Somogyi Ujsag, 1933. június (15. évfolyam, 123-145. szám)

1933-06-01 / 123. szám

2 Jamboree Vasárnap délelőtt tartotta a VI. al­­tábor parancsnoksága a jamboree előtti utolsó megbeszélését Pécsett la­kát­­kör könyvtártermében. Az ér­tekezleten Igaz Béla dr felsőházi tag, majd Temesy Győző dr altáborpa­­rancsnok elnökölt. A pécsi cserkész­­vezetőkön kívül ott voltak a kapos­vári, szekszárdi, tolnai, ba­csi, csur­gói, dombóvári jámbo­ree-rajok pa­rancsnokai is. Elhatározta az értekez­let, hogy az augusztus 1-én kezdő­dő világtáborozás előtt négynapos próbatábort tart, miért is az altábor területén táborozó rajok már július 27-én elindulnak Gödöllőre. Erre elsősorban azért van szükség, mert a közel 500 fiú részvételével bemuta­tásra kerülő botgyakorlatok, botjáté­kok és botokból való táborépítés nagy összetanultságot igényel. Mi­vel a sikeres jamborae-szereplésnek egyik előfeltétele a próbatábor meg­rendezése, a vezetők nagy örömmel fogadták a gödöllői próbatábor ter­vét, ez u. i. az elképzelhető legol­csóbb és legprktiku­sbb megoldás. A megbeszélésen Bartók Egyed dr. v. Székely Pál, Schwerth Árpád és Rösz­­ler László ismertették az egyes cso­portok működéseit, illetve közölték az előkészületek, az utazás és szállí­tás, valamint a táborozás szükséges tudnivalóit. Délután Temesy Győző dr altá­­borparancsnok megszemlélte a jam­­boree-rajokat,­­melyek a kedvezőtlen idő következtében a keresztényszo­­cialisták József-u­tcai székházában gyűltek össze. Rostand Sasfield örök remekmű. EÉgigmagyarbeszéd Kiegészítésül SZŐKE SZAKÁLL vígjáték ! ! Rábizonyították a betörést, mégis tagad a fő­utcai trafik megdézsmálója A rendőrség felhalmozza a súlyos bizonyítékokat Beszámoltunk arról, hogy a rend­őrség alapos gyanúval és döntő bizo­nyítékok birtokában őrizetbe vette Kalamász Antal foglalkozásnélküli egyéni Rokkanttelep, Szent István­­i utca 55. sz. alatti lakost, aki özv.­­ Frommer Jánosné fő-Utcai trafikjába­­ betört. ! ! A házkutatás során előkerültek a bűnjelek: megtalálták az üzletből el­lopott arany női karórát, az üzlet fel­nyitásához használt kirakatkulcsot, el­ásva 66 pengő készpénzt és­ a trafik­ból származó több tárgyat. A tár­gyakban özv. Frommer Jánosné saját tulajdonaira ismert és igy nem két­séges, ho­gy a betörést Kalamász An­tal­ követe el.­­ Az őrizetbe vett Kalamász Antal a rendőrségen azonban még mindig konokul tagad­ás a súlyos bizonyíté­kok hallatára sem akar megtörni. A rendőrség tovább folytatja ez ügyben a nyomozást és felhalmozni igyek­szik a­­súlyos bizonyítékokat. lett, ,az nem e fáról való. —• Már­pedig én ragaszkodom a botomhoz — jelentettem ki határo­zottan. [ ■ — Jobban mondva az én botom­hoz ugy-e. "A botot ugyan nem kap­ja meg, ellenben teszek önnek ,egy ajánlatot: Tűnjék el, de sürgősen. Mit tehettem volna szemben két emberrel és egy bottal? Egy utolsó pillantást vetettem hűtlen gazdát cse­rélt botomra, szomorúan elballagtam. Nem annyira a megbottalanítás fájt, mint inkább az a körülmény, hogy ez a bot az érettségi botom volt és az egyetlen vagyontárgy, ami­vel rendelkeztem. Jancsi barátommal közöltem a bal­sikert. Utána haditanácsot tartot­tunk, hogy vajh, most mitévők le­gyünk. Jancsi ajánlotta, ha már tud­juk, hogy kinél van, járjunk végére a dolognak és nyomozzuk ki a botbi­­torló lakását. Jobb terv híján én is csatlakoztam hozzá. Jóideig követtük embereinket, amint egyik utcából a másikba men­tek. Az idő már éjfél után járt, az utcák csaknem népieknek voltak. Vé­gül embereink egy sötét mellékutcá­ba kanyarodtak. Az utcasarkon egy ötlet jutott ,az eszembe, amit mint alkalmi detektív, a körülményekhez alkalmazkodva