Somogyi Ujság, 1944. június (26. évfolyam, 122-145. szám)
1944-06-01 / 122. szám
SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA Kaposvár, Korona utca 7. Telefon 5. (4 mellékáll.) ELŐFIZETÉSI ÁR: 1 hóra 430 pengő. Példányonkénti eladás: hétköznap 16 fillér, vasárnap 30 fillér. POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: SZÖLLŐSY FERENC HIRDETÉSI ÁRAK: Hasáb mm-enként inkrd. oldalon 14, szövegrészben 18 fillér. Árverési hirdetmény szavanként 15 fillér. Apróhirdetés szavanként hétköznap 12 fill, vastagon szedett szavak 24 fill, vasárnap szavanként 24 fillér. Beszéljünk csak bátran! írta: DJ TÉNYI KÁLMÁN Felvetették a légi terrortámadások megtorlásának kérdését Végetért a keleti arcvonalon a harci szünet Az egész országban megszüntetik a lakásínséget Újabb nagy német sikerek a földi, légi és tengeri harcokban Elmúlt vasárnapi cikkemért, amelyben a három nemzetiszocialist párt éleiről értekeztem s mindegyiket sorra mérlegre tettem, sokan szaladtak hozzám ijedve és arról akartak meggyőzni, hogy kár volt kifelé felfedni azt, hogy a jobboldal soraiban nincsen egység, mert a tények ismerete így sokakat vissza fog tartani attól, hogy beálljanak a sorba s eddig ki nem mondott politikai szavukat a jobboldalnak adják, rengeteg érték marad így továbbra is a várakozás álláspontján s amíg ki nem alakul valamelyik frakció döntő erőssége, addig ezen erők kihasználatlanul hevernek a teljes semmittevésben. Az aggodalmaskodókkal semmiképpen nem értek egyet, mert egyszerűen"nincsen igazuk. Nincsen igazuk egyrészt azért, mert csak a vak nem látja azokat a lényeges különbségeket, amik a három nemzetiszocialista párt között tényleg megvannak. Megvoltak eddig is, amikor pedig az összefogott baloldal és a hatalmát görcsösen őrző kormányzat együttes nyomásában igazán találkozniuk kellett volna az üldözötteknek. Hát hogyne lenne meg most, amikor a baloldal és a kormányzati rémuralom eltűntével megüresedett térben az erők kiterjeszkedtek s a kiterjeszkedésben a különbségek szükségképpen jobban megvastagodtak, élesebben kirajzolódtak. Ha tehát vannak differenciák és vannak, (a három különböző párthelyiséget mindenki látja), akkor nem értem, miért nem volna szabad beszélni róluk és miért kellene azt színlelni, hogy a legnagyobb egység uralja a nemzetet. Sőt, nekem egyenesen ésnem nyíltan kiállani a problémával, mert az őszinteség, a helyzet tiszta feltárása sohasem lehet hiba. Egyenesen nem szabad késleltetnünk nemzeti életünk egységes kialakulását azzal, hogy mesterségesen az egység látszatát erőltetjük, mikor az nincsen meg. Gondoljunk csak vissza, milyen bántóan és banálisan hangzott hónapokkal ezelőtt a rádió esti programmjjának megismétlődése,, amikor a hírek befejezőjeként a megrendelt írások szemelvényeiből beolvasták a nemzeti közvéleménybe, hogy: ,,soha ilyen egységes nem volt a nemzet“, vagy hogy: minden magyar a reális nemzetpolitika alapján áll.“ Micsoda elkeserítő, reményeket hervasztó volt hallani unos-untalan arról is, hogy tulajdonképpen semmit sem kell tennünk- mert nincsen ország a világon, melyben a szociális gndolkodás annyi nagyszerű megnonatkozását láthatnék, mint a miénkben s rágalom az, hogy nálunk feudalizmus létezne, vagy csak a rosszindulat mondhatja azt, hogy ebben az országban a munkáskézről, a fáradó erőt nem messzemenően méltányolják. De voltak olyan rádióesték is, amikor a huszáraladári társadalombiztosítást is, mint korszerű szociális intézményt emlegették. Ugye, micsoda visszatetsző volt ez a ködösítés mindannyiunknak, az egységnek ez a szemérmetlen előbeszélése, mert a nagyhangú szavak mögött ott korhadt az élet. Hát az új világban is így ködösítsünk? Szó sem lehet róla! Nézzünk csak szembe a tényekkel, beszéljünk csak bátran és soha többé fel ne tegyük a kopott, vásott, recsegő lemezeket, hanem ehelyett állapítsuk meg kertelés nélkül, hogy vannak a nemzetnek nagy kérdései, melyekben minden jó magyar egyetért viszont vártnak ugyanilyen horderejűek, amelyekre nézve megoszlanak a vélemények. Beszéljünk ezekről csak nyíltan, mert a nyílt beszéddel szűkítjük az építő érvelések területét s a szűkítésben ösztönösen közelebb húzódunk egymáshoz. A hozzámszaladtaknak tehát egyrészt azt mondom, nem kell és nem szabad félni az igazság feltárásától, másrészt pedig azt, hogy nem kell nekem az az érték, mert nem is érték, aki még ma sem döntött magában és továbbra is sunyin arra les, hogy melyik frakció fog a verekedésben