Somogyi Ujság, 1940. augusztus (22. évfolyam, 174-198. szám)

1940-08-01 / 174. szám

1940. augusztus 1. SOMOGHYKXG czkej, Sólagy Sándor generális ! Merengés egy öreg katonadal felett A debreceni csata 91 éves évfordulójára írta: NOSZLOPY AB­A TIHAMÉR Csillagsugáros augusztusi éj­szakára a hajduföár meleg gyep­­takarója vetett agyat az elcsigá­zott, poros, véres, kimerült hon­védseregnek, Klapka híres­­ had­testét Komárom alól Nagy Sándor József tábornok vezette három napon át a folytonos visszavonu­ló harcok alatt, örökösen csatá­­rozva, vérezve, megtizedelve az ellenségtől. A pihenést eddig nem ismerték s most, hogy Peskievich herceg ölelő karjaiból a Tiszán át szerencsésen kisurrantak, Görgey hadseregének új állásba vonulását kellett fedezniük. Debrecen hatá­rában végre megállapodtak s a nyulasi mezőn, a Nagyerdő északi szélétől a balmazújvárosi útig ké­nyelmesen elterpeszkedtek. A hu­szárok lovaik közelében, a tüzé­rek ágyúik m­elett, köpönyegükbe burkolózva, ülve aludtak a tábor­tűz előtt, a gyalogosok meg ha­nyatt feküdtek a kövér füvön s úgy figyelték a­­ragyogó égen az apró égi lámpások csillogását. Ki tudja kinek, meddig világítanak? A tábornok az ujárosi út mel­lett domborodó kunhalom olda­lán pihent a földre terített lópok­rócokon s fehér köpenyébe bur­kolta karcsú alakját. Hosszú, nyaktőig érő gesztenyeh­aja, szét­­bomolva omlott a pokrócra, veres­­tollas Kossuth-kalapja a földön hevert. A tábortűz fényétől elfor­dította sápadt arcát s tekintete két ég felé nyúló hatalmas felkiáltó­jelen révedezett. A nagytemplom vaskos két tornya figyelmeztette, hogy mindaz, ami talán ma, vagy holnap történni fog s ami a jövő képét olyan sötéten tárja lelki sze­­mei elé, ott született meg néhány hónappal ezelőtt, a kálvinisták bilszke székesegyházában. Nem tudott aludni s a Nagyerdő mögül előbukkanó első sugárköve felcsillanására felserkent. 1849 augusztus 2.: Öreg huszár zsíros papírosban hozta a regge­lit. Szalonna, meg kenyér. A tá­bornok a parázs mellé kuporodott s nyársra tűzött szalonnáját iz­zasztóba, a csepegő zsírt a ke­nyéré mázolta. Kitűnő reggeli még forró augusztusi ragyogás idején is. Debrecen városát a kora reggeli órákban ellepték a zászlóaljak élelmező altisztjei s felszólították a lakosságot, hogy a hadtest le­génysége részére ebédet hordja­nak ki a táborba. Déli harangszóra megindult a nagy karaván. A tehetősebbek szekéren, a szegényebbek gyalog döcögtek a honvédtábor irányába. Nagy kondérokban forró bable­ves, bennefőtt kolbásszal, más óriás edényekben paprikás gulyás gőzölgött. A párolgó, főtt étel lát­tára a hetek óta szalonnán és ke­nyéren élő honvédek örömujjon­gásban törtek ki s valósággal m­­ohanták az ételhordókat. Sajnos, a debreceniek az ételhez nem hoztak sem kanalat, sem ev-­­eszközt. Nagy Sándor hadtestének pedig nem volt étkezőkészlete. A katonaleleményesség hamarosan segített ezen a bajon. A kis csup­rokba mért levest leitták a kol­bászról, a húst azután a bicská­juk hegyével kotorászták elő. A tábornok, miután embereiről bőségesen gondoskodott, megvár­ta a Látókép-csárda elé tolt tábori őrsök jelentését. Az ütött kopott útszéli csárda mellett két tizenkét­­fontos ágyas öbre meredt a halmaz­és­­városi ért felé oldalt egy zászló­alj gyalogság, elöl meg portyázó l­­vasok biztosították a tábort El­lenség sehol... A Bika vendéglő nagytermében bizakodó hangulatban f­olyt a tisztek ebédje. A kiutosgáti kar­cos m­ellé jól illettek a h­os­szú út alatt felszaporodott zamatos ad­­­mák s a­z illatos szivar­füst meg­töltötte az öreg Bika étkezőjét. Két óra után hirtelen ágyúdör­gés reszketette meg a levegőt A tábornok tisztjeivel sorakapott és­­a Hatvan utcán végig az újvárosi út irányában elvágtatott Lassan, óvatosan nyomult elő­re az orosz sereg. Nyolcvanezer ember harchoz fejlődése nem megy olyan könnyen. Emitt mind­össze ötezer magyar honvéd