Somogyi Ujsag, 1909. július-november (16. évfolyam, 27-44. szám)

1909-07-07 / 27. szám

d­ ott. Országa még mindig sajnos konglomerátumát képezi a különféle nemzetiségeknek, kik az idő hosszú során keresztül sem asszimilálódtak a magyarral, sőt nem egy sajná­latos jelét adták a magyar faj iránti ellenséges érzületüknek. Nekünk tehát első és legszentebb feladatunk, ha hazánkban a magyar faj supremátiáját megőrizni akarjuk, hogy Magyarország számban is túlsúlyban legyen. A statisztika azonban szomorúan rácáfol e szent kötelességre, mert azt mutatja, hogy a múltban szapora magyar, ime hátra marad a nemzetiségeknél s igy idők múltával, ha e sajnála­tos arány megmaradna, a magyar kissebbsége kerülne a nemzetiségek­nél s hovatovább háttérbe szorulna a nemzet s államfentartó szerepé­ben is. Félre tehát a tévtanokkal s ve­gyük elő jobbik eszünket. Ha létért való küzdelem az utóbbi időben nehezebbre is fordult, gondoljuk meg azt, hogy a hazaszeretet ál­dozatokat is követel. A kivándorlás amúgy is megtizedeli a munkabíró magyar karokat, ne járuljunk ehhez azzal is, hogy megszorítsuk a család keretét s a matematikának juttasunk szerepet ott, hol a természet a mindenható és parancsoló úr. Ha sok jó magyar fia lesz a hazának, akkor talán a magyarok­nak is szebb jövendő int a jövőben, de ha pusztulunk, veszünk, mint ahogy a költő azt megjósolta, akkor nincsen tovább létjogosultságunk, nincs mit várnunk s remélnünk a jövőtől, volna s igy­bb azonnali ismerkedéset kellett halasztani. Node nem sokáig kellett várniok az ismerkedésre. Még az ebédnél mindenki türelmetlenül fészkelődött. Minden fej Berkes felé mosolygott, de ő nyugodt előkelőséggel étkezett s úgy tett, mintha semmi sem érdekelné a környezetből. Délután a fürdőző fiatalság, mikor a nap heve legmelegebben tűzött a kor­­szalon hűs helyiségeiben keresett mene­déket. Ott állott a zongora, minden für­dőhely nélkülözhetetlen közvetítő esz­köze. Alig, hogy nagy robajjal betörtetett az ifjúság a zongoraterembe, rövidesen Egyről-másról. Kaposvár város közönsége ismét bebi­zonyította, hogy nem csak szóval vallja magát magyarnak, de a magyar nemzeti eszmékért hazafias lelkesedése alig ismer határt. Bőven igazolja ezt, a kaposvári ifjúság által rendezett népünnep, lapunk más helyén közölt tiszta jövedelme,­­ amely a hazafias szent célokra alig remélt ösz­­szeget szolgáltatott. Elismeréssel adózunk a rendezőségnek fáradozásaiért és azon nálunk majdnem ritkaság számba menő pontos és lelkiis­meretes számadásért, mely igaz, hogy minden becsületes embernek kötelessége, de nálunk nem igen divatozik. Ős nemcsak pontosan számoltak el, de számadásaikat megvizsgáltatva, a vizsgá­lók bizonyítványával hozták a nagy nyil­vánosság elé, így is kellene ezt tenni minden eset­ben. Akkor nem lennének oly nagy szám­ban a „panama gyanúk“. Nem kellene a szegény, éhező gyerme­kek fölsegélyezésére begyült összegek miatt, az elszámolni nemnakaró „pénzke­zelőktől“, a számadásokat erőszakosan a nyilvánosság segítségül hívásával be­­követelni. Most a megszűnt „Berzsenyi irodalmi társaság" vagyonát kérik számadással tisztázni, a vagyon kezelőitől. Majd a „tanítók házának", minden el­lenőrzés nélküli kezeléséről szeretne a közönség