Somogyi Ujsag, 1935. augusztus (17. évfolyam, 173-197. szám)

1935-08-01 / 173. szám

2 SOMOGN­UM, 1935 augusztus 1 Hős ruha különlegességek Fürst Divatházban Kaposvár, Fő­ utca 27. Telefon: 6—85. országnak, minden bolgár tudja, hogy­­közös a sorsunk, megcsonkítottak bennünket, s talán csak az a különb­ség közöttünk, hogy ők­ »Ne, ne, ni­­koga«, mi pedig »Nem, nem, soha« jelszóval tiltakozunk és remélünk a jobb jövőben, az integer országban. — Bulgária Magyarországnak őszinte barátja, — mondta — mert érzi azt a közös eredetet, azt a lelki kapcsolatot, amely népeket köt ösz­­sze hatalmas kapoccsal. — Tudják-e Bulgáriában, mit je­lent nekünk Trianon? — kérdeztük. — Tudják. Ha az utcán egy em­bert megkérdeznénk, mit jelent Tria­non,­­m­ég a legegyszerűbb fajtából is, azt válaszolná, hogy »Magyaror­szág igazságtalan megcsonkítása«. — Ami Magyarországnak fáj, égeti Bul­gária testét is, mert ugyanarra a sors­ra jutott.­­ — Magyarországon sok bolgár fia­talember tanul és amikor visszatér­nek Bulgáriába, elragadtatással be­szélnek arról a szeretetről és bánás­módról, amelyben a lovagias ma­gyar nemzet fiainál részesültek. Szó­fiában két magyar klub működik, az egyiknek Petőfi Sándor Club a neve. — Minden bolgár ember rajong a magyar cigány muzsikájáért és Bul­gáriában tudják, hogy a magyar ci­gánykirály Magyari Imre. A magyar stúdió cigányzenéjét csaknem egész Bulgáriában visszhangozzák a rá­diók. — Milyennek találja Magyarorszá­got kulturális téren?­ — vágtunk á.1 más témakörbe. — Magyarország már Nyugateuró­­pa. Mi tudjuk ott lent, hogy Szer­bián túl, amikor a magyar határra lépünk, Nyugaton vagyunk, nagy kul­túra és magas civilizáció országában. — Hogy érzi magát Magyarorszá­gon? — kérdeztük. — Pompásan, Magyarország a má­sodik hazám, sőt, ha egészen őszinte akarok lenni, nem is szeretnék el­menni Budapestről. Ez az ország olyan szép, lakói olyan emberszere­tők és lovagiasak, hogy minden kül­földi szívszorongva vesz búcsút. Be­jártam Magyarország nagyobb vá­rosait, most került sor Kaposvárra, miért a Balaton mellett nyaraltam. A Balaton csodás, megejtő, óriási értékű kincse a magyar nemzetnek. Nikoff Boris, amikor búcsúzáskor megkérdeztük, hogy érezte magát 1 napos kaposvári tartózkodása alatt, így felelt: — Magyarországon Kaposvárott találtam­ meg az igazi Virágok Vá­rosát és a bolgár nemzet legőszin­tébb barátját. Gellért Vilmos Somogysárdon hónapok óta rendszeres gyújtogatás folyik A gazdák kint alszanak el nem csepeli gabonáik mellett, hogy fel ne gyújtsák azt Lapunk tegnapi számában beszá­moltunk arról a hatalmas tűzről, mely Somogysárdon a Ring-féle bérgaz­daságban pusztított. Elégett 35 hold­­nyi terület minden szalmája. A kár meghaladja a 10 ezer pengőt. Ez a tűz április óta a nyolcadik volt. Április elsején leégett az urasági j­ohánykertészek alsorozata. Április 3-án leégett a kántortanítói javadal­mat képező és a somogysárdi római katolikus iskolaépülettel egy beépí­tett istálló, mely alkalommal az is­­­klalát is alig sikerült megmenteni. Április 24-én este kigyulladt özv. Ber­­nát Józsefné háza, mely teljesen le­égett Május 28-án este 10 órakor kigyulladt Hegyi István szalmakazla. Június 16-án a belmajori bérleti gaz­daságban este 10 órakor felgyújtot­ták a Ring-féle gazdasági bér­et csk­­aistálló előtt