Somogyi Ujsag, 1942. január (24. évfolyam, 2-25. szám)

1942-01-03 / 2. szám

10 tisztelt főnökök megelégedetten konstatálták: No, ez az ... , lám megint milyen szép nyulat, öz­­bakot lölt. Most aztán sokat, mu­latnak a figyelmes ajándékozá­son, mert­ kiderült, amint a rossz nyelvek mondták hogy a vadakat a nagy vadász mindig az egyik kaposvári vadkereskedőnél vette...“ * ... hogy gondolkozásra késztet az alábbi valóban megtör­ént eset. Egyik vidéki tisztviselő fe­lesége cselédet akart felfogadni, jelentkeztek is bőven. Az egyik­et m­egkérdezi a ház asszonya: — És mit kér, fiam fizetésül? — Havon­ta 40 pengő fizetést és azonkívül­­ 10 pengő havonta hallgatási díjat — mondja hozzá bizalmaskodó szerénységgel a leány. — Mi az a 10 pengő hallgatá­si díj ? ! — Am­i ér: elhallgatom azt, hogy a nagyságos asszony háztartásá­ban több készlet van, mint a megengedett, — volt a meglepő és szemérmetlen válasz. Amikor a ház asszonya magá­hoz tért a csodálkozástól, figyel­meztette a leányt, hogy az ő ház­tartásában nincsen eldugva sem­mi, amiért hallgatnia kellene. — Na, akkor megyek is, kö­szönt el a leány, mert nem­ le­szek olyan helyen, ahol nem le­het jóllakni. 1942. január 3. SIMXfflUKXB Fatolvajokat, zsebtolvajokat és verekedőket ítélt el a törvényszék A kaposvári kir. törvényszék egyesbírája Csapó Ferenc taszári lakost 15 napi fogházbüntetésre ítélte, mer­t Csapó a szolgálat adó­jától nagyobb mennyiségű zabot ellopott. Cséplő József kapos­­szerdahelyi lakos vette meg az el­lopott rabot, aki mint­ orgazda, 20 pengő pénzbüntetést kapott. » Porsa János és Antal István nagyberki lakosokat az erdőben fatolvajlásban érték tetten. A fatol­vajok most kerültek a bíróság elé mely Porsát 8, Antalt 3 napi fogházbüntetésre ítélte. ♦ Sip°s István bárdudvarnoki la­kos jelestársa volt Balog Imre falubeli lakosnak. A termés szét­osztásánál összevesztek, majd verekedtek. Ennek során Sipos fejszével úgy oldalba vágta Ba­­logot, hogy a­z súlyos sérüléseket szenvedett. A bíróság Sípost egy­hónapi, Balogot 15 napi fogház­­büntetésre ítélte. Amerika távolkeleti expanziós politikájának háttere Írta : Dr Wilhelm Koppen A­ New­ Deal-gazdálkodás ku­darcából Hull államtitkár nagyon korán levonta a következtetést, hogy az Egyesült Államoknak re­nd politikájával szakítva, a világ­kereskedelem­ szabadságáért kell egész poli­tikai tekintélyét latba-­ vetnie. Az Egyesült Államok egész kereskedelmi forgalmából a külkereskedelem ugyancsak tíz százalékkal részesedett, a belső szükségletet meghaladó ipari ter­melés fenntartását és fejlesztését azonban akkor, amikor nyilván­való lett, hogy Észak-Amerika nyerészkedésre épített gazdasági élete­t, saját lábán nem tud meg­állni, már csak új kiviteli piacok elhódításától lehetett várni. Mint­hogy pedig az USA készárujáért el le­ns­z­o­­­gáltat­ásk­ép­pen jo­bbára csak nehezen értékesíthető ara­nyat kapó­­, kereskedelmi offenzí­­vája szükségszerűleg olyan, terü­letek felé irányult, melyeknek nyersanyagai túlnyom­ólag angol monopóliumot alkottak. Ha ez, a fejlődés ré mégsem vezetett Anglia­ Uj férfiruha és kabátszövet üzlet nyitott Fo­llfCcI J&/7m udvarban Szives pártfogást kér : Moró Lajos Pdvari helyiség­ 10­1 c­só árak Cipőket u­t­a­l­v­á­n­y­r­a és utalvány nélkül Walter Károly cipő kereskedőnél Fő­ utca 24 sz. (az udvarban) BÚTORT bizalommal vásároljon kárpitos á­r­ut Kárpelesz László bú­t­o­r nagyrétel árából, k­á­r­p­it­o­s­ ü­zeméből! val összeütközésre, a közös faji­­ságon kívül csak az­ magyarázza, hogy a politikai és gazdasági vi­­lágtekintély terén feltartóztatha­tatlanul tért vesztő Angliának minden áron szüksége volt támo­gatásra. Hogy Amerika élt is az alkalommal és ezt az árat elég borsosan szabta, meg­­mutatják azok az áldozatok, melyeket Ang­liának a kölcsönö­s bérleti tör­vény keretében élvezett amerikai szállításokért vállalnia, kellett. Az Empire zárt életterét kénytelen volt az­ amerikai befolyás számá­ra megúyítani és védváma rendsze­rének m­eglazításával az Egyesült Államoknak is részesedést kellett engednie cinn- és