Somogyi Ujsag, 1933. december (15. évfolyam, 273-296. szám)
1933-12-01 / 273. szám
XV. évfolyam # 273. szám Ara S fillér Kaposvár, 1933. november 1. pénteki lefizetési árak: Negyedévre .... 6 pengő iili ...... ii Egy hónapra .... 2 pengő POLITIKAI NAPILAP Hirdetések ára* Hasáb millimétersoronkint 10 fil.... " ii. r lér. — Szövegrészben 15 fillér, ■lvatalos hirdetések millimétersoronkint 15 fillér. — Felelős szerkestő: PUSKÁS JENŐ — ------------- ---------Szerkesztőség és kiadóhivatal: KAPOSVÁR, KORONA UTCA 7. SZÁM . Interurban telefonszám: 5 A hazugságok falának lebontása Egy régi magyar közmondás szerint a faj növését nem igen láthatja emberi szem. Nos, ha a fű növését nem, de az igazság növését annál inkább. Most nő, most gyarapszik a mi magyar igazságunk, a szemünk előtt. Az egész vlág szeme láttára. Egy újságcikkel kezdődött, amikor lord Rothermere helyet követelt egy ezeréves nemzetnek a nap alatt. Utána Mussolini jelentette ki, hogy a szerződések nem lehetnek sok, egy népnek sírjai. S azóta, hogy ezek az igék elhangzottak, milyen óriási lépéseket tett meg ami igazságunk. Az angolparlament egyharmda ma mára magyar békeszerződések revízióját követii. Egy francia újságíró, Ernst Peret mint ellenség és a kisantant barátja jött közénk s mint a magyar igg lelkes barátja távozik tőlünk, akinek a könyve egész Franciaország figyelmét felébreszti. Ennek a könyvnek a hatására ott is megindult amozgalom a magyar ügy érdekében. Ami eddig szinte elképzelhetetlen lett volna: a francia kormányban ma három miniszter vallja magát nyíltan a revízió hívének. De még mindig nem szabad meg, állanunk a munkáiban, még kevésbé elhíznunk magunkt — hirdeti Bethlen István gróf, a magyar revízió egyik lelkes hirdetője. Mindaz a munka, amit e téren mindnyájunknak el kell végeznünk, a legszebb feladat, a leggyönyörűbb hitvallás a mi magyarságunk mellett. Amit évtizedek, sőt mondjuk ki őszintén: évszázadok alatt elmulasztottunk, azt most kell elvégeznünk.Most kell megismertetnünk a magunk egyénségét, igazi lelkét, igazi mivoltát a világ előtt, amely eddig nem ismert, vagy rosszul ismert bennünket. Mindaz a küzdelem, amit most folytatunk: csákány verés a hazugság várfalának a lebontására Mert míg jól ment a sorunk, addig nemi igen törődtünk azzal, mit tart rólunk a világ. Nem zavart bennünket ellenségeink nyílt és titkos munkája. S mi lett ennek ,a vége? Egyszerre csak ránk szakadt Trianon, a nagy gyász, amikor ráébredtünk a borzalmas valóságra, hogy nincsen barátunk, csak ellenségeink vannak, vagy a jobbik esetben közönyösek, akik előtt nem számít sorsunk. Ez a borzalmas vérkeresztség, amelynek most viseljük a martírsorsát, áldássá is válhat számunkra, ha kitartunk, ha nem csüggedünk. Azok az angol előadások, amelyeket épen a napokban tart Bethlen István Londonban, igazi tűzpróbái a mi igazságunknak. Tudnunk kell, hogy az angol szokások szerint egy-egy ilyen előadást nyilvános vita szokott követni, amelybenminden jelenlévő részt vehet. S elképzeletjük, hogy ellenségeink, akik jelen kedvező helyzetünket a félrevezetett Európának köszönhetik: mindent elkövetnek, nem tudta