Somogyi Ujsag, 1934. június (16. évfolyam, 122-145. szám)

1934-06-02 / 122. szám

XVI. évfolyam # 122. szám Ara & fillér Kaposvár, 1934. június 2. szombat Hefizetési árak: Negyedévre .... 6 pengő ................. ■ Egy hónapra .... 2 pengő Hirdetések ára* Hasáb millimétersoronkint 10 fil­­———„fi­lér. — Szövegrészben 15 fillér. Hivatalos hirdetések millimétersoronkint 15 fillér. — ____________ _ POLITIKAI NAPILAP Felelős ssszkensző: PUSKÁS JENŐ Szerkesztőség és kiadóhivatal: KAPOSVÁR, KORONA­ UTCA 7. SZÁM Interurban telefonszám: 5 A szabadkőművesek Egy rövid távirat jelenti, hogy Parisban 15 ezer főnyi töm­eg tün­tetett a szabadkőművesek­­ellen. "Aki némileg is ismerős a franci­a, páholyok szinte mindent lenyűgöző hatalmával és mindenüvé elérő be­folyásával, az nem­­ csekély megle­petéssel olvassa a hónapok óta egy­re gyakrabban megismétlődő sza­­badkőműves-ellen'6S kirobbanáso­kat. A februári utcai harcok várat­lan kitörése mutatja, hogy a fr­a­n­­cia bérpolitikában tizenöt esztendő látszólagos mozdulatlansága mö­gött robbanó anyagok gyülemlettek föl. A Stavisky-ügy botrányaiért, Prince táblabíró meggyilkolásáért a szabadkőművességet teszi felelőssé­­a párisi tömeg. A két szabadkőz­műves központ, a Grand Orient és a Grande Loge felhívásokban, röp­­iratokban tiltakoznak a közvélemény vádja ellen és nyilvánosan kötelezik magukat, hogy a bűnösöket­­szol­­gáltatják. A közvélemény azonban inkább ösztöneire hallgatva, miint ténybeli bizonyítékok alapján, nem­ menti fel a páholyokat a felelősség alól. Páris utcáin röpiratokban ás falragaszokon hívják fel a közön­séget a páholyok elleni küzdelem­re. Cannesba az egyik páholy ab­lakában bombát találtak, Herriot fő­­m­estert a tömeg tettig bántalmaz­ta és ha a rendőrség segítségére szerint siet, a tüntetők dühe politi­kai vértanút csinálhatott volna be­lőle. Egy nemrégiben Magyarorszá­gon járt jobboldali képviselő, Val­lat Xavier már odáig vetemedett, hogy interpellációt jegyzett be a ka­marában a páholyok eltörlése, illet-­­ve a szabadkőműves mozgalom el­tiltása­im­ellett. A páholyok aggoda­lommal szemlélik ezeket a jelensé­geket és titkos irattáraikat Brüsszel­be szállították. A párisi frontharcosok, a nacio­nalista és fasiszta törekvések kép­viselői köré csoportosult tömeg fel­lázadt az ellen a rendszer ellen, amely egy titkos szolidaritás jegyé­ben kiszolgáltatta az országot egy szélhámosnak és érdektársainak, s amely a békekonferencián Francia­­ország valódi érdekei ellen dolgo­zott. A február 6-vki véres utcai tüntetés homályosan és öntudat alatt a szabadkőműves berendezkedés el­len is akar tiltakozni. Több, mint félszázad óta nyögi a katolikus Franciaország egy törpe szabadkőműves kisebbség brutális igáját. Ez az úgynevezett emberba­ráti­­ jótékonysági intézmény a ha­ladás és felvilágosodás nevében ,a legg­onoszabb eszközökkel harcol a lelkiismereti szabadság ellen. A szer­zetesek kiűzése, a vallásoktatás el­törlése után spicli rendszer alapján irtóhadjáratot vezettek a hívő és templombajáró tisztviselők ellen. Aki vasárnap templomba ment, ál­lamellenes cselekedetet követett el. A páholyok a közigazgatástól, a bí­­róságokból, a vezető helyek­ről min­den »fekete ehím«-et eltávolítottak. A parlamentben a radikális és a mindinkább előretörő szocialista párt hajtotta végre a szabadgo­ndrolat eszméinek törvényei megvalósítását. A törvényhozó