Somogyi Ujsag, 1933. szeptember (15. évfolyam, 198-222. szám)

1933-09-01 / 198. szám

XV. évfolyam • 198. szám Ára & fillér Kaposvár, 1933. szeptember 1. péntek Előfizetési árak: Negyedévre .... 6 pengő — Egy hónapra .... 2 pengő Hirdetések ára - Hasáb millimétersoronkint 10 fil■ilér. — Szövegrészben 15 fillér. Hivatalos hirdetések millimétersoronkint 15 fillér. — POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: ——KAPOSVÁR, KORONA UTCA 7. SZÁM Felelős Szerkesztő: PUSKÁS JENŐ Interurban telefonszám: 5 A „Somogyi Újság“ eredeti regénye Az ittfelejtett ember Regény Írta: Noszlopy Aba Tihamér 13 Amit eddig soha nem vett észre, üresek lettek a szobái, nem volt semmi élet a házában. Soha nem volt tékozló. Hosszú szolgálata alatt egész szép kis vagyont gyűjtött. Abból szép házat, földet vehetne. De kipék? Hiszen neki nincsen senkije. Aztán mi tagadás, kezd már erősen öregedni. Sokszor fájdítja a derekát, lábai nem olyan fürgék, mint régente, szemei gyöngülnek s néha-néha jól meghűli magját. Ilyenkor ágyba kell feküdnie pár napig s a pipája az egyedüli barátja. Életet szeretett volna maga körül látni öregségében. Hiszen neki már unokái lehetnének s egyedül bolyong a határban, egyedül ül az asztalhoz ebédelni, egyedül üli végig a hoszszu téli estéket. Kitört ,a háború. Elment a birtok fura, elment a fiatalság. Szomorú, kietlen lett a falu. De ime, egy világégésnek kellett hogy egy öreg ember életébe beköszöntsön a nap ugár. A Kiarakias Miska molnár családja uj életet hozott a csöndes gazdjatizti lakba Ágnes, a Miska felesége a konyhán sürgölődött és azon igyekezett, hogy uj gazdájának kedvében járjon, ízletes, jó ételeket főzött. Rendben tartotta a kasznár úr szekrényeit, fehérneműit, ruháit. A kis Vera esténként felmondta a lepkéjét, a Miska gyerek pedig egész nap ott volt az oldala mellett. Nagyon megszerették egymást. Egyik zimankós téli estén, mikor Ágnes asszony behozta a párolgó gulyáslevest és letette az asztalra,az öregúr még egy terítéket kért. — Vendég jön? — kérdezte Ágnes. — Mindjárt itt is lesz. Éjszakára is itt marad és ezentúl, amíg én élek, itt fog lakni velem egy szobában! Ágnes nem értette a dolgot. Ki sietett és tányért, poharat, evőeszközöket hozott. Akkor Aztán a kasznár úr ezt mondotta: —Evett már a Miska? — Még nem! — No, akkor hivja be lelkem, ő lesz mától kezdve azén fiam, amig az apja haza nem jön. XIV . Olga boldog menyasszony volt, de mint asszony, nem mondhatja el ezt magáról. Pál hideg, önző ember lett. A háború kitörésekor egyetlen gondolatizgatta: mi lesz a családi vagyonnal, melynek egyetlen örököse a felesége. Vezérkari szolgálatot teljesitett s igy jól tudta, hogy a Lemberg környékén elterülő birtoktest rövidesen orosz kézbe jut s onnan orosz győzelem esetén bajos lesz visszaszerezni. Az ezredes csökönyösreménykedése valósággal bosszantotta. De mindhiába. A mozgósítás után a birtokot eladni lehetetlen volt, Ki vesz földet, házat olyan területen, amely minden órában Tard szintérré változhatik át. Az ingóságoknak is csak egy része volt megmenthető, mert a csapatok felvonulása lehetetlenné tette a birtok instrukcióinak elszállítását Pál csalódott számításban. Apósának összeköttetései révén gyors karrierre, a jól felszerelt birtok útján pedig gondtalan megélhetésre számított. Egyik