Somogyi Ujsag, 1938. augusztus (20. évfolyam, 172-195. szám)
1938-08-02 / 172. szám
Ma: Ingyen mozijegy. Ára 10illér SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATALOS NYOMDA: Kaposvár, Korona utca 7. Telefon 5. (2 mellékáll.) ELŐFIZETÉSI ÁRAK: 1 hóra 2 pengő, negyedévre pengő, félévre 12 pengő, egész évre 24 pengő. POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: SZŐLLŐSY FERENC HIRDETÉSI ÁRAK: Hasáb mm-enként hird. oldalon 10, szövegrészben és hivatalos hirdetések 15 fillér. Apróhirdetés soronként 20 fillér, a legkisebb apróhird. 80 fill. Notic soronként 60 fillér Kaposvár, 1938. augusztus 2., kedd , XX. évfolyam , 172. szám Siposs György dr árvaszéki elnök, Kenderessy Ferenc dr tabi főszolgabíró Választásokkal tarkított érdekes és látogatott volt a mai megyegyűlés — Ujjáalakitották a központi választmányt — Megválasztottak három főszolgabírót Feliratban üdvözli Somogy megye Imrédy Bélát és kormányának tagjait Somogy vármegye törvényhatósági bizottságának mai közgyűlése iránt különösen nagy érdeklődés nyilvánult meg. Ez szólt a kitűzött választásoknak, azonban a főispán és alispán tegnapi autóbalesete következtében a vitatkozás ekörül forgott s csak a szavazójegy osztogatók lankadatlanul dolgozó csapata mutatta a választások jelentőségét. A rendkívül látogatott közgyűlésen mintegy 300 bizottsági tag jelent meg. Különösen nagy feltűnést keltett gróf Bethlen István Halpios Árpádot terjesztette elő. Tekintetes törvényhatósági bizottság ! — önmagát becsüli meg az a nemzet, amely nagyjait tiszteli és a jelen gondjait feledni tudja, hogy a múltat ünnepelje., — mondotta Imrédy Béla, Magyarország miniszterelnöke a Szent István emlékév megnyitó országos ünnepségén. Ez a gondolat indított engem arra, hogy a mai közgyűlés napirendje előtt történelmi visszapillantást tegyek azokra a halhatatlan nagy alkotásokra, amelyekkel a nagy király ,láng elméje lerakta a magyarnemzet pilléreit és köztük különösen az ősi vármegye alapját. — A magyar történelem szerint hazánkat Árpád vezér hódította meg, de hogy még ma is létezik ez az ország, és hogy annyi rettenetes csapással, küzdelemmel és szenvedéssel teli évezred után a népek szédületes versenyében megállhatta helyét ez a nemzet, ahhoz Szent István királyunk korát, messze meghaladó államférfim előrelátó bölcsességére és hatalmas alkotóerejére volt szükség. — Géza, — az utolsó óhitű fejedelem — belátta, hogy kalandor lelkű őseink addigi életfelfogásán változtatni kell, mert az Európa közepén letelepedett nyugtalan vérű, pogány magyarokkal szemben a régebben kereszténnyé tett országok fejlettebb műveltsége, szervezettsége és összetartása olyan ellenállást és erőkifejtést Amikor Barcsay Ákos főispán megjelent az elnöki emelvényen (a tegnapi baleset következtében a díszmagyar elmaradt), óriási taps köszöntötte. Ugyancsak hasonló ováció fogadta a székét elfoglaló Stephaich Pál alispánt, aki könnyektel fogadta az ovációtA megvegyülést Barcsay Ákos főispán nyitotta meg, majd bejelentette a t. bizottság tagjai sorában az elmúlt évnegyedben beállott változásokat , utána így szólt: képes érvényesíteni, amely előbbutóbb a magyarok megsemmisítését és Európából való kiszorítását fogja eredményezni éppen úgy, mint a magyarok elődeit képező pogány nomád népekkel történt. Ezért elhatározta, hogy népével együtt a keresztény hitre tér ccsatlakozik a nyugati népek valláserkölcsi felfogásához. — Géza fejedelem munkája azonban nem haladt nagy sikerrel előre, mert még adndig éltek benne is a régi pogány vallási szokások és erkölcsök Érdeme azonban mindenesetre az, hogy a keresztségbeli István nevet nyert fiának előkészítette a talajt a hatalmas méretű újjáépítő munkához. Szent István, amidőn apja halála után (997-ben) a törzsek többségének akaratából átvette az uralmat, kezébe vette a keresztet és népe sorsát ettől a perctől Krisztushoz fűzte. Kemény elhatározással hozzálátott a régi szokásokhoz, az övi hithez ragaszkodó fellázadt hatalmas vetélytársak leveréséhez és egyúttal komoly és, szigorú intézkedésekkel megkezdte a térítés munkáját. Különösen Koppány somogyi vezérrel kellett erős hírrel vívnia, aki nagy erőfeszítéssel küzdött a régi állapotok visszaállítása érdekében. — Ne higgje tehát senki sem, hogy Szent István munkája egész simán és egyszerűen