Somogyi Ujsag, 1906. július-december (13. évfolyam, 29-49. szám)
1906-07-18 / 29. szám
A mi jelszavunk. Bármikor s akármerre is tekintünk vizsgáló szemünkkel a minket környező természetben megfigyelvén az ő tüneményeit és jelenségeit, folytonos változásokat észlelünk benne, amelyek állandó és határozott szabályok szerint történnek. A mindent megderesítő és megölő tél után tavaszkor ismét föléled az egész természet s uj életre ébred, hogy bőséges termést hozzon nyáron megtermékenyedve a nap üdítő sugarai által! Őszkor ismét lankadnak erői, mig végre kemény téli álomba merül És ha a nap virradat földünk egyik felét bevilágítja, a másik fele az éj homályába borul; ha pedig az egyikben nyári idő uralkodik , téli ruhába öltözködik a másik. Ugyan van-e valaki, aki elég merész volna ahhoz, hogy a természet ezen örök törvényeit megváltoztatni akarná ? Azt az embert balgának, sőt őrültnek mondaná mindenki! A természet ezen tüneményeinek okait és okozatait kutatni, azoknak törvényeit vizsgálni, nem lehetetlen ugyan az emberi szellemnek, de kikutatván azokat, csak csodálnunk bámulnunk kell azon nagy bölcseséget, amelylyel minden amit csak a természetben látunk a legtökéletesebb módon el van rendezve. És amit az ember e tekintetben kikutatott azt mind csak szellemével kutatta ki. A test csak mint a lélek hüvelye, szekrénye segítette őt ezen munkában, mert ez önmagában véve csak a természet számtalan teremtményeinek egyike; de a lelket a mindenható lehelte bele a testbe , és azon útra vezette a lélekkel megajándékozott embert, amely úton haladva nemcsak urává lett a természetnek, hanem fölemelkedett még a földfölötti magasokba is. Valamint a természetben úgy az emberi életben és a nemzetek fejlődésében is folytonos változás nyilvánul; az egyes embernél a bölcsőtől a szívig, a nemzeteknél pedig nemzedékről-nemzedékre. Minden előrehaladottabb korú ember tudja saját tapasztalásából, hogy az életében miképpen váltakoztak a derült boldog napok a gond teljes, borús, sőt gyászos időkkel; amazokra boldog,örömérzettel emlékszik vissza; s viszont a bajokra és csapásokra való visszaemlékezés keserű búval és fájdalommal dúlja föl szivetlelkét. Mily küzdelmeket kell kiállania, mily keserű tapasztalatokat át kell élnie sok embernek, míg végre azon pályára térhet, a melyen sikerrel haladhat a kitűzött cél felé! Hány ezer millió ember leszállt a feledékenység homályába; oly emberek, akik részint kényelmük, részint pedig magasabb törekvések s eszmék hiánya folytán alig végeztek valamit önmagukért, keveset másokért és semmit a közjóért! holott örök emlékben és dicsőségben élnek és élni fognak azok, akik leküzdvén a legnagyobb nehézségeket és keresztül menvén a legnagyobb viszontagságokon, nem rendültek meg; nem férfiasan, elszántan kutattak azon pályán, amelyet számukra tűzött ki az ő hivatásuk. Ámbár igen különbözők az emberi élet céljai a mindennapi szükségletek biztosítására , mégis az összes emberiség számára különbség nélkül ki van tűzve egy legfőbb cél, amelynek elérésére kell törekednie; ez pedig a műveltség és erkölcsösség; és e tekintetben annál nagyobb követelések szabhatók azokra, akiknek megengedte a jó mással, mert mód sohasem látni őket együtt. De mi történhetett köztük ? Miért haragudnak egymásra? Ez a kérdés ott égett a kisvárosiak ajkán. Ezt megtudni, kikutatni volt most a lét és nem lét kérdése. És megindultak minden irányban az aknamunkák. A jó öreg Józsi bácsi, Bárdos inasa nem tudta elgondolni miért oly nagyon szívesek most egyszerre hozzá a