Somogyi Ujsag, 1933. április (15. évfolyam, 74-97. szám)

1933-04-01 / 74. szám

XV. évfolyam • 74» szám Ara 8 fillér Kaposvár, 1933. április 1. szombat llőfizetési áram . . . . » 12« POLITIKAI NAPILAP Umtontbtg és kiadóhivatal: Hirdetések árat Han­b m­illim­éte­nként 10 fiU.. .......... Kaposvár, Korona­ utca 7. szál Valos hirdetés.kM£^^»nként 6 Vfi^; PelelCs »«rkesztő: PUSKÁS JENŐ Interurban telefon, 5. sz. Akié a föld, azé az ország Nemcsak nálunk, de a világ min­den részében a háború után a me­­zőgazdasági termeléssel­ foglalkozó országok kivétel nélkül súlyos hely­zetbe jutottak. A termelési válság, amely természetesen nem kímélte meg az ipari államokat sem, mégis sokkal súlyosabban sújtotta a mező­­gazdasági államokat. Az ipar moz­gékonyságával, erősebb szervezettsé­gével jobban tudott védekezni az ár­esés veszedelme ellen, sőt vannak egyes ipari termelési ágak, amelyek­re vonatkozólag nem alaptalan az a megállapítás, hogy a háború előtti árakénál jelentékenyen magasabb árakon értékesítik termelvényeiket. Magyarország, mint egyike a leg­­kifejezettebben mezőgazdasági álla­moknak, az agrárkrízis fellépése­­ óta fokozottabb védelemben igyekszik ré­­szesíteni a mezőgazdasággal foglal­kozó rétegeket. A földmivelésügyi miniszter felsőházi beszéde újólag rámutatott a gazdanehézségek alap­vető okára. Eléggé ism­eretes, hogy a mezőgazdaság súlyos helyzetét az okozza, hogy egy észt a mezőgaz­dasági termelvények ára túlságosan leesett, ezzel szemben pedig megma­radtak azok a nyomasztó adósságok, amelyeket a gazdák a konjunktúra idején magukra vállaltak. Kétségte­len, hogy a mezőgazdasági terme­léshez szükséges­­iparcikkek ára aránytalanul magas a mezőgazdasági termelvények árához képest és sok­Az utóbbi időben vádak hangzot­tak el, hogy a bankók mohón és­ po­tom áron összevásárolják a földet. Ezzel szemben a földmiv­ésügyi mi­niszter megállapította, hogy még a háború előtt sem volt olyan kevés földárverés Magyarországon, mint most. A bankok nem­ is akarják ös­­­szevásárolni a földet, hiszen nekik nem föld kell, hanem pénz. Hogy egyes esetekben a bank a kölcsön­adott összeg részbeni biztosítása fe­jében az árverés­en megteszi a birto­kot, ebből még nem lehet azt a kö­vetkeztetést levonni, hogy tervsze­­rűleg összevásárolják a bankok a magyarországi birtoktesteket, hi­szen üzletpolitikájuk alapja a kész­pénz fogalmára van alapítva s igy nemi lehet céljuk, hogy nagy birtoktesteik legyenek. Ami a bolettát illeti, erre vonatko­­zólag megállapította a földmivelés­­­ügyi miniszter, hogy könnyű bírálni, de nehéz jobbat találni helyette. Akár megmarad a boletta, akár nem, min­­denesetre módját kell találni annak, hogy a fogyasztóközönség kevesebb és igazságosabb megterhelésével ug­yan, de a gazdaközönség továbbra­ is megkapja a­zt a támogatást, ame­lyet számára a bo­­etta jelentett. __A „Somogyi Újság“ eredeti tárcája. Harc a tenger alatt Egy tengerésztiszt naplójából fordította: vitéz Rónay Oszkár . A vadász nagyon jól tudja, meny­nyire fontos a futó vad sebességének pontos ismerete. A lövés csak akkor hatásos és biztos, ha a­­sebességgel számolva, az a kellő pillanatban lesz kilőve. Az angol hajó nagyon hason­lított a menekülő nyúlhoz, amint öles ugrásokkal* menekül a hajtók elők Egyetlen gondom az ellenséges hajó sebességének lehetőleg pontos megállapítása. A saját