Somogyi Ujsag, 1905. július-november (12. évfolyam, 27-48. szám)

1905-07-05 / 27. szám

Stíl. évfogat B. »SOMOGYI UJSAG« 1905. julius hó 5. selyemben, básonyban kell nekik tün­dökölni, és ha azt a férj, a szülő elő­teremteni nem tudja, előteremti­­, ha mindjárt női becsülete áruba bocsátásá­val is. Erre pedig a léhűtő társada­lomban vevő mindig akad, és így az eszköz, a „pénz“ könnyen megszerez­hető lesz általuk. A férj iránti köteles hűség, a szülők iránti köteles tisztelet és becsülés, női becsületük szeplőtlen megóvása eszükbe sem jut, míg egyszer oda érnek , honnét nincs többé visszatérés. A napszámos osztály, amely fényű­zését nem a ruházásban, hanem a szeszes italok mértéktelen élvezhetésében keresi, és találja: nem a munka, há­nyni a naplopás mesterségében tündököl. Igénye, munka­bére már-már kielégít­hetetlen ,­­ és ha meg nem adják neki a csekély munkáért meg nem járó, óriásilag felcsigázott napszámát, inkább támasztja az utcza sarkokat, mint­sem csak tisztességes bérért dol­gozzon. Ha azután nincs kereset, nincs kenyér, sőt szenvedélyét az iszákosságot ki nem tudja másként elégíteni, elfelejti az „enyém-tied“ közötti erkölcsi és társadalmi fogalmat, elvisz, ellop min­dent, ami útjában akad. A börtön, neki már megszokott nyugvó­helye. De „pénz“ legyen ! A gyáros, az iparos, alkalmazott, jai erejét igyekszik tőle kitölthetőleg kizsákmányolni, és nem tekinti, hogy az ő tőkéje, az ő tudása, minő arány­ban áll, munkásai munkájával, nem jut eszébe, hogy hiszen azoknak is élni kell, nem jut eszükbe, azon társadalmi igazság, hogy minden ember már szü­letésével megszerezte magának a jogot, miszerint a társadalom őt, munkájáért tisztességesen eltartani köteles, hanem mások véres verejtéke árán akar hódolni szenvedélyének a „pénz“ gyűjtésének. Erre azután a szegény munkás, az egyedüli eszközhöz a bérharczh­oz folya­modik , amely úgy a gyárosnak és iparosnak valamint a munkásnak sok anyagi és erkölcsi kárt okoz, de kárt okoz magának a társadalomnak is, az elpocsékolt munka­veszteség. Szomorú képek ezek, melyeken keresztül, az elrontott szocziálizmus, a társadalmat ölő anarchizmus undok pofája vigyorog keresztül a szemlélőre. Ilyen körülmények között azután csodál­kozhatik-e valaki, ha társadal­munk napról-napra jobban züllik. Ha a társadalom vezetői iránti köteles tisztelet teljesen feloszlásnak indult, és a jogaiban sértett, nem a törvény és társadalmi szabályok oltalmát keresi, hanem sokszor meg­felejtkezve emberi méltóságától még a gyilkoló fegyverek használatától sem riad vissza. Hol van az ember, hol van az orvosság, mely társadalmunk züllését megállítani, meggyógyítani képes lenne? ! Isten tudja! Talán már nincs is, ebből sem jutott. OH, olyan jól laknék, hogy soha nem lennék többet éhes... Már közeledett az este. Ideje volt, hogy egy rögtönzött templom padok hor­dozásával kidolgozott helyére menjen. Las­san, imáját halkan rebegve indult el. Alig tett néhány lépést, mikor észre­vétlenül, mintha csak a föld alól bújt volna ki, egy kicsiny, gondosan kiöltözött ember termett előtte és megszólította: — Hallja, barátom, van magának dolga ? — Nincs. — Akkor jöjjön velem. Nálam kap munkát holnapra és ha úgy tetszik, meg is maradhat nálam. Megfizetem érte. Kap kosztot és egy forintot naponta. Érti? Kap egy forintot. Ez elég lesz, ugy­e ? Ő meg csak bámult reá, mint valami jelenésre. — Egy forint egy napra ... Oh, az elég lesz. És kosztot, annyit, amennyit maga akar... Maga ugy­e nem zsidó? Meglátszik az mindjárt ? Manapság tudja, már min­denki ki zsidó... E nyáron felveszek egy házi szolgát és az most, mikor én se le­hetek otthon, mert templomban kell len­nem, előáll azzal, hogy ünnepe van neki is... Hit hallott ilyet?.. — íme, imájának egyik része tel­jesült. Nem ismerték fel benne a zsidót. Roskadozva a gyengeségtől s átszel­lemülve mint égi követel követte az ünnepi ruhába öltözött fűszerest, aki élénken, a levegőben hadonázva magyarázta neki: — Nem lesz semmi más dolga, csak árut az udvarról bevinni a raktárba, nehogy megázzék. A cseléd külömben majd meg­mutatja. És ezért kap egy forintot és kosz­tot, amennyit csak akar. Nem kellett soká menniök és csakha­mar odaértek. Pontosan mutogatták meg neki, hogy mit kell tennie. — És itt ezukor. Ezt