépen megszaporodtak, annyira, hogy nem hagyták aludni. Folyton vincogtak. Végre úgy boszszulta meg nyugalmának zavaróit, hogy éjszakánkint a réseken át hoszszú vaspálcikákkal felnyársalt egyegy gonosztevőt. Kiemelte a padló alól, lelocsolta petróleummal és meggyújtotta. Az égő patkány undorító módon visított, mokogott. Pergett a nyárs körül, mint cserebogár-perVasárnap lesz Kaposvár nagy napja. Filléres gyorssal szállítják ide az ország fővárosából a vendégeket, hogy egy napra a mieink legyenek. Somogyi szívvel, szeretettel várjuk őket, minden igyekvésünk az, hogy szegénységünkben is gazdaggá tegyük őket, egy kellemesen eltöltött nap eléltével. Az első vonat 10 óra 07, a második 10 óra 17 perckor érkezik, indul vissza 19.20 és 19.30 órakor. A vendégek részére kidolgozott programm a következő: 10.17 óra: Dr Vétek György polgármester a pályaudvaron fogadja a vendégeket. A pályaudvarról cserkészek vezetik a vendégeket a város nevezetességeinek megtekintésére és a Horthyparkba. getyü. S ő nevetett rajta, úgy, mint most. Az állat meg mindig gyorsabban forgott aztán alábbhagyott, végül elhalt. Hát azon koncogott az ott alul. Hogy ő is olyan kis hitvány patkány. Forog-pereg, mint az orsó a rongyos kis életért. Éppen úgy, mint a féreg. Szép, pirosra sül, mint a patkánypecsenye. Az is piros volt. Incsiklandozó. Valami átsuhant rajta, hiszen ő nem patkány. És újból nekiheveskedett, de nem bírt vele. Akkor rugdosni kezdte a fekhely deszkáit alulról fölfelé. Körmeivel belehasogatott a fájba, kiserkedt a vére. A haját tépdeste, újbólnekivadult. Fogcsikorgatva, előreszegzett állal. Akkorát emelt, hogy majd a szemei kipottyantak. Minden hiába, nem mozdult semmi. Örömből készült minden. Siró nyöszörgéssel ugrált le-föl. Már csak állati hang hagyta el a torkát. Már csak mokogni tudott, mint a patkány. Aztán csendes sóhajtással a fekhelyre borulva elpihent. Néztem felülről, akiből kiszakadtam és szégyenlettem magamat — a másik felem miatt. Hogy milyen gyáva. Megtorpianik a halál előtt. Futna előle, ha tudna. Hogy milyen parányi féreg vált belőle. Milyen nevetséges. Milyen jó, hogy nem látta senki, csak én... Két csattanás visszahatott a másik felemhez. Csak úgy hallatszott, 10.30 óra. Térzene és korzó a Horthy-parkban. 11.30 óra: A városi mozgószínház előadása 50 filléres átlagos helyárakkal. Bemutatásra kerül: »Csókolj meg édes« magyar hangosfilm. 12.00 óra: Mise a róm. kat. templomokban. Esetleg 11.30 órától 12.0 óráig repülőgép mutatványok a Horthypark felett. 13 óra: Ebéd. Útbaigazítást ad a Telefunken hangszóró, a cserkészek és minden kaposvári lakos. 14 óra: Az Országos Kamara Színház és a Kaposvári Szimfonikus Zenekar együttes előadása a városi színházban. 1. Déry Béla üdvözlő beszéde. 2. Beethoven II. szimfónia. Előadja a Kaposvári Szimfonikus Zenemint a kócpuska szava. Kondult aszivem s odavánszorogtam a rácséig Megtágult szemeim két fekete árnyékot láttak himbálózni a tűnő homályban. Lóbbálóztak, mint a hajóhinta. Egyik előre, másik hátra. Mintha versengtek volna. Az egyiknek hajója vígan, nagy ívekben repült, a másik már ellankadt és kikötni készült... Elszállt az élet, megállt a hajó... Utasa megérkezett a végtelenségbe... Tiboldy teste összelottyadt és előrebukott. Bámult a földre, mintha csordogáló vérét nézdegélné. Gyorsan bugyogott alá és mohón beitta a tikkadt föld. Csak csúnya fekete folt maradt a pecséta helyén. A másik hajó is célhoz ért, utasa kikötött az örökkévalóságban... A nő hanyatvágódott és meredten nézettaz égre, mintha aron tűnődne, hova lesznek róla az éjszaka tündöklő csillagai... Sapkája földre hullott, haja hátracsapzott. Halántékából fekete patak csörgedezett, ráfolyt a hajra, hajról a sapkába. A szürke virradatban minden csak összefolyó árnyék volt, színeket nem mutatott meg, így azt sem láthatta, milyen színe van a vérrel csaszott hajnak, nem tudhattam, ki a hullott nő. A hajók kikötöttek... A hintáslegények elvágták kardjukkal a feszítő köteleket és az áldozatok odagurultak a vérük után. (Folytatjuk.) Vasárnap reggel tíz óra hét perckor érkezik az első filléres gyors Budapestről