Somogyi Ujsag, 1942. október (24. évfolyam, 222-246. szám)
1942-10-02 / 223. szám
2 FERENC JÓZSEF KESERŰVIZ nálatos rézgálic beszerzése gondokat okoz, megbecsülhetetlen érték, mivel a permetezésnél pótolja a rézgálicot. Legnagyobb azonban a nehézipar nyeresége, amely az új eljárás segítségével évente mintegy 200—250 vágon vasanyagot kap feldolgozásra olyan területről, amelyről eddig egyáltalában nem számíthatott nyersanyagra. (Folytatjuk.) ÜZEN AZ OTTHON: „a kedves és nélkülözhetetlen Somogyi Újság útján gondolok rád...“ Ma ismét az otthon üzen. A mai üzenetekkel az e héten beérkezett hazai üzeneteket mind el is küldöttük drága véreink után, akik talánmár olvassák is lapunk hűséges szolgálatát és kötelességét ■— irántuk. Holnap csak a front üzeneteit továbbítjuk, azzal a kérelemmel, hogy hozzák az otthon üzeneteit hozzánk minél nagyobb számban, hogy egyre nagyobb terjedelemmel állhassunk 3 hónap óta tartó szolgálatunkkal az otthon és a front rendelkezésére. 1 220/81-re Dobos Sándor, Farkas József és Huber János honvédeknek, 220/24-re Kálmán Gáspár szakaszvezetőnek, 118/60-ra Takács Kálmán honvédnek üzeni Nagyberkiből, illetve a kaposvári hadikórházból Szokoli József: Nagyon örülök, hogy a Somogyi Újságban küldött üzenetemet olvastátok. Idehaza hála. Isten nincsen semmi baj, írjatok. 220/25-re Tüttő János szakaszvezető és Járfás János szkv.-nek üzeni Szokoli József. A Somogyi Újságban megjelent érdekes cikketeket nagy érdeklődéssel olvasom. 220/21-re Haraszti József, 220/15-re Czeczidlovszky Béla hd. őrmesternek és Zöldes István honvédnek, 220/34-re Javós Sándornak, 118/64-re Halmos József hadapród őrmesternek, 253/39-re Hankai Károly honvédnek küldi bajtársi üdvözleteit Nagyberkiből Szokoli József és kéri a jó Istent, hogy minél előbb segítse őket haza. 220/61-re üzeni „Csih“, hogy a Somogyi Újságot mindennap küldi. Sok szeretettel gondol rá és imádkozik érte, hogy a jó Isten minél előbb egészségben, győztesen segítse haza bajtársaival együtt. 220/01-re Kardos Pál szkv.-nek üzeni Mária. A Somogyi Újság útján küldött üzenetedet örömmel olvastam. A lakással teljesen rendben vagyunk és így már lényegesen jobban érzem magam. Sokat gondolunk rád szüleimmel együtt, akik Ugyancsak szeretetteljes csókjaikat "-üldik: Mária. 292/33-ra Mezővári József ht. őrmesternek Kaposvárról üzeni felesége: A kedves és nélkülözhetetlen Somogyi Újság útján drága magyar hazánkból sok szeretettel gondolunk rád, várva boldog viszontlátás reménységeinek beteljesedését. Itthon jól vagyunk, Anyuka még Osztopánban van, míg én 5-én megyek szüretre Zalába. Képzelheted, hogy mennyit fogunk ott emlegetni. A Somogyi Újságot mindennap küldöm, mert örülsz neki. Küldtem csomagot is. Milliószor csókol hű feleséged, Marikád. 202/44-re Tapsonyi György őrmesternek üzeni felesége Mosdós-Sárkánytó- VALÓDI EZÜST EVŐESZKÖZT ÉS DÍSZTÁRGYAKAT, PONTOSAN JÁRÓ ÓRÁT, GYÖNYÖRŰ ÉKSZERT ÉS JÓ SZEMÜVEGET .mm SZOLID ÁRBAN ÉS NAGY VÁLASZTÉKBAN/ KAPOSVÁR, KORONA U. 1. MMD8HUKH* 1942. október 2. He dobja el ezt az újságot ha már kiolvasta, hanem a lapfejen címezze meg valamelyik harctéri ismerősének és dobja be legközelebbi levélszekrénybe. pusztáról: a küldött 108 pengőt megkaptam, amit őszinte szívvel köszönök. A szüret meg volt, összes hordóink megteltek jó borral. Mi itthon jól vagyunk, kérjük a jó Istent, hogy téged is segítsen meg. Sok forró szeretettel csókol feleséged és fiad, Gyuri és Feri. 202/44-re Schmall György szakaszvezetőnek üzeni Kaposvárról Tóth Istvánná: Kérem, ha tud valamit férjemről, írjon, miért nem válaszol leveleimre. Szerencsés hazatérést kívánok mindannyiójuknak. Tóthné. 222/62-re Tóth János 11.-nek üzeni Tóth Istvánná Kaposvárról: Ha arra jár a sír felé, kérem fényképezze le ésküldjön róla felvételt. Szívből kíván szerencsés hazatérést Sógornője. 118/60-ra Tihanyi László tizedesnek üzeni kishúga Kaposvárról. A pénzt és a cigarettát megkaptuk. Ma különösen sokat gondolunk rád, mert nagymamánál ma van a szüret. Kérlek, küldj és bélyegzett tábori lapot, hogy csomagot küldhessek. Szüleink jól vannak, a mielőbbi viszontlátásig sokszor csókol: Annuska. 