igyekeztem g­yümöl­­csöztetni. Közöltem Jancsival is s láthatólag neki is ínyére volt. Kicse­­r­éltük a­ kalapjainkat és megkezdtük a végrehajtást. — Fogják meg! Fogják meg! — vette fel egy riadt kiáltás az éj csend­jét. Jancsi barátom rohanva befor­dult a sötét mellékutcába. Én pedig hadonászva nyomában. — Fogják meg! — ordítottam,­­ahogy a torkömön kifért. A nagy csendben félelmetes erővel viszhang­­zott a kiáltás. Egyes helyeken abla­kok csapódtak ki, villanyok gyúltak fel, riadt arcok bámultak megütköz­ve az utcára, hogy tan­ui legyenek a szokatlan esetnek. A két fiatalember az utca közepén elkapta a léleksza­­kadv­a rohanó Jancsit. — Átkozott gazember! — ordí­tottam magamból kikelve — adod ide az erszényemet, mert összetörtek. — Nálam nincsen semmiféle er­szény — szólt Jancsi sötéten. — Nincs-e? Majd adok én neked! Szorítsák csak jól az urak, majd el­­lazsnakolom én ezzel a bottal — dü­höngtem. — Csak ne­ki mélje. Rakja el csak bátran, mi majd addig fogjuk — bátorított a két fiatalember, egyi­kük átnyújtva a botot. Megszorítot­ták Jancsit, hogy a csontjai is ro­pogtak bele.­­ — Úgy, köszönöm — mondtam elégedetten, a botot elegánsan ka­romra akasztva. Az Istenért ne szo­rongassák úgy szegény barátomat, mert még valami baja történik. A két ember alig tudott hová len­ni meglepetésében, midőn megismer­ték bennem a bot igazi tulajdono­sát. Mi pedig felhasználva a kedve­ző pillanatot, nyugodtan­­visszasétál­tunk. Ők, mivel a mérleg javunkra billent, lemondtak a bot visszaszerzé­séről. Képzeld meglepetésemet és bosz­­sz­úságomat, amint villanylámpához érve alaposan szemügyre vettem az ennyi viszontagság után hozzám ke­rült botot, kitűnt, hogy bár nagy a hasonlóság, de a bot mégsem az enyém. Felhördültem tehetetlen dü­hömben, hogy ennyi agyafúrtság és fáradalom kárba veszett, valamint szé­gyenemben, hogy kiraboltam két ár­tatlan embert. Mit tehettem volna, magammal hittem, gondoltam, bo­tom helyett botom les­z. De nem tud­tam nyugodni, furdalt a lelkiismeret és így történt, hogy beadta­m a ta­lált tárgyak közé. Megkértem a rend­őrtisztviselőt, akit jól ismerek, hogy üzenjen érteni, ha akadna a botnak gazdája. Kiváncsi voltam, mit fog­­ mondani a tulajdonos!" arra a kérdés-­­­re, hogy hol veszítette el? Egyszer csak jön ám az üzen­t. Elmegyek... Hát egy ismeretlen harmadik fiatal­ember volt a tulajdonos, aki — min­t később kiderült — szintén állástalan, szintén potyajeggyel ment és szin­tén fára akasztotta botját s a szín­házból kijövet az­­enyémet találta le­akasztani a magáé helyett. Mivel a botot magával hozta, vissza is adta sűrű bocsánatkérések között. Hogy a fiatalemberekhez hogy került a bot, máig is rejtély előttem. SOMOGllUJSUi 1933 június 1 Bestiális módon megölte újszülött törvénytelen gyermekét egy falusi szatócs Egy hadiárva leány szomorú élet­tragédiája A csendőrség őrizetbe vette Na­­mesdéd községben Barát István sza­tócsot ,és a vele­­egy családban élő Patkós Ilona 20 éves leányt, mert Súlyos bűnügynek szereplői. Hadiárvák csoportképe A bűnügynek romantikus előzmé­nyei vannak, amelynek szálai még az 1927-es év tavaszára vezetnek vissza. 