Somogyi Ujsag, 1932. december (14. évfolyam, 272-296. szám)
1932-12-01 / 272. szám
XIV. évfolyam • 272. szám Ara 6 fillér Kaposvár, 1932. december 1. csütörtök ■Kifizetési áraki Negyedévre .... 6 pengő ............... Egy hónapra .... 3 pengő Ara • Hasib milliméterenként 10 fill.. ■HffleteseK arat „ÖTOgréMbeil 16 fillér” _mlatalos hirdetések milliméterenként 15 fillér POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: PUSKÁS JENŐ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kaposvár, Korona utca 7. szám Interurban telefon: 5. sz. A magyar dalosügy jövője A magyar dalosegyesületek nemcsak a nemzeti művelődésnek, hazafias érzületnek, a lelki összefogásnak, hanem a szociális együttérzésnek, sőt, sok tekintetben,a gazdasági fellendülésnek is hatékony tényezői s valóban, megérdemlik, hogy önzetlen, kulturális munkájukat és ennek eredményét állandó figyelemre méltassák. A sport különféle ágait, a lóversenyt, a futballmérkőzést, tenniszt, csónakázást, vizipólót, athletikát, állandó szakszerű ismertetéssel, bírálattal, propagálással minden lap hasábos és részletes közleményekkel szolgálja, a dalosegyesületek hangversenyei alig találnak sajtóvisszhangot, vagy méltatást és ahol ezekről mégis megemlékeznek, leginkább, mint közömbös napi eseményekről emlékeznek meg, szakszerű kritikára való érdemesítés nélkül. Ennek némelyek szerint az volna az egyik fő oka, hogy az Országos Zeneakadémia nem nevel olyan kritikusokat, akik a dalosegyesületeknek nagy, nemzeti, kulturális és társadalmi jelentőségét átérezve és átértve, ezeknek hangversenyeivel behatóan foglalkoznának. .Zeneszerzőink, karmestereink és zenetanáraink csak a zenei élet rendkívüliségeivel, fenoménjaival, primadonnáival és szólistáival foglalkoznak, ellenben a zeneélet napszámosaival, a műkedvelő dalkórusokkal, mint a nem hivatásos muzsikusokkal, nem törődnek. Mások szerint a bajt jórészt abban a kozmopolita nyegleségben kell keresnünk, amely pár évtized óta irodalmat, művészetet egyaránt elárasztva, minden népi, nemzeti elem érvényesülésének, értékelésének grancsot vet. A dalárdák működése pedig éppen, vagy leginkább ezeknek az elemeknek a szolgálatában olyan becses. Hiszen, ha jól meggondolnák, hogy ezek a dalosegyesületek a hivatásos zenészeknek, az Operának, zene- és énekművészeknek a leghálásabb közönségét szolgáltatják és valóságos gyakorló iskolái a nemzeti művészetnek, hamarosan rájönnének, hogy a dalosok hangversenyeivel, műsoraival, előadásaik művészi értékével, fejlődésével és hibáival igenis érdemes foglalkozni s a tárgyilagos kritikával a dalosok önzetlen munkáját nemcsak megbecsülik, hanem irányítják is, a nagyközönséget pedig annak támogatására ösztönzik. A magyar lélek nek is nagyon hajlik az egyesületi szervezkedésbe, öszszefogásra és harmonikus együttműködésbe. ‘Nálunk mindenki vezér, vagy primadonna szeretne lenni és a közkatona a kórista munkáját mindenki másra hárítja. Ha a közvélemény nagyobb figyelemre méltatná e dalosegyesületek működését, az összfogásereje más téren is fejlődni, hatványozódni fog, főképpen ott, aholcsakugyan összmunkára van szükség. A nagy német nemzetnek kiváló szervező erejét nemrég Bécsben, a Sänger-Festen csodálhattuk, amikor kétszázezer dalos egyszerre zengte nemcsak a Wacht am Rheint, hanem több trilás nemzetidalt is. Francia és angol lapok,mint a német nemzeti egység tiszteletet parancsoló jelét, méltatták