sebesség is­meretes. Egy tabella seg­tségével e két adat megadja a találkozási szö­get s megjelöli a torpedó kilövésé­nek idejét. A búvárhajó tehát a lövés pillanatában nem egyéb, mint egy nagy ágyú, melynek faf­­tája a hajó teste, csöve a torpedó kilövő csöve s magja maga a torpedó. Az egész dolog igen egyszerű. A hajóval irányítva a periszkóppal cél­zok s a torpedóval lövök. Egyébként, aki ezt meg akarja jól tanulni, az soroztassa be magát a tengerészei­hez, ott majd mindezt szivesen­ min­denkivel betanítják. Ez esetben minden egyezett. A gő­zös az óvatosan használt látcsövet nem vette észre s irányát megtartot­szor a gazdának fantaszt­kus meny­­nyiségű termelvényt kell eladni, hogy meg tudja szerezni a gazdasága mű­veléséhez szükséges eszközöket. A helyzet megjavításának tehát vagy az a módja, hogy összhangba hoz­zuk az adósságokat az értékesítési lehetőséggel, hogy a termelés renta­bilitását biztosítjuk, vagy ha ez nem lehetséges, akkor a teher oldalon kell könnyítéseket szerezni. Mindenki egyetért a földművelés­­ügyi miniszternek azzal a megállapí­tásával is, hogy az ország sorsa ,a magyar föld sorsával van összeköt­ve. Éppen ezért a kormány arra tö­­reksz­k, hogy a földb­itokos osztály számára megmentse a földet. Olyan segítséget óhajt nyújtani, hogy a birtokososztály az erejét ki tudja fejteni a föld megtartása érdekében. Már eddig is jelentékeny előké­szítő tárgyalások folytak a gazdasá­gok kérdésével kapcsolatban s a helyzet ma az, hogy a pénzügymi­niszter rövidesen nyivános­ágra hoz­atja idevonatkozó­, pénzügyi elgondo­lását. A kormány nemcsak meghall­gatja a gaz­daképviselők­­és a gazda­­érdekeltségek kívánságait, hanem egy szervet is létesített, amely he­tek óta tanácskozik. A pénzügyi szak­­férfiak és a gazdaképviseletek nagy és messzemenő megértést tanús­ta­tnak egymás iránt, ami érthető is, hiszen az egyik boldogulása maga után vonja a másik boldogulását is. Ja. Mély kormányunk nagysz­erűen működött, legkisebb intésemre fel­vette a szükséges irányt, a központ pontosan teljesítette parancsaimat, tehá­t a siker minden előfeltétele meg­volt. Óvatosan kúsztunk tovább a cél felé. Minél közelebb jutottunk, annál vakmerőbb lettem. Egyre több ideig figyeltem a hajót. Az egyes részek­ből következtetve, igen nagy hajónak tartottam. Láttam a kapitányt a hí­don le s fel­­sétálni kurta pipájával a szájában. Láttam a fedélzeten a matrózokat szorgalmasan dolgozni. Amint jobban odanézek, a legna­gyobb csodálkozásomra látom, hogy a fedélzet tele s teli van lovakkal. Sűrűn egymás mellett rengeteg ló, fekete, sárga, fehér és szürke szinü állatok megszámlálhatatlan tömegben szorongtak az ideiglenes, deszkatete­­jü istállók alatt. Ejnye, ejnye, milyen kár ezekért az ártatlan állatokért­­ -'volt az első gondolatom —, dehát a háború — háború! Minden ló egy lovast s min­d­en hat ló egy ágyút visz a száraz­földi harctéren. Sajnos, el kell pusz­­títalni­ őket! Kellemetlen egy ügy, de nem s­e­gíthetek rajta. Szívből sajnálom az áldozatot,­ de a kötelesség,­­köteles­ség. A katona nem válogathat. Há­­boru van! Az" előre kiszámított szög «"­érésé­hez már csak néhány fok hiányzott. A gőzös nemsokára a célvonalba jut Somogyvármegye március havi kis­gyű­lés­ét péntek délelőtt 10 órai kezdettel tartotta meg Szapáry La­­j­­os gróf elnöklése mellett. A kisgyű­­lés tagjai közül megjelentek: Som­­sich László gróf, Jankovich B.