ment, vagy, hogy máról holnapra nagy eredményekkel járt. — Szt. István nemcsak apostolnak, hanem legyőzhetetlen hadvezérnek is kellett lennie, hogy igazát elismertetni tudja az ősi hagyományokhoz utolsó csepp vérig ragaszkodó magyarsággal.. . Azt se higyje senki, hogy szent királyunk mint vándorló apostol indult el népe megtérítésére, és hogy kegyes, jó példája láttába térdre omlott minden ősmagyar. Bizony vasakaratra s állhatatos, céltudatos elhatározásra volt szüksége, hogy az általa helyesnek talált irányba elvezesse a népét és hogy akaratát elfogadtassa mindenkivel, aki a magyarral közösségben akart élni. Új közigazgatási, törvénykezési és honvédelmi rendszerre volt szükség, hogy a keresztény erkölcsi alapra átszervezett ország léte biztosítható legyen. — Mikor már látta István, hogy megkezdett munkája jó uton halad, a pápától koronát kérve, királlyá koronáztatta magát, mert úgy érezte, hogy ezzel országa hatalmát, függetlenségét és a saját tekintélyét biztosítani tudja. A koronázás után még nagyobb lendülettel folytatta megkezdett szervező munkáját és bölcs intézkedésekkel az egész állami berendezést úgy kellett átalakítania, hogy az teljesen és hiánytalanul a keresztény magyar gondolatot képviselő és megvalósító királyi hatalomra támaszkodhassék. — Szent István ezeket a nagyszerű elgondolásait tulajdonképpen a keresztény egyház segítségével valósította meg. A nagy királyi javakból püspökségeket, kolostorokat létesített és kötelezte ezeket, hogy a nekik juttatott nagy kiterjedésű földvagyonok jövedelmeiből templomokat, iskolákat, építsenek, papokat neveljenek. A szerzetes rendeknek kötelességükké tette, hogy mintaszerű mezőgazdasági kulturát teremtsenek és tanítsák meg a magyar nép gyermekeit az okszerű és helyes föld- és kertművelésre, ezenkívül neveljenek jó iparosokat, műveljék a tanulni vágyó ifjakat és létesítsenek kórházakat,, egészségügyi intézményeket. A hagyományok szerint a mindenre kiterjedő figyelem miatt roppant gondokkal küzdő István király, mint kimeríthetetlen erőforrás állott az ország építési munka központjában és körülötte a nagy műveltségű, apostol-lelkű, idegen származású papok dolgoztak óriási lekesedéssel és fáradhatatlan buzgalommal, Krisztus szellemében. A törzsfőnökök hatalmának letörésével István az államhatalmat teljesen a kezébe vette, ő lett a legfőbb katonai parancsnok,ő lett a legfőbb bíró a legfőbb kegyúr. A törvényhozó jogot, a pénzverés jogát, a béke és a háború feletti döntés jogát is magának tartotta fenn, de azért maga mellé az ország főpapjaiból, megye- és várispánjaiból királyi tanácsot alakított, amelynek véleményét minden komoly esetben kikérte. Az országot vármegyékre osztotta fel, azok élére megyeispánokat nevezett ki, akik a király nevében kormányozták a megye népét, bíráskodtak és ha parancsot kaptak, hadba szólították a megye vitézeit, a királyi birtokok haszonélvezőit és a várak népét. Bölcs alkotásodnak alapja a keresztény felfogás volt és épp ezért a legfőbb gondja az volt, hogy a kereszténnyé lett országát az egyháznak meg is tartsa. Ezért az államhatalmat az egyház segítségére rendelte és a kettőt egymásba fonva, harmonikus közösséggé építette ki. A megye ispánjainak, — ha a szükség úgy kivánta — még fegyverrel is a püspökök és papok segítségére kellett lenniök, hogy a szigorú egyházi törvények betartassanak és a lázadók méltó büntetésben részesittessenek. — Végül meg kell még emlékeznem Szent István véderőrendszeréről. A honfoglalás és a kalandozások korában a katonai szolgálatok ellenértékét a zsoldszerű anyagi szolgáltatások képezték. Nagy királyunk ezt a rendszert megszüntette és a honvédelem alapjául az ingatlan vagyont jelölte meg. A királytól adományként kapott földbirtok jelentette ezentúl a honvédelmi kötelezettség alapját. Nagyobb birtokkal nagyobb kötelezettség járt. A legnagyobb katonai teher a királyra hárult, mert az ország igen jelentékeny területe az övé volt. De a király mellett nagyobb számú katonaság kiállítását kellett vállalniok azoknak az egyházi és világi személyeknek és méltóságoknak is, akiknek szintén nagyobb terület jutott az ország testéből. A hadsereg ura és irányítója a király lett, a magyar hadsereg pedig kialakult, a király, a „A szent korona tana és az ebből kifejlődött alkotmány a történelem gyöngye.