számítása sem vát be. A birtok immár az oroszok kezébe jutott, apósa pedig egyetlen lépést sem hajlandó tenniaz érdekében, hogy előnyös beosztásba juthasson, sőt folytonosan ösztökéli, hogy kérjen harctéri alkalmazást. Pál egyformán irtózott a harctér piszkosságától, a felesleges fáradalmaktól, a kényelmetlen tábori élettől, de legfőképpen az életveszélytől. Ezért aztán kibírhatatlan idegességével és türelmetlenségével gyötörte környezetét. Feleségét szemrehányásokkal illette, mert az egyik had kórházba mint önkéntes ápolónő belépett. — Mire való ez egy úri nőnek? — mondotta mindig, amikor Olgla elindult reggel a sebesült katonák kórházába. Pedig a fiatal kapitánynét mindenki nagyon szerette. Az öreg kórházparancsnoktól kezdve az egyszerű közkatona ápolóig őszintén tisztelték. A sebesültek pedig rajongva szerették. Olga a kórházban boldogabb volt, mint otthonában. Mikor reggel felöltötte fehér kötőjét s bekötötte a fejét a vöröskeresztes ápolónői főkötővel, úgy érezte, hogy magasztosi hivatást teljesít. Ez az ő kötelesség© azokkal a hősökkel szemben, akik az itthonmaradottak nyugalmáért testi épségüket, életüket áldozzák. A legsúlyosabb sebesültekhez osztotta be a kórházparanoshot s ő fáradhatatlanul végezte nehéz feladatát. Mindezekért odahaza csak szemrehányás és meg nem érdemlett dorgálás fogadta férje részéről. Olga lassanként menekülni kezdett otthonából a kórházba. Sokszor késő éjjelig virrasztott egy-egy súlyos sebesült ágya mellett. • Egy havas január végi reggelen nehéz sebesültet hoztak Olga kórtermébe. Egész feje vastagon be volt pólyázva. A katona a fején sebesült meg. Műtét után hozták fel hordágyon. A nagy kórterem melletti tiszti szobába vitték és óvatosan fektették . ———— hmrnnnm 11 lumiiiimi maminmiiiiimwim Fabinyi tanulmányútja A legutóbbi két hónap gazdaságpolitikai tevékenységré a buzla, az áldott magyar föld terményeinek külföldi értékesítéséért való harcban telt el. Jöttek, mentek a kormány tagjai s külföldi útjaiknak megnyugtató eredménye gabonafee-iégeink megfelelő elhelyezése. Róma, Berlin, Bécs, mind egy-egy eredményes áromlása volta külföldi piacokat szerző hadjáratnak s miéig kell állapítani, hogy olyan mennyiségek elhelyezése sikerült, amelyekre az idei általános jó termés mellett még gondolni sem igen lehetett. A gazdaságpolitikai külföldi akciókkal egyidejűleg megtörtének a belföldi intézkedések is, amelyek arra hivatottak, hogy az adógabona bevezetésével, hogy a végrehajtások felfüggesztésével, hogy a gazdaadósságok konvertálásával biztosítsák a termelőnek munkája szerény ellenértékét. A gazdasági életben azonban nem elégséges pusztán egy társadalmi réteg megsegítése, éppen ezért szükségessé vált, hogy a kormány megtalálja a módját annak, miként lehet a mai súlyos körülmények között is egy kis fellendülést, számottevő forgalmat, hozni az ipari és kereskedelmi életbe. Bizonyos, hogy egész közgazdaságunk azon alapszik, hogy van-e pénze a gazdának, de bizonyos az is, hogy elkerületetien szükség a helyes és mindenki által örömmel fogadott gazdaintézedések mellett olyan kormányzati intézkedés kezdeményezése is, amely munkára ébreszti sajnos évek óta tétlenségre sorvasztott iparunkat és kereskedelmünket. Ebben az irányban nagy jelentőségű első lépésnektekinthető a kereskedelmi