Somogyi Ujsag, 1933. július (15. évfolyam, 146-171. szám)

1933-07-01 / 146. szám

XV. évfolyam • 146. szám Ara­d fillér Posvár, 1933. julius 1. szombat ■wm.té.1 *,.*■. SS ■Mrté«k xsttsjä.“ Mtalva hirdetések milliméterenként 15 fillér POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: PUSKÁS JENŐ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kaposvár, Koron­a-u­tca 7. szán Internúban telefon: 5. sz. Európai Intrikusa Európa ezidő szerint legrégibb­ kül­ügyminisztere, Benes Ede ismét megszólalt s ezúttal egy igen elő­kelő angol lap nyilvánosságát hasz­­nálta fel arra, hogy véleményét a középeurópai országok helyz­etéről és a kibontakozás" általa elképzelt le­hetőségeiről "kifejtse. E nyilatkozat szerint a kis­antant államok arra a meggyőződésre jutottak, hogy csak a kisantant és az Au­stria, valamint­­Magyarország közötti szoros gazda­sági együttműködés rendszere vezet­heti ki Európát a jelenlegi válságból. Benes Ede tehát ismét azokat a csá­bító szólamokat hallatja, amelyeket immár másfél évtized óta ,a legkü­lönbözőbb alkalmakkor és a legkü­lönfélébb formákban hangoztatott s ismét barátságos együttműködést ajánl fel Magyarországnak az euró­pai közvélemény előtt. A­­trianoni országcsonkítás óta megszokhattuk már, hogy azok a külpolitikai elgondolások és tervek, melyeket a csehek külügyminisztere — Európa legnagyobb intrikji — szokott világgá bocsátani, sohasem szolgálják Magyarország és a ma­gyarság javát, sőt mi több, az általá­nos és egyetemes európai érdeke­ket sem szokták tekintetbe venni, hanem mndenkor Csehország, vagy legjobb esetben a kisantant államok különleges érdekei szerint igazodnak. Valahányszor felsprerült az elmúlt év­ek folyamán valamely terv, elgon­dolás a középeurópai kérdés rende­zése érdekében — ilyenkor volt p pél­­dálul a Tardieu-féle terv, vagy a ma­­gyar-osztrák vámunió gondolata —, mindig azt láttuk, hogy Benes nyíl­tan vagy burkoltan szembeszálít ezekkel a törekvésekkel s minden befolyását e tervek meghiúsítása ér­dekében vetette latba. Benes Edé­nek ugyanis — miként a múlt ta­pasztalatai mutatják — semmiféle olyan terv és olyan megoldás nem tetszik, amely tiszteletben tartja Ma­gyarország állami függetlenségét, történemi hivatását és egyenjogúsá­gát, még­pedig­­egyszerűen azért, mivel az erőszakkal összetákolt cseh­szlovák köztársaság, külügyminiszte­­re saját országának kétes és homá­lyos jövőjét csak úgy látja biztosí­tottnak, ha Magyarországot valamii oly nemzetközi nyomás segít­égével a kisantantba belekényszerütltetné s ezzel a magyarság, nagy történelmi céljának, a revíziónak megvalósulá­sát egyszeri,mindenkorra, vagy leg­alább is hosszú időkre megakadá­lyozhatni. Meg vagyunk arról győződve, hogy Benes és vele együtt az egész kisantant egy ilyen megoldás érde­kében szívesen hozna — különösen gazdasági téren — kisebb áldozato­kat s ebben azz esetben hajlandó lenne országunk gazdasági helyze­tének­­némi, megkönnyítését is lehe­tővé tenni. A magyar nemzet azon­­ba­n az elmúlt 15 év folyamán már számtalanszor bebizonyította, hogy minden megpróbáltatás és nyomorú­ság ellenére sem hajlandó a törté­nelmi Magyarország jogos öröksé­gét holmi kisebb gazdasági előnyök formájában felajánlott csalétek ked­véért feladni. A magyar nép soha­sem fog a bibliai z­sau örökké em­­llékezetes hibájába esni, mert tuda­tában van annak, hogy erre a nem­zetre Európában és elsősorban a Dunamedencében még nagy hiva­tás, történelmi szerep vár, " melyet csak jogos