felhalmozott alomszal­m­át, nyilván azzal a szándékkal, hogy az istállóban levő 120 fejős­tehén a tűz martaléka legyen. Július 6-án este nagy szélviharban felgyúj­tották Lossos Gusztáv somogysárdi kántortanító kerekazlát, mely alka­lommal 24 szekér prima tápértékű takarmány ment tönkre. Július 8-án este 10 órakor leégett Takács György háza. A gyujtogatókat nem sikerül f elfogni, pedig kétségtelen, hogy rend­szeres gyújtogatásról van szó. Somogysárdon, ahol 1890. óta úgy­szólván nem pusztított a vörös ka­kas, 1934-ben öt gazdának égett le a háza, 1933-ban augusztus 19-én 21 kisgazda égett le s az idén már a nyolcadik tűz pusztít. A somogy­sárdi gazdák egy idő óta kinn al­szanak a szabad ég alatt és őrzik a bűnös gyújtogatók keze elől egész évi verejtékes munkájuk gyümölcsét. Bútor Szőnyeg 500 ” eladás havi részletre is Két üzletünkben és négy raktárunkban óriási választékot talál Kovács Bútoráruházban Főüzlet: Fő­ utca 31. Fióküzlet: Széchenyi­ tér 9. Az Alsódunántúli Mezőgazda­­sági Kamara megszervezi a baromfiértékesítést a Dunántúlon Vasárnap fontos gyűlés lesz ezügyben Fonyódon Főleg a pulyka s gyöngylyuk értékesítést szervezik A mezőgazdasági kamara állatte­nyésztési szakosztályi gyűlése elfo­gadta Náray Andor keszthelyi gazd. akad. rendes tanárnak, a szakosz­tály elnökének egy igen fontos ja­vaslatát az értékesítés megszerve­zéséről. Ezt a kamara igazgató­választmánya és közgyűlése teljes egészében magáévá tette. A javas­latot felterjesztésképpen elküldtük a földművelésügyi miniszternek, ahon­nan pár napon belül azt a választ kapták, hogy a miniszter felhívta a m. kir. Külkereskedelmi Hivatalt a kamarával való kapcsolat felvéte­lére és a szükséges intézkedések megtételére. Ebben az ügyben a mezőgazda­­sági kamara állattenyésztési szak­osztálya 1935. augusztus hó 4-én, vasárnap délelőtt 13 órakor Fonyó­don, a „Magyar Tenger“ szállóban, szemben a vasútállomással, gyűlést tart. A gyűlésen a m. kir. Külke­reskedelmi Hivatal kiküldöttje is részt vesz és az exportvásárok megrendezésére nézve konkrét ter­vezetet terjeszt elő. Egyelőre ba­­romfiexportvásárokról, jelesebben pedig pulyka és gyöngy szervezett értékesítéséről van szó. Az érdekelt gazdák a mezőgaz­dasági kamara útján egy tételben bocsáthatnák áruba az eladó álla­tokat és pedig olyképpen, hogy az exportkereskedők az összes pulyká­ra és gyöngyre szóló vásárlási ajánlataikat egyenesen a mezőgaz­dasági kamarához nyújtanák be. A kamara tárgyalna a tenyésztők ne­vében az exportőrökkel, ő adná el az árut a legtöbbet ígérőnek, utána pedig ő jelölné ki az egyes átvéte­lek időpontjait és helyeit. A szervezett értékesítésnek ezt a módját 1934-ben, tehát egy évvel ezelőtt kísérelték meg először. A m. kir. Külkereskedelmi Hivatal és a két dunántúli mezőgazdasági ka­mara, a győri és a kaposvári ösz­­szefogott és alapos előkészítés után eredményes exportvásárokat rende­zett több vidéki piacon. Eme el­adások során 18 különböző helyen 9612 pulykát és 550 gyöngyöt ad­tak el ugyanannak a kereskedőnek. Ezek a próbálkozások egyúttal biz­tató és kézzelfogható sikerrel is jártak. 