Somogyi Ujsag, 1902. július-december (9. évfolyam, 26-52. szám)

1902-07-01 / 26. szám

IX. évfolyam. hó 22-én elfogni a gyujtogatónőt, a­ki rövid vallatás után beismerte, hogy előre megfontolt szándékkal s bosszúból gyúj­totta fel Kolompár Teréz házát, a lelketlent a rendőrség kihallgatás után a kaposvári kir. törvényszék fogházába szállították. — Tenitógyillés. A lengyeltóti tanítói kör 2- án Lellén tartotta rendkívül nagy érdeklődés mellett évi rendes gyűlését. Vendégül jelen voltak : Hentaller Lajos országgy. képviselő, Juhász Kálmán fogház igazgató, Nyúl Sán­dor szó, Koller József plébános stb, stb. A hatásos elnöki megnyitó, mely­­lyel ez egylet elnöke , Vizer János, a ta­nítói kar doyenje valósággal elragadta a közönséget programja volt a közoktatás­ügy jövőjének. László Arnold, jegyzője a körnek, könyvtár létesítésére gyűlések mikénti megtartására és helyére szóló in­dítványát a jelentés keretében előadta, mely rövid eszmecsere után elfogadtatott. Hib­ner József vámosi tanító értekezett az iskolai fegyelemről a tanító és gyermek közti ragaszkodás, szeretet érzésének fejlesztéséről. Sikerült értekezését tetszés­sel hallgatták. Székely Károly fővárosi tanító mutatta be legújabb tanulásm­ódját az írás olvasásnak. Mindvégig érdekes előadását nagy figyelemmel kísérte a je­lenlevő közönség, maga a jelenlevő orsz. képviselő tetszés­ének adott kifejezést. László Arnold sz­abad előadása k­övette ezt az „ifjúsági egyesületek“ szervezésé­ről és mintaelőadást tartott egy ifjúsági egyesületi összejövetel lefolyásáról. Végül Borovszky Géza ny. tengerészkapitány mutatta be országszerte híres, a maga nemében páratlan méhészetét. Annak ge­­niális construkciója, saját találmány­a 1/10 lóerejű lokomobilje, mely a szintén bámu­latos praktikus pergetőt hajtja, továbbá a lehető legmodernebb lerendezése mél­tán kivívta a nagy intelligens közönség bámulatát, a pergeté­s és egyéb fo munkálatok bemutatását Péczer János ordai tanító érdekes méhészeti előadása kisérte, a­melyre közgazdasági rovatunk keretében még visszatérünk. Ezt 2 és 2­, órakor mind­végig a legjobb hangulatban lefolyt han­naponkint sírjához, megkérdeztem piheg e még keble, cseveg-e ajka, megbocsátott-e ? S a csendes temető langy fuvak­on mintha hangot hordott volna, suttogó édes hangot. Beszéltünk hét az emlékezet nyel­vén , a sírból és a sírba. S mindig kér­dezte , mit csinál gyermekem ? de én nem tudtam felelni rá soha sem. Kerestem aztán ismét az egek világban, kérdeztem, ifitől, fától, de senki se tud róla, senki nem ismeri. Egyedül állok hát a világban mint az utszéli fa. Nincs ki szeressen, egyetlen gyermekem nincs sehol. Kértem, könyörögtem angyali feleségem szellemé­nek, vigyen fel hozzá, szabadítson meg földi kinjaimta, de mindig azt a választ kapom, hogy kérjem gyermekem, ha ő megbocsát akkor mehetek . . . — Tisztelendő ur, hát hol van gyer­mekem, hogy térdre hullva bocsánatért essedezzem, hogy atyai keblemre ölelve áldást adó keze megszabaditson szenvedé­semtől ? ! . . . Hol van, óh hol van gyer­mekem ? ! ... A káplán rávető könnyes szemét a falon függő porlepett képre, majd az ösz­­sze­aszott, beteg arezra, a halállal küzdő agg emberre s elszorult a szive . .. Aztán réborult a viaszsárga főre, át­fogta kezé­vel a hústalan testet s lágyan szelíden, mint az esti szellő súgta zokogott hossza­san, fájdalmasan a haldokló fülébe. — Édes atyám . . . megbocsátottam, S a sokat zaklatott szív megszűnt dobogni, két követte, melyen fölolvaszák dr. Gulyás