Somogyi Ujsag, 1900. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1900-01-03 / 1. szám
VII. évfolyam, bizalommal és érett felfogással vethessük magunkat a népek kavargó árjába. És ha így lesz, kell hogy megújhodva kerüljön ki a legmeszebbmenő szabadsági jogokkal felruházott és gazdaságilag erős és arányos Magyarország a küzdelemből, hogy folytassa hivatott szerepét a világtörténelem csinálásában. Roppant sok a tenni valónk a huszadik században s a nagy munkához hozzá kell járulnia minden egyes honpolgárnak, a románnak, a szerbnek és a tótnak is. Nincs messze az idő, hogy mint a nagy kulturállamok ezek a nemzetiségek is át fogják látni, hogy irridenlikus törekvéseik sem nem aktuálisak, sem nem hasznosak, hanem kárhozatos fantomok, melyek a reális boldogulás lehetőségét megnehezítik, sőt kizárják. A gazdasági boldogulás, mint egyedüli aktuális és reális ambíciója a XX-ik század népeinek, őket is át fogja hatni. A mindenféle pánszláv törekvéseket el fogja nyelni a XX-ik század viharos tengere, aminthogy elnyelte a XIX-ik század a vallási viszályokat ; egy lesz a magyar nemzet abban a törekvésben, hogy minden egyes polgár a jólétben jó törvények védelme alatt éljen. A modern tudományos és gazdasági haladás egyik legszebb vívmánya a villamos reflektor, bevilágít az agyakba és szívekbe is, és akik eddig sötétségben tapogatóztak, homályban keresgéltek, látni fogják az igazi ezért, mél ment az elfogultságtól és melyet a felebaráti szeretet szentesít meg. A felebaráti szeretet ! A gazdasági boldoguláson kívül ez fog legjobban érvényesülni a huszadik században. Humanitárius intézményeknek most még sajnos nem is fejlett országokban kell szerepeket játszania a jövő nemzedék közéletében. A technika jövendő vívmányaival, melyek mind nélkülözhetőbbé teszik az emberi munkaerőt, négyszeres arányban kell fejlődnie az emberszeretet intézményeinek. S a huszadik század embere szívesen fog meghajolni a kor azon követelményének, hogy adjon másoknak, mert belátja, hogy amit másnak ad, azt tulajdonképpen a saját javára adta De daczára a technika vívmányainak, daczára a mindenható kereskedelmi és ipari forgalomnak, a huszadik század legdédelgetettebb és leggondozottabb drágasága a föld lesz, a föld, amely táplál. A XIX. században rosszul bántak a földdel, zsarolták és nem becsülték, de ebben a században, melyben több lesz az ember, de csak ugyannakkora a föld, nagyon meg fogják becsülni, egész nagy állami intézmények fognak létesülni, hogy őrködjenek a föld jogai felett. És a tudományos és emberies műveltség magaslatán így fogunk visszatérni a földhöz az őstermészethez, az igazsághoz. A huszadik század legérdekesebb problémája a nő. A nő néhány évtized óta mind határozotabb szárnypróbálgatásokat tesz, hogy ott hagyja a Gondviseléstől neki adott hivatását és részt vegyen a férfi kenyérharczában. Igaz, hogy nem szívesen teszi. A kiforratlan társadalmi rend az ő fél jogaival és fél felvilágosodottságával, gazdasági berendezkedésének aránytalanságával készteti arra, hogy erkölcsi élete rovására, terméketlenségre kárhoztassa magát és a férfit kenyérkeresetében megrövidítse. Hogy hová fog fejlődni a nőemancipáció, azt nem is sejtheti most senki, mert az emberiség történetében nincs példa erre a jelenségre. A nőemanczipáció a XIX. század eredetisége és egyúttal bűne is. Bűne, mert elvonja a nőt a termékenységtől. Csal ezt az egy igazságon alapuló érvt lehet felhozni a nőemancipáczió elle de ez az érv oly súlyos, meg kell döbbennünk a jövőtől. A nő problémáját valós, meg fogja oldani a huszadik óvazt és csakis úgy oldhatja meg, hog n őt visszatereli a családi tűzhely , és családi tűzhelyet biztosít min nőnek. És bízva, remélve áll az uj száza küszöbén az emberiség. Nem sötétség nem homály az, amit lát, hanem ködbe úszó világosság. Könnyűt, vért, nyomot akar a köd — de el fog oszlani nan minden köd és ragyogni fog a világosság. Ez a század a világosságé. HIRE — Előfizetési felhívás. Tisztelettel fe kérjük lapunk t. olvasó közönség, hogy a kiknek előfizetésük e hó végére lejárt, azt megújítani szívesek legyene n, hogy a lap küldésében