Somogyi Ujsag, 1942. október (24. évfolyam, 222-246. szám)

1942-10-02 / 223. szám

2 FERENC JÓZSEF KESERŰVIZ­ nálatos rézgálic beszerzése gondokat okoz, megbecsülhetetlen érték, mivel a permetezésnél pótolja a rézgálicot. Legnagyobb azonban a nehézipar nyeresége, amely az új eljárás segít­ségével évente mintegy 200—250 vágon vasanyagot kap feldolgozás­ra olyan területről, amelyről eddig egyáltalában nem számíthatott nyersanyagra. (Folytatjuk.) ÜZEN AZ OTTHON: „a kedves és nélkülözhetetlen Somogyi Újság útján gondolok rád...“ Ma ismét az otthon üzen. A mai üzenetekkel az e héten beérkezett hazai üzeneteket mind el is küldöt­tük drága véreink után, akik talán­­már olvassák is lapunk hűséges szol­gálatát és kötelességét ■— irántuk. Holnap csak a front üzeneteit továb­bítjuk, azzal a kérelemmel, hogy hozzák az otthon üzeneteit hozzánk minél nagyobb számban, hogy egy­re nagyobb terjedelemmel állhas­sunk 3 hónap óta tartó szolgálatunk­kal az otthon és a front rendelkezé­sére. 1­ 220/81-re Dobos Sándor, Farkas József és Huber János honvédeknek, 220/24-re Kálmán Gáspár szakaszvezetőnek, 118/60-ra Takács Kálmán honvédnek üzeni Nagyberkiből, illetve a kaposvári hadikórházból Szokoli József: Na­gyon örülök, hogy a Somogyi Újság­ban küldött üzenetemet olvastátok. Idehaza hála. Isten nincsen semmi baj, írjatok. 220/25-re Tüttő János szakaszvezető és Jár­­fás János szkv.-nek üzeni Szokoli József. A Somogyi Újságban megje­lent érdekes cikketeket nagy érdek­lődéssel olvasom. 220/21-re Haraszti József, 220/15-re Czeczidlovszky Béla hd. őrmester­nek és Zöldes István honvédnek, 220/34-re Javós Sándornak, 118/64-re Halmos József hadapród őrmes­ternek, 253/39-re Hankai Károly honvédnek küldi bajtársi üdvözleteit Nagyberkiből Szokoli József és kéri a jó Istent, hogy minél előbb segítse őket haza. 220/61-re üzeni „Csih“, hogy a Somogyi Új­ságot mindennap küldi. Sok szere­tettel gondol rá és imádkozik érte, hogy a jó Isten minél előbb egész­ségben, győztesen segítse haza baj­társaival együtt. 220/01-re Kardos Pál szkv.-nek üzeni Mária. A Somogyi Újság útján küldött üze­netedet örömmel olvastam. A lakás­sal teljesen rendben vagyunk és így már lényegesen jobban érzem ma­gam. Sokat gondolunk rád szüleim­mel együtt, akik Ugyancsak szere­tetteljes csókjaikat "-üldik: Mária. 292/33-ra Mezővári József ht. őrmesternek Kaposvárról üzeni felesége: A ked­ves és nélkülözhetetlen Somogyi Új­ság útján drága magyar hazánkból sok szeretettel gondolunk rád, várva boldog viszontlátás reménységei­nek beteljesedését. Itthon jól va­gyunk, Anyuka még Osztopánban van, míg én 5-én megyek szüretre Zalába. Képzelheted, hogy mennyit fogunk ott emlegetni. A Somogyi Újságot mindennap küldöm, mert örülsz neki. Küldtem csomagot is. Milliószor csókol hű feleséged, Ma­rikád. 202/44-re Tapsonyi György őrmesternek üzeni felesége Mosdós-Sárkánytó- VALÓDI EZÜST EVŐESZKÖZT ÉS DÍSZTÁRGYAKAT, PONTOSAN JÁRÓ ÓRÁT, GYÖNYÖRŰ ÉKSZERT ÉS JÓ SZEMÜVEGET .­mm SZOLID ÁRBAN ÉS NAGY VÁLASZTÉKBAN/ KAPOSVÁR, KORON­A­ U. 1. MMD8HUKH* 1942. október 2. He dobja el ezt az újságot ha már kiolvasta, hanem a lap­fejen címezze meg valamelyik harctéri ismerősének és dobja be legközelebbi levélszekrénybe. pusztáról: a küldött 108 pengőt meg­kaptam, amit őszinte szívvel köszö­nök. A szüret meg volt, összes hor­dóink megteltek jó borral. Mi itthon jól vagyunk, kérjük a jó Istent, hogy téged is segítsen meg. Sok for­ró szeretettel csókol feleséged és fiad, Gyuri és Feri. 202/44-re Schmall György szakaszvezetőnek üzeni Kaposvárról Tóth Istvánná: Kérem, ha tud valamit férjemről, írjon, miért nem válaszol leveleimre. Szerencsés hazatérést kívánok mind­­annyiójuknak. Tóthné. 222/62-re­ ­Tóth János 11.-nek üzeni Tóth Ist­vánná Kaposvárról: Ha arra jár a sír felé, kérem fényképezze le és­­küldjön róla felvételt. Szívből kí­ván szerencsés hazatérést Sógornője. 118/60-ra Tihanyi László tizedesnek üzeni kishúga Kaposvárról. A pénzt és a cigarettát megkaptuk. Ma különö­sen sokat gondolunk rád, mert nagy­mamánál ma van a szüret. Kérlek, küldj és bélyegzett tábori lapot, hogy csomagot küldhessek. Szüleink jól vannak, a mielőbbi viszontlátásig sokszor csókol: Annuska. 