Somogyi Ujsag, 1906. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)

1906-01-10 / 2. szám

XIII. évfolyam. »SOMOGYI ÚJSÁG* 1906. január hó 10. érezzük, hogy az remeg, és meghalljuk a földalatti óriások tompa ütéseit, akik kalapácscsal kopogtatják börtönük falait; s ha egészen közelről nézzük e falakat, észrevesszük a máz és megaranyozás alatt a veszedelmes repedéseket is, amelyek alulról egészen fölfelé húzódnak. Az ellentétek a kormányok, és népek közt a politikai pártok egymás elleni elkeseredése, az egyes társadalmi osztályokban észlelhető forrongás: mindezek csak az általános korbetegségnek bizonyos formái, amely minden országban ugyanaz, daczára annak, hogy mindenütt más lokális nevet visel. Néhol szoczialismusnak, anarchismusnak, majd nihilismusnak, vagy irredentismusnak nevezik azt. Más, és pedig még súlyosabb formája ugyan azon betegségnek azon mély lehangoltság és megbomlás, melyet minden ember, a ki a korbeli kultúra magaslatán áll, az ő kedélyében érez, s a mely korunknak jellemző alaphangját képezi, — politikai és vallás különbség nélkül. Mindegyik érez bizonyos dühös nyugtalanságot, a melynek ezerféle közelfekvő esetleges, de mindig helytelen okot tulajdonít s a mely arra indítja, hogy a társadalmi együttélésnek minden jelenségét keserű kritikával felfogja, irgalmatlanul gáncsolja sőt elitélje. Ezen nyugtalanságot, ezen tűrhetetlenséget, a melyre minden külső benyomás izgatólag hat, idegességnek mondjuk és scepticismusnak is nevezzük, noha a baj maga csak egy, s ugyanaz. S ezen baj nyilvánul az emberi szellem minden jelenségében. Az irodalom és művészet, a bölcsészet és positív tudománya politika és közgazdagság, sőt még szépirodalom is mind ettől vannak megfertőzve, végéé tüzes hévvel szűz beszédét, a Halál. Az élet gúnyos mosolylyal int nekik, bujdítja az embereket. És az emberek? S a millió emberek ajkáról nem hangzik fel egyetlen »Isten hozott* sem. Félelem fu ki az arczukra, mig testükön borzadály futt végig. Bujdosva, kerülgetve térnek ki a Halál útjából. A börtönök lakói futva menekülnek piszkos odúikba vissza. Még az elitélt ia,az apagyilkos, az örökké elzárt rab. S a siri csendben nincs egy árva jaj ■zó. A fájdalomtól, a kíntól szenvedett nyomorultak, az élő halottak vánszorogva, vonszólva húzzák nyomorult testüket, szinte futnak béna lábaikkal vissza a siralomházba, a kórházba. A bolondok, az eszelősek őrülten rohannak s zárják magukra czelláik ajtaját. Az Élet nevetve, büszkén a győzelem boldogságától kicsattanó arczczal fordul most elgondolkozva a csontvázzá meredt Halálhoz. Nézd ! Lásdt és kezeivel a megfutamodott szájhősökre, az emberekre mutat. Marczali, 1005. deczember hó 2-án Karádi Emil Ez a mi korunknak egyik jellemző vonása. Szomorú állapot ez igaz; lehet is búsulni miatta, de létezését eltagadni nem lehet. Cselkó József: Egyről-másról. Elmúlt vízkereszt ! Szabad minden embernek kissé megkerdülni. Most más az államrend ! Karneval herczeg vette uralkodása alá az egész művelt világot. Legfontosabb cselekedete az, hogy mindenki megkapta az általános titkos és nyilvános szavazati jogot. Ordíthat mindenki bortól hevült jó kedvében, no meg titkosan is suttoghat imádottja füleibe, édes, csábító szavakat. Nincs is ilyen jó uralkodó az egész világon több, mint Karneval herczeg. Kormánya még kitünőbbü Pénzügyminisztere mozgósítja hívei bugyellárisából, — kivált ha azok leányos apák, — még az utolsó koronát is. Ő nem érzi az ex lex hatalmát, nem obstruál nála senki, hanem fizet mindenki, mint a böles, közlekedésügyi és földmivelési minisztere, — a fekete czigány prímás, literáll neki annyi hívet, amennyi csak kell, és dolgoztat velük, verejtékes munkát, majd nem szakadásig. A hadügyminisztereinek sincs nyugta Annyi fejbeverést rendez, amennyi ő felsége mulattatására csak szükséges, úgy hogy uralkodása leteltével, ad dolgot a prózaibíróságoknak eleget, a hátramaradt ■ok folytonossági hiány. Kereskedelmi minisztere, az