Somogyi Ujsag, 1898. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1898-03-08 / 10. szám
V. évfolyam. »SOMOGYI UJSÁG« 1898. márczius hó 8. Valéria egylet, valamint az összes tanintézetek, küldöttjeik által. A szép ünnepély csak délkörül ért véget, s mindenki lelki megelégedéssel távozott haza családja körébe. — Halálozás. Dr. Körmendy József volt kéthelyi uradalmi orvos február hó 26-án 77 éves korában Puszta-Kovácsiban elhalt. Halálozásáról a következő gyárjelentést vettük: özv. Körmendy Ferenczné szül. Örményi Kiss Karolina fájdalomtól megtört sévvel jelenti úgy maga mint gyermekei, valamint az összes rokonság nevében Dr. Körmendy Ferencznek a budapesti Szt. Rókus kórház volt orvosának, és nagyméltóságu gróf Hunyady Imre ur kéthelyi uradalma ny. orvosának, folyó hó 26-án d. u. 34 2 órakor életének ílik, boldog házasságának 41-ik évében, a halotti szentségek ájtatos felvétele után végelgyengülésben történt gyászos elhunytát. A boldogult hült tetemei hó 28-án d. u. 4 órakor fognak a puszta k°vácsi sirkertben a r. k. szertartás szerint örök nyugalomba helyeztetni, az engesztelő szentmise áldozat ugyanaznap d. e. 10 órakor fog aa Urnák bemutattatni. Puszta-Kovácsi, 1898. február hó 26-án. Béke hamvaira Körmendy Zoltán, Ferencz és Vilma gyermekei. Ürményi Kis József és Gyula sógorai. Goszthony Beatrix és Goszthony Margit menyei. Körmendy Ilonka, Jolánka és Erzsike unokái. — A kései pályafelvigyázó. A napokban nagy riadalmat okozott Mikola pálya" felvigyázó, aki a gyékényesi vasúti állomás restaurátiójában úgy látszik kissé többet talált beszedni a kelleténél s borközi állapotában az egyik pinczért egy bicskával nyakba szúrta. A megkéselt pinczért elborította a vér, a szúrás azonban, mely mintegy 10 czentiméter, oly szerencsés volt, hogy az ütletet nem metszette át s igy nem életveszélyes. Mikolát a ki derék, szorgalmas hivatalnok volt, valószínűleg elbocsátják szolgálatából. — Névmagyarosittás. Herczog Jenő barcsi illetőségű ugyanottani lakos vezetéknevét belügyminiszteri engedélylyel »Herczeg«-re, Szelácz László csurgói lakos pedig »Szegedre magyarosította meg. — Kinevezések. A belügyminiszter a böhönyei kerületbe Gréczi József körjegyzőt, a niklaiba Kelemen István körjegyzőt, a marczaliba Lóczi Lajos községi pénztárnokot anyakönyvessé, a toponáriba Simonovics Elek s jegyzőt és a gamásiba Aigner Dénes jegyzősegédet anyakönyves helyettessé nevezte ki. — A rendőrkapttány ur figyelmébe. A venerikus betegségek meggátolása tárgyában Maár Gyula alispán ur szigorú rendeletet adott ki a rendőrkapitánynak, ki most tüzzel-vassal fogdoztatja össze a cselédleányokat. De azt úgy látszik nem tudja a tisztelt kapitány úr, hogy többen vannak olyanok, kik cseléd czim alatt, más czélra tartanak maguknál leányokat, — jó lenne pedig ezeket is felügyelettel tartani s őket az 1882. évi 220. sz. várm. szab. rendelet értelmében megbüntetni. — Szocziálista izgató Somogyban. Tenczer Jenő sárdi születésű budapesti érczesztergályos az ujonczállitó bizottság elé leendő vezetése végett e hó 3-án Kaposvárra érkezett és innen szülei látogatása czéljából az nap délután 3 órakor Fiume felé indult. Útjában azonban utazó társainak, kik csökölyi és kiskorpádi földmivesek voltak, szocziáldemokrata irányú lapokat és iratokat osztogatott, továbbá beszédet tartott, aláírása részint csak az általános választói jogról. Különben a magyar szociáldemokrata