5—10 fillérrel kaptak többet a gazdák az élő pulyka és a gyön­gyös kilogrammjáért, mintha az ál­lataikat a régi, megszokott rendszer szerint értékesítették volna. Pedig hol van a Dunántúl így eladott kb. 25.000 pulykája az Alföld százezres tömegeitől? És hol van annak ta­gadhatatlanul jobb exportminőségé­től? És mégis kevesebb létszámú és gyengébb minőségű Dunántúl magasabb árat ért el, mint a na­gyobb létszámú és jobb minőségű Alföld. Egyenesen a szervezke­dés és annak ügyes kihasználása révén. Minél több gazda tart össze, an­nál nagyobb lesz az egyes export­vásárok anyaga, tehát annál jobb lesz a várható eredmény is. Az el­adásban nagy- és kisgazdák egy­aránt részt vehetnek, a lényeg az, hogy egy-egy vásárra legalább 400 exportra alkalmas, egészséges álla­tot hozzanak össze. Főképpen az egyes községi és vási mezőgazdasági bizottsági el­n­öket kérik, hogy közöljék hol­­ják jónak és szükségesnek az ily sportvásárok megrendezését ? Ha ez­­ eladási tervezet valóra válik és­­ a gazdaközönség kellő támogá­­sban részesíti, könnyen lehet az indítója egy még szélesebb ará­­ny és a gazdákra nézve még na­­gobb jelentőségű értékesítési moz­gamnak. Az állattenyésztési szakosztály­­ülései nyilvánosak. Ott tehát emcsak a tagok jelenhetnek meg,­­ bárki, aki az ott tárgyalt ügyek­ánt érdeklődik. A gyűlés tehát em lehet közömbös a dunántúli azdákra nézve sem. Fokozná a si­­­rbe vetett bizodalmát és meg­­eetőzné az erőket, ha ennek a miiós kérdésnek megbeszélésekor a myódi gyűlésen minél több gazdát ihatnának együtt. Magyar csodák A világháború félelmetes szakadék­­ot vágott az időben. Háború előtti és háború utáni kor: ez nem puszta időmegjelelés, hanem két világ két neve. Ha a békeévekéről beszélünk, senki sem gondol a háború utáni tiz­­zenhét évre. De a világrengés nemcsak az időt hasította áthidalhatatlanul kétfelé. A ma élő embereket is két csoportra osztotta: akik át tudták menteni lel­küket az új világba és akiknek belka a szakadék túlsó oldalán maradt. Az »újak« színes és valószínűtlen me­sének érzik a régiek világát, a »ré­­giek« pedig lelküket vesztve, nyug­talanul és számfűzötten bolyonganak az új életben. Csak akkor színesedik és melegedik át a hangjuk, ha a régi világról beszélhetnek. Azért olyan színes és meleg. Lő­rinczy György új könyve, a »Magyar csodák«. Lőrinczy szerelmese »ko­rának«, a háború előtti vidám­, fel­hőtlen, délceg magyar világnak. — Olyan kedvtelve, frissen és lelkesen mesél erről a korról, hogy szinte az aktualitás izgatottságát érezni a hang­ján. A háború előtti évtizedek nagy m­agyar alakjairól, költőiről és poli­tikusairól fest színes és eleven port­rékat, de páratlanul fürge képzettár­­sító képességével mozgalmas, kedves és értékes történetet és személyes él­ményt fon köréjük keretül. Lőrinczy lelke ottmaradt a régi vi­lágban — és ebben van hatásának a titka. Történetei nem elégikus han­gú visszaemlékezések a »régi jóidők­re«, hanem valósággal »helyszíni tu­dósítások«. Hitelesek, szórakoztatnak és megindítók. Mintha színes üvegen keresztül néznénk a valóságot. Lőrinczy alakjaitól csak évtizedek választanak el minket, de ebből a távolságból hatalmasokká nőttek. Lő­rinczy szeretetének nagyi­zólencséjén át legendás hősökké, magyar cso­dákká magasztosodtak. Jól esik meg­csodálni őket, öröm újra hallani a­­hangjukat. Mindenkihez szól ez a könyv, mert aki ismerte hőseit, bol­dogan emlékszik rájuk, aki nem is­merte őket, szívesen menekül felhőt­len, vidám, harmonikus világukba.

Next