Somogyi Ujsag, 1932. június (14. évfolyam, 121-145. szám)

1932-06-01 / 121. szám

2 a műjégpálya építése és számos köz­intézmény, mint nagy Mecénására tekint. Jelenleg főként közigazgatási, nemzeti kisebbségi és külpolitikai kérdésekkel, továbbá a kultusztárca ügyeivel foglalkozik legszívesebben­. Mint szónok is elsőrrangú. Nagy olvasottságának, a helyzetet tisztán látó és józanul, nem elfogultan meg­ítélő ereje, hazafias tűztől áthatott; szavai bámulatba ejtik a hallgatót és meggyőzik a tárgyalt igazságról. A nagy Zilahy Nándor lelke és esz­méi élnek benne. Örökös munká­ban él, mert használni akar nemze­tének. Meleg szeretettel várjuk Ka­posvárra, örülünk, hogy hallgathat­juk, mert a jeleni idők egyik legna­gyobb, önzetlen, tiszta eszmékért küzdő fiát tiszteljük benne. 1932 június 1 SOMOGMUMG A siketnéma gyermekek között az intézetben, ahonnan a ,hangos* világ útjaira indulnak Végig az iskola nyolc osztályán . Amikor már mindegyik gyerekkel beszélgetni lehet Kaposvár, május 31. A siketnémák intézetében va­gyunk. Itt Kaposvárott, a Németh István­ utcában. Négy Vármegye han­gokból kizárt külön világában. Aho­vá az életnek hangokban felcsapzó hullámai nem jutnak el. Ahol a sze­líd vagy vad, jóságos vagy gonosz szavak hangokban érzékelve nem jutnak el a tudat küszöbére. Ahol beszélni tanítják a némaságra kár­hoztatott sok induló életet, hogy a boldog hangosak közösségébe sod­ródva élni tudjanak. Deschewsky Ferenc, az intézet igazgatója vezetett végig a hűvösed csendes folyosókon, amelyekről a tantermek nyílnak. Az igazgató majd­nem egész délelőttjét feláldozva, készséggel túllőtt rendelkezésünkre. — Nagyon is célszerű megutazni ezt az intézetet belülről is, főképp­n a falubélieknek, mert igen sok sze­rencsétlen süketnéma gyermek ma­rad gondatlanságból szakszerű ne­velés nélkül életreképtelen — mon­dotta az igazgató. A folyosókon végig, de a tanter­mekbe­l­­is m­indenütt nagybetűs fel­írások, képek — szemnek való dol­gok vannak. A süket csendet halott alakok és idomok népesítik be. Rá­dió, mikrofon, hangosan beszélő he­lyett könyvek, újságok, folyóiratok... betű, ábrák, képek, rajzok között visz az út a gyermekek felé, akik — szegények — nem is lehetnek gyer­mekek abban az értelemben, hogy — sokat beszélnek. Hangok helyett itt a színek dominálnak, az ütemet, táj ritmust a tapintás pótolja. iAz egész élet valahogy átértékelődik itt, — egyetlen érzékszerűen, a csillogó, figyelő szemeken torálódik a sokré­t élet minden momentuma. — l Ezek a gyermekek abszolnt hallástalanok — jegyzi meg az egyik tanár. A legtöbb dologról olvasás út­­ján vesznek tudomást, mlég a beszé­­j­det is olvassák. Leolvassák a beszélő ajkakról. És tényleg, amint az igazgatóval beszélgettünk olyan halkan, hogy azt a két lépésre tőlünk á­ló tanár sem hallhatta,­­ minthogy az egyik je­lenlévő növendékről volt éppen szó, egyszerre csak felállt a nevezett és egypár dadogó szóval értésünkre ad­ta: bizony ő tudja, hogy most róla beszéltünk. (Kitűnő megfigyelők a süketnémák. Még nagyobb távol­ságról is folyékonyan olvassák le embertársaik ajkáról a beszédet. — Velük szembefordulva éppen úgy nem lehet előttük titkolt dol­gokról beszélni, mint az egészséges fülvek előtt — jegyzi meg mosolyog­va kísérőm. Az intézetben nyolc évig vannak a siketnéma gyermekek. A nyolc­ osztály elsajátított anyagává egyen-­­­lő képesítést nyernek a rendes elemi­­ iskolát végzettekkel. A negyediken felül