Somogyi Ujsag, 1935. január (17. évfolyam, 1-25. szám)
1935-01-01 / 1. szám
Ma: Somogyi SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA, Kaposvár, Korona utca 7. — Interurban telefon: * ELŐFIZETÉSI ÁRAK: 1 hóra l'60 pengő, negyedévre 4‘80 pengő, félévre 9‘50 pengő, egész évre pengő POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: SZŐLLŐSY FERENC HIRDETÉSEK ÁRA: Hasáb mm.-enként hird. oldalon 10, szövegrészben és hivatalos hirdetések 15 fillér. Apróhirdetés soronként 20 fillér, a legkisebb apróhird. 80 fill. Notic soronként 60 fillér. Kaposvár, 1935. január 1. kedd , XVII. évfolyam 01. szám Újévi gondolatok Irta: vitéz Marton Béla országgyűlési képviselő A nagy görc bocs és tudós politikus szavai:" ha az ember elmúlt tídigek- godólkodi,-, rendesen a sölész tekint le, ha pedig a, jövőről, az gekbe néz fe!«. Ebből a. szemSZ'bőlártsunk seregszemlét a. mi bajnak végső okai s a jövendő i . évei, teendőielet. Egy szörnyű kettősség vezetett az Ember vágához és az emberi intézmények szerzitásához, mely intézmények végeredményben csak az emberi sztelem meghosszabbított árnyait. A z ember erkölcsi, jogi és politikai berendezkedései a maguk kulturális összeségében krisztusi alapol nyugszanak közel kétezer év óta, 1 : ugyanekkor a gazdasági keiéűkedések és technikai civilizáció iskel az alapokkal homlokegyenr bienkező vonalon fejlődtek. 1 : kultura, nem is a civilizációs válságban, hanem a kettőnek és , nem hangolható struktúrája vitte mindkettőnek hordozóját, 3. Embrt oly la kiváságba, melynek romboló hatását világrengető megrázódtatások alakjában fél évtizede szt védjük. Az égési'emberiséget említettem, mert a háborúnak kizárólag csak legyősztjei voltak és vannak minnd a manapig s mert nincs nemzet, mely meg ne érezte volna, az ezzel járó olyos megrázkódtatásokat. Egyéként azonban, ha meg akarjuk ézni a mai káoszból kivezető lehetőségeket, szem előtt kel tartani, hogy a Teremtőnek bizonyára módjában állott volna egyfajú, egynyelvű és egyvérű embertípussal megkoronázni a föld teremtményeit és ha nem ez történt, akkor ezzel bizonyára megvoltak a céljai. Soha még az emberiség történelmének folyamán nem mutatkozottt ,meg oly világosan, hogy ez a sílő »emberiség«, lehet nyelvtani kifejezés, leirat -embertani fogalom, de a történelem csak nyelvükben, kultúrájukban, céljaikban és ideáljaikban különálló ésetit élő és egymással való nemes versenyre hivatott nemzeteket ismer. Csak a nemzetek azok a valóban létező és önmagukban zárt egészet képezik. Saját kultúrájukban megcsiszolt darabok, amelyekből az ő emberisége óriási mozaikja adódik. Innen van az, hogy a nagy társadalmi és politikai mozgalmak alapját mindenütt a nemzeti öntudatraébredésben kell keresnünk. Ha ezeka mozgalmak még nem tudtak m. 1- denütt oly légkört teremteni, mely a válságba jutott emberiségnek viszsza tudta volna adni lelki egyensúlyát, akikor az onnan van, mert a keresztény kultúra és az anyagelvű civilizáció diszharmóniájából keletkező bajok tömege túlságosan nagy volt ahhoz, hogy aránylag ily rövid idő alatt győzelemre lehessen vinni egy korszerű és minden tekintetben tisztult idealizmus zászlaját. Mindenütt, ahol a nemzsak mozgalmak