Somogyi Ujsag, 1942. május (24. évfolyam, 98-121. szám)

1942-05-30 / 121. szám

1942. május 30. SOMOGHBIa. a skagerakui csata egyik­­ csatahajóparancsnoka a tengeri háború műhelytitkairól és a Horthy tengernagyról Beszélgetés Brüninghaus ellentengernaggyal Homor cipőü­zlet Kaposvár, Széchenyi-tér 16. sz. Választékos raktár-és mértékcipők! Három földrészen és hét világten­geren tombol a világtörténelem leg­nagyobb mérkőzése. Hét világten­ger harci eseményei fölött tér min­dennap szó nélkül napirendre a „kávéházi Konrád“, csak azért, mert a tengeri háború világa idegen vi­lág neki, nem tud mit kezdeni vele. Igen, a haditengerészet külön világ, sajátos hagyományokkal és sajátos romantikával, külön törvényekkel és külön titkokkal. Csábító feladat ezekbe a titkokba betekintést keres­ni, azonban nem könnyű szakava­tott vezetőre találni. Ám, ahol más nem, a vállalkozószellem irányított véletlen még mindig segíthet. Már régóta feltűnt a német sajtóban Brüninghaus ellentengernagy neve, aki a legjobb berlini lapokban szok­ta szakértelmét csillogtatni. Aki ilyen szívesen forgatja a tollat, az nem akarhat megközelíthetetlenség­be burkolózni, gondoltam remény­kedve — és nem csalódtam. Nem mindennapi dolog egy érde­mes ellentengernaggyal beszélgetni, Brüninghaus ellentengernagy egyé­nisége azonban hamarosan felold minden elfogadottságot. Megnyerő, közvetlen modorú öreg úr, a kato­nát csak határozottsága és pontos­sága árulja el benne. Katonaember nem szívesen be­szél politikáról, ezért „captatio be­­nevolentiae“-ként mindjárt elöljá­róban bejelentem, hogy csak tenge­résztechnikai kérdésekre kívánok szorítkozni. A tengernagy úr barát­ságos mosollyal nyugtázza tartózko­dásomat, de azért odaülteti az író­géphez kisasszonyát. Csak azért, hogy megkönnyítse dolgomat — mondja —, de az az érzésem, hogy óvatosságból is. A lehető legártatlanabb technikai kérdéssel kezdem: — Igaz-e, hogy a sokáig vizen lé­vő hajókra moszat rakódik le és az ilyen hajókat költséges tisztításnak kell alávetni? — Különösen a forró égöv alatti vizeken a hajóttesten növények és állatok telepednek meg. A „benőtt“ hajók veszítenek sebességükből és mezzel harci erejükből is. A benövés ellen mérgező festékanyagokkal szoktak védekezni, a festést azon­ban időnként meg kell újítani, ezt a munkát pedig csak dokkokban le­het végezni — diktálja Brüninghaus ellentengernagy a feleletet. Íme, a naivnak látszó kérdés mi­lyen fontos felvilágosítást hozott! Új megvilágításba kerül az­­ elve­szett hongkongi, szingapúri és a megbénított máltai támaszpont je­lentősége! Ha a nagy angol-ameri­kai egységeknek akár évente egy­szer is angol vagy amerikai kikö­tőkbe kell vonulniuk, bizony alig marad sok idejük a messzi távolke­leti vizeken való tartózkodásra, vagy ha kényszeríti őket a hadihely­zet erre, az időnyereségért harcké­­pességgel kell fizetniük. Úgy látszik, érdemes továbbra is a politikai titkokat feszegetni. — Az angol flotta már évek óta üzemben van. Az állandó szolgálat feltehetően erős elhasználódási fo­lyamatot indít meg, úgyhogy az an­gol hadihajóknak bizonyára mind­­gyakrabban van szükségük javítás­ra. Ezek szerint Angliának az el­vesztett