párt lelkes hívének vallotta magát, aki föl akarta használni az alkalmat elvei terjesztésére. Kiskorpádon azonban a kalauz jelentésére, a kiskorpádi biró letartóztatta és a szétosztott iratokat valamint a még nála levőket is elkobozta. Folyó hó 4-én a csökölyi csendőrségnek átadván 5-én a kaposvári főszolgabíróhoz kisértetett és ellene a följelentés osztály elleni gyűlöletre izgatási vétségéért megtétetett. Az előzetes kihallgatás megtörténte után e hó 6-án a kir. ügyészségnek átadódott és a vonatkozó iratok is oda áttétettek. — Tavaszi toilettek és kalapok beszerzésére ajánljuk t. hölgyolvasóinknak A. legrand divatszalonját (Budapest, IV. Vácziutcza 25), hol a legújabb és legelegánsabb toilettek, kabátok eredeti párisi és angol minták után, valamint a legdivatosabb kalapok Mme. Legrand személyes felügyelete alatt mérsékelt árakon készítettétnek. 7 A kiváló divatműterem oly sikkesen és ízlésesen dolgozik, hogy hölgyeink saját érdeküket védik, ha toilettjeiket és kalapjaikat A. Legrand divatszalonjában rendelik meg. — A gazdaközönség figyelmét, felhívjuk a Sipőcz István pécsi gyógyszerész által labdacs alakban készített egérméregre, mely biztosan kipusztítja az elszaporodott mezei egereket. Több év óta számos uradalom, gazdaságban, községben a legjobb sikerrel használja. Egy postacsomagot (circa 5 kgr.) 3 frtért, 100 kgrat 45 frtért küld Sipőcz István gyógyszerész Pécsett. Hiteles tapasztalatok szerint egy holdat 1 — 2 kgr (10—20 ezer labdacs) okvetlen kipusztit. — Általános feltűnést kelt Serényi elsőrangú órás és ékszerész czég (Budapest, VII. Erzsébet körut 34) legújabb képes árjegyzéke, amelyet készséggel küld meg bárkinek igyen és bérmentve. Serényi, ki a a világhírű Audemars Fréres genfi óragyár vezérképviselője is, a legpontosabban szolgálja ki vevőit ; a legmodernebb órák és mindennemű ékszerek óriási választékban a legolcsóbban vásárolhatók e megbízható cégnél 5 évi jótállással úgy készpénzért, mint előnyös részletfizetésre. — Felhívás ! : Mindazok, kik makacs csúzos és kötvényes bántalmakban szenvednek , hiába használtak szereket avagy gyógyfürdőket, küldjék be czímeiket Zoltán Béla gyógyszertárának (Budapest, Széchenyitér) s ingyen megkapják a csodahatásu Dr. Johnsen kenőcs használatának leírását. E szer hatása kitűnő, mert még a legrégibb csúzos és köszvényes bajokat is bizton meggyógyítja. — Gallubich Lajos és neje született Prohászka Karolin, Gallubich Gyula, özv. Gallubich Istvánná született Csorba Borbála fájdalomtól lesújtott szívvel jelentik forrón szeretett és felejthetlen fiuk, fivére és unokájának Dr. Gallubich Imre somogyszilli irodalmi- és körorvosnak, — Somogymegye törvényhatósági tagjának hosszas szenvedés és a halotti szentségek ájtatos felvételei után, 1898. évi február hó 27-én délután napjára, papucsot talált férjecskéje a húsvéti tojásban és a karácsonyfa alatt is ott ékeskedett az elmaradhatatlan papucs. Anynyi papucs, mikor különben is papucs alatt nyögött ! Nem is viselte aztán bosszúságában csak éjjel, reggel alig hogy felkelt, lábát már beszorította a czipellőbe. Pedig hát bővelkedett papucsban, volt neki minden só és árnyalatban, számtalan mintázatban. Volt papucsa gyapjúból, selyemből, sénliából, gyöngygyel kirakva, arany hímzéssel, varrottas kivitelben — annyi, hogy boltot is nyithatott volna. És a különböző papucsok e tömegét, öt ruhaszekrény aljában szépen sorba