Somogyi Ujsag, 1905. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1905-01-04 / 1. szám

XII. év­fóly­am. Kiadóhivatal : Kaposvár, Irányi D.-n. 14. Ide csimiencek az előfizetési pénzek. Hirdetések és nyílttéri közlemények : ELŐFIZETÉSI DÍJ: Egész évre . 8 kir Félévre 4 » Negyedévre . 2 » Mini szám árt: SO fill. Kaposvár, 1905. január 4­­. szám. Szerkesztőség: Kaposvár, Irány D.-n. 14. He küHemi, a lap jellem! részét illeti mint­en közlemény, Bérmentetlen külde­ményt nem fogadunk el. Kéziratokat vissza nem adunk. MEGYIÍt és HELYIÉRDEKŰ VEGYES TARTALMIT lí ETI LA­P A „Kaposvári hivatalnokok társasköre“ hivatalos közlönye. Megjelenik hetenkint egyszer: SZERDÁN. Telefon szám: 96. Felelős szerkeszti és kiadó: POÓR SÁNDOR. Telefon szám : 96. Új évre. Az év, amelyre visszapillantunk, éppenséggel nem volt lánczolata a kel­lemes eseményeknek. A gazdasági vál­ság, ah­­hogy mindig erről kell szólania a nótának, ebben az esztendőben is csak olyan súlyosan nehezedett köz­állapotainkra, mint a megelőző két esztendőben. Pangott az ipar, a keres­kedelem, szűk volt a pénz és emelték az adókat. Ebben a tekintetben azon­ban nem tehetünk szemrehányást az államnak, mert az adóemelés példájában, újabban a községek járnak elől. Aligha van község, vagy város Magyarorszá­gon, melyben a legutolsó két eszten­dőben a pótadókat nem emelték. A közgazdaság pangott tehát a lezajlott évben, ellenben élénk és moz­galmas volt a társadalmi élet. Sajnos, mi, akik a 48-as vívmányok szellemé­ben szeretnék látni előre haladni ezt a népet, nem tudunk örvendezni a társadalmi életben tapaszalt élénk lük­tetésnek, mert ez haladás volt ugyan, de visszafelé. Mindenfelé heves ostro­mokat intéznek mostanság Magyaror­szágon a tiszta szabadelvűség ellen, mely alig egy félszázad előtt arra az óriási cselekedetre buzdtotta apáinkat, hogy lemondtak a nemesi előjogokról és magukhoz emelték a jobbágyokat. Jól mondotta az ország házában az egyetlen demokrata képviselő, hogy osztályuralom, osztályszellem uralkodik nálunk. Társadalmi osztá­sok alakultak ki az utóbbi évek közgazdasági és politikai hatása alatt s ezek az osztá­lyok egymás ellen törnek, egymást akarják megsemmisíteni. Csoportosulnak a gazdák, a kereskedők, az iparosok, a kis hivatalnokok és mozgalmakat indítottak helyzetük javítására olykép­pen, hogy az által a másik osztálynak ártsanak. De még ennél is nagyobb baj, hogy felkeltek a sötétség szellemei és csoportosítják a felekezeteket a feleke­zetek ellen. Csoportosítják az egyetemi s egyáltalában a fői­kolai ifjúságot a szellemi reakczió és a már elhantoltnak­­ hitt osztályi előjogok közül és a küzv­­­delem, melyet ebben az irányban foly­­t­­atnak, kíméletlen, ádáz és gyűlölettel. Mind nagyobb mérveket ölt a feleke­zeti szempontból való állásfoglaló a társadalomban s, hogy ez mire fog vezetni ebben a sok nyelvű és sok vallásu országban annak a jó Isten a ' megmond­hatója A . c­íme, nagy vonásokban az elmúlt esztendő eseményeinek jellemzése. Vi­gasztalan kép tárul elénk belőle. Egy uj év küszöbén állunk most s már az örökké küzdő és sírjáig re- T A R 1 3 Z a.. A kölcsön. Legendás időkből való ez a történet. Azok közül a szomorú, kaczagtató históriák közül való, a­melyek lépten nyomon tör­téntek abban az időben. A szabadságharca utolsó napjaiban a felvidéki falvak egyiké­ben, a­hol történetesen az én keresztapám lakott, egy ködös szeptemberi reggelen kis orosz csapat tűnt fel fénylő pikáival a falubeliek nem kis rémületére. Az ijedelem azonban felesleges volt, az oroszok nem vétettek senkinek, de nem is igen tudtak volna, kiéhezve, elcsigázva vánszorogtak a poros kocsiúton. Bizonyosan véletlenül sza­kadtak el a csapattól, a­melyhez tartoztak, közlegények voltak valamennyien. A mi házunk előtt, hogy, hogy nem, megálla­podtak s szóbaereszkedtek keresztapámmal, a ki kiment eléjük egész a kapuig. — Éhesek vagyunk, bátyuka — szó­lalt meg az egyik a sorból —■ adhatnál valamit enni. — Hm, hm — mormogott rá a keresztapám az ő rendes szokása szerint. — Járni is alig bizunk — lódították a többiek, könyörülj batyiska, hiszen mi nem vagyunk az oka, hogy bántunk titeket. — Nem, nem, azt tudom — dünnyö­­gött az öreg, aki egész jól beszélt a nyel­vükön, de mégis csak ellenség vagytok. — Akkor hát döfd belém azt a pikát állt ki a sorból egy vékony sápadt fiatal ember. Ha nem toltok jószántatokból, lopni, rabolni nem tudok soha, éhen veszek el. Addig, addig mig keresztapám rá­szánta magát a vendéglátásra s főzetett valamit az éhes katonáknak Tetejibe még csapra is ütött egy félakós hordót, a­mitől ugyancsak­­ kedve kerekedett a tizenkét muszkagyereknek. Nagyokat ittak, dicsérték a szives vendéglátást, szidták az osztrákot s leborultak a mi gyerekeink vitézsége előtt. Mil­or vége felé járt a hordóban a borocska, neki koszolódtak, hogy indulnak tovább. Az egyik azonban megkötötte magát. — Nem megyek, mikor ilyen szíve­sen látnak. — De jó az velünk Nikulaj, biztatták a többiek a fiatal legényt, aki egy kicsit már sokat talált inni. Nikulaj azonban úgy találta, hogy a soknál is van több s ki akarta venni belőle a részét. — Kutya legyek, ha megyek — fele­selt az újabb hivó szóra. — No hát kutya vagy Nikulaj. — Veszett kutya vagyok batyukám de te ne félj tőlem, azt harapom meg, aki ■ xxxxxxxxx Szénásy, Hoffmann és Tsa­i — Selyemáruháza — Budapest, IV., Bécsi­ utcza 4. sz. Elismert legjobb és legszolidabb czég, hol a legszebb újdonságok mindig rak­táron vannak. — A báli divatczikkek­­ megtekintésére külön helyiség egész­­ napon át villamoson van kivilágítva fá­nk. X — XXXXXXXXXXn nagy választék selyem- és gaze­­kelmékben. Voile de lam­ben, Pope-­­ ne brillante. —- , -........ — Louisienne Sole 95 kr. 125, 190 Liberty Sublinne mind. szink. 78 kr. Dús választék arany-, ezüst- és fekete flitter-, valamint fantasie­­ruhákban. Crépe de Chine brillant minden létező színben. Mintákat bementve szívesen külön Szépási, Hoffan és Társi — selyemáruh­áza — BUDAPEST, IV. ker., Bécsi-utcza 4. sí 1905-iki BÁLI IDÉNYRE

Next