Ferencz, tanfelügyelő üdvözletét, akire a felkösöntőt az elnök mondta. A lehető legkellemesebb impressiókkal távozott a nagyközönség ez ünnepélyről, melyen be­bizonyosodott, hogy a néptanítói kar hi­vatását igazi hazafiassággal, lelkiismeretes buzgalommal teljesíti. — Halálozás, Ritkaság számban ninnc temetésről értesít bennünket cs­aládi tudó­sítónk. Múlt hó 29-én temették el ugyanis Lábod községben Herman József 72 éves zsidó vallású kereskedőt, kinek becsület­ben eltöltött hosszú életét, kellő világítás­ban tünteti föl az a temetési szertartás­nál megtisztelő körülmény, hogy Nagy Lajos lábodi lelkész ev. ref. esperes a­­ kereskedő elhalálozása­­után azonnal ki­­harangoztatta, éppen úgy mint bármelyik ev. efr. vallásu hívét. A temetés alkalmá­val úgy a gyászháznál valamint a temető­ben lendületes, szép beszédben m­éltatta az elhunyt kereskedő felebaráti szeretetben és becsületben eltöltött hosszú életét. Míg a holttestet a temetőbe,­­ öröknyugvó helyére vitték az egész menet alatt szól­­ottak az ev. ref. vallásu egyház harang­jai és a gyászmentthez csatlakozott vallás kü­lömbség nélkül a lakóság ki­csinye, nagyja. Mi midőn ezen szép eset­ből kifolyólag szintén békés nyugalmat kívánunk az elhalt polgártárs földi ma­­radványainak, azon óhajtásunkat fűzzük hozzá adja Isten, hogy mentül több pol­gártársunk élje le életét úgy, mint Her­man József leélte, és hogy mentül több­ször lehessünk szemtanúi felebaráti szere­tet isetén megnyilatkozásának. — Betöréses lopás. Dezső Mihály pátrói lakos, két társával, gondolt meré­szet és nagyot, összeállottak azzal a czél­­zattal, hogy a fárasztó tisztességes munka helyett, könnyű szerrel, szarka módra szerzik meg a kényelem és élelemre szük­séges költségeket. De dicső­ségü­k nem soká tartott. Alsók községben ugyan­is, feltörtek több éléstárat. Bezenczén pedig Ko­vács János és Fehér Vendel kárára kö­vettek el betöréses lopásokat ; a mikor azonban rajta vesztettek, mert az éber csendőrség gyanúba vette Dezső Mihályt ház­kutatást tartott nála, és az ellopott tárgyak egy nagy r­észét meg­találta ; a tetteseket pedig elfogta, kik most a ka­pocvár­i kir. ügyészség börtönében várják méltó jutalmukat. — Templom fels­entelés. A kazsoki ev. ref. templomot kívül belül alaposan restaurálták, uj tornyot építettek. A hí­vők lelki táplálkozására szánt Isten háza igy elkészülvén a napokban lett nagy ünnepségek között felszentelve. — Betörés Lengyel István igali posta­mester, pinezéjét feltörték és a benne található értékesebb dolgokat köztük 100 liter zsírt elloptak. Legérdekesebb a dologban az, hogy midőn a betörök mun­kájukat elvégezték a pinezét ismét szépen becsukták, úgy hogy a lopásra csak akkor jöttek rá mikor zsírért mentek és nem volt. — A csendőrség erélyesen nyomozza a tetteseket. — Véres verekedés a föld miatt Mocsoládon történt hogy, Szondi Samu mocsoládi lakos földjéből, a kint dolgozó mérnök a szomszédjáéhoz mért­­el egy kis darabot. — Szondi Samu azonban ezt állni nem akarta és kijelentette, hogy csak a bíróság esetleges határozata foly­tán lesz hajlandó az uj megyét elfogadni. No de a szomszéd meg nem akart a költ­séges per utjára lépni hanem heted magá­val megtámadta a földjén kukoriczát ka­­pálló Szondi Samut s egy éltesebb siket­­néma testvérét. Ebből azután olyan parázs verekedés támadt kapával, ásóval, hogy a vége a kaposvári kir. törvényszék előtt fog lejátszódni. Mérgezés. Árvay Alajos lengyeltótű­ zenész 2 éves kis­leánya gombam­érgezés következtében meghalt. A gyermek hozzá­tartozóit, kik szinte ettek a veszedelmes gombából, csak nagy nehezen tudták az életnek megmenteni. — Veszettség. Ballai Sándor falusze­­mesi lakost egy kóbor kutya az országúton megmarta. A kirendelt állatorvos a később lelőtt kutya hullájából megállapította a veszettséget. A megmart embert a Pasteur intézetbe szállították. — Választás Rozsics Géza somogy­­vári kántortanitó székesfővárosi tanítónak megválasztatott. Gratulálunk a megérde­melt kitüntetéshez. — Halálozás. Kiss Lajos a sz.