Somogyi Ujság, 1943. június (25. évfolyam, 123-144. szám)

1943-06-01 / 123. szám

2 dOMMIll U fillé Hogyan ünnepelték Somogy­­ községei a Hősök napját Tegnapi számunkban beszámol­tunk Kaposvár város ünnepségéről , a Hősök napja és a Levente-nap al-­­­kaiméból. Ezúttal a vidéki ünnep­ségek lefolyásáról adunk hírt. Somodorban Vasárnap délelőtt megható ünnep­ség színhelye volt a somodori hősök emlékműve előtti tér. Tábori mise után a helybeli és a somodorpusztai leventék, valamint az újonnan meg­alakult leventeleányok csapata fo­gadalomtétele következett, melyet megelőzőleg a leventelányok lelkes vezetője, Borossay Magdolna ismer­tette a leventelányok törvényeit. Azután következett a község hős tanítójának, Perjámosi Bélának arc­képleleplezési ünnepélye. A népház­ban Kálmán László áll. tanító, a so­modorpusztai leventeifjúság agilis vezetője, gyönyörű beszéd keretében adta át a községi elöljáróságnak a somodorpusztai derék leventék ajándékát, Perjámosi Béla igazgató­tanító volt parancsnoknak arcképét, aki résztvett az első világháborúban is s a tavalyi nyári harcokban ele­sett a hazáért. Fonai József bíró, Somodor köz­ség nevében kegyelettel vette át az arcképet megőrzés végett. Perjámo­si Béla, a somogyi tanítókar egyik büszkesége, 16 évi somodori műkö­dése alatt községének minden téren fáradhatatlan vezetője volt és most arcképének leleplezésén látszott meg, milyen mélységes szeretettel vette őt körül Somodor derék, ha­zafias magyar népe. Az egész köz­ség apraja, nagyja, könnyes szem­mel, sírva áldozott, hősi halált halt tanítója nemes lelkének. Utána a Hősök-emlékműve előtt ünnepélyt rendezett a leventefiúk és leányok lelkes csapata, amelyen a frontharcosok és a harctérről nem­rég hazatért somodori honvédek tel­jes számmal vettek részt. Nagy Gyu­la és Nagy Mária VIII. oszt. tanulók szavalatai után a leventezenekar ha­zafias énekeket adott elő. Rud­­nyánszky Miklós kaposvári hittanár ünnepi beszéde után a kis óvodások, majd Bencze Lajos és Kovács Piros­ka leventé­­­szavalatai következtek és Németh Dénes VIII. oszt. tanuló megkoszorúzta a somodori hősi em­lékművet. Az emlékmű előtt az isko­lásgyermekek által készített hét kis kereszt volt fölállítva, a második vi­lágháború harcaiban hősi halált halt somodori honvédek nevével. A hő­sök kis keresztjeit, hét fehérruhás iskoláslány koszorúzta meg egyszer­re és díszítette föl május legszebb virágaival, a gyermeki szeretet há­lás emlékezésével. A megható meg­koszorúzás perceiben egyetlen szem sem maradt szárazon és Somodor hű­séges magyar népe megmutatta, hogy valóban méltóan becsüli hősei­nek emlékét. Azután Kovács Rózsi leventeleány ke­dves szavakkal köszöntötte a harc­térről legutóbb hazatért somodori hősöket és a leventelányok lelkes csapata minden egyes hazatért hon­védnek szép virágcsokrot adott át, a haza hálájának jelképéül. A lélekmegindító, gyönyörű ün­nepség valóban becsületére vált a kis Somodor község derék népének! A rendezés Bukoveczky Mária állami tanítónő, Borossay Magdolna óvónő s Abonyi József leventeoktató lelkes munkáját dicséri. Taszáron­­ Nagy ünnepéllyel tartotta a taszá­­ri Leventeegyesület a Hősök ünne­pén rendezett tábortűzi játékát. Az egyesület és a közönség a Hiszek- h­egyet énekelte, utána Háromfay Ist-­­­ván a tábortűz meggyújtására kért Máté József körjegyzőtől engedélyt. Tábortűz meggyújtásakor Molnár István káplán beszédet mondott a magyar hősökről, utána rakéta és géppuska dörgés alatt a leventék­­ több szavalattal és vidám jelenettel­­ léptek fel. A nagy lelkesedés után a­­ csapatparancsnok megköszönte a község népének a fáradságát és az ünnepély 10 óra