Somogyi Ujság, 1943. április (25. évfolyam, 73-96. szám)
1943-04-01 / 73. szám
.1943. Április 1.3 a magyar szövetkezeti asszonyliga ülést tartott a Toraiban írta: vitéz Lengyel Istvánná Talán kevesen hallottak még arról, hogy mi a „Magyar Szövetkezeti Asszony liga“. Kik azok, akik tagjai és mi az a munka, amit ők végeznek? Jelent valamit a nemzetnevelés érdekében az ő áldozatos munkájuk? Kedden délelőtt a Turul-szálló nagytermében gyűltek össze. Érdekes volt nézni, előklelő dáma, egyszerű kendős asszony, középosztálybeli tisztviselő felesége, falusi polgárasszony, ráncos szoknyában, sorban egymás után szálingóztak és töltötték meg a termet. Ezek a falukban működő asszonyok vezetői voltak. Mind vidám arccal jött. Tudatában annak, hogy bárhol él, reá szüksége van a hazának akkor is, ha az otthonában, falujában mozog. Ő is fontos tényezője a társadalomnak, mert anya, háziasszony. Egymás mellett foglaltak helyet a fehér asztal körül. Olyan jól megfértek egymással. Az egyszerű asszonyfelemelkedett, a magasban élő leszállt, csak anyák voltak, kik a családjuk és gyermekeik érdekeit tekintették. Egy célért dolgoztak eddig is, ezt a célt nem tévesztik össze semmivel, félretesznek mindent, most társadalmi különbség nélkül, sőt, politikai és vallásáramlatoktól mentesen. Szépen valósítják meg az ő céljukat. Tömörülni, összefogni, közösen dolgozni olyan nemes és szent ügyért, amit a szeretett hazánk, édes otthonunk, hős katonáink és kis fejlődő magyarjaink érdeke megkíván. A mozgalom kiinduló pontját a „Hangya“ mozgalmak mellett kell keresni, amint itt a budapesti előadóasszonytársak elmondották. A Hangya mozgalom szoros és szerves kapcsolatai az asszonyliga csoportok is. Az elmúlt hosszú évek tapasztalatain rájöttek arra, hogy a magyar falu a földműves, az egyszerű háziasszony, ő a terményeinek értékesítésében sok-sok időn keresztül félre volt vezetve, meg volt károsítva. Csak egy egyszerű példát nézzünk. Faluhelyen az asszony háztartásának jövedelmét önmaga állítja elő, szerzi össze. Legtöbbet a baromfiállomány jövedelméből, tojás, toll és csirke eladásából. Ez a jövedelem, ha csekély, szűkösen, ha jobb, esetleg jobban telik a háztartási dolgokra. Ez nem közömbös dolog. Eddig a faluzó „handle és tikász“ vette meg tőlük a tollat és tojást, így kénytelenek voltak elfogadni azt az árat, amit ígértek érte. A nyereség nem keresztény célra fordíttatott, azt mindannyian tudjuk. Ha a Hangya Szövetkezet bármely mennyiségű és bármikor a napiadon megveszi tőtik. Sőt, az asszonycsoportok keretében belekapcsolódnak népművelési szervezetek is. Tanfolyamokat nyitnak, azon tanítják a falusi háziasszonyokat, hogyan kell szakszerűen kezelni a baromfiállományt. Hogyan kell a magyarországi tyúk átlagos mai 80—90 darabos tojásképességét a külföldi mintára 120— 140-es évi mennyiségre felemelni, s Vagy például, hogy milyen fontos a tojás tápértéke. A statisztikai adatok azt mutatják, hogy a gyenge csontozatú, az idegbeteg emberek egyik legfontosabb gyógyítási eszköze. Ha mindennap egy-két tojást levesben eldörzsölve elfogyaszthat a beteg, pár hét, súlyosabb esetben hónapok elmúltával látható javulási eredményt mutat a tojáskúra. Ez egész egyszerű dolog. Ha az a kicsi csirke elegendő táplálékot kap arra, hogy fejlődése idejében kizárólag a tojásból táplálkozzék és elegendő neki, könyen érthető, hogy az ember, akinél a vér és csont erősítésére kell, szintén eredményesen használhatja. Az egyik női jogászdoktor a következő példát mondotta el az előadásában: a városban egy baromfineveléssel foglalkozó asszony rájött a következő dologra: ha ő csukamájolajat önt a baromfitáplálék közé, a baromfitojás feljavul és a fontos „D“ vitamin található benne. Elvitte egy orvoshoz, ki a dolgot kipróbálta s háromszoros árban vette meg a tojást tőle az egész évfolyamán, mert betegeinél jelentős eredményt ért el vele. A mi asszonyaink igen ügyesen hivatkoztak az ő egyszerű gondolkodásukkal arra, hogy ebben az olajtalan világban ezt az eredményt egyszerű hagymával is elérhetjük, apróra vágva rászórva a baromfiak ételére. A második fontos dolog, amiről itt beszélgettek, a magyar falu