hatalomi teljesen át­siklott a páholyok kezébe. A javas­latok első csírái itt kelte­k ki, itt vi­tatták Imreg a háromszög és a Hatágú gyertyatartó között a törvényterve­zetek szövegét. A páholyok eleinte cs­ak a világnézeti, egyházi és iskolai törvényeket ellenőrizték, illetve ké­szítették elő. Később behálózták és hatalmukba kerítették az­­eg­ész or­szágot. A bíró, aki m­agasabb fize­tési osztályba szeretne kerülni. Vagy a hivatalnok, aki a fővárosba, a ke­reskedő, aki gyarmati engedménye­ket akar megszerezni, a kisbirtokos, aki mezőgazdasági érdemrend után áhítozik, tudják, mit kell cseleked­niük. A falvakban és városokban a pap és lá­zad­ólág közel állók k­i van­­nak közösítve a társadalmi csontkier­ zésből. Az utcákat szabadkőműves­ korifeusokról nevezik el. A katona­tisztek, ha misére jártak, vagy fele­ségüket elkísérték a templomba, fe­kete listára kerültek és sohasem léptek elő. .­­ A lavina megindult, a hályog sok szemről lehullt. A sok panama, kor­rupció, a laikus iskola csődje, rá­­irányította erre a forradalmi ateista társaságra a vallási nihilizmusból ki­­gyógyult fiatal generáció figyelmét. (HB) A taplósapka — Brazíliai történet — Írta: Kernstock Nándor A nap teljesen felgöngyölítete az árnyékokat. Sugarai merőlegesen e­­­tek s az izzó földhöz lát­­odak ,rög­zíteni minden élőlényt. A mozgás hőt fejleszt, jobb tehát nem mozog­ni. Ilyenkor ember és állat egyaránt henyél. Az élet megalvad. Szokatlan nagyságú lepkék lom­hán kóvályogtak, miként vándorló színfoltok. Olyan nehézkesen, aiyim bizonytalanul támolyogtak a levegő­ben, mintha szédülnének a nagy hő­ségtől. Csak az óriási tücsök lá­tszott elemében fenni. Meg nem­ szűnő t­­­jpolása élesen hasította a levegőt, döngette a dobhártyát. Senhor Custodio meg b­okott va­sárnapi túráján volt, m­in­egy húsz kilométernyire B. városáétól, egy fo­lyó partján, melynek iszapos hullámai renyhén hömpölyögtek. Ameddig szem ellátott, emberi letelepedésnek nem volt nyoma. Ilyen lehetett a föld a teremtés­ első napjaiban, gondolta sr. Custo fs. Gi­gantikus sziklatömbök d­aotikus ösz­­szevisszaságban hevertek, m­intha az Alk­ó parancsszavát várnák, hogy hegyekké tömörüljenek s völgyeket alkossanak. A fák sem voltak még erdőkké sűrűsödve, hanem csopor­tokba verődve álltak, mint m­egany­­jnyi család: apa, anya, gyermekek. Némelyik magára maradt s óriássá fejlődött egyedüllétében. A folyó Juh mintha most keresné medrét, hol jobbra, hol balra kóborolt, imite­­amott széles tacskában megy bent, majd meg a nádas árnyékába rejtő­zött, hogy a nap fel ne szívja teljesen. St. Custodio elgondolkodott. Az árhoz hasonlóan az ő élete sem folyt biztos mederben, ő temi tud­t, hová viszi útja, meddig,kell még mennie. Akár csak a folyót­ó is a hegyek­ kö­zött született, ifjúi lendülettel vágott neki az életnek, erejéhez mérten küz­dött, ha útját állta valami, amíg elje­­lílett a higgadt életkor sík ágáya. Ott bölcsen elkerül­i az akadályokat, alkalmazkodott, meghunyászkodott s olykor bizony belekényszerült a fele­­baráti szeretet védő nádasába, ha lé­tét viszontagságok fenyegették. Min­­den ember élete folyóhoz hasonló.