Somogyi Ujsag, 1933. május (15. évfolyam, 98-122. szám)
1933-05-21 / 115. szám
XV. évfolyama »115. századra 10 fillér Kaposvár, 1933. május 21. vasárnap lefizetés! árai» : : : : JJSSSI POLITIKAI NAPILAP s.«kesztőség és kiadóhivatal: Küldetések árai nulliwélrankSiat 10 fill., | — -t i n— | Kaposvár, Korona-a tea 7. száll., hi,deli,.k’SSSESf,.fkETlTwi I Felelős szerkesztő: PUSKÁS JENŐ latemrben felelve: 5. se. Nálunk és a külföldön írta: Farkas Elemér dr országgyűlési képviselő A magyar Corpus Juris hamarosan új törvénycikkel gazdagodik. A hadirokkantai, a szélrózsa minden irányában jeltelen sírokban, vagy korhadó fakeresztek alatt nyugvó hősök gyermekei, szívükben ma is gyászoló özvegyei azok, akikről ez az új törvénycikk gondoskodik. Törvényhozásban, sajtóban, közvéleményben meg-megújult az a vád, hogy a magyar állam az az állam, amely a legmostoábban bánt volna eddig a háború áldozataival. Ez a beállítás, így a maga ridegségében, téves és könnyen megtévesztésre vezet. Kétségtelen, hogy az ezeknek jutó pénzbeli ellátás tekintetében nem tartunk ott, ahol a győztes és gazdag államok, bizonyos azonban az is, hogy a rokkantsági kérdés általános kezelése, az orvosi megállapítások, fész özvegyi jog és az árvajáradék tekintetében vagyunk olyan liberálisak, sőt talán még ezen túlmenőleg is engedékenyek, mint a nagy államok; a kedvezmények tekintetében pedig feltétlenül többet nyújtunk, mint a mi területünkből gazdagodott utódállamok. Sőt, ha relatíve nézem ezt a pénzbeli támogatást, ha összehasonlítom ezt a nemzeti vagyonnal, a nemzeti jövedelemmel, a mi polgáraink kereseti viszonyaival, akkor meg kell állapítanom, hogy legalább is a két legsúlyosabban sérült kategóriában, — a 100 és 75 százalékos rokkantak kategóriájában — adunk megközelítőleg annyit, mint a nagy és gazdag államok. Franciaország igen bőkezűen bánik a háború áldozataival, a rokkantat, annak hátramaradottját az állam hitelezőjének tekinti, akinek jóvátételre van igénye az állam részéről. A francia jogalkotás nem veszi tekintetbe a rokkantak, vagy más hadigondozottak vagyoni, vagy más kereseti viszonyait, ami más államok törvényalkotásaiban több, kevesebb szerepet játszik. De végeredményben Németország, amely bizonyos tekintetben szintén respektálja ezeket a vagyoni és kereseti viszonyokat, ugyanannyit, sőt bizonyos tekintetben még többet nyújt rokkantjainak, mint Franciaország. A hadikárosultság fogalma és a támogatásra való igényjogosultság a legkülönbözőbb módon van megállapítva. A mi intézkedéseink e tekintetben is,a legliberálisabbak közé tartoznak. Franciaországban igényt nyújt a támogatásra az, ha a betegség és a háborús szolgálat között való összefüggés feltételezhető. Angliában, Amerikában akkor állapítják meg az igényjogosultságot, ha a baj a háborús szolgálat folytán keletkezett, vagy pedig súlyosbodott. Németországban azt keresik, hogy volt-e a katonai szolgálatnak egészségkárosító behatása. Az igényjogosultságot pedig az áldékek, melyek azonban nyilván a tábori őrs kirohant muszkái közé találtak pottyanni, mert azok szétrebenve vegyesen ordítoztak tűzetszüntést és jajt! Ezalatt a kis magyar járőr természetesen minden elejével igyekezett visszafelé menekülni, nyílegyenesen a magyar állások felé. Öreg Balog Csaba azonban kétszer is szerencsétlenül bukván fel, lemaradt kissé s pihent eszével úgy okoskodott, hogy megmenekülése ízem valószínű, de ha mégis megmenekül, ez csak úgy történhetik, ha az erdő keleti sűrűjébe igyekszik eltűnni. A