Somogyi Ujsag, 1934. március (16. évfolyam, 48-72. szám)
1934-03-01 / 48. szám
XVI. évfolyam • 48 szám Ara 8 fillér Kaposvár, 1934. március 1. csütörtök Előfizetési árakt Negyedévre .... 6 pengő ............ ii 11 Egy hónapra .... 2 pengő Hirdetések ára* Hasáb millimétersoronkint 10fil— ■ ............. illér. — Szövegrészben 15 fillér. ■Ivatalos hirdetések millimétersoronkint 15 fillér. POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkentő: PUSKÁS JENŐ Szerkesztőség és kiadóhivatal: KAPOSVÁR, KORONA UTCA 7. SZÁM Interurban telefonszám: 5 Az állástalan diplomások Alig van kérdés, amely az utóbbiévek során többet foglalkoztatta vok mja a magyar közvéleményt,, mint az állástalan diplomások kérdése. Atrianoni békeszerződés országunkat térüetileg s ennek következtében gazdaságilagis olyan kegyelenül megcsonkította, hogy az egyetemekről kikerülő diplomás ifjúság válságánakelkövetkezése tulajdonképen már előrelátható volt akkor, amikor a magyar delegáció kényszerűségből aláírta a békeszerződést. Magyarország tehát a vesztett háború következményeképen az általános világgazdasági válság nehézsége a tulmenőleg még egy külön súlytos nehézség előtt áll épen az előbb emített ok miatt. Nem csoda ilyen körülmények között, hogy az állástalan diplomások elhelyezése a magyar társadalom és a magyar kormány különlegesen nehéz kérdésévé vált, de épen annyira bizonyos viszont az is, hogy ezt a kérdést valamilyen formában meg kell oldani. Ha a munkapiacon a kínálat és a kereslet egészséges egyensúlya nem biztosítja a kiegyenlítést, akkor az államnak kell közbelépni s a gazdaági szükségszerűség szempontján túlmenőleg altruisztikus alapon kell megkísérelnie a megoldást. Ez a megoldás hozta létre két év előtt, 1932februárjában azt a bizotságot, amelynek egyedüli és legfőbb feladata az állástalan dplomások sorskérdésének megoldása. A bizottság meglehetősen súlyos helyzetben kezdte meg működését, mert az állami és gazdasági élet felvevőképességéhez viszonyítva túl magasnak .Volt mondható a becslés szerint négyezer főnyi állástalan diplomás nagy serege, akik mind elhelyezésre vártak. Szerencsére az akció megkezdése során kiderült, hogy a nem négy, hanem csak kétezer állástalan diplomásról kell ennek a bizottságnak gondoskodni. A várható igénylőknek 50 százalékos csökkenése természetesen azt eredményezte, , hogy a bizottság a sikeres megoldás sokkal nagyobb reményével foghatott munkájához. A napokban tartotta ez a bizottság beszámoló ülését s bízvást elmondhatjuk, hogy igen szép eredményről számolt be. Természetesen az a fizetés, amelyet a bizottság utján álláshoz jutott diplomások kapnak, nem egetverő, hiszen 80 pengőről van szó, de mindenesetre ez a 80 pengő ma elindulást jelent s jelenti a reménység felfakadását a már-már elfajcsarodott szívekben. A beszámoló szerint nem kevesebb, mint 1184 igénylőről történt gondoskodás. Ez az 1184 ember ma már munkához s falat kenyérhez jutott. Ez az eredmény azonban nem zárja le az akciót, mert a kormány, amely mindig tudatában volt és van annak a rendkívüli fontosságnak, amelyet az állástalan diplomások kenyérhezjuttatása az állam, és társadalmi rend szempontjából jelent, Hóman Bálint kultuszminisztert bízta meg egy további akció