kaucsukmono­­póliumából. Azok a hatalompolitikai és gaz­dasági erők, melyekre az Egye­sült Államok mint Anglia re­ménybeli örököse számíthatott, bírták rá Rooseveltet arra is, hogy a­ távolkeleten vállalja há­­bori kockázatát. Ami Kínát illeti, az Egyesült Államok mér rég óta a „nyitott ajtó“ elvének érvénye­sítéséért­ küzdött. Kínával folyta­­t­ot­t k­ülkereskedel­mének összfor­galma Anglia és Japán érdekelt­ségével ugyan távolról sem volt összemérhető és körülbelül 250 millió dollárra tehető kínai befek­tetései is csak a japán és angol befektetések egyötödét tették ki, ami éppen azért látta külkereske­delmi térhódításának legfonto­sabb feltételét a szabad kereskede­lemi elvének uralomára ju­ttatásá­­ban, azaz az angol és japán elő­jogok megdöntésében. Ennek a politikai célnak leplezésére ki­tű­nő alkalomnak kínálkozott a kí­nai Csungking-kormány támoga­tása. Csangkajsek győzelme nem­csak Japánt, a régi csendesóceáni riválist fosztaná üteg életterének legvitáli­sabb kiegészí­tőrészétől, hanem Amerikát-a kínai japán po- Zsid­ók és­­ legalább részben — angol örökségébe ültetné és kor­látlan lehetőségeket kecsegtető piacot biztosítana számára. A távolkeleti többi részében Amerika tűzzel játszó politikájét ezeknél a jövő kilátásaira építő számításoknál sokkal kézzé fog­hatóbb előnyök határoznák meg. A világ eiinterm­elésének nem ke­vesebb, mint 56.7 százaléka esik erre a területre: a mialáji álla­mok 30.7, a Maláj-szigetek 16.9, Thaiföld 9.1 százalékkal vesz részt a világ f­­im­terme­lésében, sőt a megmaradó 43.3 százalék­ból 6.8 még mindig a távol keletre (Kína 5.8, Indo-Kína 0.9 száza­lék) esik. A kancsuk felén a tá­volkelet túlsúlya m­ég nyomasz­tóbb és 90.3 százalékos részese­désével (a maláj­ államok 38.5, a Maláj-szigetek 37.6, Indo-Kína 6.5, Thaiföld V2 Észak-Borneo 3.5 százalék) a távolkelet majd­nem az egész világtermelést kezé­ben tartja. Amerika ebből a két fontos nyersanyagból ,semmit nem termel, szükségletei azonban már békében is a világtermelés felét... kancsukból 60 százalékot, tettek, ki. Angliától támogatása fejében Amerika természetesen elvárja, hogy a­ délkeletázsiai kincseskamr­ra ellenőrzésében megfelelő sze­repet enged neki, míg másrészt a távolkeleti japán vezetés alatt álló újjárendezése Amerikát, végleg megfosztaná egyik legfontosabb gazdasági zsarol­óeszközét­ől, me­lyet a nyílt nyersanyagblokád ki­mondása­ óta alig nélkülözhetnek. Ugyanez a negatív veszteség fe­nyegeti az­ Egyesült Államokat Japánná szemben az olaj terén is. A gnaláji államok ma már 8 millió tonnára rúgó ol­aj termelése,­ Borneo 1 millió tonnás termelése, a­ m­ég kiaknázatlan olajtelepek, a szahalini olajtermelés és a mand­­zsúriai olajpala Japánt, mely a háború előtt úgyszólván teljesen­ az amerikai ólajra volt utalva, lé­nyegében­ függetlenítené minden olajbehozataltól. Végül nagy szerepe van a tá­volkeleti konfliktus kitörésében az Egyesült Államoknak a japán kereskedelmi flottával szemben táplált féltékenységének is. A ja­pán kereskedelmi flotta a háború kitörésekor az öt millió bruttó re­­gisztertonnát jóval meghaladó hajóállománnyal rendelkezett és Amerika alig 7 millió óceánjáró kereskedelmi flottájává szemben meynek önként értetődőleg csak egy töredéke állott, a csendesóceá­ni forgalom szolgálatában, a Csendes-Óceánon vitathatatlanul fölényben volt. Az Egyesült Álla­mok kezdetben mindent megtett ugyan, hogy az angol hajótér­­veszteségek nyújtotta lehetősége­ket kihasználja és versenyre kel­jen a japán hajózással saját ha­jó térhiánya és angol és szovjet viszonylatban, vállalt szállítási kötelezettségei azonban ezeket a törekvéseiket hamarosan inkább csak jelképes jelentőségű szándé­kokká fokozták le. Az .Aki sokat markol gegeset fog“ közmondás az amerikai hajózási politika esetében is beigazolódott. Nagyon könnyen tehetsége©, hogy Rooseveltnek az amerikai világuralmi törekvések jegyében, viselt háborúja is a korlátlan te­hetőségek hazására jelemző mér-­­­téktelenségen fog hajótörést szen­vedni. (MN.) I — Korcsolyákat Geiszler vas­üzletében vásároljon. Fő utca 15-

Next