Somogyi Ujsag, 1903. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1903-01-06 / 1. szám
X. évfolyam »SOMOGYI ÚJSÁG.« 1903. január hó 6. szervezési szakrendelet rendelkezéséhez képest szaporit képviselők helyet választás utján töltet be f. hó 8-án, mint a mely napra a vye alispánja a választást kitűzte. Orosvár városa 4 választó kerületre oszlik beosztás szerint az I. kerületbe tartó Korona-, Vár-utcza, Kossuth-tér, Benyi-, Kanizsai-, Füredi-, Dülő-utcza, Kecegy, Csír, Körtönye. A II. kerüe tartozik: Széchenyitér, Erzsébet-ut.-, Somssich Pál-, Árpád-, Esterházy-, Ezri-, Szent Imre-, Tallián Gyula-, Virág-út Vásár- ér, Pécsi-, Gyár-, Zöldfa-, Mező -, Kelet-Ivánfa, Nyugat- Ivánfa, Nádasdi-fó, Ivánfa, Hangyásmáshegy. A III. kerbe tartozik: Zárda-, Petőfi-, Keres Meggyes-, Honvéd-, Damjanich-, Araiicza. A IV. kerbe tartozik: Deák-tér, Telek-, Irányi Dá-, János-, Anna-, Rózsa- Baross-, HársfaÁrok-, Sétatér-, Zrínyi-, Kálvária-, Sziget-, Hegyalja-utcza, Lonka, Roma- Kaposhe Egy-egy két 8 rendes, és 4 póttagot választ, s 8-án 32 rendes és 16 pót képviselő várandó meg. A közönségéből érdeklődők Szalay Károly elnökletéatt már hetek óta értekeznek, hogy igállapodásra jussanak a megválasztandó emélyek iránt. Kerületenkint névsort frtottak össze, a melyet az értekezlet maottja bemutatott a város polgármesteee, — a ki iránt az egész közönséges bizalommal van, — kérvén az érteleit kiküldött a polgármestert, hogy mennyiben a névsorokra nézve észrevéte lenne, közölje, mert az értekezlet a ragkodásig becsült polgármester kívánsági figyelembe venni óhajtja. A polgármester anban azt jelentette ki, hogy a nagyközs így óhaja az ő óhaja , ő neki teli megigrást -szerez a nagyközönség által győznie vitt névsor, s részéről semmi módajt nem fejezhet ki, mint csak azt,gy a képviselőtestület tagjai a közönsé különböző rétegéből s oly egyénekből lanak, a kik fejlődő és haladó városunk ekét előbbre vinni képesek. Részünkről csak azt óhajtjuk, hogy a választás min politikai és pártérdek mellőzésével egy, a városi érdekek figyelembe vételével tessék meg s végződjék a választás ezen kívánságunk diadalával. Gyászhirek. Alulírottak fájdalommal megtört szívvel jelentik a hűséges házastársnak, szerető anyának és gyermeknek, jó testvérnek és rokonnak Szigethy Mihályné szül. Kimity Lenkének élete 36-ik, boldog házasságának harmadik évében történt gyászos elhunytét. A drága halott földi maradványai decz. hó 26-án délután 2 órakor fognak a gigei sirkertben az ev. ref. egyház szertartása szerint örök nyugalomra helyeztetni. Gige, 1902. deczember 24 Áldás és béke kihűlt porai feletti örv Szigethy Mihály férje. Szigethy Irma, Szigethy Juliska, Szigethy Zsigmond, Szigethy Károly, Szigethy László gyermekei. Kimity László édesapja. Kimity Aranka férj. Hódos Jánosné, Kimity Tekla férj. Koczka Józsefné, Kimity Jolán férj. Gsuty Lászlóné, Kimity Ilonka férj. Csanády Istvánné testvérei, s ezeknek gyermekeik: Dr. Gúthy Tódor és fia: Miklós és Tibor ugy Nikolajevits Miklós és neje Floreska Helena valamint gyermekei : József, Kornél és Miklós úgy a saját, mint a nagyszámú rokonság nevében, mélyen szomorodott szt jelentik a forrón szeretett, felejthetlen