lebonyolásával. Ennek eredményeképen ez év márciusában az államháztartásban 800 és a magángazdaságban mintegy 400 hely kerül betöltésre. A mai helyzet szerint tehát a bizottság által gondjaiba vett 2000 állásnélküli fiatalember elhelyezése biztosítva van. Ez azonban csak az eddig álláshoz nem jutottak kérdését intézi el. Hogy a közelmúlthoz nehéz helyzet ne álljon elő, ehhez természetesen szükséges, hogy az állástalanok elhelyezése folytatólagosan biztosíttassék, mert nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy minden évben nagyszámú diplomás ifjú hagyja el a különböző főiskolákat, akik a dolog természeténél fogva mind állástalanok és állásra várnak. A jövő programmja tehát megköveteli azt, hogy ez az államigondoskodás ne szűnjék meg , hogy az egyetemről kikerülő dplomások továbbra is abban a megnyugtató tudatban nézhessenek foglalkozás után, hogy van egy szerv, amely minden lehetőt elkövet elhelyezkedésük érdekében. Meg kell említenünk ezzel a kérdéssel kapcsolatban még azt az örvendetes tényt, hogy ugyancsak a közeli napokban a magyar technikum sok közgyűlésén hangzott el az a bejelentés, hogy míg egy év előtt 1200 állástalan mérnök volt az országban, ma már csak 400 mérnök van elhelyezkedés nélkül. Természetesen a mérnöki kar munkanélküliségének ilyen örvendetes csökkenésében nagy része van éppen az állástalan ifjúság kérdéseivel általánosságban foglalkozó bizottságnak. Reméljük, hogy az a nagyszerű munka, amely rövid két év alatt ily ragyogó eredményt volt képes felmutatni éppen a legnehezebb téren, ,a jövőben is hasonló, lelkesedéssel hozzáértéssel és szeretettel fog folyni, hasznára atársadalmi rendnek, régióként pedig az érdekelt főiskolai végzettségű ifjúságnak. A »Somogyi Újság“ eredeti tárcája A trombita írta: Ifj. Hosszú Lajos A tanítónéni, ki épenebben az évben végzett és sikerült álást kapnia, kétségbeesett arccal ül iskolájában az első tanítási néxi. A gyerekek neveletlenül zajonganak, hisz’ mind csak aki elsőosztályosok. Némelyik fülsiketítő sírásával teszi próbára a tanítónéni dobhártyáját, ki teljesen elhagyatva, magára maradva, pillanatnyi elkeseredéssel tétlenül ül a katedránál. — Jaj, Istenem, mit csináljak? — sóhajt fel magában. Ijedtében szivét torkában érzi dobogni. Épen fel akar állni, hogy megszelídítse a kis pajkos csemetéket, nyílik az ajtó és belép rajta egy si.óanya, éktelenül bőgő gyermekével. Sírnak mind a ketten. A fiú azért, mert nem akar iskolába járni, az anya meg tudj’ Isten, miért. A gyermek, a Pisti, midőn észreveszi a tanítónéni szomorúságta komoly arcát, egy oktávval feljebb hangol és teljes erővel sivít, mint az a kismalac — bocsánat a kifejezésért —, amelyiket fülénél fogva a vérpadra visznek. — Én nem maradok itt — jajgatja Pisti, itt megvernek. Jaj Istenem... Istenem. Patakzik poros arca és a könny. Csupa piszok már szeplős arcbőre a sok sírástól. — Dehogy vernek meg — Vigasztalja az anyja. — De meg... Nézzen át a Zaszszolnya... — Ne félj kis fiacskám, itt nem kap ki senki, itt mindenkit szeretnek — vigasztalja a tanítónéni. — Nem igaz!... maga hazudik. Nagy nehezen beleültetik a padba, höhner minden pillanatban ki akar rohanni, veri a padot, tépi a ruháját és minduntalan csak azt jajgatja, hogy ő nem marad itt. A