s a Nagyerdő szélén háromszáz deb­receni újonc s egy kisebb nép­felkelő csapat. A honvédtábornok­nak kényes és nehéz volt a fel­adatai. Ha elkerüli az­ ütközetet, a V­ámospércs felé visszavonulóban lévő Görgey hadsereg vezetői gyá­vasággal vádolhatják, ha bevárja az oroszokat és megütközik, had­teste holtbizonyossággal felőrlő­dik az ellenséges nyomás alatt. Nagy Sándor azonban a tettek embere s elhatározza, hogy szem­beszáll a túlerővel, bármi történ­jék is. Trombitálnak, trombitálnak. A huszárok sorbaállnak. A Nagy Sándor ármádája Az ellenséget bevárja. Megindul a tüzérség munkája. Az oroszok első vonalát irtóza­tos ágyútűz ingatja meg. Gazdát­lan lovak száguldoznak az előté­ren. Nagy Sándor a reggel elha­­gyott kunhalomra lovagol s on­nan figyeli az ütközetet. A Nagy Sándor legelői áll. Jobb feléről meg egy pap áll. Kereszt vagyon a kezében. Szent ostya meg az öblében. A muszka sereg még csak most fejlődik fel komolyan a harchoz. Erős lovastömegek bontakoznak ki a Látóképi-csárda előtt. Nagy Sándor a huszárokat rendeli elő­re: Édes fiaim, huszárok! Futnak-e már a kozákok? Hej, Nagy Sándor genyerális, Oda van a huszárod is! Véres fejjel, összevagdalva ke­rülnek elő a honvéd lovasok. A távolban felfejlődik az orosz ava­­logság. Hej, Nagy Sándor genyerális, Odavan a honvéded is! Beláthatatlan tömegek szorítják vissza az előretörő honvéd siva­­logságot, mialatt az orosz tüzér­ség a Nagyerdő szélén álló újon­cok ellen fordítja ágyúit. A ren­detlen futást Csányi tüzérőrnagy fedezi megmaradt ágyúival. Erős rést tör az orosz vonalban s rö­vid időre sikerül is megállítani az ellenséget, de csak addig, míg a hátravonuló gyalogság beözön­lik a város felé vezető út torkola­tába.­­ „Háromszoros iparral“ dol­goznak Csányi tüzérei, írja az egykorú kútfő. A város lakói ré­müldözve hallgatják a kétségbe­esett ágyudörgést. Egy névtelen debreceni költő két verssort ha­gyott erről az utókornak: Hullik csatái és zörej És dobogó­s. Rémségesen hallik Az ércsuhogás. Csányi őrnagy lóháton ülve ve­zényti a tüzéreket s rendületlenül kitart, amíg a gyalogság elvonul. Most végre megkapja a tábornok parancsát. — Felmozdonyozni és elhagyni a csatateret! Ebben a pillanatban egy orosz ágyúgolyó tőből leszakítja a vitéz katona jobblábát. A tüzérek egy áb­va­­mozdonyra helyezik sebesült pa­rancsnokukat és elvágtatnak vele a város felé. A csatateret magyar és orosz halottak százai borítják. Estele­dik. Paskievich rendezi seregét, hogy az előnyomulást rendben folytassa s bevonulhasson diadal­lal a városba. A tábornok a véres augusztusi alkony homályában visszatekint a csata színhelyére. Lehajtja a fejét­­ is. A Nagy Sándor gen­erális. Hullik a könny két szemébül, A magyar ég elsötétül. Tenniszütők húrozása! Labdák, húrvédők, nap­ellenzők, stb. legjobban beszerezhetők Bzv. MÜGÉR JÓZSEFBE Most is mindenből kellő választékot nyújt. Kelengyecikkeket is — méltányos mértékben — előzékenyen kiszolgál. Lőw Divatház Kaposvár, Fő-u. 21. „Takarékosság“ tagja. Bútor egy életre szél! Komoly értékálló bútorokat kaphat a legszoli­dabb áron. Kedvező részletfizetésre is Dőry Gizella bútornagyraktárában KAPOSVÁR, KORONA­ UTCA 10. SZ. Tel. 806. Minden vételkényszer nélkül tekintse meg raktáraimat! Az ETERNIT BEMUTATÓ HELYISÉG működését beszüntette. fal- és bútorborítás Eternit lemezekkel többféle színben megrendelhető: KÖNIGSBERG LIPÓT ÉS FIA fakereskedő cégnél Berzsenyi­ utca 3. sz. TELEFON 29. SZ. Felvilágosítás, kivitelezés ugyanott. illatszertárában Kaposvár, Korona-szállóépület, Tel.: 83. „Összetartás“ tag. — Tintenkuli la legjobb és leg­olcsóbb töltőtoll. Ara 10'— P. Kap­ható a Somogyi Újság könyvesbolt­jában. Kaposvár, Korona-utca 7. VALÓDI EZÜST EVŐESZKÖZT ÉS DÍSZTÁRGYAKAT, PONTOSAN JÁRÓ ÓRÁT, GYÖNYÖRŰ ÉKSZERT ÉS JÓ SZEMÜVEGET CSAJÁGHYNÁL SZOLID ÁRBAN ÉS NAGY VÁLASZTÉKBAN. KAPOSVÁR, KORONA­ U. 1.

Next