hitvesnek — édes anyának — leánynak — illetve nővérnek dr. Gúthy Tódorné szül. Nikolajevits Malánnénak folyó hó 30-ikán reggelig/23 órakor, életének 24 ik és boldog házasságának 6-ik évében rövid szenvedés után történt gyászos elhunytát. A megboldogult hűlt tetemei f. hó 31-ikén d. u 3 órakor fognak a buziási r. k. sirkertben örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szentmise-áldozat 1903. évi január hó 12 én d. e. 10 órakor fog a buziási gör. kei temlomban az Urnák bemutattatni. Áldás és béke drága hamvaira ! — Felebarát! szeretet. Ritka szép felebaráti szeretetről és vallási türelemről ad hirt darányi levelezőnk. Ugyanis a folyó hó 2-án temették el Darány községben Schwarzenberg Adolf zsidó vallásu polgárt. A végső tisztességtételkor, vagyis a temetésen a község összes lakosa megjelent, valláskülönbség nélkül. A gyászháznál a koporsó fölött Varga Dezső ev. ref. lelkész mondott megható, az elhunyt érdemeit magában foglaló gyászbeszédet; a temetőben pedig az izraelita pap búcsúztatta el szép beszédben az elhunytat, aki életében igen sok jót tett a községben. — Egy napilap miatt. Budapest egyik kávéházában történt. Téli este, csendes este volt unalommal teljes. A krajczáros újságok híreit már mind kiolvasták s valami újabb esemény hírére várakoztak az emberek. Bécsben utóvégre nagy dolgok történtek. Ott voltak, Széll Kálmán miniszterelnökkel élükön a magyar kormány tagjai s arról tanácskoztak, hogy lesz-e gazdasági kiegyezés Ausztriával, vagy nem lesz. Olyan kérdés ez, mely a termelő gazdának, iparosnak, kereskedőnek az exisztenciáját, a zsebjét érdekli leginkább. Természetes tehát, hogy ennek a kérdésnek miként való elintézése érdekelt leginkább mindeneket. Ebben az időben lépett be a kávéházba egy lapkihordó, mondván : — Tessék, itt van a „Hazánk.“ — A Hazánk ! — kiáltották — az legjobban van értesülve a gazdaságpolitikai helyzetről, hisz az a magyar agráriusok lapja. Olvassuk ! Egy ur ember azonban magához kaparintotta a lapot s leült vele az egyik villámlámpa alá és olvasni kezdte. — Mi majd várunk — nyugodtak bele a többiek. Az az ur azonban — egy vidéki földbirtokos — amint elkezdte olvasni Budai Barna, majd Kaas Ivor báró, Bernes István vezérczikkét, mindjobban belemelegedett az olvasásba. A többiek már türelmetlenkedni kezdtek s odaküldtük hozzá a pinczért, hogy engedje át másnak is a lapot. — Nem adom — felelte az. — Először el akarom olvasni Kacziány Géza kritikáját, Magyar Gyula tárczáját, Ordódy Lajos és Mauks Gyula közgazdasági czikkeit. De belpolitikáról és külpolitikáról az eredeti tudósításokat, a vidéki közéletet, az érdekes hírrovatot, a karczolatokat, szóval mindent, mert ami e lapban van, az elsősorban minden magyar gazdát, iparost és magyar kereskedőt érdekel. És nem adta oda a lapot. Valóságos zenebona támadt volna az esetből, ha a kávés elejét nem veszi azzal, hogy rögtön hozatott még húsz példány »Hazánk«-at. Valóban a »Hazánk” az a tőrülmetszett magyar, gazdasági érdekeket védő lap, melynek nem szabad volna hiányoznia egyetlen magyar ember olvasó-asztaláról sem. Magyar eszmék, magyar gondolatok hevítik s ezeknek igyekszik — még pedig férj ellenében végezhetné. Elküldik őket, hogy