Somogyi Ujsag, 1909. július-november (16. évfolyam, 27-44. szám)
1909-07-07 / 27. szám
. XVII. évfolyam. Kaposvár, 1909. julius 7. 27. szám. Előfizetési díj: Egész évre .... 8 kor. Fél évre..............4 kor. Negyed évre ... 2 kor. Egyes szám ára 20 fillér. Megjelenik minden szerdán. Telefonszám: 96. Felelős szerkesztő és kiadó Poór Sándor -------- Kaposvár, --------Irányi Dániel utca 14. szám. Ide küldendő a lap szellemi részét illető minden közlemény, valamint az előfizetési pénzek, hirdetések és nyíltterek. Bérmentetlen küldeményt nem fogadunk el. Kéziratokat vissza nem adunk. MEGYEI ÉS HELYI ÉRDEKŰ VEGYES TARTALMÚ HETILAP. A „KAPOSVÁRI HIVATALNOKOK TÁRSASKÖRE“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Pusztulunk, veszünk.. . (F. É.) A költőben jóstehetség lakik. Előre érzi azt, mi idők múlásával bekövetkezik. Még nyoma sem volt annak a hatalmas szociális küzdelemnek, mely hatásában oly borzasztó igazságokat váltott ki s már a költő látnoki szeme előre szemlélte azt a vészes pusztulást, mely a magyar nemzet testét előbb utóbb elsorvasztja, hogy végeredményben eltűnjön a világ színpadáról, mint hogy eltűntek a góthok, kelták, longobárdok, avagy a hatalmas Európát hatalma alá nyűgöző hunok. Pusztulunk, veszünk.............énekelte a dalnak hivatott jóstehetsége s íme a statisztika, az élő nemzetek eme szigorú s megvesztegethetetlen vizsgálóbirája igazat ad a költőnek, mert megmutatja, hogy a magyar faj nem szaporodik, hogy a magyar pusztul és vész, a szaporodási hányad alatta áll, még a jó középszerűnek is. A Duna, Tisza közepén, meg a Marosszögén, hol a tiszta, hamisítatlan magyar faj örvendetes szaporodását szemlélhettük a múltban, a jelenben elvesztette termőképességét. Nem szülnek a magyar anyák, vagy ha igen, úgy nagyon gyéren, szinte úgy látszik, matematikai pontossággal. Csak egy utód akad a családban, hogy a vagyon többfelé ne menjen, hogy a földet több részre ne keljen osztani. S ez nem csupán a nehéz megélhetés egyedüli következménye. Ha van is szerepe benn a létért való küzdelem nehézségének, de jórészt a kis szaporodásnak a kultúra az oka. A kultúra Bárminő hihetetlennek is látszik, de elsőrendű szerepet játszik ebben a kérdésben. A nép, mely újságot nem olvas, mely írni olvasni nem tud, amely a más eszével nem gondolkodik, szaporodik, erősödik, növekszik, mint ugar földön a gyom, a dudva. De a műveltség rámutat arra a nagy küzdelemre, melyet minden egyes földi halandónak, ki nem született nagy vagyonba, végig kell küzdeni, a művelődés reávezeti őket azokra a modorokra, melyek segélyével a szaporaság megszüntethető s az újságok, nem csak a politikai újdonságok, nem csak a világban történő szenzációkkal ismertetik meg olvasóközönségünket, hanem azokkal a szerekkel is, melyek segélyével a tülbő gyermekáldásnak útja szeghető. S a nép, mely verejtékes küzdelemmel robotol a munka nehéz igája alatt tanul az újságokból. Olvassa bnnük, hogy a nagy nemzetek mind azzal a fenyegető rémmel küzdenek, hogy előbb-utóbb a halálozási szám aránya nagyobb lesz a születési szám arányánál s a népmozgalmi statisztikák, mind arra tanítják, hogy gazdaság, jólét, hatalom csak azokban az országokban fejlődhetik, hol a szerzett vagyon nem oszlik sok részre, hol a család egy, de legfeljebb két utóddal rendelkezik. Franciaország, Belgium, Hollandia, Angolország, mind élénk példái a tanoknak, és így ne csudáljuk, ha a félműveit nép e tanoktól félrevezetve, ott kezdi a boldogulás útját, ahi de nagy és gazdag nemzetek már végezik, a családszaporítás korlátozásánál. A magyar nemzet még nem tart A fürdőszezon kellő közepén érkezett meg Berkes Géza, az ottani fiatalemberektől teljesen elütő eleganciával. Hódító külseje egy másodperc alatt meghódította az eddig még be nem vett várakat, de úgy látszik, hogy még azokat is, melyek már teljesen kapitulálva látszottak már lenni. A fürdőzenekar javában fújta az elmúlt esztendő slágeres indulóit és keringőit, mikor Berkes Géza megjelent, hogy hódításainak körútját megkezdje. Általános figyelem vette köröl azonnal. Hatalmas termete, valóban klasszikus szépsége, arca, feltűnő választékos öltözete, magától értődőleg felhívta a sétálók figyelmét. Kezeit kertyű fedte s ezzel mindjárt magára haragította a fürdőzű fiatalembereket, kik nélkülözték, szerintök nyáron teljesen felesleges és csupán előkelőséget mimelni akaró ruhadarabot. A hölgyek, kiknek Berkes első percben megnyerte tetszését, más véleményen voltak s mindenáron megismerkedni szerettek volna a fiatalemberrel. De senki sem akadt, aki az új jövevényt ismerte Két élet. Két életet élek. Napestig dolgozom, Ezután az álmok világába járok . . . , álmatlanul heverek ágyamon Kenn hagynak aludni az álmok! Mikor leszáll az alkonyatest sötétje , az égre csillagok milliói jönnek. Ekkor az én megkínzott lelkemnek hatalmas álomszárnyai nőnek. Valahol messze a meseországban Tündérpalotájában lakik egy leány, Mikor leszáll az alkony fátyla Könnyes szemekkel gondol én reám. Sejtő lélekkel kiséri sorsom , hiába szállnak hozzá a dalok! Siratja azt, hogy két világban élek, Siratja, hogy álmok lovagja vagyok. Nenn tudok élni. — Két világban élek! Álmék világába is hiába járok — Valahol messze sir egy leány . . . Maggyilkolják telkemet az álmok. Fodor Benő. A szivkirály. — Nyári história. — Irta: Battyán Hadó. A fürdői élet legmagasabb fokán pezsgőt már Tassifüreden. A fiatalság már szét volt szedve klikkekre. Mindenkinek megvolt a maga lovagja, sőt már sokan kiválasztottakkal is bírtak, kiket nemcsak a nyár folyamára, hanem az egész életre szándékoltak lefoglalni. Szóval minden haladt a maga megszokott útján. Az asszonyok, kik már túl voltak az udvarlóképesség korán, öszszeültek s vagy tereferéltek, vagy kártyáztak, vagy pedig mindkettőt cselekedték. Az idősebb urak természetesen egész nap a zöld asztal mellett tehénkedtek s miattuk ugyan felfordulhatott volna egész Tassifüred fürdőző közönsége, őket senki sem tudta volna megszokott kártyaasztaluk mellől kimozdítani. Ekkor s most jön az események netovábbja. Megjelent Tassifüred színpadán az izgai férfiú, az ellenállhatatlan, a hódító, a szívkirály.