támaszpontokra ebből a szempontból is még nagyobb szük­sége lenne, mint valaha. Nem téve­dek tehát, ha feltételezem, hogy ilyenformán e­mlegetett könyvében maga is a japán flotta számára az an­gol flottával szemben már ma­ga az is nagy előny, hogy fris­sen lépett be a háborúba? Brüninghaus tengernagy jóváhagy­ja az elgondolást és utal arra, hogy Jellicoe tengernagy, az első vi­lágháború flottafőnöke a ten­geralattjáróháborúról írt sokat panaszos szavakkal emlékezett meg különösen a hajókaraváno­kat kísérő hadihajók elhaszná­lódásáról.­­ Egyébként, teszi még hozzá a pon­­t­­osság és teljesség kedvéért, a le­génység „elhasználódása“ sem elha­nyagolható tényező. A haditengerész szolgálata nem gyerekjáték és nin­csen olyan viharedzett tengeri med­ve, akinek ne lenne szüksége tartós­­ üdülésre. Tehát már itt vagyunk a legak­tuálisabb kérdésnél, a tengeralatt­­járóháború kérdésénél. — Miképpen befolyásolja a nap­palok hosszabbodása a tengeralatt­járóháborút? Nem véletlen, hogy eddig minden nagyobbszabású ten­ger­alatt jár­ó offenzíva megindítása éppen tavaszra esett? —­ A tengeralattjáróháborúnak legjobban a hosszú éjszaka és a nyugodt tenger kedvez. A tenger­alattjáró ugyanis legszívesebben éj­jel, mégpedig élőről támad, hogy a hajó ne siethessen el a torpedó elől. Nappal nehezebb a hajót megközelí­teni, viharos időben pedig nehezebb megelőzni. Ám télen, amikor az éj­szakák hosszabbak, az idő is rend­szerint viharosabb, úgy, hogy vég­eredményben a tengeralattjáró füg­getlenebb­ az évszaktól, mint aho­gyan sokszor fel szokták tételezni. Az offenzívák megindításának ide­jét nem az évszak, hanem a hadi­helyzet határozza meg. A német tengeralattjárók az év minden ré­szében szerepeltek már nagy siker­rel.­­ A hadijelentésekben gyakran esik szó bomba- vagy torpedótalá­lat következtében féloldalra dőlt hajókról. Milyen mértékben lehet ezeket a hajókat sérülteknek vagy éppen elveszetteknek tekinteni? A féloldalra dőlt hajó ágyúinak egy része a vízre néz, másik része a magasba mered. A m­agasabb szög­be került ágyuk holttere erősen megnövekszik és ennek megfelelően a hajó harcképessége csökken. Eh­hez járul még, hogy a megdőlt hajó kormánylapátja nem merül már el egészen a vízben, így a hajó kor­­mányozhatósága is veszedelembe kerül. A hajó megdőlése tehát na­gyon komoly következményekkel járhat, különösen egyszerű tehergő­­zösöknél, melyeket fel lehet ugyan fegyverezni, költséges megdőlésel­hárító berendezésekkel azonban ter­mészetesen nincsenek felszerelve. Ezzel szemben a hadihajók a betó­dult vízmennyiség kiegyensúlyozá­sával bizonyos határok között meg­kísérelhetik a hajó harcképességé­nek és kormányozhatóságának hely­reállítását. Ez mindenesetre nagy szakértelmet és felelősségvállalást kívánó feladat, ezért csak a parancs­noknak van joga a megsérült oldal ellentétes pontján való vízbebocsá­tást elrendelni. Nehéz művelet, mely megizzasztja bizony a parancsnokot. „Bizony“? Talán Brüninghaus el­lentengernagynak is volt már dolga ezzel a művelettel! ■ — Tud Tengernagy Úr saját ta­pasztalásból is példát mondani? Igen, Brüninghaus tengernagy valóban nem mindennapi példára tud hivatkozni: —, A skagerraki