tiszta,­­ tájékoztató elszámolást látni. Hiszen mindenki tudja, hogy itt ezrek és ezrek folytak már be, anélkül, hogy a közönség azoknak hol és mikénti ke-Berkes is bejött s helyet foglalt egy zugban bodor füstkarikákat fújva födém féle. A társaság valami új melódián vitat­kozott. A szép Rásó Margit váltig erősítgette, hogy a cigányok hamisan húzzák Lehár „Liebeswalter“ keringőjét, a többség el­lentmondott neki. Végre Berkes megemberelte magát s miközben udvariasan bemutatkozott, rö­videsen végett vetett a vitának azzal, hogy Rásó Margitnak adott igazat, a­mennyiben ezt kész volt rögtön azzal is igazolni, hogy eljátszotta előttük a kér­déses keringőt, a helyes leiratban s­zeléséről csak halvány sejtelmű értesítésre is érdemesítve lett volna. Maga a tanítói kar, akiknek eminens érdeke volna a m­egszámoltatás, félelem­ből-e, vagy miből nem tudjuk, az ezrek­ről vezetett és elébük tett iratokból, még arról sem óhajtottak meggyőződni, hogy vajon a „számadás“ fekszik-e előttük, vagy „álmoskönyv.“ Pedig hát az ál­moskönyvben benne van ugyan, hogy az „egészséges embernek tudha­t enni jó“, de az, hogy a „tanítók háza“ ezreit hol, és miként kezelik? Ezt benne meg nem találtuk. ” Igaz, hogy erre könnyen az is mond­ható : „Ez a tanítókra tartozik, mert a taní­­tók házához csak a tanítóknak van köze. Pedig nem egészen úgy van a dolog. Vannak sokan jószívű adakozók, van­nak a tanítók családjai eltartása iránt érdeklődő rokonok, jó barátok, akik bi­zony kiváncsiak, hogy a befolyó ezrekkel mi történik ? Nem­e „Csáky szalmája“ módjára van kezelve. Mert, hogy a „pénzkezelő“ mellett van-e ellenőrző közeg, gyakorolja-e az kellőleg az ellenőrzést és így anyagi felelősség alá vonható-e vagy sem? Ezt senki sem tudja. Erről Somogyországban szó sincsen. Viszont arról sincsen szó, hogy a „pénzkezelő“ nyújt e elég anyagi garan­ciát a befolyt és a jövőben is befolyandó ezrek és ezrekre nézve? Mert hát anyagi garancia feltétel kell. Kell bizony. Mi már sokszor láttunk olyant, hogy a becsület dolgában mellét verő, a vagyoni folytonossági hiányban szenvedő nagy­­ság kezein úgy jár a közpénz, mint a cigánytól küldött rák, hogy a levélben Berkes mesterien kezelte a zongorát Ha eddig ismeretlenül is tetszett a höl­gyeknek, ezután már egyenesen bolon­dultak utána. Úgy bele tudta vinni érzel­meit a melódiákba, hogy még cigány is ritkán találja el annyira az alaphangula­tot, mint ahogy azt Berkes. Aztán ment egyenesen kiszabott útján. Berkes és mindenütt Berkes. A fürdői élet ettől a perctől fogva, mintha egészen megélénkült volna. Mert Berkes értete a módját, hogy miképen kell az unalmas óráknak elejét venni. Elsőrangú társalgó tehetség volt. Amit előadott, tett légyen az a legbanálisabb hétköznapi história, rögtön érdekes lett, mihelyt azt ő adta V15K095ZKY JÁNOS műkertész KAPOSVÁROTT. Ajánlja dúsan sminlinlMiótás Iván TM oltvány faji minősé­g01SK0­010lf e S? Elvállal uradalmaknál és magánosoknál parkírozásokat, fásításokat és minden a kertészeti szakmába vágó munkálatokat. :.: Csokrok és koszorúg a legszebben és leg­jutányosabb áron készíttetnek és szállíttatnak. Célja: jó, szolid és olcsó kiszolgálás. A közönség szives megrendeléseit kéri. „SOMOGYI UJLAti“ 1909. julius 7.

Next