Somogyi Ujsag, 1905. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1905-01-04 / 1. szám
30II. évfolyam, ménylő ember jó tulajdonsága, hogy jót, vagy legalább is jobbat vár az új esztendőtől, így vagyunk mi is. Várjuk, reméljük, sőt egy kicsit hinni is merjük, hogy meg fog változni a mostoha idők járása. Miért is ne reméljük? Üssük fel a történelem lapjait s látni fogjuk, hogy a Duna-Tisza táját ezer esztendő óta olyan nép lakja, amely számtalan veszedelmes tévelygés után mind megtalálja a helyes utat a boldogulás felé. Ez a história a mi bizalmunk, a mi erősségünk, mélyen meg fognak törni a társadalmi és felekezeti harcz hullámai. S ha nem is hisszük, hogy a most jövő esztendőben fog beállani ez a jótékony változás, a kezdet a változásra most fog történni. Társadalmi és gazdasági tisztulási processzus fog megindulni, hogy a sötétség szellemei ismét visszamenjenek oda, ahonnan jöttek a katakombákba. Ez a kezdet lesz az új év legjelentősebb eseménye. Ez az egyetlen kedvező auspicium, melynek reményében boldog újévet és üdvöt kívánunk az olvasónak c,a fizetési felhívás. Lapom a »Somogyi Újság« a jövő sutammal a XII évfolyamba lép Ezen hosszú idő eléggé igazolja életképességét. A jövő évre egy új rovattal, a »Törvényszéki Csarnok«-kal fog lapom gazdagodni, amely szerény véleményem szerint úgy a vidéki ! Ügyvédi karnak, valamint a jogkereső kö- zönségnek ügyes-bajos dolgaiban bő érte- i ■iICje teend. Fő ezésom leend a jövőben is mindent ; téged mer bántani a addig szorgoskodott, mig kezet nem csókolt az öregnek. A vége az lett, hogy ott hagyták a többiek s sebes vágtatásil indultak le délnek. Nikulaj pedig neki feküdt a kancsónak , addig sropogálta a hegyalja nedvét, mig tehetetlenül végig nem vágódott a földön. — Mit tegyünk most vele ? — kérdezgette keresztapám inkább önmagától, még valami kellemetlenség kerekedik ebből a dologból. — Sose busulj rajta — biztatta a felesége — egyszerűen elteszszük láb alól. — No persze, az lenne még csak furcsa állapot. — Hát akkor süsd meg — fakadt ki a nagyasszony — aki kicsit szégyenlette, hogy olyan kevés bátorság szorul a kedves férje urában. Talán elhivatnánk a tiszteletes urat? kockáztatta meg a kérdést az öreg s feleletet sem várva, szalajtott engem a jó tiszteletes úrért Persze, hogy elfelejtettem siettemben köszönni, amiért kijárt az obuigát hátbavágás, a második, amiért annyira siettem, a harmadik meg, mert megint háborgattam. Mikor előadtam a különös esetet, a tiszteletet ir szó nélkül vette a kalapját s jött velem hozzánk. Nem tudom, mit tanácskoztak a nagy eperfa alatt hármasban, csak annyit tudok, hogy egyszerre kiadta keresztapám a parancsot, a megnyergeltette a muszkakatona lovát.— Le fog esni róla dörmögte a mi vén kocsisunk, a mint látta, miként emelik nyeregbe a tehetetlen részeg katonát s én előre vihogtam ennek az épületes látványosságnak. Hamarosan kisült, hogy hiábavaló volt, a nagy öröm előre, mert nem esett le a muszka a lóról, nem pedig azért, mivel egyszerűen odakötötték a lova hátára. Meg is bámulták ugyan csak a faluban, amint sebes vágtatással iramodott a pihent állat ingó lovagjával egyenest északnak. Egy hét múlva az egész megye tudta mi esett nálunk s keresztapámnak ugyancsak volt mit hallgatnia a gúnyolódó nyelvektől. Egyszer meg éppen a megye gyűlésen dörzsölték az orra alá a muszkáját. Meg is gyűlölte ebből aztán az öreg a világ minden katonáját s most már kész lett volna gyilkot tenni valamennyire. S az alkalom kínálkozott is. Az idők forgása úgy hozta magával, hogy kiadták a jelszót: — Nem szabad adót fizetni az osztráknak. Nem is fizetett senki. Pedig jött az intő czédula. De nem ám papiros formában, hanem eleven katona emberek képében, akik nem is mentek addig tovább, míg elő nem került az adó. Volt kis és nagy intőczédula, egy embertől egész tizenkettőig. Valami tiz jutott az én keresztapámnak is, aki szintén nem adta be a derekát. A tiz legény tehát tanyát ütött az ősi palota oszlopos tornáczházában s mivel enni nem adott neki senki, hát vették maguknak azt, ami éppen elébük került, vagy amire ráéhezett Francz Prokurár káplár. Prokurár pedig meglehetősen ínyenc* ember volt. Szerette a változatosságot ■ ha borjút öletett délre, csibét kopasztatott vacsorára a gyenge malacz-pecsenye mellé. — Tönkre megyünk fiam — biztatott a jó öreg s már azon volt, hogy beadja a derekát, ha közbe nem jön valami. Ez a valami pedig éppen a