miniszternek újabb külföldi útja. Fabinyi Tihamér ugyanis bejárja Ausztriát és Svájcot azért,, hogy megismerje e két állam közgazdasági tevékenységét és azokat a módszereket, amelyekkel a gazdasági válság véresen komoly csapásait igyekszenek ellensúlyozni. A tanulmányozandó problémának eleje az elektrifikálás. Egészen csodálatos s egészen szomorú az a tény, hogy Magyarországon rengeteg kihasználatlan természeti energia van s azokat gazdaságilag meg sem kísérelték megfelelően értékesíteni. A kereskedelmi minszter tanulmányútja érdeklődésének homlokterébena vasútiak államosítása áll. Tanulmányozni fogja a Stubach- Werket, s a Tauern-ra utal és a vele kapcsolatos erőműveket. E vonatkozásban is figyelme elsősorban Budapest—Bécs közötti vasútra irányul, amelynek magyar részén már teljesen befejeződött a villamosítás eőkészítése. Hegyeshalomig Budapesttől minden pillanatban megindítató a villamos mozdony és tárgyalásai részint arra irányulnak, hogy Ausztria minél előbb építse ki Hegyeshalomtól Bécsig a vonalat, másrészt arra, hogy az osztrák vasutak is magyar árammal, a tatatabányai Talbot centrálé teljesítményével futtassák magyar gyárban rendelt villamos mozdonyokat. Svájcban szintén ebben az irányban tájékozódik a kereskedelmi miniszter,aki természetesen tanulmányozza azta küzdelmet is, amelyet európaszerte folytat egymással a vasút és autó. Ebben a kérdésben egyébként félig-meddig úttörőnek számít a magyar megoldás. Végeredményben a bécsi és zürichi út szervesen kapcsolódik abba a gigászi munkába, amely a magyar emberek védelméért fojlik és mintegy kiegészítője, illetve első lépése abban az irányban, amely a munkanélküliséget és a nyomort akarja kiküszöbölni a magyar életből. A Budapest—bécsi vonal teljes elektrifikálása megrendelést jelent a magyar gyáriparnak s közvetve és közvetlenül a munkások százainak és ezreinek ad majd kenyeret. ünnepi keretek között áldoztak tüzéreink a kőszegi hős emlékének Hess József dr apátplébános mondotta az emlékbeszédet A m. kir. »Jurisich Miklós« 3. honvéd tüzérosztály Kaposváron állomásozó része augusztus 31-én, csütörtökön reggel 9 órai kezdettel impozáns módon áldozott a kőszegi hős 400 éves emlékezetének. Reggel 8 óra 50 perckor kürtszó jelezte a szabad gyakorlótéren a tábori szentmise kezdetét a Kapos partján szépen díszített sátor alatt, amelyet Hoss József drapátplébános tartott. A környék és a kép, amely az ideérkezők elé tárult, markánsan katonás színekben pompázik: háttér a rohamsisakos tüzérek lovasszakasza, elől a padsorokban színesruhás tiszti asszonyok, továbbá Folkusházy Lajos tábornok, állomásparancsnok, Vétek György dr polgármester, Russay Géza dr rendőrtanácsos, vitéz Takáts Géza tüzéralezredes, vitéz Eperjessy József pilótaszázados, repülőtéri parancsnok, Molnár János dr állomásfőnök, Takáts Béla evangélikus, Nyáry Pál református lelkészek, Muzskár Ferenc postafőnök, Neubauer Ferenc dr ny. államtitkár, ügyvéd, Krieger Pál dr h. árvaszéki elnök, Kriszton György csendőrőrnagy, Kontskó Andor pénzügyi főtanácsos, Verseczy Oszkár alezredes, Bogyay Elemér határőrnagy és a tartalékos tüzérek civilruhás küldöttsége. A folyó partján végig állanak és a domboldalon, mintha tavasz lenne, úgy virítanak a város minden részéből idesereglett tarka-barka ruhás érdeklődők. . .