­­József gróf, Saárdi Somssich Miklós felső­házi tag, Hannig István kegyestanító­­rendi kormányzó, Halka Sándor re­formátus esperes, Me­xner Emil dr földbirtokos, Csicsery-Rónay István vitézi székkapitány, Matolc­s Sándor dr korp­ányfőtanácsos, Berger Sa­mu dr elnökigazgató, Saruik József felsőházi tag, Tankovich János ot­t lőnünk kell. A sajnálkozásnak most nincs helye, de a szokásos figyelmez­tetésemnek sem, mert ha megmu­tat­juk magunkat, még van annyi heje,­ hogy ágyúival minket is halál­ra sebezzen. Már­ped­g nem akartuk a legendabeli skorpió példáját kö­vetni.*) A hajó nagyszerűen haladt, még 100 méter­t lőni fogunk. " — Vigyázz! Torpedólövés! — hangzik le parancsom a központban. Ez a parancs sokat jelentett. Min­denki tudta, hogy itt az a 'utolsó perc. Lélegzetvisszafojtva várakozott min­den ember a lövés pillanatára. Most keresztezi a hajó a célvona­lat, egymás után jelenik meg a pe­riszkópa hajszálkeresztjében az elő­­fedélzet —■ a híd —­ az első kémé­nyek... — Lőni! Egy kissé megrázkódik kis hajónk —, s a torpedó már künn van s pro­pellerrel sz­águldva visz­i a cél felé... — Kár volna érte, ha nem talál­na! De torpedónk nyílegyenesen re­pült célja felé. A periszkópot most már lessé magasabbra emelve, figye­lem útját. Jól­­látható a csavarjai ál­tal habosra vert vizi. Jól jelzi a meg­tett utat. —• Húsz másodperc — számol­ja a kormányos, ki órával a kezében ki­*) Felfegyverzett gőzös segédcirkálónak van minősítve, így figyelmeztetés nélkül elsüllyeszthető. (Ford.) szággyűlési képviselő, Zsobrák Já­nos dr, az ügyvédi kamara elnöke, Fischer Lajos főjegyző, Kisiván Já­nos v. képviselő és Bereknye­ Istvánl kisgazdák és a referensek. A kisgyűlés nem adott helyt Bö­­hönye, Szőllőskislak, Látrány, Bala­­tonőszöd és Hetes községek községi tisztu­jitás választása ellen beadott fel­lebbezésnek. Szabadhidvég, Lengyel* teti, Buzsák és Gamási képvselőtag* választása ellen beadott fellebbezé­seknek helyt adva, ezekben a közsé­gekben újból megejtik a választást* Gróf Hoyes Miksa fellebbezését vízi­seri az úton levő torpedót s számit* ja az időt, mikor kell a robbanásnak bekövetkezni. —• Huszonhárom másodperc — most jön a rettenetes! Minden figyelmemet a gőzös híd­jára összpontosítom. E pillanatban a kapitány még nyugodtan sétál, hát­tal felém a hídon S­ annak közepén­ lehetett. Most hirtelen megfordul s a híd felém eső oldalához­ ugrik. Meglátták a torpedót! Valószínű, hogy figyelmeztették. Lehet, hogy az őrség látta a hajó felé rohanó ezüs­tös csillogásai szörnyet.­­Hirtelen megáll. Rémületében eltakarja kezé­vel szemeit. Hirtelen tele lesz a hajói felém eső része emberekkel, kik hol reánk, hol a torpedóra mutogatnak. Látom, hogy némelyek az ágyukhoz rohannak. Már késő! A kilőtt torpedó elérte a hajót é­s iszonyú erővel felrobbant. A rázkó­dás oly nagy volt, hogy a hajónkon, bár távol voltunk a robbanás helyé­től, minden a feje tetejére á­ll. Csör­gés, zsuhogás hallatszott a hajó bel­sejéből, jó magam is neki­estem a torony vasfalának. De mi történt a szomszédságban­? Egy 200 méter magas és 50 mé­ter széles feketebarna füstfelhő ta­karta el az eget. Mintha egy tenger­­alatti vulkán tört volna elő a tenger mélyéből. Fenséges­­és lenyűgöző Somogyvármegye márciusi kisgyűlése 91 pontja­­volt a népes kisgyülésnek

Next