muszkákugyanis nyilván egyenesen a magyar állások felé fognak rohanni, hogy üldözzék az önkénteseket, őneki tehát el kell térnie az iránytól. Okoskodása csak félig bizonyult helyesnek, mert az orosz parancsnok a ribillióra felébredvén, rettenetesen lehordta telefonon az aknások vezetőjét, amiért hat vagy hét orosz sebesültet csinált ijedt lövöldözésével s kijelentette, hogy valami idetévedt vad zajától nem szükséges atábori őrs parancsnokának halálra rémülnie. A legbosszúsabb azért volt, mert egy embere meg szörtén-száján eltűnt, mintha a föld nyelte volna el. És a sárgacsizmás, kecskeszakállas muszka ezredes úgy gondolta, hogy feltéve, de meg nem engedve, hogy mégis csak egy magyarszki patrusile lapítsa meg, hogy az okozati összefüggés az illető betegség és a háborús szolgálat között valószinűsíthető-e. A francia azt követeli, hogy ez az okozati összefüggés feltételezhető legyen. A német már szigorúbb, mert ennek valószinűsítését. Ugyanezt az okozati összefüggést keresi a cseh, a román, az osztrák törvény is. A mienk legközelebb áll a német felfogáshoz és ugyancsak az okozati összefüggés keresésére alapítja az igényjogosultságot. A rokkantság fokát tehát mindenütt százalékos alapon állapítják meg, Angliában, Amerikában, Franciaországban, Németországban. 100 százalékos rokkantaknak tekintik a 90 százalékosnál súlyosabb rokkantakat. Csehországban a 85 százaléknál, Lengyelországban pedig a 95 százaléknál súlyosabb rokkantakat tekintik 100 százalékosnak. A mi eddigi intézkedéseink négy kategóriába sorozták a rokkantakat: 25, 50, 75 és 100 százalékos rokkantak közé. Ez a most életbe lépő törvénycikk ezt a százalék szerinti osztályozást megszünteti és járadékosztályokat léptet életbe. Azt hiszem, hogy ezzel semmiféle sérelem a hadigondozottakat nem éri, mégpedig azért nem, mert a mai állapot, a százalékos megállapítás tulajdonképpen fikció volt, amely nem fejezte ki az illető rokkant betegségét, vagy sérülését. A rokkantság mérvét sok államban a fizikai rokkantság adja meg, sok államban, mint nálunk is, a fizikai rokkantság ugyan a kiinduló járt volna erre, úgy Vasziljevics Rokeffot biztosan az cipelte el s ez esetben az ellenség meg fogja tudni, hogy milyen ezreddel áll szemben ésamilyen közlékeny legény az a mafia Vasziljevics, hát biztosan meg fog tudni sok mást is a kiváncsi magyar parancsnok. De az orosz törzstiszt ar igen tévedett. A szegény kis magyar járőr muszka fogoly nélkül, sőt öreg Balog Csana nélkül vergődött haza az éj derekán holtra fáradtan, mert még a Borsos Józsit, a suhancot is kellett cipelni, aki megsebesült : »Hol tehet az örreg Balog?« »Te, eltűnt az öreg Balog«. Ez volt az újévi köszöntés ez éjszakán az őrök közt az egész lövészárokban! Bozontos szakállú Balog Csaba pedig ezalatt csendben kuksolt a keleti erdősürüben, egy gránát kivágta mély odúban. Becsületes gránát lehetett, mert egészen kényelmes gödröt vágott a kemény talajban, jól elfért benne Balog Csaba. Már elhalt a csetepaté zaja, az öreg kezdett egészen nyugodtan viselkedni. Fáradt,, törődött tagjait igyekezett kissé kinyújtóztatni. Szeretett volna megfordulni is, de valami göcs, fagyökér, vagy szikladarab miatt sehogyse sikerült. Egyszer csak, legnagyobb bámulatára megmozdult a göcs. — Ujnye! az anyád! — fakadt ki pont, de mindig egybevetve a keresőképesség, illetőleg munkaképesség csökkenésével Ez a pont a legtöbbet vitatott kérdése az egész hadigondozási problémának, nemcsak nálunk, hanem mindenütt a világon. A legkülönbözőbb