igényeink kielégítése, te­hát a revízió esetén tölthetünk be. A Benes által felajánlott gazdasági­­együttm­űkö­d­és­re tehát a magyar nemzet válasza csak az lehet, hogy Magyarország őszinte jóakarattal és készséggel hajlandó a középeurópai államok helyzetének rendezésénél közreműködni s egyáltalában nem­ zárkózik el a szomszédos államokkal való közös munka és együttműködés gondolata elől, ennek az együttmű­ködésnek elengedhetetlen feltétele azonban a revízió, mégpedig azárt, mivel Magyarország úgy érzi, hogy csak akkor lehet hasznos tagja a kö­zépeurópai népek együttesének, ha a magyar nemzet ismét azon kere­tek között élheti le életét, melyeket ezer évvel ezelőtt teremtett magának. Egyébként nyilvánvaló, hogy ma már a cseh külügyminiszter és a­ kisantant is igen jól látja, hogy a revíziós gon­dolat Magyarország­ el­vitathatatlan és megdönthe­etlen igazságának gondolata minden mes­terkedés és próbálkozás ellenére dia­dalmasan halad előre, mindinkább tért hódít a nagy európai nemzetek és a viálg sorsát irányító államfér­fiak körében. Már rég elmúlt az az idő, amikor hazug propagandával és hamis rágalmakkal lehetett a ma­gyar nemzetet az európai közvé­lemény előtt befeketíteni s amikor ez a szerencsétlen ország társtalanul, elhagyatva és elszigetelten állott az ellenséges, vagy legjobb esetben kö­zömbös népiek tengerében. Ma Euró­pa mind nagyobb­ része tekint ro­­konszenvvel és érdeklődéssel a szen­vedéseiben is tiszteletreméltó és kitartó m­agyar nemzet felé, s bármi­ként is nyilatkozik a c­ehek körmön­font külügyminisztere. Európa m­nt már tudja, hogy a magyar revíziót oly adósság, melyet mielőbb be kell váltani, mert enélkül az európai vál­ság megoldása el sem­ képzelhető. A „Somogyi Újság“ eredeti regénye Egy fiú, két lány Írta: Szőllősy Ferenc 22 XV. Édesanyám! Régóta adós vagyok már hosz­­szabb levéllel. Pedig még otthon, az állomáson, hogy megfogadtam, hogy kimerítőn beszámolok sorsom­ról. Úgy volt, édesanyám’, hogy haza­­megyek. Amikor megírta Milla el­jegyzését, a hír összetört. Testileg és lelkileg is. Úgy éreztem­, hogy rajtam már nem segíthet más, cs­ak ha hazameh­etek és visszahódíthatom Millát­ attól a pénzeszsáktól Lehet, talán nem is olyan rossz ember az a Vértes, mint elképzeltem és hittem, elvégre neki is joga van a boldog­sághoz. A boldogság nem csak sze­gények előjoga. Azért ma sem tu­dok másként rágondolni, csak kese­rűséggel és enyhe haraggal. Amikor itt a legsötétebb tanácsta­lanság éjszakája vett körül, amikor ott álltam a megsemmisülés hasadé­­kának meredek szélén, belépett hoz­zám egy lány, Cleinthis Iréné, aki azelőtt kiszabadított a fogságból is. Jól jegyezze meg, édesanyám, Iréné nevét, mert... De menjünk csak sorjában. Ez a lány visszaadott engemet az életnek, visszaadta az életemet. Az­óta nagyot fordult a világ. A legutol­só kivetett kutyából mindenki által­­ becézett, dédelgetett ember lettem, az itteni újságok naponkint írnak ró­lam, sűrűn köztik a fényképemet s egész Athén tudja, ki az a »Juri« (ez lett a nevénél s ha az utcán me­­gytek, innen-onnan hallom: — Ez a Juri, a hires magyar játé­ko­s. A rivális klubnak az elnöke, bizo­nyos Papanastasios revü dúsgazdag úr, akinek négy dohánygyára van, új cigarettafajtát kezd készíteni. S­­ ennek a cigarettának Juri lesz a neve. Az én nevem és az én fény­képem lesz a dobozon! Édesanyám, a fia képe! S ennek a cigarettának én is részesedek a jövedelméből. S ezt mind Irénének köszönhetem. Azután a mérkőzés után, amelyiken