már nagyon tudósak a növen­dékek. A beszéd — színezetlen, ar­­tikulátlan hangokon ugyan —, de megy, sokaknál igen folyékonyan. Ezekben az osztályokban már a mo­hácsi vészről, Buda el- és visszafog­lalásáról, a török időkről érdeklőd­hetünk, ami a történelmet illeti. — Számtanban a pengő­kamatokat szá­mítják; a pénz értéke itt jobban is­mert,­­mint sok felnőtt egészséges előtt. Mindegyik igen szereti a pénzt, pedig — nem igen hallhatók még sem arany, sem ezüst csengést. A kötelező tanuln valókon kívül is minden iránt érdeklődnek ezek a gyermekek. Szokatlanul intelligensek. Ha valahol, úgy itt olvassák el az újságokat leglelkiismeretesebben. Be­­tüírpT-betűre,­­az utolsóig! Még a sajtóhibákat is. Amikor megérhették, hogy a Somogyi Újságtól érkezett látogatójuk, mindegyik biztosított ar­ról, hogy hű olvasója a lapnak. A helyi lapokon kívül egy csomó új­ság nevét mondatta el velük a tanár­juk. Mindegyik ismert előttük. Egy­­egy újság jellegzetes címíratát egy­másután pingálták a táblára. (Ezzel szemben hány épérzékű nem tud még a legnépszerűbb napilapokról sem). Sőt, az újságok belsejét is ismerik. Most éppen a magyar aviatika tra­gikus hőseiről közölteket olvassák. Milyen emberi módon tudnak sajnál­kozni ezek a gyerekek! És hogy tud­nak lelkesedni! Amint a repülőgép fogalma ism­ert lett előttük,­­ mind szárnyra kapott ez a sok betegérzé­­kű élet. Valahány, amikor az intézetbe ke­rül, félős, idegenkedő, vad. Később tanáraik, felügyelőik szerető és megértő bánásmódja által megsze­lídülnek, felmelegednek, mint a köz­refogott madár. Minden dologban bizalmasak és végtelenül ragaszko­dók lesznek. Amikor egy apróság az intézetbe szerül, mielőtt vele a rendes tansí­­tás megkezdődnék, az u. n. előkészí­tőin kell keresztülmennie. Itt, mivel a hallást a látással és a tapintással pótolni lehet, ezeket az érzékszer­veit fejlesztik. Pontos megfigyelés­re és utánzásra szoktatják a gyer­mekeket. A hangzóbeszédre tanítják őket. Az egyes hangokat fizikai mó­d­on érzékeltetik. A kiejtésnél az izommunka eltérő sajátosságai rög­­zítik a hangképet a tudatban. Az alsóbb osztályokban szó­tagokat, majd szavakat tanítanak. Nagy tü­relem, kitartás és vasidegzet kell a tanításhoz, amíg — a nyolcadik osz­tály bevégeztével — már beszélni is tud a süketnáma. Egy-egy­­'osztályban 10—12 nö­vendék van; fiuk, lányok, vegyesen. A padok félkör alakban vannak el­helyezve; — minden növendék a társát és tanárját pontosan megfi­gyelheti. Az intézetnek jelenleg 82 növen­déke van. (38 leány, 44 fiú.) Nyolc tanár, két tanárnő, három felügye­lő végzi az oktatást. A növendékek állandó felügyelet alatt vannak. Éjjel és nappal, pihe­nésük, (­szórakozásaik és tanulásuk alatt egyaránt. Külön hálótermük, ebédlőjük és tanulószobájuk van. Minden életre nevelő hasznos munkára megtanít­ják őket. Egymást ápolják, gondoz­zák, egymásnak segítenek a növen­­­n­ékek. A nagyok a kicsiknek, öl­töztetik, varrnak rájuk. A nagyobb lányok — a »kismamák«. A növendékek 90 százaléka az egész nyolc éven keresztül ingyen kap mindent. A legtöbb az egysze­rű földműves-paraszt, a ’Vzsellércsalád gyermeke (a vajákos­­asszony, meg a sok falusi kuruzsló gyógymódja juttatta ezeket ide). Kétharmad rész­ben sarlach, vörheny és egyéb ra­gályos nyavalyákban süketültek meg a gyermekek (megfelelő orvosi gon­dozás­­hiányában), egyharmad ré­szük pedig már a születéssel hozta a süketséget. Egy zalavármegyei fa­lusi földmunkáscsalád "négy leány­­gyermeke született süketen. És ér­dekes, ugyanebben a "családban mindegyik fiúgyermek egészséges. A nyári vakációt az otthonukban­, a családjuk körében töltik a növen­dékek.