csatában a pa­rancsnokságom alatt álló „König“ csatahajó, a német zöm élhajója, tíz súlyos találatot kapott, köztük ol­dalt elől egy 38 centiméteres talála­tot az oldalpáncélzat alatt, mely fel­robbantotta az egyik lőszerkamrát. A betóduló víz négy fokkal döntöt­te meg a hajót. Csata közben nem veszélytelen az ilyesmi — elég le­het egy újabb találat és a súlygya­rapodás következtében is egyéb­ként is mélyebbre süllyedt hajóval hamarosan végleg búcsút mondha­tunk a világnak —, ha azonban nem akartam magamat szégyenszemre kivonni a csatából, meg kellett koc­káztatnom: elrendeltem a jobbold­a­l hátsó rekesz megnyitását. A hajót csakugyan sikerül majdnem telje­sen egyensúlyba hozni és a „König“ harcképességét visszanyerve, to­vábbra is csatában maradhatott. Brüninghaus tengernagy, ha ma­gáról van szó, szófukar ember, csak annyit mond, amennyi a példa meg­értéséhez szükséges, azonban ennyi is elég! Tehát a skagerraki csata egyik csatahajóparancsnokával ülök szemben! Nem tudok a gondolattól elszakadni és míg a következő kér­désre diktálja a választ, inkább az embert figyelem már benne. — Mi a magyarázata annak, hogy angolok a sok lesújtó kritika elle­nére — itt van például Yarnell ame­rikai tengernagy kíméletlen leleple­zése - nem tudták megvalósítani a három fegyvernem szoros együtt­működését? Nem lenne-e túl me­­­rész az az állítás, hogy mindhárom fegyvernem tökéletes együttműkö­dését nagy méretekben először a japánok valósították meg? Vájjon a légihaderő színrelépése nem forra­­dalmasította-e a tengeri stratégiát oly mértékben, hogy az angol hadi­flotta, mely eddig egyedül is fenn tudta tartani az angol világbirodal­mat, a légflotta által elégtelenné vált? Brüninghaus tengernagy csak egy röpke pillanatig gondolkozik és már kész is a válasz: — Az angolok jól értenek a rög­tönzéshez, a legapróbb részletekig kidolgozott és átgondolt hadművele­tekhez azonban nincsen érzékük. Ez a helyzet most is és ez volt pél­dául az 1915. évi gallipoli kudarc végső oka is. A hadsereg és tengeri haderő együttműködése a kívülálló részéről elképzelhetetlenül gondos élőmunkát kíván, legelső alapfelté­telül pedig egységes vezetést és jól összefogott szervezettséget. Erre az igazságra — természetesen már ké­sőn — az angolok és amerikaiak is rájöttek. Sir Gerald Ellison, a sze­rencsétlen vállalkozás angol törté­netírója könyvének jellemző mó­don ezt a címet adta: „The Perils of Amateur Strategy“ (Az amatőr­stratégia veszedelmei), Poulson amerikai kapitány pedig minden haditengerészetnél nagyrabecsült művében (The Dardanelles Expedi­tions) e szavakban összegezte ítéle­tét: — Nagyon kétséges, hogy még HANGSZEREK újak és használtak. HÚROK és ALKATRÉSZEK legolcsóbban. JAVÍTÁSOK. (A Dunántúl elismert speciális készítője) — Postai meg­rendelést azonnal eszközlöm HARMONIUMJ­AVÍTÁS. mm i|*7 mfihangszerkészítő, Kaposvár Korona­ utca 5. ölfit&r I i£ vi- -■£! Ul” (Az udvarban.) — Kiállításokon többszörösen kitüntetve. 9 Áldozó és bérmaruha fátyol és koszorú gyermekruha, ing, harisnya, nadrág, kombiné, kabát, e­s, é­g a 1­1 é­r Fried Anna Fé-u. 27. m. himző — horgolófonal gy­a­p­júfona! KÉZIMUNKA, FÜGGÖNY, gombáthúzás.

Next