sorsom jórafordult, az összes görög lapok hasábokon át az én dicsérete­met harsogták. Pedig azelőtt... De hagyjuk ezt. Elmúlt. Tudja-e, édesanyám, mennyi a­ fizetésem? Hétszáz dollár havonta! Több még ezer pengőnél is. Tízszer annyi, mint otthon a Vértes-művek­nél! S még ezenkívül is van tízféle részesedésem, jutalékom. Mit szól hozzá, édesanyám?! Ma feladtam a postán, száz dol­lárt. Fogják otthon kicsit könnyebb­­re a munkát. Eleget vesződtek ed­dig. Éljenek úgy, mint a nyugdíja­sok. Mondják meg Min­ának, legyen olyan boldog, mint amilyennek el­képzeltem az én oldalam mellett. Meg mondják meg azt is, ai­ogy... Különben semmi mást... Holnaphoz egy hétre tartom meg eljegyzésemet Irénével. Sokáig bo­torul védekeztem a szerelem ellen, d­e kitört belőlem i s ma én vagyok a legboldogabb ember a világon, m­ert úgy érzem, ráakadtam a földkerek­ség legdrágább kincsére. Sajnálom, hogy az én szie­m nem vehetnek részt az eljegyzésen, d­e hát majd az esküvőn. A mi eljegyzésünkkel egyidőben lesz Iréné bátyjának, Va­­silisnek az esküvője egy kedves­ kis görög lánnyal, Diana Politis él. Na­gyon érdekes pár, lesz belőlük. Vasi­lis erős, tagbaszakadt, Diana gyön­ge, törékeny s m­égis­ mégis az asz­­szor­y lesz az ur a háznál Azt hiszem, édesanyám,­­ ná­lam is. Varga Tóni is nősülni akar. Annak a dohánygyárosnak a lányát szeretné elvenni, akit már említettem. Úgy néz ki, sikerülni fog a dolog. S ha mégsem, hát talál majd Tóni mást. Szerencsés természetű ember. Iréné nem valami gazdag. Hivatal­nok volt ,az apja, amíg élt. Most a nyugdíjból élnek. Keres Iréné is, Vasilis is, d­e Hát az esküvő után nem engedem a feleségemet hivatal­ba járni, a Vasilis meg magának ke­res ezután. Egysz­erű em­­berek, de szépen és becsületesen élnek. Csak egy baj van. Néha elővesz a honvágy. Sokszor elgondolkozotm­ azon, mit csinálhatnak odahaza az ismerősök. Szegény Cuci, hát nemi akad vigasztalója ? Hát a Kondor Ibi tényleg nem megy hozzá a Fe­f­kete Bénihez? A Szuloky Jani csak kitart a Kland­hart Mimi m­ellett? Mit csinál a Vágó tanár úr? Hát Vargáék?... Hiába, no! Jó volna ki­csit otthon lenni. De haza megyek, édesanyám. Ha­za én! Ha csak egy-két hónapra is. Mert az esküvőnket otthon tartjuk. Azt hiszem, karácsonykor. Akkor nem lesznek mérkőzéseink s elvisz­i szűk magunkkal Iréné anyját, Vasi- Üst, Dianát, Tónit és talán a, dohány­gyárai­t lányával együtt. Csapjunk nagy lakodalmat. Hadd lássák, mire vitte fia, aki fiatalon megtalálta a tökéletes boldogságot. Gyuri. U. J. Iréné egész idő alatt, amíg írtam, itt állt a hátam mögött és a vállamon át nézte, mit írok. Nem érti, de már tanul magyarul. Olyan magyar világot csinálok itt, hogy csak na! Nagyon megkért, feltétlenül írjam be, hogy csókolja mindkettőjük kezét. Mégis majdnem kimaradt. De minden mondat *után meg kellett csókolni, hát nem csoda. Itt van a, leve! mellett a fényképe, csak néz­zék meg. Ugy­e, nem csoda?! (Vége.) Megalakult a Nemzet Néppárt Grieger Miklós, mint ismeretes, a képviselőházban bejelentette, hogy a pártonkívüli legitimista képvise­lők Nemzeti Néppárt címmel új pár­tot alakítanak. Erre az elhatározá­sukra a gyülekezési tilalom felfüg­gesztéséről szóló kormányrendelet kényszerítette a képviselőket, mert népgyűlést a rendelet értelmében­ csak politikai pártok tarthatnak. Grieger Miklósnak e bejelentését országszerte nagy érdeklődés kísér­te és a Nemzeti Néppárt már a legközelebbi napokban a nyilvános­ság előtt is zászlót fog­ bontani.

Next