-györöki nagy vendéglős e hó 2- án szivszélbüdéa következtében elhunyt, özvegye és öt árvája gyászolja a köztisztelettel körülvett férfiút. Nyugodjék békében. — Ó az a vizsga ! Í­gy miből állnak az elemi iskolákban a vizsgák, az nagyon ismeretes : egy zöld asztal komoly bácsik­kal. Az asztalon egy vagy több csokor virág. Az asztal előtt pedig ennivaló kis baba. Végezetül pedig csomó kedves gyer­mekcsacsogás telve kacsagtató naivitással és a kis szőke fejek bámulatos okvetlen­­kedésével. Íme egy példa, amely most történt egyik nagyváradi iskola vizsgáján. A kis leányok osztályában javában folyik a számtani fiamén. Az igazgató néni most egy okosezemű bájos kis babát szólít elő. A kis leány szülei a közönség soraiban érdeklődéssel várják a feleletet miert, otthon ugyancsak lelkére kötötték a kis delik­vensnek, hogy okosan feleljen. — No kis leányom — szólt az igaz­gató néni — ha tizennégy almából hatot megeszel, mennnyi marad ? Egy kis csönd következik a fogas kérdés után. A kis leány okos szemekkel tekintget körül, de még nem felel, holott látszik rajta, hogy a nagy kérdés számtani részével tisztában van. De neki nem csak jól, hanem okosan is kell felelni, azért töprengett idáig, de most már megadja a feleletet. Utánozhatatlan egyszerűséggel és őszinteséggel mondja : — Igazgató néni kérem szépen, én nem tudok hat­almát megenni . . . — A leggyorsabban é­tesül a vidéki közönség az ország és a világ eseményeiről a »Magyarország« útján. Ez a lap a modern technika és hírszolgálat kellékeikéinek akként van fölszerelve, hogy már korán reggel a­z ország legtávolabbi vidékein is teljes tájékozást nyerhet belőle az olvasó az előző nap politikai és társadalmi ese­mm­ényeiről, a gazdasági élet hullámzásairól, az Árfolyamokról, a gabonaárakról stb. De a legfőbb érdeme ennek a lapnak az egye­nes, hajlhatlan, független nemzeti irány, amelyet minden sora visszatükröz, és amely­­lyel a »Magyarors­ág” már eddig is döntő ered­m­­nyeket vívott ki közéletünk átalakítása, megtisztítása tekintetében. A »Magyaro­r­­szág­ba írja vezérczikkeit a magyar zsurna­lisztika elismert mestere , Bartha Miklós, a­mi egymagában is elegendő bizonyítéka annak, hogy a »Magyarország« a legnem­zetibb lép. A lapot ezelőtt kilenc­ évvel Holló Lajos orsz. képviselő alapította azzal­­ a czélzattal, hogy legyen a nemzeti törek­vő­eknek egy mindentől független, alkuvrást, befolyásolást és meghátrálást nem ismerő orgánuma, a­mely köré a műveit magyar tár­adalom szinejava bizalommal sorakoz­­hassék. A nagy közönség a tanúja annak, hogy Holló Lajos főszerkesztőnek e c­élzata teljes sikert ért el. Felelős szer­kesztője a lapnak Lovászy Márton orsz. képviselő, a­kinek magvas czikkeit nagy elismeré­sel honorálja a nagy közönség. A »Magyarország« hírszolgálata párat­lanul áll a magyar journalisztikában, az összes többi lapokat megelőző kitűnő for­rásból szerzett értesüléseivel. A »Magyarország« előfizetési ára 2. »SOMOGYI ÚJSÁG.« 1902. julius hó 1.

Next