őket enyhültre simogatni a lámpafény. Péter felöltözött. —Mehetünk? — Hát menjünk! ! Az asszony abrosszal terítette le a kész kenyértésztát, aztán karjára vette a cserépkorsót és elindul Péter, meg az apja után a folyó felé. A falu falatt zsongott a hajnali álom. A torony tövébe emelkedett mindeneknek és mérte a suhanó időket, mint egy nagy kékes,fekete éji teli virrasztó. És aludt a folyópart, ,aludt a búzaföld, aludt a rév ésaludtak a szivek. Csak a temető virrasztott és fekete árnyékokkal védte ,az új sírok titkát, hogy csialfasággal szerzett birtokállományukban megmaradhassanak. Így válik érthetővé, hogy az előadás után, melyet Bethlen István a trambridgei egyetem előadó termében tartott — egy cseh diák is felszólalt, de nem tudott új adattal előhozakodni. Hlinka államfogházbüntetését emlegette ,és a »magyar elnyomást« tette szóvá a már jól ismert sablon szerint. De megkapta rá a választ a magyar igazság nevében. Nemcsak a Jehlicska száműzetése, nemcsak a Génfben átadott tót tiltakozás a csehekkel való egyesítés ellen, hanem az 58 betiltott kisebbségi lap elnémítása is eleget mondott a cseh felszabadításról és arról a »nagy szabadságról«, melyben az új hódítók részesítik a kisebbségeket Érthető, ha az angol hallgatóság, a magyar igazság pártjára állt, mégpedig annyira, hogy egy Franck Melvillé nevű szerb újságíró magyarellenes beszédére Crawford őrnagy nem tartotta méltónak, hogy a megtámadott Bethlen István válaszadon. — Jobb, ha ezt mi angolok intézzük el — mondotta az őrnagy olyan ékesszólással leckéztetve meg a kí. •hívó modorú felszólalót, hogy aZ válaszolni nem tudott a leckéztetésre. De hiszen a jelenlévő Jehlicska tanár is a »történelem! legsúlyosabb! ■meg fiamisitásának« nevezte a trianoni szerzőforást s ennek a megállapításnak a pecsétjét azok a tótok és magyar pártok adták, amelyek épen most hagyták ott a pozsonyi tartománygyűlést, miután elnökük kijelentette, hogy nem is hajlandók oda többé visszatérni, míg a kisebbségek üldözése meg nem szűnik Csehszlovákiában. Íme,’ a magyar igazság Pozsonyból kapja meg a maga fájdalmas, de jellemző igazolását. Köd Elbeszélés Írta: Sínka István 2 — A Sárijával együtt— igen!... Az asszony marékkal kavarta el a kovászban a lisztet. — De lelkem, Péter! ÉS Péter megint csak hallgatótt. Nézze ,az asszony fiatal, hajlékony testét, amint az a tészta fölé feszül , a csípőjén ott ring az uj kenyér ésazuj vér magasztos szentsége. Aztán beeresztette ,a hajnali kopogtatót. Az köszönt és leült a lánya és Péter között. Szikár, csontos ember volt és kevés beszédü. Hallgattak. Az asztalon sárga fénnyel égett a lámpa és aprókat kortyantott a rosszpetróleumból. Egy légy, megriadva a fénytől, zúgva repüe át a SZOL bút. A dagasztóalj meg nyöszörgő olajjalcsuklótt bele mindháromjuk csendjébe, mint a százszor is eltaposott élet. — A városba? — kérdezte Péter, hogy szóljon már valamit. — Oda én, Péter!... Átviszel? Péter nézte az asszonya ringó kontyát és kurtán mondta: — Át!... Ha éppen akarja— A falom a képek függtek némán és * ! Az evező csobbanva merült s a folyó közepére érve húzta a csónakot. Péter nézte a vizet, aztán megint megmeritette az evezőt és Úgy kérdezte : f k — Mondja... mondja hát, miért adja el? Az öreg hátravetette a fejét. — Azért, mert az enyém!