kisasszonykák és tekintetes asszonyok ? Hiszen máskor is azok voltak, nem mondom — dünnyögte magában. Nem akarván egy szemernyit sem értékéből elengedni. De bizony a hű inas nem állt kötélnek, nem lehetett abból egy árva szót sem kivenni pláne mikor az egyik kisasszonyka kimutatta a foga fehérét és az öreg inas megtudta, hogy honnan fúj a szél__ Abból ugyan nem esztek kisasszonykák — fejezte ki magát amúgy magyarosan, de persze nem a szemükbe mondta. Mert az öreg Józsi bácsi tudta azért mi a tisztesség, s róla bizony szó ne essék. Bárdos bizony nem csalódott, mikor megbizott a kis Erzsiké diserétiájában, hogy az nem kürtöli világgá a mi köztük történt. E felől egész nyugodt volt. De az is lehetett, mert Erzsiké még édes anyjának sem T? ILA (J.A. • 4» Összetört, szivek. — A «Somogyi Újság« eredeti tárcája. — Irta: KARÁDI EMIL. (Folytatás.) II. Attól a bizonyos naptól kezdve, a melyben a levelet kapta, Bárdost nem lehetett sehol nyilvános helyen látni. Hivatalán kivül, nem járt sehová. Mint a kis városka jeunesse dorée egyik oszlopos tagja azelőtt pedig megfordult mindenütt. Úgyszólván nem múlhatott el nélküle mulattság, lawn-tennisz, croquetparthie. Annál feltűnőbb volt tehát most távol maradása. Kis városban pedig az ilyennek hamar hire fut. A hir pedig olyan, mint a lavina tovább futásában folyton nő, míg végre akkora lesz, hogy már maga alá temeti az illetőt. Tényleg azt is rebesgették már, — különféle verziók jártak — hogy meghalt. De mit törődött Bárdos, akármit is beszélnek felőle. Rá nézve megszűnt a külvilág létezni az Ő világa pedig csak összetörött szívéből állt. Abban pedig fájdalomnál egyébbnek nem jutott hely. Sokszor még annak is kicsinynek bizonyult. De tűrte sorsát megadással, hisz sokáig már úgysem tart — vigasztalá magát szegény Bárdos. S ilyenkor, mintha máris valami túlvilági fény előre küldte volna halvány sugarát, mert szelíd megnyugvás ült ki arcára. Régi hű inasa előtt mindig ki tudta magát valami ártatlan hazugsággal menteni, ha az előhozta, hogy miért húzódott vissza a társaságtól s miért nem jár legalább színházba ? Legtöbbször rosszullétről panaszkodott, de a jó öreg inas nem hagyta magát félrevezetni. Tudta ő, hogy gazdájának hol fáj, de a sok csinos színésznő közül nem tudta, hogy melyik az. Mindig mondta ő, hogy nem jó vége lesz annak a dolognak. De hiszen majd a végére járok, én a dolognak és . . . — harapta el a szót az öreg inas, hogy gazdája meg ne hallja fenn hangon való gondolkozását. Hogy aztán egy hét is elmúlt már és Bárdost a színházban mégsem lehetett látni, holott bérlete volt, ez kezdett határozottan gyanús lenni az ismerősök előtt. És megindult az a bizonyos hírlavina ebben az irányban. Hovatovább már kezdett az igazság felé közeledni. De csak közeledni a mennyiben abban megegyeztek a mamák és lányok véleményei, hogy Bárdoss és Cordován Erzsike, a színtársulat ennivaló édes kis naivája alighanem haragban vannak egy Kaposvár, lant.. julius 16. za. szám. Felelős szerkesztő és kiadó: Ipvór Sándor ------- Kaposvár,------Irányi Dániel-utca 14. sz. Ide küldendő a lap szellemi részét illető minden közlemény, valamint az előfizetési pénzek, hirdetések és nyíltterek. Bérmentetlen küldeményt nem fogadunk el. Kéziratokat vissza nem adunk. XIV. évfolyam. Előfizetési díj: Egész évre .... 8 kor. Félévre.............. 4 kor. Negyedévre ... 2 kor. Egyes szám ára 20 fill. Megjelenik minden szerdán Telefonszám: 90. MEGYEI ÉS HELYI ÉRDEKŰ VEGYES TARTALMÚ HETILAP. A „KAPOSVÁRI HIVATALNOKOK TÁRSASKÖRE“ HIVATALOS KÖZLÖNYE.