megindultak, egyetlen egy világos és egyszerű tételre vezethetők viszsza célkitűzéseik: minden nemzetteremt®.A meg a maga sajátosságaihoz illő, krisztusi alapra helyezett szocális életét. Ez az a gondolat, mely körül a nemzeti mozgalmiak , elméleti formái és gyakorlati megnyilvánulásai kikiistálosodtak A magyar nemzetre nézve, mely ma megint egyszer a történelem válaszútján áll, inkább» életkérdés az, hogy meg tudjál© találni a helyes utat, mint bármelyik más, nagyobb nemzetre nézve. Ha itt sikerül minden rendelkezésre álló erkölcsi ésanyagi erőnek maradéktalan összefogása, vagyis sikerül a nemzet egységének olyan megalapozása, mely kínfűiden, várható, veszedelemmel szemben biztosítja a nemzet elleni állóképességét, akkor a nemzet‘megétette kötelességétt önmagával ég — ugyanakkor —* Isten és a keresztény kultúra szellemével szemben is. A magyarság keresztény- mivoltának ősi jele, melyben győznie kell az apostoli kettőskereszt, éppen úgy szimbóluma a magyar lélek Krisztus követésének,mint a Nemzeti Egység mozgalmának. Ezer éven át kettős volt a kereszt, amelyet a magyarság a történelemi legtöbbször kálváriás útján hordani kényszerült, mert ezer esztendőn át kellett küzdenia azért, hogy védelmezze a Nyugat és az önmaga kerész lényei« Voltát ésugyanannyi ideig azért, hogy az maradhasson, ami öncélúsáágát igazolja és örök életét biztosítja: sajátos kulturájú magyar! Az a kegyelme Ira: Varnay Kajetón A katös életben azok az érzések, melyet a,»karácsony« ébreszt fel mindtkiben, — tisztekben és legénységen, —már hetiekkel előrevet:árnyát, különösen vad idegenben, táv a családtól. A decnber még nem is kopogtatott,,m mindenki sóhajtva gondoltam »Mi az karácsonykor?« •Magának sem volt egyéb vágyam, mnt a parancsnoktól, — kivel nagyn jó baráti viszonyban voltam, — ki csiklandozni néhány napot kocsonyra, itthagyni " Szerbia belsejét, s röpülni haza szeretteimhez. Az 916. évi tér eleje nagyon hason,itet az ideihez, ott lent Szerbiába! csakhogy, sokkal több volt ró csapdák. (Úgy látszi, hogy már akkorán is ottestett le Szerbia kö-! Zenélj az, amit a Dunántúlra jó-’ sorga,ott ,a meteorológia.) Az útiak csak úgy folytak, alig leheted az árokszéleken botorkálni, amikegyik este a szokott időben glyafödesztinikai tiszti étkezdében. Paracsnokunk idegesen jártatta körül semét, kereste a főhadnagyot. — Hol lehet a főhadnagy? —– mondta szinte kiabálva ; 1 Én tudtam, hol szokta tölteni délutánjait, de mert szigorúan tiltva volt az érintkezés szerb családokkal, gondoltam, személyesen megyek el hozzá, sürgősen elhívom.Észrevétlen osontam ki az étkezdéből, az utolsó lépcsőnél elém toppant egy kedves bajtársam. — Hová igyekszel? Össze-vissza csak hárman voltunk magyarok a tisztikarban, köztük ez a bajtársam, így nem tudtam tagadni. A szuroksötétségen meg a csilagok fénye sem tudott áthatolni. Sehol semmi világítás, csupán csak az »elhagyott vásártér mögött húzódó házak egyikének kicsi ablakában. — Éppen oda igyekeztem, de hogyan kerülem megezt a nagy vásárteret a körülvezető cseppfolyás után ebben a sötétségben? A mértan is azt tanítja, hogy az átfogó rövidebb, tehát nekivágtam a vásártérnek, az irány megvolt, a tér zsombékes talaja a rajta