tegye oda föl a polczra. Ez gyömbér, ezt meg ide szórja, ebbe a ládába ... ő meg csak nézte, nézte ezt a sok kincset, amit rá bíznak és diadalmámorral, biztosan várta imája másik kívánságának teljesülését. De ez holnapra maradt. — Ma már itt aludhat, mondta neki új gazdája. Itt van ágy is a raktárba. Hol­nap meg, mielőtt belefogna a munkába, a cseléd ad magának reggelit. Én most el­megyek, majd ha látom, hogy mikép megy a munka, megbeszéljük a többit. Azzal el­ment. És ő, mikor magára maradt, először kíváncsian nézett körül, aztán csendesen, lábujhegyen, mint egy tolvaj tűnt el onnan, hogy mégegyszer, az Úr rögtönzött házában áhitatos környezetben elmondja az ő imáját. * Salamon már Mármarosban megszokta a korai felkelést. Az éhség nem engedte, hogy a szokatlanul kényelmes fekhelyet soká é­vezze. Villós álmokkal eltöltött éjszaka után, már ott volt a raktárban, ahol ma ünnepi csend és nyugalom honolt. Egy nagy ládára téve ott volt előtte egy tányér meleg, párolgó leves. A belőle kiáradó pára arczába csapott, orrán, száján keresztül mohón szívta azt magába és a kiéhezett emberek vágyakozó tekintetével, mereven, mozdulatlanul nézte a barna, zsíros folyadékot. Van tehát imit ennie, meleg, párolgó erőt adó leves, egészen olyan, amilyennek éhségtől fölcsigázott fantáziájával már oly sokszor elképzelt. Íme meghallgattatott tehát egész imája, az ima, melyet erre a nagy napra szánt. Ma, otthon Mármarosba ilyenkor már összejött három-négy falu zsidója hófehér ruhában, megtisztult lélekkel, közö imára bűnbocsánatért, békességért jólétért, ájtatos könyörgésre, megtörve, éllen, szomjan. Reszkető kezekkel nyúlt a pléhkanál után, de aztán megint a mai napra és az otthonra gondolt. Az apa, a keserves mun­kában, nélkü­lözésben megtört agy, ah az ma böjtöl. Egyről-másról. A kaposvári vízvezeték építésének költségvetését meghamisították ! Ez a múlt hét nevezetes eseménye. A nagyközönség, már a hamisítás kiderítésekor, fennen hangoztatta: „nem lesz ebből semmi, nem tudódik ki, hogy ki a bűnös, soha.“ A nagyközönség ezen kijelentései már­mér teljesedésbe vannak. Kaposvár rt. város rendőrkapitánya bízatott meg az előnyomozattal. Ezen elő­­nyomozattól sokan, sokat reméltek. Az eredmény pedig az lett, hogy a Királyi Ügyészség az előnyomozati iratokat visszaadta, mert azok felületesek s hiányosak voltak. Tekintsük mi is ezen kínos ügyet kissé jogi szempontból. A kaposvári vízvezeték építését a pécsi Herczeg Testvérek rézműáru gyáros c cég kapta meg 347,574 korona építési árért. Közte és az ajánlatot tevő egyébb pályázók között Oly óriási különbség volt, hogy a városi képviselőtestületben már akkor felszóllalások történtek, miszerint egyenlő jó munka elkészítésénél ily nagy külön­­bözet elő nem állhat, mer a Herczeg Test­vérek ajánlata, a másik legkisebb ajánlat­nál 47,500 koronával volt előnyösebb. De a képviselőtestület tagjait meg­­szelidítette a 47,500 korona megtakarítás, úgy hogy mikor dönteni kellett az ajánlat elfogadása, vagy el nem fogadása felett, az el nem fogadásra, egyedül lapunk szer­kesztője Poór Sándor ügyvéd szavazott, így nyerte el az építési vállalatot Herczeg Testvérek czég. Már most ha tekintetbe vesszük azt, hogy az egyes meghamisított tételek azok, a­melyek a kölönbözet legnagyobb részét kiteszik , a költségvetésnek a hamisító ré­széről­­­teljes ismerését kell feltételeznünk, de kétségtelen ebből az is, hogy a hamisítás a Herczeg Testvérek czégnek eszközölt volna nagy jogtalan hasznot ami körülbelül 30—40 ezer koronának felel meg. A kihallgatás után ezen ügyben még az is megtörtént, hogy az előnyomozat összes anyagát, az előnyomozatot vezető rendőrkapitány egyik laptársunknak teljesen rendelkezésére bocsájtotta, és azt le is közölte Előnyomozati ügyben szerintünk, ez teljesen törvénytelen eljárás, és kell, hogy mindig a vizsgálat rovására menjen. Úgy is történt! A Herczeg Testvérek elég Kaposvárott időző beltagja Herczeg Izsó azt vallotta, hogy a hamisítást egyik budapesti konkurens elég tetethette, azért, hogy nekik kárt tegyen, jó hírüket bemocskolja. És ezt elhitték neki. Pedig hát minden gondolkodni tudó ember előtt világos, ha valaki másnak kárt akar okozni, akkor nem jogtalan anyagi haszon szerzésével okozza azt, és nem teszi

Next