előtt a Himnusz hangjai után végetért. Zselicszentpríl község leventéi és leventelányai is méltó módon vették ki részüket az országos ünnepélyekből. Délelőtt folyt le a Hősök-emlékműve előtt a szentpáli leventék kegyeletes ünnep­sége, melyen az ünnepi beszédet Bóna Sándor igazgatótanító, leven­teparancsnok mondotta, aki haza­fiasságtól izzó beszédében hőseink múlhatatlan érdemeit méltatta, s állította a hős apákat az ifjú leven­ték elé követendő példaképül. Zomi László levente hatásos szavalata után Horváth Simon levente: Gon­dolatok a Hősök­ napján címen szólt az egybegyűlt ünneplő közönséghez. Az üneplők között első helyen helyett­ foglaló volt szentpáli honvédeket egy magyarruhás kis­lány köszöntötte, köszönetet mond­va nékik vitézségükért és a téli had­járat alatti szenvedéseikért. Minden honvédnek virágcsokorral kedveske­dett. Az ünnepség befejező aktusa a leventelányok és fiuk nagyszerű díszfelvonulása volt az emlékmű előtt. Ugyancsak bensőséges ünnepséget rendezett a zselicszentpáli, most megalakult leventelány csapat Zrí­nyi Ilona születésének 300 éves év­fordulója alkalmából. Bóna Sándor­­né, a leánylevente csapat parancsno­ka, lelkes és mély gondolatokkal teli beszédben méltatta a nap jelentősé­gét és Zrínyi Ilonát minden magyar lány eszményképéül állította. Pető Irma, Vajda M­árta, Horváth Ernő és­­ Berkes Anna nagyszerű szavalatai­­ tették változatossá még a műsort, majd­­színműelőadás következett, amiből minden leventelány kivette a részét. A Zrínyi Ilona ünnepély megfedezéséért a leventeleány csa­pat vezetőjét, agilis parancsnokát, Bóna Sándornét illeti elismerés és dicséret. Szentbalázson kegyeletes bensőséggel ünnepelt Szentbalázs és környéke is. A falvak apraja, nagyja áhítattal sietett a templomba, ahol Novits István esp. plébános nagymisét mondott és lé­lekbemarkoló Szentbeszédben kö­szöntötte a frontról hazatért híveit. Rámutatott arra, hogy a sok ima, a buzgó fohászkodások nem voltak hiába. Kiemelte a hazafiasság és vallásosság együvétartozását. Fájda­lommal emlékezett meg a hősi halot­­takról is. Beszéde végén a gyakor­lati keresztény hitre hívta fel a baj­társak figyelmét. Szárnyaló hangon szállt fel az ének felajánláskor a hívek ajkáról: Imádkozzunk a ha­záért. Gyönyörű volt nézni, amidőn tömött sorokban járultak a szentál­dozáshoz a háborúból hazatértek és családjuk, akik fogadalomból és há­laképen itthonlétük óta többször példát mutattak. Mise után a templom falában el­helyezett hősök táblájánál volt a tu­lajdonképpeni ünnepély. A Himnusz hangjai után Pető Pál levente sza­valt igazi átérzéssel, majd az ünne­pi beszéd következett. A szónok, Marschall Lajos sántosi kántortanító volt. Könnyekig ható beszédében többek között rámutatott arra is, hogy az áldozatos munka a nehézsé­gek elviselése is hazaszeretet. A beszéd végén a leventék ünne­pélyes fogadalmat tettek, hogy a hő­söket mindig tisztelni, példájukat kö­vetni fogják. A gazdag műsorból, énekszámok­ból, melyeket Csutorás Lajos k. ta­nító vezetett , kiemelkedett Bárány Erzsébet leventelány szavalata, aki köszönetet mondott az élő hősöknek. A ősi emlékmű megkoszorúzása után az ünnepély befejező aktusa­ként a leventék díszmenetben vonul­tak el a nemzeti szászló és a sok szép virágtól díszes emléktábla előtt. A díszszázadot Horváth József k. taní­tó, leventeparancsnok vezette. Nagyatádon A fürdőpark Hősök-szobra előtt ünnepelte Nagyatád közönsége a Hősök és Leventék napját. A májusi virágokkal díszített Hő­si-emlékmű előtt virágos oltáron mutatta be az ünnepi szentmisét P. Bakos Ágoston leventeegyesületi el­nök, ugyanakkor a reform­kus és evangélikus templomokban