táplálkozási hibái. Hiába vagyunk őstermelők, hiába van mindenünk, nálunk sokkal szegényebb országban, ismét statisztikai adatokkal igazolhatjuk, hogy mégsem érhetjük el erőben, munkaképeségben azt az eredményt, amit külföldi országokban tudnak. A magyar falusi nő munkabírásának tetőpontja 38-39 év között van, az ötvenes év után csökken. A férfiaknál 45 évig emelkedik, azután csökken. Ezzel szemben külföldön a nőknél 48—50 az átlagos, a férfiaknál 60 év. Láthatjuk, hogy 10—15 év diferenciát mutatnak a statisztikai megfigyelések. Ennek az okát kutatva arra jöttek rá, hogy nálunk a helytelen táplálkozás csökkenti az energiát. Mi nem a zöld főzelék, gyümölcs és a táplálék minőségével, hanem mennyiségével törődünk. A magyar szövetkezeti asszonyliga arra törekszik, hogy a falu asszonyait megtanítsa a helyes és olcsó táplálékok elkészítésére. A főzőtanfolyamok keretében jelentős eredményt értek el. Elmondották, hogy ahol már asszonyesportok működnek, a helyzet nagyon megjavult. Már csírájában kezdik a fejlődő munkát javítani. 800 csoport működik már eddig. Apró falvakban, járási székhelyeken, ahol a kezdet nehézségein túl vannak már, jelentős eredményeket értek el. Marcaliban például napközi otthont állítottak fel. Itt már egészséges táplálkozáshoz nevelik, szoktatják a gyermekeket. Megtanulnak a főzőtanfolyamokon főzeléket készíteni. A konyhakertészet helyes fejlesztése, szakszerű, időszerű fejlődése szintén a magyar szövetkezeti aszszonyliga kebelében jut tanításra. Itt a fővárosból erre a célra kiképzett, hozzáértő emberek adnak oktatást, tanácsot. Szóval minden olyan kérdést megragadtak a asszonycsoport vezetői, ami igenis, nagyon fontos a magyar falu életében. Sőt, mondhatni, nemzeti létkérdés. A helyes és okos táplálkozás, zöldfőzelék termelése, kultiválása a baromfi, tojás, tollnak, minden magyar aszszony legfőbb problémái. Nemzetnevelő eszközeik időszerűek és fontosak. Érdemes tudni róluk, ismerni őket. Együttérzéssel támogatni és csodálni az ő okosságukat, ők megértették a kor szavát. Félretettek minden asszonyi hiúságot, felvágást, nem a mai időkhöz való viselkedést, kezet fogtak egymással és elindultak, hogy ők is szolgálják a hazát. Itt voltak a somogyi falvak asszonyai, Juta, Kutas, Nagybajom, Mike, Somogysárd, Szabás, Gige, s még a többi, hogy tanuljanak, hallgassanak. Megteljék szívük maggal, amit otthon elszórhatnak. Ebből virágozzék ki az igazi magyar kalász, a mindenkit éltető magyar kényér. Kérjük áldását a magyarok Istenének az ő áldozatkész, szép munkájukra. KUTYA NÁTHA EL NE ÉRJE, Tétsi Milósy RUMJÁT KÉRJE! Sztáros kölnivizek, krémek, púderek, mindennemű illatszerek és pipere cikkek nagy választékban LŐCSEI GYŐZŐ illatszer- és piperekereskedő, kijelölt szappankiskereskedőnél, a TELEKI UTCA 24. SZÁM ALATT. | FODRáSZOK!Mindennemű fodrászcikkek nagy választékban* Viktorin danerviz egyedülálló, csak nálam kapható. A leánygimnázium VIII. osztályának három napos zárt lelkigyakorlata Pécelen Háború van... megpróbáltatások idejét éljük. Súlyos feladatok várnak ránk az elkövetkező években. Ssere lesz az élet s mi jó harcot akarunk harcolni. Ezért megyünk Pécelre is. Három napig kikapcsolódunk a hétköznapok egyhangú, idegölő rohanásából. Mielőtt kilépnénk az élet forgatagába, három napig önmagunknak fogunk élni, a lelkünkben s felvértezzük magunkat a legerősebb páncéllal: erős, bátor, odaadó katolikus hittel. Sok nehézség állt előttünk, míg tervünket sikerült megvalósítani. Sokat dolgoztunk, sokszor gördültek elénk leküzdhetetlennek látszó akadályok. De iskolánk igazgatósága megértéssel állt mellettünk és hitoktató urunk, Nagy József, mindig hitet, bátorságot öntött a csüggedőkbe, lelkesített, buzdított bennünket, így érkeztünk el a jó Isten segítségével a várva-várt perchez, az induláshoz. Iskolánk ebben az évben ünnepli fennállásának negyedszázados évfordulóját. A második 25 évet ezzel a megmozdulással kezdjük s hisszük, hogy nem mi leszünk az utolsók. Szeretnénk, ha az utánunk következők is szívükbe zárnák a zártlelkigyakorlat gondolatát és így minden májusban bátor, lelkileg felvértezett kis csapat lépne ki az életbe. (L. E.)