ezt. Mi meg ott se tartunk még, hogy nemzeti Himnuszunkat nálunk, akár csak százan is intonálhatnánnk egyszerre, mert az iskolában a »Balsors akit régen tép«-től ismételik, a legtöbb dalárdában pedig úgy, ahogy azt Erkel megírta: »Megbűnhődte már e nép«től repetálják. Amisokszor dicséretre nem igen méltózavart, ünneprontást jelent. Ez a példa is igazolja, hogy fontos feladat hárulna zenekritikusainaka a magyar dal önzetlen szolgáinak tárgyilagosab falatokkal, figyelmeztetésekkel való irányításában. Hiszen ezeknek a dal fosoknak és dalegyesületeknek ,ez Volna az egyetlen jutalmuk azért a munkáért, amelyet a nemzeti hírütvelődés szolgálatában teljesítenek. A magyar dalosok ügye azutolsó, tíz év alatt a szövetség, céltudatos, helyes irányítása folytán, igen nagy haladást és örvendetes fejlődést mutat, de a magyar dal jövőjét tmég is az biztosítaná talán a leghatósabban, ha a közvélemény, az ország sajtója, s ebben a zenekritika munkásai és mesterei a dalosegyesületek szerepét és szereplését kellőleg felkarolják. A „Somogyi Újság“ eredeti tárcája Gyermekkacaj irta: Krompachi Holló Lenke A lenyugvó nap aranyból és vörös selyemből szőtt könnyű felhőt Ment maga körül és annak a refleksze csillogott mindenen, az ablak üvegén, a hófehér lenge csipkefüggönyön, a csontszínű hálószobába is jutott egy eltévedt sugár, sőt a kicsi rácsos ágyon is megcsillant egy-egy vörös fény, egy pont, amely mindigkisebbb lett, aszerint, sanint az égbolt nyugati peremén mindig lejjebb és lejjebb szállt anap. — Légy "okos, hallgass rám — szólt az asszony —, ilyen jó házasig nem kínálkozik még egyszer, mert a szerelem sajnos, nem tart örökké, elrepül, ha jön az első számla, amit nincs miből kifizetni, akkor már nem nevető szemekkel jön haza a párod, hanem összehúzott homlokkal és nem csókra gondol, amikor benyitja az előszoba ajtaját, hanem azon tépelődik, hogy miből is fizeti ki! — Nézz szét itt nálunk, ha tudnád, mennyi a lemondás, mennyi álmatlan és emléke, tapad itt mindenhez, mert mindketten szegények voltunk, mikor összekerül évek teltek bele, míg mindent megszereztünk, a bútort, a szőnyeget. Lemondtam azt új ruháról, a színházról, a könyvekről, a kottákról és az uram is szintén mindenről: a cigarettáról, a nyakkendőkről és fizettük a számlákat. Még ma sem tartok cselédet, pedig bizony már a kicsivel is baj van és nézd meg a kezemet, hogy mivé lett, ha kézimunkálok, a selyem mindig beleakad, olyan érdek az ujjam, pedig sokat kézimunkázok, amit látsz, mindent magam csináltam az az utolsó kicsi térítőig. A leány végignézett a kedves, puha lakáson, ahol minden csillogott a tisztaságtól, megnézte az asszony kidolgozott kezét, amely a kisfiú fején nyugodott és játszott az aranyló fürtökkel. Megnézte a karton pongyolát, a sok virágot. Látod, erről nem tudok lemondani, a virágról nem, akármily kevés a pénzem, azért mindig veszek, ez teszi illatossá, meleggé a lakást. A kisfiú felébredt a rácsos ágyban, két gömbölyű karját kitágta az anyja felé, az arca habfehér és rózsaszán volt, göndör haja kuszában hullott a homlokába. Még álmosan is megismeri az anyját, nem téveszt össze bennünket." —gondolta"a leány — az asszony ölébe kapta és beszélt neki gügyögve, boldogan, olyan nyelvein, amit csak ők ketten értettek meg, meg odafent az angyalok. A leány figyelte őket komolyan, de sápadt arca lassan kipirult és ajka mosolyra húzódott. C. Az asszony