alattvaló híveket ellátja bolti hitellel oly mértékben, hogy élelmes boltos, kereskedő legyen, amelyik a jövő farsang beálltáig be tudja hajtatni, az ő felsége tiszteletére áldozott pántlika, meg patyolat árát. Minden minisztere között azonban legügyesebb az oktatásügyi miniszter. Ez beoktatja ugyanis a leányos apákat kellőleg, hogy ha van, ha nincs, de hozományt ígérjenek pazarul ! Mert csak ez esetben juthat leányuk, az üdvözítő házasság rózsa lánczai közé. De viszont beoktatja a házasulandó ifjúságot is arra, hogy: »pénz beszél, kutya ugat.» Pénz, nagy pénz nélkül a leány semmit sem ért Nagyon hitvány portéka. Mert hát másképpen ki fizeti ki a felszaporodott szabó kontót, a fülön föllül érő váltó adósságokat. Meg hát a korcsmáros, házi úr stb. sem várhatnak örök időkig, a koszt és italok árára, valamint a lakbérre. Ezen miniszter bölcs és tapintatos eljárásának köszönhető azután, hogy a farsangoló hívek megmaradnak másik évre is. A leányok önkéntelenül meghiiszik a tüsköt húshagyó kedden, az ifjak pedig inkább elviselik az agglegényi tisztes czímet. Boldog ez az országlás ! Mert ha nem mondhatjuk is, hogy ő felsége kifizeti adósságunkat, de nincs is szüksége főispánokra, ha beverik is a legbuzgóbb hívek fejét, nem főispánokét verznk be. Élvezzük tehát az ex-lixben ezen boldog, de rövid évadot, bolondozzuk ki magunkat kellőleg, hogy végre tanulhassunk meg okosan is gondolkozni. Jó mulatást !! Sapristi. HÍREK. — Lapom, a »Somogyi Újság* 1906. évi január hó 1-ével XIV. évfolyamába lépett ; felkérem tehát mindazokat, akik pártfogásukkal ezen szerény lapot 13 éven keresztül fenttartani segítettek, továbbra se vonják meg tőlem megtisztelő pártfogásukat. A lap előfizetési ára: Egész évre 8 kor. Félévre 4 » Negyedévre 2 » Egyes szám ára 10 fillér. Egyben felkérem azon tisztelt előfizetőimet, akik előfizetési dijjal hátralékban vannak, miszerint azt beküldeni szíveskedjenek. Kaposvár, 1905. évi deczember hó. Tisztelettel: Poór Sándor, a »Somogy. Újság« felelős szerkesztője és kiadó tulajdonosa. — Megszökött toborcz. Csurgóról vesszük a hirt. Szakovics Mihály horvátországi ihetőségü csavargót, valami kihágásért letartóztatott a rendőrség és a csurgói főszolgabiróság fogházába csukatta le. Büntetése kiállása után haza akarták tolonczolni. Azonban alaposan túljárt az eszükön, mert amint reggel kieresztették, hogy egy kis szabadlevegőt szívjon, egy önzetlen pillanatban odább állott. Bár rögtön utána mentek is, kézre keríteni nem tudták. Ennélfogva a csurgói főszolgabiróság elrendelte körözését. Személyleirása a következő: termete közép, arcza kerekded, bajusza pelyhező, haja gesztenyebarna, fogai épek. Beszél horvátul és keveset magyarul. — A bosszú Zóka Peti József szennai lakói veszekedő természetű legény beállított a korcsmába, és ott mindjárt azzal kezdette, hogy minden bővebb magyarázat nélkül kiitta az ott üldögélő Nagy József, ugyancak szennai polgárember poharából ennek borát. Nagy József erre megharagudott, és Zóka Peti Józsefet a korcsmából egyszerűen kidobta. Később azonban ismét bement vissza a korcsma szobába, és akkor meg a szintén ott időző ifjú Puskás Ferencz fejéhez vágott egy boros üveget, minek azután ismét kidobás lett a vége. Ekkor Zóka Peti József lejbe állott és midőn ifjú Puskás Ferencz édes atyjával később kijött a korcsmából, megtámadta őket. Ifjú Puskás Ferenc sem vesztette el bátorságát, és a veszekedő Zókát úgy teremtette földhöz, hogy az alig tudott föltápászkodni, mire ott hagyták őt. Zóka Peti József most már igazán bosszút forralt Puskásék ellen, miért is ismét lesbe állott. Nem soká kellett neki várni, mert az öreg Puskás Ferencz feleségével arra ment. Zóka előugrott leshelyéből és megtámadta Puskás Ferenczet és az öreg embert, valamint feleségét össze vissza verte. A garázda embert följelentették a kaposvári kir. járásbíróságnál, és most a kir. járásbíróság lesz hivatva a bosszúálló ember dühét lecsillapítani.