Somogyi Ujsag, 1900. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1900-01-03 / 1. szám
! Előfizetési felhívás. Ma’számunkkal a ».Somogyi Urs.így megkezdette ik évi pályafutásai. Hogy •nentiyire felelt meg e szerény lap 37 elmúlt hat év alatt kitűzött czéljának, mennyire felelt meg a közönség igényeinek, annak elbir tásárót a t. olvasó közönség az illetékes ; az ívnyit azonban egész bátran elmondhatunk, hogy teljes mértékben iparkodtunk ezen szerény vidéki laphoz fűzött kivánalmaknak tehetségünk szerint mindenkor eleget tenni, Jövőbt-képen úgy, mint a múltban, főczélunk Heend a netán létező táradalmi ' i:1 . • •mU/tni ás .proU -tuimwslása van tőlünk terhetőleg koív működni. E tekintetben füg nekinek lévén tündénktől es nem tűrve semmi presszót sem, semmiféle érdeket kiméletet soha ismerni nem fogunk. Viszont tartózkodni fogunk ugy az egyes családok, valamint magánszemélyek jog- UiUn bántalmazásától sőt ha szükség lesz re i. nem mulasztjuk el soha védelmükre kelni. A vidéki lapnak nem az a feladata, hogy városi pletykákat terjesszen, hanem hígjr a piros érdekmek az előmozdításán közremetezték. Fő törekvésünk leend ••] ’mozdítani a közmű eledés’, a Ír t a kereskedelem fel A g ■ ‘ ’'á tt. tag tért nyitunk az egye- társad d?dés »k megvitatására e étel n b mindenkinek rendelkezéseiv h c aj j r. - lap hasábjait: Mint a »Kap tfVAr Iparos’ őr* faival aló; közlönye, ho st hl) cd keke IiCZ:Ütl|; iparosaink hr'. *e: ■ őr minden fel!;ívelünk iparosaink hatsze'éne' 1 - -a A láp difucto-ii ára a régi magad és pedig : Égé z évre — — — 8 korona Fel évr--^ / — — 4 » N'gyed vre — -— 2 » E y.-s i no ára —Jtön filér. - ---V. . . Poór Sándor n. -vét, a »Somogyi, al f* ’ z ’ és Piiád^tulajdosisa.-. Huszadik század. A század, melynek bölcsőjénél állunk, épp úgy mint az apja, a harcz százada lesz De nem a politika, nem a nérmeti hiúság vagy gyűlölködés, nem az államfők szimpátiája vagy a'■■ pilája lesz a huszadik század harczának szülő oka, ha em az egyénnek a minden irányban való szabadság utáni törekvése és a népek gazdasága. Harczolni fog az emberiség, hogy minél jobban éljen. A gazdasági erők, az elvonult és az új szabadságok fogak őrlődni és küzdeni és ki tudja, nem znek-e ezek a harczok épp olyan versek, mint valak u edu - i k ? Mi magyarok még nem vvjikk A iii ZS't.< á i Vei" d :'-t.U7 :.i , 1 )v ■/_.■■ fos, hogy azért kivesszük arés in,két belőle. Amikor a vihar végigug a tengeren, rengésbe jön a tenger szívének maidén atomja. Az európai kulturállamok között mégis mi állunk legtávolabb ettől a harctóll. És ezért még nagyon sokat kell dolgoznunk és alkotnunk, hogy ha majdan ütni fog a nagy óra, ön- és I. évfolyam. Kaposvár, 1900. január hó 3. 1. szám. . Kiadóhivatal: Kaposvár, Vrányi D.-u. 14. Iáé czimzendők tési pénzek és nyílttéri idények . Szerkesztőség: Kaposvár, Irán? D.-u. 14. Ide küldendő a lap szellemi részét illető minden közlemény. ^ . FIZETÉSI DM •' %fj/ évre • 4 fft lé. *e . . 2 » N. ' yedét re • 1 * Egyes íráni ára : 10 kr. ____ J (^ E J 4g HELH BB I» E K Ü V EG Y E • TARTA L M 1! H E T 1 L A l A »Kaposvári Iparoskör« hivatalos közlönye. Bérmentetlen küldeményt nem fogadunk el. Kéziratokat vissza nem adunk. Megjelenik betekkint egyszer : KEDDEN. Felelős szerkesztő és kiadó: Poór Sándor. Filmunkatárs: Veretkő Károly. T A R 1 3 7 A. S mintha rám ragyogna Újra az a két szem, Ez édes órára - Emlékszem, emlém . . Vajda Elamér, Emlékszem . »Emlékszem, emlékszem, Szép mári estéken Ott ültünk a parton, ér szem a kezében .... Olm rengve, némán 1 í. kgi.ituk mit beszél A fodros haboknak t langyos esti szél . .. A szellő susogást — Úgy tünde fel nékem Még mostan is hallom : Emlékszem, emlékszem .. . K- M a szép múltat Várja, visszavárja Sodapit újra Répiálem szárnya: „ A B,italom parton .... .Mintha 'ele lennék, — X »zeni jj kezében, Milyen/idea emlék .. . Vadvirágok. — Rajz. — Amint a tavasz 'ehi II tét érzi, a fővárosi ember' el b..MXui vág y víja a vidékre.. E gondolj , I ’ ;v mnnyivel k*ilemesebb ilyenkor a s d rtte- - n holyongani, az ’éledő terme • tölé», vadvirágok közt. Ah, igen, a vadi.' ;! Ez AedvmiC'.e a fővárosi gavallérnak, Budapechcz más hölgyeit már megunta és s pidus; kis leány körében szeretne feléledni Oi, azok a falusi leánykák égész’;i mások. Na n ismerik a pirositót, a púdert. Nem tesznek latra minden szót, mielött kimondják. Nyelvecskéjük szabadon pereg, ősindék, nyíltak. A csalfaságot c ük hirdetve ... így vélekedett F hh* Gat a falusi libákról. Ö pers a fftvárosba-i nevelkedett és vidéken meg alig érte...izebb 1—2 napot töltött ott gyermekkorában, de ezek z emlékek régen elmosódtak. Annál forrósan vgy itt azvadvirágok€ ismeretsége után, mint ahogy ő a vidéki hölgyeket nevezte. A kirándulóra való alkalom már régen kínálkozott, mert nagynénje Boronáay Sándor földbirtokos neje már régen hívta I.Dusi birtokára. De Géza mindeddig sehogysem tudta magát rászánni az útra. Pedig anyja, özvegy Fehérné, is mindig biztatta hogy nézze ntár meg vidéki rokonait. Géza az utolsó időben annyit hallott a vidékről, a vidéki hölgyekről, hogy közelebbről is meg akarta azokat tekinteni. De aztán a hiú-ág is kergette őt, mert elgondolja magában, hogy miként figg az ő zelleme sziporkázni a falusi leányok közt, miként fogják ezek őt megbámulni és mily nagy hódításokat fog ő ottan véghez vinni. Nyugodt méltósággal ült a vonatra, mint ahogy fővárosi fiatal ember illik. Komoly redőkbe vonta homlokát és mély Szánalommal gondolta el magában, hogy mily óriási izgatottságot fog megjelenése kelteni a vidéki hölgyek körében. De hasztalan fognak azok kegyéért engem. Az ő szíve jég és közönyös minden nő iránt. E jégburkolatot a fővárosi hölgyek tüzes pillantásai se tudták megolvasztani. Hát mit árthatnak neki akkor azok az együgyű falusi leányok, kik bizonynyára még szeme közé se mernek nézni. *