elhallgatott és felfigyelt hirtelen a csendre, a csend pedig mint egy emberi szív élt és dobogott és úgy érezte az asszony, amint állt a gyermekkel a harcán , hogy most határozott a seány és megfordult a leány felé és meglepte a változás, amit annak az arcán látott. Mitől csillog úgy a szeme, vajjjon mitől e nagy változás? — gondolta magában. A leány pedig — mintha csak megértette volna a ki nem mondott kérdést a gyermekhez hajolt, megcsókolta a ragyogó kék szemeket és szinte megkönnyebbülten mondta: »Nem megyek hozzá, megmondhatod neki, boldogítson mást a pénzével. Ez az igazi boldogság, a Tied, én is ezt keresem. A szerelem elmúlhat, szeretet lehet belőle, de ez itt —rés a gyermekre mutatott — megmarad. Hangja, amint beszélt, diadalmasan muzsikált a szobában. A nap leszállt, az égen lassan kint feltűntek a csillagok és fénylő szemükkel benéztek a szoba ablakán. Valahol messze tülkölt egy autó, a gyermek felfigyelt, kinyitotta két nagy ártatlan szemét és kacagott... • Az asszony arca egyszerre olyan lett, mint mikor az oltár előtt imádkozik a hivő lélek, a keze összekurcsolódott, imával köszöntötte a gyermek első nevetését és a boldogságtól szeméből kihullott egy fénylő, könnycsepp. A leány nézte őket és a szíve megtelt békével! Másnap reggel a leány későn ébredt, kinyitotta a szobája ablakát,, amelyen keresztül a napsugár egyszerre beözönlött és aranyos fénynyel vont be mindent, egy pici szellő pedig felhozta a kertből a vörös rózsák buja illatát. A leány állt az ablaknál az aranyló tengerben, sivel gyorsabban vert, szája megnyílt egy boldeg mosolyra és úgy érezte, hogy eljött a nap, az első nap, amely a boldogság felé visz, mert most már látja az utat tisztán maga előtt és megy előre bátran, tántoríthatatlanul. " A Setét haját egy sapkával jó erősen leszorította és a fürdőszobába ment és engedte, hogy a hideg zuhany paskolja a testét és egy kisnehezteléssel a szívében gondolt az asszonyra, aki feltételezte róla, hogy érdekből megy férjhez és nem hitt neki, hogy ő is bátran megí mtetni csinálni ugyanazt, amit ő, hogy fel meri venni a küzdelmet a szegénységgel, a munkával. Két karját a zuhany alatt kitárta és örömmel néztel az izmok játékát és örült neki, hogy olyan sokat sportolt, hogy erős,hogy fiatal. Mikor az utóbbira gondolt, hirtelen egy pongyolát kapott magára, és a tükörhöz szaladt, vájjon tényleg egészen fiatal még? hisz az évek oly őrült gyorsasággal szaladnak, erre eddig nem is gondolt. Egész közel hajolt a tükörhöz, nézte, bírálta az arcát, mint egy idegen arcot, vájjon nem csúnyult-e még el, az éveid nem szántották-e még fel az arca, bársonyát. Megnyugodott, még nemi, még puha az arc, csak a szemkifejezése komolyabb, hiányzik belől© a gyermekizem. Hirtelen úgy érezte". A nyugdíjtörvény beterjesztése előtt a kormány meghallgatja az érdekeltségek véleményét A tisztviselői egyesületek körében nagy nyugtalanság volt észlelhető a nyugdíjtörvény revíziójával kapcsolatban. Az egyes tisztviselő egyesületek azt az óhajukat fejezték ki a kormány előtt, hogy halasszák el a nyugdíjtörvény revíziójának tárgyalását egy nyugodtabbb és minden tekintetben alkalmasabb időre. Az érdekeltségek most azt az értesítéstkapták, hogy a nyugdíjtörvény revíziójáról megjelent közleményeknem hitelesek és mielőtt a kérdés képviselőházi tárgyalásra kerülnie és az érdekelt tisztviselői egyesületek véleményét a kormány kikéri.