— Mi közöd hozzá?! A vízből meleg párák szálltak fel és köddé sűrűsödtek a folyó felett. Péter az evezőt felemelte és beleállította egyenesen a vizbe. — És eladja, mind a négy köblöst eladja?! Kaposvár megyei városnak legtöbb adót fizető felügyelő bizottsága kiegészítette és elkészítette a város viriliseinek névjegyzékét az 1934. évre. Legtöbb adót fizetnek a következők: gr . Herceg Eszterházy Pál dr földbirtokos 23.505.98 kétszeresl. Horvát Andor mérnök 9.041.28 ksz. Rózsa János festőgyáros 7.868.98. — Mind a négyet... igen! Péter nézte ,a ködöt és a csónakot visszafelé fordította a folyó sodrán. 1 ' — Hát jó!... De itt, ezen a vizen át nem megyen mia! A csontos, szí.kát, öreg paraszt az evező után kapofit. Megmarkolták erősen, mind a ketten. —■/ Péter! — ,Na? — Nem jó vége l ész! A csónak billenve fordult és most már keresztbe úszott a folyó sodrán. Pétert valami fájó, keserű düh fojtegette. — Hát ne legyen! Dögöljünk itt bele inkább a vizbe... érti?! mind a ketten... Az evezőt elhajította messze, bele a vizbe és fél lábába a csónak székére lépett. Az öreg szemeire hályogot vont a rémület. . —• Mit akarsz? — ,Azt, hogy ússzon, aki tud!... Mert, tudja, ez a Sebes mély víz sok mindent lemos az emberről... ÉS aztán billent a csónak, két ember kiáltott, a folyó felett meg könnyű párákból fehér ködök ringtak. ! Valahol az akol ölelve őrizte a csorda szelíd ,a|!kui|t s a kérődző állatok csengője megroppant és ide szórta szavát zenygibe a folyó fölé. A fák között cserépkorsóval a karján sie. i Kladnigg Alajos földb. 7.839.70 ksz. Zánkay Jenő dr ügyvéd 7.473 ksz. Brenner Adolf házt. 7217.08. Bereczk Sándor házt. 6091.8 ksz. Szűcs Rezső dr ügyv. 5390.06 ksz. Léhner Rezső házt. 5171.30 ksz. Balázs Ármin dr házt. 4970.70 ksz. [ Mittelmann Jenő gyógysz. 4960.98 ksz. ( Szabó Samu dr házi 4926.84. tett egy asszony, a Péter asszonya s valami sejtelemtől hajtva a viz fölé hajolt és már látta azt, amit meg kellett látnia. Hirtelen úgy rémlett neki, mintha már sok évvel ezelőtt hajolt volna le ide a víz fölé és most már nem tud felegyenesedni innét, mert nagyon sokat élt már és nagyon,nagyon megöregedett. Úgy érezte most, mintha visszafelé dobogó szive aaltt két arc akarna elmos sódini végkép ,az apjáé és Péteré. — Uramjézus! A cserépkorsó a vizbe hullott és forogva gyorsan tavaszott. Az asszony teste feszülve birkózott a viz sodrán, de elernyedt hamar, mert erős volt és miérg volt itt a viz. — Uramjézus! Péter!... Az apám!— Pét... ez!... Aztán már gyorsan pergett le minden. Az öreg vergődve a part felé úszott és hangosan imádkozott. Péter aztán még verekedett sokat a folyóval, amíg megtalálta végre azt, akit keresett... ...És a folyóparton állottak és hallgattak a fák, a fák alatt meg két nyöszörgő paraszt nézte,nézte, hogy kékül lassan szederjesbe az asszony arca. A folyó felett meg csak nőtt, nőtt, fehérlett a köd. A vizen ment. Kaposvár viriliseinek névjegyzéke az 1934. évre Elkészült a kiigazított névjegyzék