220/35-re Budai István tizedesnek üzeni kisleánya születésnapjára Kaposvárról: Drága édesapám, kívánom a jó istentől születésnapján, hogy az Isten soká éltesse, adjon erőt a küzdelemhez és minél előbb vezérelje haza közibenk. Kérem, hogy az összes magyar katona is büszkén lobogtassa a győzelem zászlaját, mert aki Istenben bízik, az mindig győzni fog. Isten áldó két keze őrködjön felettük, eztkívánja szerető kislányod, Mária. Hogyan fogadják a fronton a Somogyi Újságot ? Levél a 118/52-ről lapunkhoz Bodó Gyula hadapródőrmestertől vettük az alábbi sorokat a 118/52 tábori postatszámról: Tisztelt Szerkesztőség! Ceruzával írok, de kérem, ne vegyék ezt tiszteletlenségnek, mert a körülmények késztetnek erre. Lapjuknak, mint kaposvári ember, otthon állandó olvasója vagyok. Sajnos, itt csak ritkán jut a kezembe, de havéletlenül mégis olvashatom új lelket merítek abból, legénységemnek minden tagjával együtt. Mert itt somogyi hírt hallani igazán ritkaság számba megy. Szeretjük mindannyian ezt a lapot (mert hiszen tényleg a mi lapunk, somogyiaké, rosseb bakáké). Éppen ezért feleségem kérésemre minden számát elküldi nekem. Itt aztán kézről-kézre jár az újság és faljuk minden betűjét, minden hírét és üzenetét. Bízunk a lap erkölcsi értékében és erejében, mert látjuk, minden számában, hogy ha mi harcolunk az igazságért itt, ő ugyanúgy harcol a magasztos célért otthon. És az eredmény máris sok formában mutatkozik. Éppen azért, mert nagy a bizalmunk a laphoz és az nagyon a szívünkhöz nőtt, rajta keresztül szeretnék üzenni a somogyi népnek, a mi népünknek, végül a családomnak (ezt holnapi számunkban közöljük) pár sort. „A paradicsom“ Mi itt bátran álljuk asarat és sok mindent látunk vándorlásaink közben. A szovjet paradicsom kifejezést megcáfolom, bár tudom, nem én vagyok az első, kinek ez a véleménye. Ami itt van a népnél, a nyomor, az ínség, a piszok, a szenny és sötétség, azt nem lehet leírni, azt látni kell. Pár szót csak ezekről. A kenyerük, ha egyáltalán van, rozsból készül úgy, hogy a gabonát mozsárban (ami fából van, egy nagy tuskó) törik meg, abból sütnek kenyeret. Fehér kenyeret, lisztet, főt, vagy sülttésztát nem ismernek. Mellékételük a krumpli. Ez van reggel, délben, este, de mindig egyformán, vízben pempővé főzve. Zsír nincsen. A piszokról elég annyi, hogy a vizet csak ívásra és főzésre használják. Talán hetenként egyszer mossák ki a szemüket. Éppen ezért az apró háziállat a tetű, poloska, stb. felveti őket és ez nem is szégyen. Az utcán tetvészkednek. Elmaradt nép. Istent nem ismernek, imádkozni nem tudnak, sőt, még sokszor keresztet vetni sem. Igaz, sok helyen már ott lóg a szoba sarkában egy-két szentkép. De, hogy mi az, azt nem tudják. Egy helyen kérdésemre azt válaszolták, azért akasztották azt oda, mert a magyarok szeretik azt látni. Sokat írhatnék még, de kicsi a hely, tudom, ami ennek a pár sornak jut Még azonban leírom, hogy ti, akik otthon vagytok , az esetleges megszigorításokat szívesen fogadjátok és ne zúgolódjatok. Mi tudjuk, hogy nektek biztos, szép és jó megélhetéstek van mindenben. Legyetek áldozatkészek és segítsetek minket a győzelemhez. Mi bízunk bennetek és az Istenben, tudjuk, hogy ő és ti nem hagytok el minket. A szerkesztőség minden tagjának sok-sok üdvözletét küldök úgy a magam, mint somogyi bajtársaim nevében. Bodó Gyula hd.-őrmester. A BALATON ezernyi szín variációja a Turul nagytermében Tegnap délután fél 7-kor szépszámú közönség előtt nyílt meg a Turul-szálló nagytermében Halvay Gyula festőművész balatoni képkiállítása. A kiállítást dr Biczó Ferenc c. gimnáziumi igazgató nyitotta meg, üdvözölve a megjelenteket, méltatva a művészet törekvéseit, amely a háború vérzivatarai között is megszínesíti a világot. A Turul nagytermét harmincnyolc szebbnél-szebb balatoni kép díszíti, a csodálatos magyar tenger ezernyi színvariációjával, a kelő és lenyugvó nap ezüstös és bíboros csillogásában. Haláp, Tomaj, Tihany, Badacsony, Fonyód, Bélatelep és a boglári út hirdetik Halvay Gyula képeiben a figurális művészt, míg az ezüsthíd, este, halámtörés, napnyugta után esti tükrözés, mindmeganynyi plasztikusan lelkiismeretes munka és emelkedett művészi szemlélődés. Halvai Gyula sok képére, már az első órákban felkerült az „Eladva“ tábla. A kiállítást vasárnap este zárják be.