Somogyi Ujsag, 1909. július-november (16. évfolyam, 27-44. szám)
1909-07-07 / 27. szám
d ott. Országa még mindig sajnos konglomerátumát képezi a különféle nemzetiségeknek, kik az idő hosszú során keresztül sem asszimilálódtak a magyarral, sőt nem egy sajnálatos jelét adták a magyar faj iránti ellenséges érzületüknek. Nekünk tehát első és legszentebb feladatunk, ha hazánkban a magyar faj supremátiáját megőrizni akarjuk, hogy Magyarország számban is túlsúlyban legyen. A statisztika azonban szomorúan rácáfol e szent kötelességre, mert azt mutatja, hogy a múltban szapora magyar, ime hátra marad a nemzetiségeknél s igy idők múltával, ha e sajnálatos arány megmaradna, a magyar kissebbsége kerülne a nemzetiségeknél s hovatovább háttérbe szorulna a nemzet s államfentartó szerepében is. Félre tehát a tévtanokkal s vegyük elő jobbik eszünket. Ha létért való küzdelem az utóbbi időben nehezebbre is fordult, gondoljuk meg azt, hogy a hazaszeretet áldozatokat is követel. A kivándorlás amúgy is megtizedeli a munkabíró magyar karokat, ne járuljunk ehhez azzal is, hogy megszorítsuk a család keretét s a matematikának juttasunk szerepet ott, hol a természet a mindenható és parancsoló úr. Ha sok jó magyar fia lesz a hazának, akkor talán a magyaroknak is szebb jövendő int a jövőben, de ha pusztulunk, veszünk, mint ahogy a költő azt megjósolta, akkor nincsen tovább létjogosultságunk, nincs mit várnunk s remélnünk a jövőtől, volna s igybb azonnali ismerkedéset kellett halasztani. Node nem sokáig kellett várniok az ismerkedésre. Még az ebédnél mindenki türelmetlenül fészkelődött. Minden fej Berkes felé mosolygott, de ő nyugodt előkelőséggel étkezett s úgy tett, mintha semmi sem érdekelné a környezetből. Délután a fürdőző fiatalság, mikor a nap heve legmelegebben tűzött a korszalon hűs helyiségeiben keresett menedéket. Ott állott a zongora, minden fürdőhely nélkülözhetetlen közvetítő eszköze. Alig, hogy nagy robajjal betörtetett az ifjúság a zongoraterembe, rövidesen Egyről-másról. Kaposvár város közönsége ismét bebizonyította, hogy nem csak szóval vallja magát magyarnak, de a magyar nemzeti eszmékért hazafias lelkesedése alig ismer határt. Bőven igazolja ezt, a kaposvári ifjúság által rendezett népünnep, lapunk más helyén közölt tiszta jövedelme, amely a hazafias szent célokra alig remélt öszszeget szolgáltatott. Elismeréssel adózunk a rendezőségnek fáradozásaiért és azon nálunk majdnem ritkaság számba menő pontos és lelkiismeretes számadásért, mely igaz, hogy minden becsületes embernek kötelessége, de nálunk nem igen divatozik. Ős nemcsak pontosan számoltak el, de számadásaikat megvizsgáltatva, a vizsgálók bizonyítványával hozták a nagy nyilvánosság elé, így is kellene ezt tenni minden esetben. Akkor nem lennének oly nagy számban a „panama gyanúk“. Nem kellene a szegény, éhező gyermekek fölsegélyezésére begyült összegek miatt, az elszámolni nemnakaró „pénzkezelőktől“, a számadásokat erőszakosan a nyilvánosság segítségül hívásával bekövetelni. Most a megszűnt „Berzsenyi irodalmi társaság" vagyonát kérik számadással tisztázni, a vagyon kezelőitől. Majd a „tanítók házának", minden ellenőrzés nélküli kezeléséről szeretne a közönség