száradt füvel járhatóbb volt, mint az út, csak arasznyira süly,lyedt le a bakkancs. Már tehettem vagy hattyan lépést, amikor jobb lábam, valami keménységre lépett. Látni nem leheted, csak azt éreztem, hogy széles kőlap van a talpam alatt. Már húztam a ballábamat kifelé a zsombékból, hogy tovább lépjek, amikor a síri csöndbenerős kiáltást hallok az étkező felől: — Önkéntes úr, megjött a főhadnagy úr, jöjjön vissza! örömmel fordultam hátra s igyekeztem azon az utón visszatértetni. Kedves magyar bajtársam várt a küszöbön, fiatal barátommal, (mert ő még csak 46 éves volt, én meg már átugrottam az ötvenet). Sikerült feltűnés nélkül elvegyülni a vacsorázók között’, s vígan töltöttük el az estét. Közben él és hideg szél támadt, mely addigra, amíg mi a késő éjjeli órákban szétoszlottunk, járhatóvá fagyasztotta az utakat, igy minden báj nélkül kerültünk nyugalomra, te ki a maga, szállására. Másnap reggel vígan ‘kopogtunk a lefagyott útón, s amint odakerülök ahhoz a ponthoz, ahio a sötét estében az útról az elhagyott vásártérre léptem, ott találom bakancsom nyújtásaitt a zsombékok közt megfagyva. Kíváncsiság vett rajtam erőt, hogy mi is tehetett az a kemény tárgy, amiire ráléptem. Követtem a nyomokat, az utolsótól egy lépésre , előttem feküdt a keresett Wotep. Nem volt más,, mint egy mélységes kút kővel kirakott pereme. Még egy lépés... és a háborúban eltűntek száma eggyel szaporodik. Letérdeltem a kőre, egy hosszú imával köszönteti meg az Úr kegyelmét. ... Milyen szép is volt abban a háborús időben az emberek lelki világa, amikor egy ilyen vagy hasonló eseményt közönyös nemtörődömséggeleresztettek el a fülük melett. Jómagam is talán már egy óra múlva nem gondoltam rá többég jobban érdekelt az, hogy lesz e karácsonyi szabadság. Pedig érdemes kissé foglalkozni vele, mert józan ésszel fel semmi feetetjük, hogy a véletlenek láncolata sőt egész sorozata kapcsolódhatott össze csak úgy magától, minden felsőbb irányítás nélkül. Lássuk csak: ha nem toppan élém magyar bajtársaim!, ha nem kérdez, hova megyek, ha én nem adok neki gálfbuszt, ha a keresett főhadnagy egy percet késik oda érkezésével, ha a" bajtársam azonnal észre nem vesz®", ha sietve nem ugrik ki az útra, hogy »rfaáram "kiáltson, ha egy másodperccel később üti meg fülemet iaj visszahivó szava, már késő. Elképzelhető-e, hogy mindez magától adódott véletlenek műve? Vagy talán az örök rejtély, amit emberi elme fel nem ér? ... Az idő múlt és egy heti karácsonyi szabadságot kaptam és volt néhány boldog napom a családom körében, holegyütt ünnepeltük meg születését annak, aki az emberi lelket megváltotta. . . A párisi sajtó komoly akadályokat vél látni az olaszfrancia megegyezés előtt Parsból érkezett jelentések szerint az olasz-francia megegyezés tárgyalásai nem haladnak előre. . Lagal egyelőre áttanulmányozza a Rómából érkezett jelentéseket. A párisi sajtó örömmel számol be arról a körülményről, hogy a kisántántet végre meg lehetett győzni arról, hogy az olasz-francia közeledés az európai béke érdekében történik. Az esettel kapcsolatosan egyes esti lapok azt írják, hogy az olasz-francia közeledés előtt komoly akadálok vannak, amelyek még eddig nem kerrültek napvilágra.