220/35-re Budai István tizedesnek üzeni kisleánya születésnapjára Kaposvár­ról: Drága édesapám, kívánom a jó istentől születésnapján, hogy az Is­ten soká éltesse, adjon erőt a küzde­lemhez és minél előbb vezérelje ha­za közibenk. Kérem, hogy az összes magyar katona is büszkén lobogtas­sa a győzelem zászlaját, mert aki Istenben bízik, az mindig győzni fog. Isten áldó két keze őrködjön felet­tük, ezt­­kívánja szerető kislányod, Mária. Hogyan fogadják a fronton a Somogyi Újságot ? Levél a 118/52-ről lapunkhoz Bodó Gyula hadapródőrmestertől vettük az alábbi sorokat a 118/52 tá­bori postatszámról: Tisztelt Szerkesztőség! Ceruzával írok, de kérem, ne ve­gyék ezt tiszteletlenségnek, mert a k­örülmények késztetnek erre. Lapjuknak, mint kaposvári ember, otthon állandó olvasója vagyok. Saj­nos, itt csak ritkán jut a kezembe, de ha­­v­életlenül mégis olvashatom új lelket merítek abból, legénysé­gemnek minden tagjával együtt. Mert itt somogyi hírt hallani igazán ritkaság számba megy. Szeretjük mindannyian ezt a lapot (mert hi­szen tényleg a mi lapunk, somo­gyiaké, rosseb bakáké). Éppen ezért feleségem kérésemre minden számát elküldi nekem. Itt aztán kézről-kéz­­re jár az újság és faljuk minden be­tűjét, minden hírét és üzenetét. Bízunk a lap erkölcsi értékében és erejében, mert látjuk, minden szá­mában, hogy ha mi harcolunk az igazságért itt, ő ugyanúgy harcol a magasztos célért otthon. És az ered­­mény máris sok formában mutatko­zik. Éppen azért, mert nagy a bizal­munk a laphoz és az nagyon a szí­vünkhöz nőtt, rajta keresztül szeret­nék üzenni a somogyi népnek, a mi népünknek, végül a családomnak (ezt holnapi számunkban közöljük) pár sort. „A paradicsom“ Mi itt bátran álljuk a­­sarat és sok mindent látunk vándorlásaink közben. A szovjet paradicsom kife­jezést megcáfolom, bár tudom, nem én vagyok az első, kinek ez a véle­ménye. Ami itt van a népnél, a nyo­mor, az ínség, a piszok, a szenny és sötétség, azt nem lehet leírni, azt látni kell. Pár szót csak ezekről. A kenyerük, ha egyáltalán van, rozsból készül úgy, hogy a gabonát mozsár­ban (ami fából van, egy nagy tuskó) törik meg, abból sütnek kenyeret. Fehér kenyeret, lisztet, főt, vagy sülttésztát nem ismernek. Mellék­ételük a krumpli. Ez van reggel, délben, este, de mindig egyformán, vízben pempővé főzve. Zsír nincsen. A piszokról elég annyi, hogy a vi­zet csak ívásra és főzésre használ­ják. Talán hetenként egyszer mos­sák ki a szemüket. Éppen ezért az apró háziállat a tetű, poloska, stb. felveti őket és ez nem is szégyen. Az utcán tetvészkednek. Elmaradt nép. Istent nem ismer­nek, imádkozni nem tudnak, sőt, még sokszor keresztet vetni sem. Igaz, sok helyen már ott lóg a szoba sarkában egy-két szentkép. De, hogy mi az, azt nem tudják. Egy helyen kérdésemre azt válaszolták, azért akasztották azt oda, mert a magya­rok szeretik azt látni. Sokat írhatnék még, de kicsi a hely, tudom, ami ennek a pár sor­nak jut Még azonban leírom, hogy ti, akik otthon vagytok , az esetleges meg­szigorításokat szívesen fogadjátok és ne zúgolódjatok. Mi tudjuk, hogy nektek biztos, szép és jó megélhe­téstek van mindenben. Legyetek áldozatkészek és segít­setek minket a győzelemhez. Mi bízunk bennetek és az Istenben, tudjuk, hogy ő és ti nem hagytok el minket. A szerkesztőség minden tagjának sok-sok üdvözletét küldök úgy a ma­gam, mint somogyi bajtársaim ne­vében. Bodó Gyula hd.-őrmester. A BALATON ezernyi szín variációj­a a Turul nagytermében Tegnap délután fél 7-kor szépszá­mú közönség előtt nyílt meg a Tu­rul-szálló nagytermében Halvay Gyula festőművész balatoni képki­állítása. A kiállítást dr Biczó Fe­renc c. gimnáziumi igazgató nyitot­ta meg, üdvözölve a megjelenteket, méltatva a művészet törekvéseit, amely a háború vérzivatarai között is megszínesíti a világot. A Turul nagytermét harmincnyolc szebbnél-szebb balatoni kép díszíti, a csodálatos magyar tenger ezernyi színvariációjával, a kelő és lenyug­vó nap ezüstös és bíboros csillogásá­ban. Haláp, Tomaj, Tihany, Bada­csony, Fonyód, Bélatelep és a bog­lári út hirdetik Halvay Gyula képei­ben a figurális művészt, míg az ezüsthíd, este, halámtörés, napnyug­ta után esti tükrözés, mindmegany­­nyi plasztikusan lelkiismeretes munka és emelkedett művészi szem­lélődés. Halvai Gyula sok képére, már az első órákban felkerült az „Eladva“ tábla. A kiállítást vasárnap este zár­ják be.

Next