tiszta, tájékoztató elszámolást látni. Hiszen mindenki tudja, hogy itt ezrek és ezrek folytak már be, anélkül, hogy a közönség azoknak hol és mikénti ke-Berkes is bejött s helyet foglalt egy zugban bodor füstkarikákat fújva födém féle. A társaság valami új melódián vitatkozott. A szép Rásó Margit váltig erősítgette, hogy a cigányok hamisan húzzák Lehár „Liebeswalter“ keringőjét, a többség ellentmondott neki. Végre Berkes megemberelte magát s miközben udvariasan bemutatkozott, rövidesen végett vetett a vitának azzal, hogy Rásó Margitnak adott igazat, amennyiben ezt kész volt rögtön azzal is igazolni, hogy eljátszotta előttük a kérdéses keringőt, a helyes leiratban szeléséről csak halvány sejtelmű értesítésre is érdemesítve lett volna. Maga a tanítói kar, akiknek eminens érdeke volna a megszámoltatás, félelemből-e, vagy miből nem tudjuk, az ezrekről vezetett és elébük tett iratokból, még arról sem óhajtottak meggyőződni, hogy vajon a „számadás“ fekszik-e előttük, vagy „álmoskönyv.“ Pedig hát az álmoskönyvben benne van ugyan, hogy az „egészséges embernek tudhat enni jó“, de az, hogy a „tanítók háza“ ezreit hol, és miként kezelik? Ezt benne meg nem találtuk. ” Igaz, hogy erre könnyen az is mondható : „Ez a tanítókra tartozik, mert a tanítók házához csak a tanítóknak van köze. Pedig nem egészen úgy van a dolog. Vannak sokan jószívű adakozók, vannak a tanítók családjai eltartása iránt érdeklődő rokonok, jó barátok, akik bizony kiváncsiak, hogy a befolyó ezrekkel mi történik ? Neme „Csáky szalmája“ módjára van kezelve. Mert, hogy a „pénzkezelő“ mellett van-e ellenőrző közeg, gyakorolja-e az kellőleg az ellenőrzést és így anyagi felelősség alá vonható-e vagy sem? Ezt senki sem tudja. Erről Somogyországban szó sincsen. Viszont arról sincsen szó, hogy a „pénzkezelő“ nyújt e elég anyagi garanciát a befolyt és a jövőben is befolyandó ezrek és ezrekre nézve? Mert hát anyagi garancia feltétel kell. Kell bizony. Mi már sokszor láttunk olyant, hogy a becsület dolgában mellét verő, a vagyoni folytonossági hiányban szenvedő nagyság kezein úgy jár a közpénz, mint a cigánytól küldött rák, hogy a levélben Berkes mesterien kezelte a zongorát Ha eddig ismeretlenül is tetszett a hölgyeknek, ezután már egyenesen bolondultak utána. Úgy bele tudta vinni érzelmeit a melódiákba, hogy még cigány is ritkán találja el annyira az alaphangulatot, mint ahogy azt Berkes. Aztán ment egyenesen kiszabott útján. Berkes és mindenütt Berkes. A fürdői élet ettől a perctől fogva, mintha egészen megélénkült volna. Mert Berkes értete a módját, hogy miképen kell az unalmas óráknak elejét venni. Elsőrangú társalgó tehetség volt. Amit előadott, tett légyen az a legbanálisabb hétköznapi história, rögtön érdekes lett, mihelyt azt ő adta V15K095ZKY JÁNOS műkertész KAPOSVÁROTT. Ajánlja dúsan sminlinlMiótás Iván TM oltvány faji minőség01SK0010lf e S? Elvállal uradalmaknál és magánosoknál parkírozásokat, fásításokat és minden a kertészeti szakmába vágó munkálatokat. :.: Csokrok és koszorúg a legszebben és legjutányosabb áron készíttetnek és szállíttatnak. Célja: jó, szolid és olcsó kiszolgálás. A közönség szives megrendeléseit kéri. „SOMOGYI UJLAti“ 1909. julius 7.