akadályo merüljenek fel. Az előfizetési feltétele lapunk homlokán olvashatók. Kitűnő tisztelettel: a „SOMOGYI UJSÁG" kiadóhivatala. UjCV. UjkXI 4k(hogy helyet adjon a következőnek A be következő 1900. év nem közönséges esztend A pápa jubiláns szent évvé avatta, három fők pedig a huszadik század első esz.tende* ! Jévé tették- De nem ez fesz/ elöltünk olyan nevezetessé ezt az évet, hanem anni».UI Igazságügyi reformnak az életbeléptetése melynek hiányát mindenki egyaránt érezi és mely hívatva van egész bűnügyi eljárás munkát a modern kor követelményeinek színvonalára emelni. Az uj bűnvádi eljáráértjak és ebben az esküdtbiróságok életbe Az állomáson Boronkay Sándor urambátyám várta két tüzes szürkével Amint Géza kilépett a kupéból, Sándor mindjárt úgy magához ölelte, hogy ropogott bele mindent csontja. — No, csakhogy végre leereszkedtél hozzám is, — szólt igaz magyar vendégszeretettel Boronkay. Persze ti fővárosiak lenézitek a szegény falusiakat, azt hiszitek, hogy Budapesten túl nincs is élet. — Azt épen nem hisszük, felelt Géza, de azért annyi szent, hogy falun nem szeretném tölteni életemet. — Persze, mert nem ismered a falut, rántott egyet a vállán Boronkay. Ismernéd meg csak a mi életünket, tudom eszedbe se jutna soha a nagy város. Minő disznótorok vannak itt, minő ivások ! Aztán mennyi temérdek szép leány ! Géza csak ajkát bigyesztette a falu magasztalására. De midőn Boronkay kastélya elé értek, mégis csak meg kellett vallania, hogy csinos falusi lak az. Szép virágos kert terült el megette, mely a Lili gondos kezére vallott Amint a hintó befordult az udvarra, Boronkayné és Lili már ott állottak a verendán, hogy a vendéget fogadják. Szívélyesen üdvözölték a kiszállókat és annyit Gézának rögtön el kellett ismernie, hogy a Lili nagyon szép kis leány. A falusi leányokról alkotott véleménye is egyszeriben megingott, amint a Lili ezüsthangja megcsendült, mert a kis eszemadta ugyancsak nem restelkedett a fővárosi ifjú előtt de úgy pergett a nyelve, mint a parancsolat. A jó bortól és a szép leány szemétől mámorosan tért. Géza nyugalomra. Egész éjjel vadvirágról álmodott. Szép falusi leányok incselkedtek vele, kik vadrózsákatártottak kezükben és azzal szivét sebezték meg. Amint másnap felkelt, már a reggelivel várta őt a család. Jó bivalytejes kávéval, sonkával, bheával kínálták a vendéget. Azt el kellett ismernie Gézának, hogy jobban élni Budapesten sem lehet. Délután átjött a Lili barátnője, Molnár Ilona, egy nagyon szép, barna leány. Lehet, hogy a kíváncsiság is hajtotta a kicsikét , bizonnyára látni akarta a fővárosi urat, amire bizony kis falujokban nagyon ritkán kínálkozott alkalom. A szép Hús meg épenséggel elbájolta Gézát. Az első pillanatban megvallotta magának, hogy ilyen gyönyörűséges leányt még Budapesten se látott soha. Minő szépség! Micsoda elragadó teremtés ! Oh az ilyen vadvirág kedvéért lemondana biz ő a főváros örömeiről és akár pusztában is eltöltené életét. Géza érezte, hogy baj van. Valósággal rajongott a kis Ilonáért, s nem mozdult mellőle. Amint egy szép nyári délutánon egyedül maradtak a kertben, hirtelen csak így kezdett beszélni . — Bájos Ilona nagyság, közeledik már a búcsú órája és mondhatom, hogy én nagyon nehéz szívvel válok meg innét. — Ugyan ne mondja, mosolygott Ilona Hiszen én mindég azt hallottam, hogy ,'u nagyon rossz véleménynyel van auita, is\ és csak a fővárosban érzi jól magát. — Így volt az eddig, sóhajtott Géza, de bezzeg a nagyság ismeretsége ugyancsak alaposan megváltoztatott engem. — Tudom, tudom ! A fővárosi urfiak ilyen üres bókokkal szokták megzavarni a szegény falusi leányok fejét. — Hát oly képmutatónak tart engem, Ilona nagysád ! Higyye el, hogy végtelent!, szeretem, imádom. Az ön kedvéért késza volnék lemondani a fővárosi életről ! Az ön kedvéért falusi magányban tölteném életemet. — Ki tudja, hogy nem bánná-e mese szándékát ? — Soha ! Érzem, hogy örök az szerelem, mely szivemben lobog, többé e nem múlhat, mert igy még nem szerelten senkit. — Lássa, lássa ! — Én önt elkísérem az oltárhoz és ha épen kívánja még arra is ráállok hog’ ►SOMOGYI ÚJSÁG« 1906. január hó 3.