­­• Nagy öröm a viszontlátás, ki­vált később, ha a gyermek már be­­szélni is tud — mondja az igazgató. A nyolcadik év befejeztével min­denki megfelelő végbizonyítvánnyal a kezében — életre indul. A saját maga választotta pályára. Persze ,a tehetősek, kiváló szellemi képesség mellett tovább is tanulhatnak ma­gánúton. Érettségit­­­tehetnek, sőt diplomát is szerezhetnek. — Milyen pályákra szoktak leg­gyakrabban menni — kérdezem. — A legtöbb az ipari pályát vá­lasztja. Igen gyakran megesik, hogy egy-egy kikerülő csoport közös el­határozással tervez valamit a jövőre nézve. Az idén például minden m­á­­s­odiknak az a mániája, hogy ké­ményseprő lesz. Dudli, Jóska is, egy nagy kajla legény, örök vigyorgással a száján. * Az ebéd ideje is elmúlt már, mire díjra a kapu elé jutottunk. Míg a hatalmas fák és sok virág beültette kerten át beszélgetve haladtunk, kí­sérőm ..még elmondott egynéhány kedves, vidám "epizódot a gyermekek életéből. — Az egyik hittanóra után sírva jött egy kis harmadikos hozzám és két „sírásroham között könnyezve, dadogva kérdezte tőlem, hogy mi tesz vele az utolsó­ ítélet idején. — Először nem igen értettem a dol­got. »Hosszas faggatás után végre kinyögte, hogy azért van kétségbe­esve, mert reménytelennek látta a feltámadást: nem fogja meghallani az angyalok harsonáit, mert hiszen ő­­­süket... Lehmann Sándor __Városi Mozi__ Május 31-től, keddtől Június 2-ig, csütörtökig Richard Eichberg monumentális filmje AZ ÜLDÖZŐ Izgalmas, a pattanásig érdekfeszítő filmtörténet 9 felvonásban Főszereplők: Eggerl Mártás és Hans Albers Június 3-tól, péntektől Június 5 ig, vasárnapig Legmodernebb oktatófilm! KIZÁRÓLAG FELNŐTTEKNEK! Egy önfeledt pillanat Egy ifjú leány megrázó tragédiája 10 felvonásban Ezenkívül: Vadállatok rabságban Magyar Híradó Pénteken és szombaton délután fél 5 órakor félhelyárakkal Somogyi hangok a rádióban Hétfőn délután fél 6 órakor Villax István dr barcsi orvos és Berzsenyi László dr közjegyző kétzongorás ma­gyar műsort adtak le. A két zon­gora virtuóznak csodás játéka ben­nünket, somogyiakat büszkeséggel töltött el, mert mindkettő a somogyi föld szülötte. Örömünk annál telje­sebb, mert műsoruk egy részében, — amelyet a Rádió Élet elfelejtett közölni — Huber Gyula, a barcsi poéta s muzsikális lelkű apátplébá­­nosa népdalai, csárdásai s pa­lotásai is szerepeltek. (Selyemken­­yő... Régi módii... Barcsi utca, sá­ros­­utca... stb.) A magyar nóta cso­dás szépségeit élvezték a rádiósok. (Szebbnél szebb­ népdalok, csárdá­sok, palotások csendültek meg) me­lyek lenyűgözték a hallgatókat. A 71 éves, hatalmas termetű, ősz és fiatal kedélyű főpapnak költői vé­nája még ma is csodás erővel­ és termékenységgel buzog. ,400 csár­dása kiadatlan. Ezek közül 200 pa­lotás és 200 friss. Eddig megjelent 105 szöveges nótája, melyeket­­az országban széltében-hosszában da­lolnak. A magyar muzsika szivet­­lelket megejtő őstehetsége így ta­lálkozott két rokonlélekkel. Boldog Somogyország, hogy ilyen istenadta őstehetségei vannak, kik a Dráva­­mentéről művészi hitvallást tesznek a m­agyar nóta lélekbemarkoló, sírva­­vigadó természetéről. (—idt.) Közigazgatási nyomtatvá­nyok minden mennyiségben kapha­tók a Somogy megyei Nyomda R.-T.­­nál, Kaposvár, Korona­ utca 7.

Next