­­ Vannak, akik sima területen, küzde­lem nélkül futják be pályájárukat. Mások elé a sors akadályokat gördít és csak kerülő után, hosszas vándor­lás után érik el a végcélt, a meg­semmisülés tengerét. St. Custodio ez utóbbiak közé tartozott. Ifjúi len­dületét rég megtörték­­ a viszontag­ságok. Napjai akár csak a hullámok, erőtlenül hömpölyögtek a bizonyta­lanban. Mások az ő korában a jólét biztos medrében, gondtalanul érik le napjaikat, neki ősz fejjel, fáradt ta­gakkal folytatnia kellett a küzdelmet a létért. A jövő aggodalommal töl­tötte el. Hányatott életében nem gyűj­tött egyebet szomorú em­lékekné , ke­serű csalódásoknál.­­ Reménységét nem táplálta m­ás, mint az Isteni Gondviselésbe vetett hi­t . Töprengésének közepette egy vö­röses-barna pont vonta magára fi­­gyelmét, amelyet az ár lefelé sodort. Egy taplósapka vö­t. Botjának segít­ségével kihalászta, majd folytatta út­ját a folyó mentén. Ám, alig tett meg néhány száz lépést, amikor eg­y mu­latt fiúcska portugálul feléje kiáltott: »Az enyém,'az enyém!«­­ *' —. Hát te, hogy kerülsz ide? — kérdezte meglepve sr. Custodio, i mert a környéket lakatlanak hitte. — Ott lakunk, — szólt a fiúcska s kezével és nagy­ fehér szemgolyóival egy kunyhóra mutatott, amlelyet nagy- tevelü banánfák csaknem teljesen el­takartak. — Hol van apád? — Fekszik. — És anyád? — Az is fekszik. — Betegen? A mulatt fiú ig­enlőleg bólintott, anélkül, hogy ujját kivette volna a szájából. Sr. Custodio a kunyhóba lépve egy mulatt házaspárt talált a lócán ma­­gasfeku lázzal. Elővette szelencéjét és schinint adott be nekik. Azután leült velük szembe és meghal­latta a már annyiszor hallott szomorú tör­ténetet. Malária, m­unkané­küliség, nyomor. Mialatt a szülőkkel beszélge­tett, Chiquito, a kis mulatt fiú azzal szórakozott, hogy telerakta a ven­dég zsebeit kövekkel. " _ Miféle kövek ezek? — kérdez­te sondor Custodio. — Nem érnek semmit, — szólt az asszony megvető kézm­ozdulattal. — Volt egy ládával teli. Chiquito elhajigálta. Egy némettől maradtak ránk. Az a taplósapka is tele van. — Szegény német! — sóhajtott a mulatt megtört hangon. — Azt is a láz ölte­ meg. A kunyhó mögött van eltemetve. A nap kezdett hanyatlatni. Sir Cus­todio, miután megígérte, hogy a jö­vőben is meg fogja őket látogatni, elbúcsúzott a mulatt családtól és haza ballagott. Házikójához érve zsení Kaposvári tartózkodása után somogymegyei bir­tokára utazott pihenni a veszprémi püspök Toldi-pusztán piheni ki a bermaui fáradalmait és csak vasárnap utazik Veszprémbe Rott Nándor úr Az A. C. nagygyűlése után, mint arról aznap­: számunkban beszámol­tunk, társasebéd volt szerdán délben a Katolikus Körben, amelyen Rott Nándor dr veszprémi m­egyéspü­spök foglalta el a díszhelyet. Szerdán délután a püspök ki­ére­­tével látogatást tett a tüskevári nap­közi otthonban, a Missziós-kápolnái­­ban és a zárdában, ahol mindenütt nagy elismerésének adott kifejezést a látottak felett. A látogatások be­fejezése után Rott Nándor drt Bar­­csay Ákos főszolgabíró látta vendé­gül vacsorán. Az A. C. nagygyűlésén részt vett Huszár Károly volt miniszterelnök, Csiszai­ik János c. püspök, Weber­ Pál oldalkanonok, püspöki irodaigaz­gató és Mihalovits Zsigmond, az A. C. igazgatója már szerdán délután elutaztak Kaposvárról. Rott Nándor dir megyés püspök másnap, csütörtökön délelőtt fél 10 órakor részt vett az úrnapi körme­neten. :­­ Csütörtökön délben Kaposvárig György dr polgármester látta ven­dégül a m­egyés püspököt. A püspök délután 1 óra tájban tá­vozott el autóján Kaposvárról, de nem Veszprémbe, hanem Somogy-­ m­egyei birtokára, Toldi-pusztára ment, ahol k pihent az egyhónapos

Next