is isten­­tisztelet volt., A Hősök­ terét s a park sétányait Nagyatád közönsége, hon­védsége, s a leventék csapatai zsúfo­lásig megtöltötték. A hazafias mű­sorszámok lelkesülést, büszkeséget, reménykedést váltottak ki a lelkek­­ből. Az egyesület, a zászlóalj, a tűz­harcosok, a leventék szónokai, a fo­hászok, a szavalatok, az énekszámok, mind-mind az elesett és életben ma­radt hősök harctéri hőstetteit dicsőí­tették s a jövő magyar honvédségé­nek leventéit buzdították, serkentet­ték, hogy méltó utódjai legyenek a a hősi apáknak. A leventefogadalmat a járási le­venteparancsnok kezébe tették le az újoncok. Majd zászlóalj parancs­noka a Hősök-szobra és a felavatott leventék előtt tűzte a vitézségi ki­tüntetéseket lélekbemarkoló, haza­fias beszéd keretében a kitüntettek mellére. A hazafias kettős ünnepsé­get a honvédség, a tűzharcosok és le­venték díszszázadainak hosszú sora zárta be. A zenés takaródót és ébresztőt a leventezenekar szolgáltatta és körút­ján egy honvéd-díszszakasz kísért. A kettős ünnepség műsorába tar­tozott a nagyatádi Szilágyi Erzsé­­bet-zeneiskola hangversenye, mely egész jövedelmét a Vöröskeresztnek ajánlotta fel. A hangverseny kö­zönsége teljesen megtöltötte a hatal­mas mozi helyiséget. 1943. június 1. Felejthetetlen első szentáldozás a Donnervárosban Nagy és bensőségesen kedves ün­nep volt a Donnervárosban. A vá­rosrész kicsi kis elsőáldozói járultak az első szentáldozáshoz. Ez az alka­lom azonban nemcsak az ő ünnepük hanem az egész városrész társadal­mának is felejthetetlen napja volt. Fél 9 órakor gyülekeztek az iskola­­ udvarán nemcsak az első áldozók és azok szülei hozzátartozóikkal, hanem a Donnerváros egész társadalma, hi­tet téve vallásuk tántoríthatatlan megvallása mellett. Ott voltak: dr Kis György prépostplébános, Tan­­kovich János kormányfőtanácsos, a Kálvária templom atyja, Király Jó­zsef ny. állomásfőnök, Szauerwald Vilmos ny. ezredes, Lengyel István, dr Jeli Ferenc árvaszéki ülnök, Taj­­nafői József főerdőmérnök, Cserei Gyula pénzügyi főtanácsos, Nagy­vá­ri József városi mérnök, Kovács An­tal ny. igazgató, dr Léh Sándor or­vos, Kovács Jenő festőművész, Frei Nándor ny. igazgató, vitéz Écsy Sán­dor a sétatéri iskola egész tantestü­letével, Halmos Jánosné, dr Gelen­csér Ödönné, özv. dr Balassa József­­né, Pelopotoczky Jenőné és még na­gyon sokan. Ünnepélyes, zászlós körmenetben vonultak fel a Kálváriára, ahol dr Kis György prépost, esperesplébá­nos végezte a szentmisét és az ál­­doztatást. Megkapó szentbeszédet intézett az első áldozókhoz, akiket buzdított a hősök napjának jelentő­ségére, hogy akkor lesznek igazi jó Krisztuskövető katolikusok, ha hazá­jukat is Krisztus példájára szeretik és szolgálják. A szentmise után a zászlódíszes körmenet az iskolába vonult, ahol Gramma Blanka tanítónő szorgos­­kodása folytán gazdagon terített asz­talok várták az első áldozókat. A nap valóban a Hősök napja volt a Donnervárosban is. Olyan együvé­­tartozás nyilvánult meg a hívek kö­zött, amely megmutatja, hogy a ka­tolicizmus a lelket, a szívet hatja át krisztusi meleg, felebaráti szeretet­re, amely mindkettőt egybeköti. Ötvenhét kicsi gyermek tért haza fehér lélekkel szüleihez. Ötvenhét családba tért be Krisztus, hisz a szü­lők gyermekeikkel áldoztak! És ez a szeretet egész Donner város társadal­mát megmozdította a megértés, a szeretet és a lemondásban hozott ál­dozatban. Ilyen magyar társadal­mon nehéz időkben is csak a jó Isten áldása lehet! Képkiállítás!!! Neves magyar mesterek műveinek kiállítása f uniu­­s hó 2.-ától 14-ig A TURUL SZÁLLÓ NAGYTERMÉBEN NYITVA: Reggel 9 órától­­ este 9 óráig. Belépődíj díjtalan.

Next