Somogyi Ujság, 1944. január (26. évfolyam, 1-24. szám)

1944-01-03 / 1. szám

4 Legújabb képek a balkáni hadjáratból­ ­A nagy balkáni tisztogató hadjáratból most érkeztek hozzánk a leg­újabb képek. A jól végzett munka után megkezdődik az állandó éber Szolgálat, a pihenő legénység pedig az enyhe időjárában „szabadtéri zongorajáték­ban“ gyönyörködik. Német és horvát csapatok megszállják az egyik dalmát szigetet. Rövid idő múlva felállítják a part megfelelő helyén az ágyukat. 1944. január 3. Az utolsó percben... Három vörös tankot, a hadosztályparancsnokságtól 300 méterre intéz el egy hadnagy­t (Honvéd haditudósító osztály közlése) Valahol a keleti harctéren.­­ Három lövés — három szovjet tank A mélyút mögött a faluban szám­talan­­­émet katonát pihen. Talán nem is sejtik, milyen közel van hoz­zájuk a veszedelem. Az út végén azonban ott a másik páncéltörő ágyú már, az ágyú csöve konok me­revséggel mered az első szovjet­tankra. Már száz méternyire van csupán a lövegtől. A hadnagy még közelebb engedi a vadat. Már csak ötven, már csak harminc méter vá­lasztja el őket egymástól. Még öt méter, aztán eldördül a páncéltörő­ágyú! Az első tank nyomban lángba borul. Az ágyú csöve alig észreve­hetően­­kissé balra fordul. A had­nagy megint vár. Egész közel enge­di magához a második harckocsit is és csak akikor lő, amikor biztosan tudja, hogy a gránát a legnagyobb átütőerővel csap le a közelgő acél­szörnyre És a várakozásnak ezek az idegtépően hosszú pillanatai ki­fizetik magukat. Ismét megmozdul az ágyú csöve és a harmadik tankot is találat éri. Még van azonban any­­nyi ereje, hogy félfordulatot tegyen. Az utat előtte elzárja a két égő harckocsi, meg a német tankautó. Kétségbeesett kísérletei igyekszik az út m­eredek oldalán feljutni. Ez az egyetlen lehetőség a menekülés­re. Hiába, nem sikerül! Ernyedten csuszik vissza, mint egy erejét vesz­tett özönvíz előtti szörnyeteg. Egy perc sem telik bele, a keskeny ré­sekből füst és láng csap ki. A harc­kocsik védelme mögött vagy ötven vörös katona lopakodott előre. Mi­re ráeszméltek a történtekre, már menekülni sem volt idejük. Aki mégis megkísérelte, azt közel élték utól az izgalmat nem ismerő német gránátok. Rövid körökben két robbanás reszketteti meg a levegőt. Egymás­után robbant a tankokban lévő lő­szer. Recsegve ropogva engednek a páncélllemezek. Az egyik tank pán­céltornyát úgy letépi a robbanás ere­­je mintha nem is acélból, hanem pa­pírból volna. Valahol a környező területen találják meg később. A tüzérek most előre mennek, hogy jobban megnézzék a vadászzsák­mányt Elképzelhetetlenül gyorsan záró­dott le az egész kis dráma, alig 300 méterre a falutól, ahol a német ka­tonák pihennek. A dráma hőse mo­solyogva áll világos zubbonyában a zsákmány mellett és szerény elhá­rító mozdulatot tesz, mikor gratu­lálni akarunk neki. Két domb közé ágyazott mély úton i­s állunk, melyet a némes motoros jár­művek kerekei és a harcikocsik her­nyótalpai valósággal felszántották a jeges földet A levegőben terjengő égésszag valósággal csavarja az em­­ber orrát. Körülöttünk mindenfelől heves harci zajt hallani. A motoros járművek dübörgésébe és a felettük elhúzó repülőgépek motorjainak zú­­gásáb­a élesen hasítanak az ágyuk­­ tompa dörrenései, melyeket a gép­fegyverek egyhangú kattogása kí­sér. A mély útban három kiégett, ösz­­szelőtt és szétzúzott nehéz szovjet­­tank gencsa hever. És a kimúlt gép­­kolosszusok mellett ott fekszenek a halott ellenségek. Szovjetorosz tisz­tek és katonák egyaránt megüvege­sedett szemekkel, merev tagokkal. Valamennyien halottak. Két ellenséges hadsereg közül végleg bezárult a gyűrű. A körül­zárt csapato­k között van a moszkvai­­páncélosdEtodáp is, a s­zovj­ethadse­­­reg egyik legelitebb csapata. Fog­csikorgatva ítést az ellenség újabb elkeseredett kísérleteket arra, hogy a német csapatok szorító vasgyűrű­jéből kitörjön. Minden hiába! Itt a mély úton is az történt. Ez a három vasszörny is megpróbálkozott a le­hetetlennel, míg aztán egy páncél­törő ágyú nem, végzett velük, szép sorjában egymás után mind a há­rommal. Egyetlen hőse van ennek a páratlan haditettnek: egy fiatal hadnagy, aki mosolyogva áll hatal­mas zsákmánya mellett, kissé elfo­gultan, mint egy boldog kamasz, aki nagyon, nagyon büszke valami­re. — Az a hadnagy, abban a világos zubbonyban, az volt, — adják sut­togva egymásnak tovább a katonák.. Mindenki látni akarja ezt a rettent­hetetlen bátorságú tisztet, aki ma annyi baj­társnak mentette meg az életét. Jön az ellenség ! Az eset maga egyébként így tör­tént: . Az úttól nem messze kis falu. A faluban, a­­hadosztály -parancsnoksá­­gon kívül hosszú sorokban száz és száz jármű várt a további előnyo­mulásra. A csapatokat és a jármű­veket már minden veszedelem nél­kül lehet nagyobb tömegekben ösz­­szevonni. Napok óta egyetlen repü­lőgépe sem láttunk, d­e az ellenség tüzérsége is mélységesen hallgat, mintha már nem is volna. A mély út kb. 300 méternyire van a falutól. Az út elején páncéltörő ágyú bizto­sítja a faluba vezető utat. 11 órakor jelentés érkezik: „Nyugat felől el­lenséges tankok közelednek!“ Még így páncélos elhárítóágyú iramodik előre. Éppen az utolsó pillanatban. Az első löveg korán tüzelt. A gránát nem fúrta keresztül a szörnyeteg páncélzatát. Második lövésre már nem jutott idő. Az elől haladó harc-­ kocsi könyörtelenül legázolja az­­ ágyút. A legénységnek, egy kivéte­lével sikerült elmenekülnie. A szov­­jet tankok feltartóztathatatlanul nyo­mulnak be a mély útba A német tüzérségnek egy tankjárműve igyek­szik az útról menekülni. De nem tud­­megfordulni a szűk helyen Az első vöröslőnk már­­tüzel is rá. .Egyet­len lövés elég. A tankautó lobogó lánggal ég. ömpös és S­áspár K. A Z­ám­-és női divatüzlet HAFOSVÁR, FŐ-UTCA 31. SZÁM ízléses szolid Fölön textil és kötöttáru nafgkettakríi* Tűzifáját legolcsóbban fűré­szeit Szász Ágoston tüzifafűré­­szelő vállalata, Korol­a­ u. 13.

Next