állítva, felesége nyilvántartotta és minden áldott nap megszemlélte és megolvasta. Hazudnánk, ha azt állítanók, hogy Sanyi ezeket a papucsszemléket szívesen itta. Nem szerette, ha a felesége kiszámította a párokon, hány év óta tartja őt magát papucs alatt. Szegény ember! Olyan volt mint a rab madár, bár kalitkája elég szépen meg volt aranyozva. Sőt sétára is mehetett, csakhogy nem egyedül. A felesége rajta ragadt mint a bojtorján! A klubba nem engedte, hiszen nem kisérhette volna e zárt körbe. Inkább a házhoz hívta a tarokk partnereit, vagy a kávéházba vitte. Sőt ilyenkor nem is fukarkodott a pénzzel s nem szidta, ha veszített, hiszen másra úgy sem költhet. Néha napján az asszony elvezette férjét az operába, vagy a nemzetibe s hetenkint egyszer a népszínházba, mivel a vnnyebb fajtájú darabokat leginkább ked-k velte. Sőt ha Sanyi jól viselte magát — ha nem kapta rajta, amint valami szépség felé pislogott, még azt is megengedte, hogy felvonás közbe rágyújtson egy czigarettára. Ezt persze csak az utcán szívhatta el. És mivel Kérdyné nem követhette Sanyit az ajtó elé, egyedül ezek voltak szabadságának röpke pillanatai. Röpke pillanatok olyannyira, hogy a nő, daczar a féltékenységének, mitől sem tartott. Hiszen egy felvonáskor alig tiz perez. Pedig tiz perez hosszú idő annak, aki fel tudja használni. És Sanyi tudta! Alig hogy elől kilépett az utczára, már a hátsó ajtón benn termett hajdani tanyáján, a kulisszák mögött. A karhölgyecskével is, ki magára vonta volt figyelmét, hamar tisztába jött, hogynem egy dupla háromemeletes háziúr! Hiszen a kicsike nem tudta, hogy az asszony neve áll a telekkönyvben: Sanyit tekintette háziúrnak, mivel neki fizette a házbért. (Azért az udvari lakásért a második emeleten a cselédlépcső mellett.) Aztán milyen szeretetreméltó háziúr, aki lakójának adja a pénzt a házbérre és egyébbre is. Hálás is volt a kicsike, háziura iránt és vigasztalta szenvedéseiben. És Sanyi is könynyebben tűrte el nappal a papucskormányt, mióta éjjel papucsban felszökhetett a második emeletre egy édesebb rabságba. Egyszer reggel, mikor Sanyi felesége el akarta tenni férje papucsait, észrevete, hogy nem egy párból valók. Nosza keresni kezdte mindegyiknek a párját. De nem bírt ráakadni. Jobban szemügyére vette a hímzett lábbeliéit, az egyik olyan idegennek tetszett. Nem emlékezett rá. Megvizsgálta. Hiszen ez nem is az ő hímzése, ez nyomorult gyári munka. Hogyan jött ide ez a papucs? Szive mélyében sötét gyanú fogamzott. Mialatt Sanyi, ,mit sem sejtve az újságait böngészte, a felesége hosszabb ideig konferált a házmesterrel. A derék tót az asszonyt azután felkísérte a második emeletre, hol az udvari lakásnál (a cselédlépcső mellett) bessengetett. Jó ideig tartott, míg a kisasszony jelentkezett. Az ilyen színházi népség későn szokott kelni. Végre megjelent a kardalosnő az ajtóban, ámulva látván a háziasszonyt, ki nyomban betolta súlyos termetét a küszöbön. Míg a fiatal hölgy annyira magához tért, hogy köszönteni bírt, Kérdyné egyik szemével vizsgálta az arczát, míg a másik szeme a slaffok alól kikandikáló lábhegyre kancsalitott. A következő pillanatban pedig többszöri erős csattanás s éles sivitás zavarta fel a ház lakóinak rendes nyugalmát. Ugyanaznap déli egy órakor pedig egy írnok jegyezte a törvényszéki iktatóba (polgári ügyekben) »Válókereset . . . , Kézdy Sándor ellen . . . , mellékelve 1 darab himzett papucs.« Petrus.