1927-ben az egyik fővárosi la­p képesmellékletében csoportkép jelent meg a Nyíregyházi Erzsébet Hadiárva Intézet leánynövendékei­­ről. A képesmelléklet eljutott Ne­­mesdéd községbe is, ahol a magá­nyosan élő Barát István nagy fel­fedezésre jutott. Sokáig szemlélte a leányok csoportképét és a­z igaz­gatónőtől balra álló fiatal, szép leány megtetszett neki. Ba­rát István nem habozott so­­­káig, hanem levelet írt Nyíregyhá­zára és arra kért felvilágosítást az intézet igazgatónőjétől, hogy­ mikép­­pen vehetné magához családtagként a fényképen megjelölt hadiárva leányt. Leány a háznál A levelet barátságos válasz kö­vette, amelyben megírták Barát Ist­vánnak,­­hogy mi sem könnyebb ennél és adóztak nagylelkűségének, de a leány, Patkós Ilonka Szántó­don volt és igy csak jóval a levél után érkezett meg Nemesdéd köz­ségbe. Serdülő, fiatal és egészsé­ges leány jelent meg Barát István házánál öt évvel ezelőtt, mint csa­ládtag és hálára kötelezetten alkal­mazkodott az uj élet minden fel­tételéhez. A leányból „nő“ lett Csendes három év telt el Nemes­­déd községben Patkós Ilonka élete felett és mindenkit megelőzve Ba­rát István vette észre legelőször. hogy a leányból, bizony húsvérből való »nő« lett. Talán ez volt az­ a pont, amikor az egész ügy nagy drámai fordulathoz érkezett. 1931-et írtak és­ Patkós Ilonka sze­repváltozásra kényszerült: a család­tagból szerető lett. Finálé: emberölés Barát István, Nemesdéd község -tár felé járó szatócsa és Patkós Ilonka, az akkor i1 8. életévében levő, befogadott hadiárva leány szépen éltek egymással titokban és a nagy titok most felpattant, súlyosbítva még azzal, hogy bűn­ügy lett be­lőle. Patkós Ilonka a természet rendje szerint áldott állapotba került és a férfi legnagyobb rábeszélésére sem volt hajlandó arra, hogy valamikép­pen is akadályt gördítsen az ellen, aminek jönni kell. Napokkal ezelőtt meglátta a nap­világot Patkós Ilonka újszülött fiú­gyermeke, de sajnos, rövid ideig. Mint azt a nyomozás eddig megáll­apította, Barát István ,az újszü­lött agykoponyáját puszta Igézzel összenyomta« és az újszülött holt­testét kosárba csomagolva az ud­varában félreeső gödörbe dobta, ahol meg is találták. Barát Istvánt és Patkós Ilonát is bekisérik a csendőrök a­­kaposvári kir. ügyészségre. Harangszentelés Tabon Tegnapi számunkban hírt adtunk Tab község új harangjainak felszen­teléséről. Rövid híradásunkat a kö­vetkező részletes beszámolóval egé­szítjük ki: „ A tabi rám. hát. hitközség Áldo­­zókor délután szállította be az állo­­másról a templomhoz a Szlezák László által készített 3 új harangot. Óriási népsereg jelenlétében történt az át­vétel. Az állomáson Major László üdvözölte a hitközség képviseletében az érkezett új harangokat. Szakács Juliska megható alkalmi költeményt szavalt. Erre megindult a menet a templomhoz vitéz Bernáth Jenő úr rendezése mellett példás rendben. Ott volt mondhatni a község minden lakója és a szomszédos­ falvak egy része. A menetet lovas bandérium nyitotta meg. Ezt követte a zeneka­ros leventeszázad a tűzoltósággal, utánuk az iskolások hosszú sora vo­nult. Majd a népművelő testvérek vezetésével a fehérruhás leányok sor­fala közti a papság, az uj harangokat hozó kocsi, majd özv. Fork Jakabné haranganyát vivő diszhintó vonult. A templomnál Horváth Mihály pápai kamarás pléb­áno­s a régi haran­gok történetét ismertette. Majd özv. Fork Jakabnéra — ki az uj nagy harangot adományozta, úgyszintén a többi adományozókra is — Isten áldását kérte. A jól sikerült ünne­pélyt »Te Deum« fejezte be a­ temp­­lomban.­­ A 3­­uj harang megáldása, a hőslök ünnepén, május 28-án történt, mert az egyik harang a hősök emlékére készült. A benedikálást Horváth Mi­hály plébános végezte Turchányi Egon dr orsz. képviselő és Major László káplán segédkezése mellett. Ezután Turchányi Egon dr orsz. képviselő mondta a hazafias­ságtól lángoló alkalmi beszédet, melyben magával ragadta a szónok több­ ezer­nyi hallgatóságát. Utána táb­ori misét mondott. A harangok felszerelése után a hősök ünnepélye következett, mely­nek végeztével az új harangok már hirdették a világháborúban elesett Hő­sök emlékét.

Next