a legkemény harczot, mely a nőknek juthat, küzdj; védpajzsul pedig ezen nehéz küzdelem éi csak a szűziesség fehér fátyolét adják át kik. Vannak leök, akik igen szívesen társalognak, mulat a férfiakkal, és szívesen látják, ha őket hálják. De amint közelednek feléjük, akink bizonyos ellenszenvet éreznek. Csak az érdeklik őket, míg időtöltésre szolgál, de ha némi jelét adják annak , ha megnyerjék hajlamukat, képesek majdnem meggyűlölni őket. A férfiúban csak ál ösztönt tételeznek föl , még akkor is, szerelmes, és irtóznak azon gondolattól, hitvestársak legyenek. * * Sok anya itegy odaajándékozza leányát egy férfak, azon tudósítással, hogy benne, lop az bárki, föltétlenül bízzék, bármit is jón. Jól tudják ők, hogy a leánynak sejte sincsen a házasság fontosságáról, mi kiszolgáltatják őket a férfinak testestül ilkestül a nélkül, hogy bármi módon elüftették volna őket ama nagy megpróbáltara, melynek ki lesznek téve. Mintegy eladjáket lakásért, ruházatért s élelemért ; ig használván ki — nem ugyan ártatlanság, mert ez egészen más — hanem tuanaágukat. Azt szokták mondani az anyák, hogy nagy gondtól szabadultak meg, mert a leány—el van látva. A leány pedig férjét nem szereti; hitvese lett mintegy véletlenül, engedékeny szeszélyében, minden nemesebb érzelem nélkül. Lelkét ellenszenv fogja el és a vége a boldogtalanság, sőt szerencsétlenség ezen vagy más alakban. Még csak valamit. Akik e téren állítólag nagy tapasztalatokkal rendelkeznek, azok azt tanácsolják, hogy a férfi, ha óhaja, akarata szerint feleséget akar birni, — az csak 16—17 éves leányt vegyen nőül, mert ez még nem rendelkezik saját nézeteivel, s így kölcsönös hajlam mellett csak egy vélemény egy akarat lesz a házban. Ha oly leányt vett nőül, aki már túl van a 20-ik éven, akinek tehát saját nézetei is vannak , ott a házban kölcsönös hajlam mellett is uralkodni fog már másfél vélemény, másfél akarat. Különben pedig két vélemény, két akarat, vagyis a békétlenség. Én a diagnózis meghatározásánál épenséggel nem mondhatok véleményt; a kérdést nem tanulmányoztam, de csalhatatlannak nem fogadnám el tapasztalatlanságom mellett sem. Marko Praga, a modern olasz drámairodalom legzseniálisabb költője következőleg jellemzi az ideális feleséget, vagy a feleségek ideálját. »Az ideális feleség nagyon relatív, mint minden a világon, beleértve a becsületességet is. Ebben a mi romlott társaságunkban, ahol az asszony annyi kísértésnek van kitéve, ahol minden összeesküszik becsülete ellen, a tökéletesen jó és hűséges feleség kivétel ; olyan látványkép, melynek oltárt kell emelni. A kinek ilyen van kiváltságos teremtés, a ki kívül áll a világ törvényein. A nagy tömeg szemében a feleség ideáljának az olyan asszonynak kellene lennie, a ki, ha van is vezetője, megmarad jó feleségnek ; megmarad gyöngéd az ura iránt; a ki kerüli a botrányt, nem téve koczkára a gyermekei boldogságát ; a ki a házban fentartja a békét, nem hazudoztat nem konvencionálist, a milyent olyan sok helyütt lehet látni s mely alatt gyűlölet és megvetés lappang._ így az olasz drámaíró ! Mit szólnak hozzá, kedves olvasónőim? A nézet magában véve modern, tetszetős; én mégsem fogadhatnám el egészben. Cselkó József.