győzni, hogy aztán a győzteshez odaállhasson ő is. A győzőkhöz odaállni prédaosztáshoz, túl kényelmes és nagyon aljas álláspont; ellenben, küzdeni a győzelemért, mindent latba vetni, ez az igazi magyar és emberi feladat! Nagyon-nagyon szeretném, ha szavaimat minden jószándékú ember meg-meghányná, meg-meggondolná magában és nem lökné félre ezt az írást újra csak a szenesember iránti megvetéssel, mert lehetetlen, hogy tisztaszándékú gondolatokat és jóakaratot olvasatlanul eleve befröcsköljenek csak azért, mert egy szénkereskedő mondja, vagy gondolja el azokat. Mi isoda igazságtalanul és hamisemberértékelés az, amelyik a foglalkozóból indul ki! Azért jutott ide a tönk szélére ez a nagyrahivatott ország, mert folyton csak fintorogtunk és a papa foglalkozását néztük, nem pedig a tudást, ha valakit értékelni akartunk. Miért nem ültek mellém ezek a fintorgatók, amikor iszonyú kemény erőfeszítésekkel, végnélküli tanulással a diplomák scsomójját verekedtem ki? Vagy miért nem állanak ki ezek a becsmérgető úrilegénykék szellemi párviadalra a megvetett szeneslegénnyel? Biztosíthatom őket, hogy úgy földhözverném valamennyit, csak úgy porzana. Nem szerénytelenség ez tőlem, de nem vagyok álszent sem, tudok, amit tüdője, mert megdolgoztam érte s mert van önértékelésem is. Egyáltalában nem vagyok hencegő, aki ismer engem; az tudja, hogy nagyon szerény, alázatos ember vagyok, hiszen jól tudom, hogy rengeteg vám, amit nem tudok. A fentieket is csak azért szúrtam közbe, hogy legalább a meghallgatás jószándékát megkapjam. Mert ha ez megvan, akkor rendületlenül hiszem azt, hogy sezok, akik szavaim felett elgondolkoznak, igazat adnak nekem abban, hogy a problémákat nem eldugni, elködösíteni kell, hanem, napfényre hozni. A jóakaratú, nem haszonleső embernek meg kell mutatni a három pártot úgy, ahogy vannak, elválasztó vonalaikkal együtt, hogy mérlegelhessen. Mérlegeljen azok felett, akik még öt év után is ott tartanak, hogy Imrédy 37,5 százalékban zsidó, akik ellenfeleiket a német politikai rend-őrséggel akarják elvitetni, akik folyton csak arról hallatják szavukat, hogy ők voltak az elsők és semmibe nem veszik az. Hogy ez nem bizonyíték arra, hogy az elsőség ténye miatt ők is a hivatottak. Hitler is csak a hetedik számú párttag volt s ki vitatná el az ő hivatottságát az első számú párttag jogán? Mérlegeljen továbbá azok felett, akik csak kritizálni, purifikálni, más szennyesét előkaparni tudják, de a pozitív életvezetés mikéntje felőli érdeklődésünkre csak, azt tudják mondani: „Majd meglátjátok, ha a hatalom a kezünkben tesz.“ Azon is kell gondolkodnia mindenkinek, hogyan fogják a főúri nemzetiszocialista vezéreka szociális igazság legsarkalatosabb pontját, a földreformot, népünknek ezt a nagy kérdését megoldani, vagy megoldani akarni. Hiszen még odáig sem jutottak el, hogy az „r“ betűt tisztességesen kimondják. Aztán mérlegelnie kell mindenkinek Imrédyt, az ő ismert puritánságát, szinte végtelen képességeit, az utolsó pontig kidolgozott, céltudatos és magyaros gazdag programmját, aztán azt is, hogy amazok soraiba kik és Imrédy táborába kik tartoznak már most is bele. S ha mérlegelt az ember, akkor ítéljen is és cselekedjék is. A nemzet jelentékeny része jelenleg még pártokon kívül áll, de tovább nem állhat, most mindenkinek nyilatkoznia kell. Egy ország várja végre ettől nyugalmát s ki az a lelkiismeretlen, aki sumagolásból és gyávaságból ezt a nyugalmat még mindig nem engedi eljönni? Ítélni és cselekedni kell! Ez a törvény most. A régi világnak egyszers mindenkorra vége, arra józan ember többé nem számíthat, a nemzetiszocialista gondolaté a jelen és azé a jövő is. Tessék ítélni mindenkinek a vasárnap mérlegre tett három párt között és odaállni azokhoz, akiknek az igazság pálmája jutott. Legyenek győztesek azok, vagy mi, nekünk mindegy, mi csak egyet akarunk ennek a nemzetnek: egységet, mert rajta át a béke munkás élete terem ■meg. A magyar feladat évszázadok óta nem volt olyan végzetes ,olyan iszonyú szakadékok szélére szorított halálos veszedelemben, mint éppen most s azért végszükség, hogy döntsön mindenki. A történelmi jármot örökké a szenvedő nép viselte eddig, eztán is ő fogja viselni, tehát a nép döntsön a pártok versengéseiben, ne egyes hataloméhesek, mert a döntéshez a kizárólagosságijog csak a nép széles tömegeit illeti meg. Mi eleve alávetjükmagunkat ,az ítéletnek szent szolgálattal, mert nekünk nem önmagunk hanem a nemzet nagy érdeke a szemefényünk.