Somogyi Ujsag, 1909. július-november (16. évfolyam, 27-44. szám)

1909-07-07 / 27. szám

. XVII. évfolyam. Kaposvár, 1909. julius 7. 27. szám. Előfizetési díj: Egész évre .... 8 kor. Fél évre..............4 kor. Negyed évre ... 2 kor. Egyes szám ára 20 fillér. Megjelenik minden szerdán. Telefon­szám: 96. Felelős szerkesztő és kiadó Poór Sándor -------- Kaposvár, --------­Irányi Dániel­ utca 14. szám. Ide küldendő a lap szellemi részét illető minden közle­mény, valamint az előfizetési pénzek, hirdetések és nyílt­­terek. Bérmentetlen külde­ményt nem fogadunk el. Kéziratokat vissza nem adunk. MEGYEI ÉS HELYI ÉRDEKŰ VEGYES TARTALMÚ HETILAP. A „KAPOSVÁRI HIVATALNOKOK TÁRSASKÖRE“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Pusztulunk, veszünk.. . (F. É.) A költőben jóstehetség la­kik. Előre érzi azt, mi idők múlásá­val bekövetkezik. Még nyoma sem volt annak a hatalmas szociális küzdelemnek, mely hatásában oly borzasztó igazságokat váltott ki s már a költő látnoki szeme előre szemlélte azt a vészes pusztulást, mely a magyar nemzet testét előbb utóbb elsorvasztja, hogy végered­ményben eltűnjön a világ színpadá­ról, mint hogy eltűntek a góthok, kelták, longobárdok, avagy a ha­talmas Európát hatalma alá nyűgöző hunok. Pusztulunk, veszünk.............éne­kelte a dalnak hivatott jóstehetsége s íme a statisztika, az élő nemzetek eme szigorú s megvesztegethetetlen vizsgálóbirája igazat ad a költőnek, mert megmutatja, hogy a magyar faj nem szaporodik, hogy a magyar pusztul és vész, a szaporodási há­nyad alatta áll, még a jó középsze­rűnek is. A Duna, Tisza közepén, meg a Marosszögén, hol a tiszta, hamisí­­­tatlan magyar faj örvendetes sza­porodását szemlélhettük a múltban, a jelenben elvesztette termőképes­ségét. Nem szülnek a magyar anyák, vagy ha igen, úgy nagyon gyéren, szinte úgy látszik, matematikai pontossággal. Csak egy utód akad a családban, hogy a vagyon több­­felé ne menjen, hogy a földet több részre ne keljen osztani. S ez nem csupán a nehéz megél­hetés egyedüli következménye. Ha van is szerepe benn a létért való küzdelem nehézségének, de jórészt a kis szaporodásnak a kultúra az oka. A kultúra­­ Bárminő hihetetlennek is látszik, de elsőrendű szerepet játszik ebben a kérdésben. A nép, mely újságot nem olvas, mely írni olvasni nem tud, amely a más eszével nem gondolkodik, szaporo­dik, erősödik, növekszik, mint ugar földön a gyom, a dudva. De a műveltség r­­á­mutat arra a nagy küzdelemre, melyet minden egyes földi halandónak, ki nem született nagy vagyonba, végig kell küzdeni, a művelődés reávezeti őket azokra a modorokra, melyek segé­lyével a szaporaság megszüntethető s az újságok, nem csak a politikai újdonságok, nem csak a világban történő szenzációkkal ismertetik meg olvasóközönségünket, hanem azokkal a szerekkel is, melyek segélyével a tülbő gyermekáldásnak útja szeghető. S a nép, mely verejtékes küzde­lemmel robotol a munka nehéz igája alatt tanul az újságokból. Olvassa bnnük, hogy a nagy nemze­tek mind azzal a fenyegető rémmel küzdenek, hogy előbb-utóbb a halálozási szám aránya nagyobb lesz a születési szám arányánál s a népmozgalmi statisztikák, mind arra tanítják, hogy gazdaság, jólét, hatalom csak azokban az országok­ban fejlődhetik, hol a szerzett vagyon nem oszlik sok részre, hol a család egy, de legfeljebb két utóddal rendelkezik. Franciaország, Belgium, Hollandia, Angolország, mind élénk példái a tanoknak, és így ne csudáljuk, ha a félműveit nép e tanoktól félrevezetve, ott kezdi a boldogulás útját, ahi de nagy és gazdag nemzetek már végezik, a családszaporítás korlátozásánál. A magyar nemzet még nem tart A fürdőszezon kellő közepén érkezett meg Berkes Géza, az ottani fiatalembe­rektől teljesen elütő eleganciával. Hódító külseje egy másodperc alatt meghódította az eddig még be nem vett várakat, de úgy látszik, hogy még azokat is, melyek már teljesen kapitulálva látszottak már lenni. A fürdőzenekar javában fújta az el­múlt esztendő slágeres indulóit és kerin­­gőit, mikor Berkes Géza megjelent, hogy hódításainak körútját megkezdje. Általános figyelem vette köröl azonnal. Hatalmas termete, valóban klasszikus szépsége, arca, feltűnő választékos öltö­zete, magától értődőleg felhívta a sétálók figyelmét. Kezeit kertyű­ fedte s ezzel mindjárt magára haragította a fürdőzű fiatalembereket, kik nélkülözték, szerin­­tök nyáron teljesen felesleges és csupán előkelőséget mimelni akaró ruhada­rabot. A hölgyek, kiknek Berkes első percben megnyerte tetszését, más véleményen volta­k s mindenáron megismerkedni sze­rettek volna a fiatalemberrel. De senki sem akadt, aki az új jövevényt ismerte K­é­t élet. Két életet élek. Napestig dolgozom, Ezután az álmok világába járok . . . , álmatlanul heverek ágyamon Kenn hagynak aludni az álmok! Mikor leszáll az alkonyatest sötétje , az égre csillagok milliói jönnek. Ekkor az én megkínzott lelkemnek hatalmas álomszárnyai nőnek. Valahol messze a meseországban Tündérpalotájában lakik egy leány, Mikor leszáll az alkony fátyla Könnyes szemekkel gondol én reám. Sejtő lélekkel kiséri sorsom , hiába szállnak hozzá a dalok! Siratja azt, hogy két világban élek, Siratja, hogy álmok lovagja vagyok. Nenn tudok élni. — Két világban élek! Álmék világába is hiába járok — Valahol messze sir egy leány . . . Maggyilkolják telkemet az álmok. Fodor Benő. A szivkirály. — Nyári história. — Irta: Battyán Hadó. A fürdői élet legmagasabb fokán pezs­gőt már Tassifüreden. A fiatalság már szét volt szedve klikkekre. Mindenkinek megvolt a maga lovagja, sőt már sokan kiválasztottakkal is bírtak, kiket nemcsak a nyár folyamára, hanem az egész életre szándékoltak lefoglalni. Szóval minden haladt a maga meg­szokott útján. Az asszonyok, kik már túl voltak az udvarlóképesség korán, ösz­­szeültek s vagy tereferéltek, vagy kár­tyáztak, vagy pedig mindkettőt csele­­kedték. Az idősebb urak természetesen egész nap a zöld asztal mellett tehénkedtek s miattuk ugyan felfordulhatott volna egész Tassifüred fürdőző közönsége, őket senki sem tudta volna megszokott kártyaaszta­luk mellől kimozdítani. Ekkor s most jön az események ne­továbbja. Megjelent Tassifüred színpadán az izgai férfiú, az ellenállhatatlan, a hó­dító, a szívkirály.

Next