Prokurár káplár volt, aki egy szép regélén tisztességtudással állított be hozzánk. Először is kezet csókolt a két öregnek, aztán megszólalt : — Ezután illedelmes leszek, ha megbocsátanak az eddigiért s elnézek mindenben. Keresztapám bámult. Nem kel a maga elnézése. Tudom, hogy rosszul tettem eddig De ezután másképpen lesz minden. — Hohó, nincs szükségünk rá, tiltakozott az öreg helyett keresztanyám, aki sejtette, hogy az ura hamar köpönyeget fog fordítani. — Pedig mégis úgy lesz. Az anyám szavára teszem, aki azt írta, hogy bánjak jól magukkal. — Hát ismer a maga anyja minket? — Dehogy csak levélben írta. Ebben a levélben s nyújtotta keresztapámnak az írást. Az pedig olvasta : Kedves fiam Ferencz! Megkaptam az írást, amit küldtél lékünk s örülünk, hogy nincs semmi bajid, írod, hogy most ellenség közt vagytok. Csak arra kérlek azért legyél illedelmes és elnéző velek, a te anyád kedvéért. Mert látod nálunk is van bekvártélyozva egy magyar huszár, az pedig nagy izgága, »SOMOGYI ÚJSÁG.* 1905 január hó 4. megtenni, a mi a magyar nemzeti szellem és a közügy előmozdítására jónak és czélravezetőnek látszik. Remélve szives pártfogásukat, maradok Kaposvár, 1904. deczember 28. Poór Sándor ügyvéd, a »Somogyi Újság« felelős szerkesztője és kiadó tulajdonosa. A lap előfizetési ára: Egész évig , . . . 8 kor., félévre ........................4 kor., negyedévre..................2 kor., egy hóra.................70 fill. Egyes szám ára . . . 20 fill. , I R E2 K. — Hold»» újévet kivánunk e helyen is. olvasóközönségünknek és munkatársainknak. — Áthelyezés, a vallás- és közoktatásügyi miniszter dr. Gulyás Ferencz kir. tanfelügyelőt Mosonvármegyébe helyezte át s helyette dr. Pacséri Károly torontálmegyei kir. tanfelügyelő lett vármegyénkbe helyezve. Dr. Gulyás Ferencznek távozása megyeszerte sajnálatot kelt, miután benne nemcsak egy kiváló tanfelügyelőt, hanem társadalmunk egy agilis tagját is elvesztettük. — Öngyilkosság Máté József patrói 13 éves paraszt fiú a múlt hó 30-án este szülei lakásán egy flóber puskával agyonlőtte magát. A vizsgálatot megindítottuk, miután gondatlanság látszik fenforogni. — A tanítónő. A vallás, és közoktatásügyi miniszter Szlupka Margit és Horváth Mária kaposvári állami elemi iskolai tanítónőket kölcsönösen áthelyezte. — Dr. Varga Lajos városunk gyonan kineveztett rendőrkapitánya nolt hé 3l ép délután tette le a hivatali esküt. ugyanekkor Szppsits Ignács volt rendőrkapitány állásától felmentetett. Körös László országgyűléi képviselőnk mint hiteles forrásból értesülünk a jövő választás alkalmával nem lép fel kerületünkben, hanem a legnagyobb valószínűség szerint Aradon fog mandátumot vállalni, hol is megválasztatása mi kétséget sem szenved, — TŰZ. Nagy tűzi lárma verte fel a múlt hó 26-án Szerdahely község lakosságát. kigyuladt Kis János jómódú polgár takarmánynyal telt félszeres daczára a szomszédok gyors segítségre sietésének minden erőfeszítés daczára sem sikerült az óriási lángokat localizálni, úgy hogy a szerencsétlen gazda félszere teljesen a lángok áldozata jön, a kár meghaladja a 600 koronát, mely összeg azonban biztosítás folytán megtérül. A vizsgálatot az irányban, hogy terhel e valakit felelősség megindították. — Szilveszter est. A kaposvári nemzeti kaszinó ez évben is sikerült táncrestélylyel ünnepelte meg a Szilvesztert. A megjelent szépszámú közönség egész a késő reggeli órákig mulatott együtt sok minden jót kívánva egymásnak az elérkezett újévre. — Rendkívüli közgyűlés. Múlt hó 3- án délelőtt 11 órakor rendkívüli törvényhatóhatósági közgyűlés volt, melyen a központi választmány , az összes m. bizottságok lettek megválasztva. A megválasztott központi választmány tagjainak névsorát itt közöljük : Bakonyi Ferencz, dr. Berzsenyi Gerő, Bogyay Emil, dr. Csonka Ede, Csorba Ede, Chernel Gyula, Duchon Ödön, Gaal István, dr. Goszthony Mihály, dr. Haidekker Károly, Hirsch Adolf, dr. Hochreiter Kornél, Infeey József báró, dr. Jankovich László gróf, Kapotsfy Jenő, Lehner Sándor, dr. Marton Gyula, Márffy Emil, Nádassy Elek, Pallavicius Ede őrgróf, dr. Rimanóczy Ferencz, Sovissich Andor, Sovissich Miklós, Svastits Aladár, Szabó Kálmán, Szalay Károly, Széchényi Aladár gróf, Széchényi Imre gróf, Szupits Dezső, Tallián Andor, dr. Tevely Béla dr. Vámos Károly, Vésney Mihály, Véssey Sándor. — Meghívó. A Kaposvári Iparos Ifjúság Önképző Köre 1966. évi január hó 8-án (vasárnap) az »Ipar« vendéglő összes