többi gyermek csendben bántakja az újonnan érkezett síró-ivó gyereket. Akik előbb még sírtak, azok ,is elhallgattak. Csak Pisti hangja szaggatja a vakolatot. A tanitónéni jóságos lélekkel leül Pisti mellé, simogatja, bátorítja, becézheti. Pisti egy kis időre lecsendesedik. A tanitónéni beszél kezd: — Mivel tudom Ids gyerekek, hogy ti nagyon szerettek játszani hát akkor most játszani fogunk. Pisti elhúzott szájjal felugrik. — Én hazamegyek!... — Nem mehetsz, majd csak a többivel — szól a tanitónéni. Pista ismét bőg. A többi gyermek Vígan játszik, Pisti pedig durcás arccal őrzi padját. De minden öt percben felugrik és sírástól rekedt hangon ordítja: — Én hazamegyek!... A tanitónéni ráijeszt: — Te nem fogsz hazamenni. Te itt maradsz egész nap, még éjjel is, ha ilyen rossz lesze. A csendőröket is idehívom, hogy vigyázzanak rád. — De én kimegyek — rikolya Pisti és jajveszékelését duplázza. A jókedvű játék végén a tanuló néni azzal búcsúzik el tőlük, hogy délután, aki eljön, katonásdit fog játszani. Hoz majd trombát is, aztán minden jó gyerek bele is fújhat. Pisti fülel, de makacsul ül padjában. Mikor indultak haza, Pisti önérzetesen megrántja vállát és odaszól a tanítónéninek: — De én nem gyűlök ám el — Nem is kell. Ide csak a jó gyerekek jöhetnek, akik nem sírnak. Iskolakerülő ne is jöjjön ide! — Azér’ se gyülök e’! Hazamentek. A tantenáns a gyorsan elfogyasztott ebd után sietett vissza az iskolába, hogy a búcsúban vett trombitát elhozza. Már ott ült a katedránál, midőn bátortalanul kitárul az ajtó és belép rajta Pisti. A legelső volt. Szó nélkül kemény, dacos lépésekkel helyére megy, bedugja táskáját a padba és hátratett kezekkel ül, közben mérgensen forgatja szemeit a tanítónéni felé. A többiek is lassan megérkeznek. Körülveszik az asztalt és nézegetik a trombitát. Némelyik bele is fuj. Csak úgy hangzik az iskola. Vásári zaj támad..- Pista keményen ül padjában... Rövid idő múlva Pista nagy komolyan feláll a padjában és kimért lépésekkel a gyerekek közé sompolyog. A fejek között kíváncsian odaoda,és a trombitára. Később meg- fogja az előtte állót és arrébb löki. — Eressz oda!... — Menny arébb — szól a másiknak. Már egészen a dobogónál van, a tanítónéni mellett. Ránéz a tanítói nénire, felvágja a fejét és élénken szól: — Hiáld e! Má’ nem haragszik? — Én nem is haragudtam — szól kedvesen a tanítónéni. — Akkor hát jó. — Kis szünet. — Megnézhetem azt a trombitát? — Meg... — Szünet.... — Hát akkor bele is fujhatok a trombitába? Boldogság sugárzott arcáról, minden nagy erővel megszólalt a trombita. Többé Pistit vissza sem lehetett volna tartani az iskolából. Négyszázezer pengőre emeli a kormány a kisipari segélyhitelkeretet Kaposvár és kéri a kontingens felemelését A Nemzeti Egység Pártjának kisipari csoportja ülést tartott, amelyen Őrffy Imre elnöklésével Fabinyi Tihamér kereskedelmi miniszter is megjelent. Ezen az ülésen jelent meg először a spárosság tíz képvselője, Papp Józsefnek, az IPOSz elnökének vezetésével. Őrffy Imre megnyitóbeszédében rámutatott arra, hogy a termelő rétegek közül a kisipari egzisztenciák vannak talán a legsúyosabb helyzetekben, mert még a megélhetésükhöz szükséges élelmezési anyagokat sem tudják megszerezni. Üdvözölte Fabinyi Tihamér be-