módon állapítják meg a külföldi törvényalkotások azt is, hogy mely időpontig kell bejelenteni a támogatásra valói igényt. E tekintetben sem lehet a mi intézkedéseink ellen panasz. Az angol törvény hét esztendőt ír elő, mint végső határidőt a leszereléstől számítva; a német törvény két esztendőt állapított meg a leszereléstől számítva; nálunk mindez pedig bármikor lehetett és lehet jelentkezni az igényjogosultság szempontjából. Végre a sorompókat le kell zárni és a törvény hatálybalépése után, — bizonyos esetek leszámításával — nem lehet többé hadigondozási igény előterjeszteni. Egyébként ez a törvénycikk nagyban és egészben az eddigi rendelkezések alapján épül fel, mert hiszen az eddigi rendelkezések is sok helyes és okos intézkedést tartalmaznak, amelyeket fenntartani célszerű. Ezt azonban úgy teszi az új törvénycikk, hogy igyekszik orvosolni azokat a sérelmeket, amelyek ma kétségkívül fennálltnak. A kedvezmények nyújtása terén pedig oly messze megy, hogy sok államnak idevonatkozó kedvezménynyújtását felülmúlja, másokét, a legtöbbét pedig lényegesen megközelíti. " _A „Somogyi Újság“ eredeti tárcája. A Szurdok alján írta: Écsy Ö. István 2 Nekifohászkodtak hát a visszaindulásnak, hogyne igyetkeztek volna, ezt a legnagyobb csendben kellett csinálni, hiszen a bőrükről volt szó. Ámde a sorsnak kedve telt benne, hogy egy kis felfordulást csináljon. Az egyik baka, aki nagy erőlködéssel már-már átküzdötte magát egy kidőlt száraz fa gallyain, egyszerre csak elbukott s lefordult, úgy, hogy a korhadt fa száraz gallyai rettenetes recsegéssel tördelőztek súlya alatt. Öreg Balog és az önkéntes egyszerre eresztettek neki egy halk káromkodást, de ez már mit sem segített. A munkát folytató oroszok előtt álló őrsök meghallották a zajt s rzetkenetes szoj, stoj kiáltások közt elkezdtek lövöldözni. Pillanat alatt megszólalt egy gépfegyver, szálltak le a világító rakéták és olyan zűrzavar keletkezett, hogy a muszkák se tudták, hol a fejük. A tábori őrs egy szakasszal kirohant az erdőbe, hátul meg a nagy puskaropogásra felébredt aknavető parancsnok azt vélvén, hogy támadják az állásokat, elsüttette az aknavetőket, melyek a tábori őrs elé voltak beállítva. Borzalmas robajjal robbantak az ekrazittal töltött lőre. Balog gyalogosból a meglepődés és ebben a pillanatban kikapta övéből a tőrkését. Ennek fénye a sötétben is megvillant kissé s feleletül két barna kar emelkedett magasra, amint a hó gyenge világánál Balog Csana kivehette s a göcs kisvártatva megszólalt: »Dole puska, ruhi harc, panye«. Borostásállu Balog Csiana Somogyország drávamenti részéből verődött el a Kárpátokig, hát értekezett eleget a horvátokkal süldő gyerek kora óta, igy konyitott a szláv nyelvekhez. Megértette, hogy moszokával vagyon dolga. Most tehát rövid megbeszélést tartott becses önmagával. »Te Csana — imigyen szólt magához — a Dienstreglement aszongya, hogy az ellenségét meg kel Semmisíteni. Már pedig a tek'ájma a császár parancsa, azt teljesíteni kell, mivelhogy a császár adgya a Vénangot; a füzet, hát a parancsot.« De ebben a pillanatban megszólalt benne egy másik hang: »Viszontag ,azonban nagy gyalázatosság lenne az uj esztendő szent ünnepének első órájában gyilkolni egy kerösztényembernek, azt’ gyilkossággal kezdeni az Uj évet«. Visszatolta hát a hüvelyébe a tőrkész, miközben egy pillanatra felmerült előtte a Jancsi, még a Pista gyerek képe s rászaladt a gondolatra hogy hátha ennek a besze, mttsz- Ne fogadja el a lapot a Somogyi Újság menetrendje nélküli