Somogyvármegye, 1905. június (1. évfolyam, 1-23. szám)

1905-06-01 / 1. szám

1905. június 1. állunk, segítjük, előreviszszük azt, ha ellenben károsnak, veszélyesnek látjuk: barátságra, összetartozóságra való tekintet nélkül útjába állunk s megküzdünk vele. Pajzsunk: a közjó odaadó szeretete. Ezt viszszük magunkkal a küzdelembe s ráírjuk a jelszót:Vagy ezzel, vagy ezen!’ A darabantok. A képviselőház számvizsgáló bizottsága ma délelőtt 9 órakor Meczner Béla elnöklete alatt tartott ülésében megvizsgálta a ház számadásait és pénztárát és azt kezelés szempontjából rendben lévőnek találta. Kifogást emelt azonban azon összegek ellen, melyeket Perczel volt elnök az úgynevezett darabantok félfogadására, ruházatára és fizetésére költségvetési fedezet nélkül utalványozott. Ezekre nézve a bizottság Perczel Dezső vagyoni felelősségének kimondását javasolja a háznak Vermes Zoltán biz.tag különvéleményével szemben, aki a bizottságnak ehhez való jogát a házszabályokban nem találja. A técsői mandátum. Keglevich István gróf halálával nincs képviselője Técső városának. A függetlenségi párt, úgy értesültünk, Mezei Ernőt, a kiváló publicistát lépteti fel, aki már volt is jelölt a kerületben. A szabadelvű párt is állít jelöltet. Kudarc. Kaposvár, máj. 31. A darabantkapitány ura parancsára leszállott a trón magasságából a nép jobbjai közé. Utasítva volt. Kötözött kézzel jött. Nem álltak vele szóba. Mi ez ? Annyira csalatkozott volna Bécs a cigánykaravánban, hogy nem akad már jelentősebb ember, aki rangért, jó fizetésért, hatalomért helyet vállaljon a hivatalnok-kabinetben? Hát csakugyan úgy kellene már ezután bánni ezzel a gerinctelen, fajjal, mint valóságos államalkotó nemzettel? Hihetetlen! A bécsi uraknak ez nem megy a fejébe. Minket pedig határtalan büszkeséggel tölt el és a jövőbe vetett bizodalmunkat megdönthetetlen hitté erősiti. Igenis. Vagyunk. És pedig vagyunk azok a mesebeli magyarok, akik mellükre ütve büszkén kacagják szemébe a hatalomnak: én is a magyar szent korona atomja vagyok! Söprik már az alkotmány utcáját. Egyenkint tisztulnak meg a kövek, melyek a nemzeti eszme diadalszekerét hordozni vannak hivatva; de mindannyi sziklává nő, ha rajtuk a nemzeti jogok ellen idegen szóra masírozó ezredek ágyúit akarnák fölvontatni! Hogy meg voltunk ijedve! Fehérváry jön! Isten tudja mi lesz! Kudarc lett belőle, mert oly hatalmas erőre kapott a magyar nemzeti érzés, oly győzedelmes csatát vívott a honfiúi szívekben a hazáért való rajongás az egyéni érdekeket szem előtt tartó önzéssel, hogy nincs ma már jelentősebb ember, aki törvénytelen, alkotmányellenes, vagy az alkotmányt csak veszélyeztető szerepre is vállalkoznék. Nem tudjuk, mit akart a darabantkapitány, s lehet, hogy semmi rosszat. De azt mindenki tudta, akivel beszélt, hogy a nemzeti jogok elismerése terén tőle semmit sem várhatunk. Mert sem a táborszernagy, sem a darabantkapitány nem alkalmas önálló egyéniség arra, hogy az egymással szembe helyezkedett törvényhozószervek — király és nemzet — között elfogulatlan közvetítő legyen. Neki a nemzet nem parancsol, holott, mint jó katona, ura és királya előtt még véleményt sem mondhat. Ő csak parancsot hajthat végre. Ezért nem kapott embert, holott lámpával is keresett. Elmúlt. Ezt a veszedelmet oly fölségesen hárította el magáról a nemzet, hogy szeretnék, ha ideiktathatnák azoknak a neveit, akiknek becsületességén és hazaszeretetén a hivatalnokminisztérium terve hajótörést szenvedett. Hogy mi következik ezután? Hát ismét a kísérletek. Elfacsarodik a jó magyar ember szíve. S elgondolkodik a gondolkozó. Az év eleje óta kísérleteznek. Kétség támad a szívünkben : van-e valami komolyság ezekben a kísérletekben? Az a látszat, hogy mindez csak azért történik, hogy az idő múljék. Idő múltával majd lelohad a magyar lelkesedés jól ismert szalmalángja; megunja a jó magyar a sok huzavonát; a nép majd látja, hogy hiába adta a hatalmat az országgyűlés kezébe. Mindez aztán oda fog vezetni, — idők múltával — hogy a jó magyar majd — enged és büszkélkedik abban a tudatban, hogy ő volt az —okosabb. Politikának jó; hazafiságnak — bécsi. Igaz, hogy minden nagy eszmének sorvadása a hosszas vajúdás, a sokat emlegetés, a megszokás. Ámde ennek a politikának is az a hibája van, ami minden bécsi kigondolásnak: a magyar alaptermészetet nem ismerik. Lehet, hogy elsenyved a tűz, lehet, hogy alábbhagy a lelkesedés, de kenyértörés idején a régi dicsőségért, a nemzeti eszméért oly állhatatosan rajongó magyarban gyerekjáték a szunnyadó parazsat lángra lobbantani, a pislogó lelkesedést egetverővé megnövelni. Evvel a bizodalommal nézzük a megmegújuló kísérleteket s ezek kudarcait. Nálunk minden gyermek az ősi dicsőség, az igaz magyarság szüntelen emlegetése között nő föl. A kisfiú már büszkén üt a mellére, mikor azt mondja: magyar vagyok! »SOMOGYVÁRMEGYE« . Ez a faji jelleg az, ami megóvja lelkesedésünket az elsenyvedéstől. Várjuk tehát az újabb kísérleteket, de biztosan hiszszük, hogy a nemzet követeléseinek teljesítése nélkül minden újabb próbálkozásnak ugyanaz lesz a vége: a kudarc. A képviselőház ülése. — Saját tudósítónk távirati jelentése.Budapest, 1905. május 21 -ére_ Elnök: Justh Gyula az ülést megnyitja. Pozsgay Miklós jegyző : Felolvassa a múlt ülés jegyzőkönyvét, melyet minden hozzászólás nélkül hitelesítenek. Elnök : Az irományok előterjesztése után engedelmet kér arra, hogy a técsői kerületben a választás kiírása iránt intézkedhessél A Ház hozzájárul. Mezőssy Béla, akit a VII. bíráló bizottság Radisich Jenő mandátumának vizsgálásával megbízott, leteszi az esküt. Laehne Hugó: Beterjeszti a számvizsgáló bizottság jelentését. Következik az autonóm vámtarifáról szóló indítvány tárgyalása. Polónyi Géza: Itt van egy felirat, melyet a képviselőház nagy többsége elfogadott és ez kifejti a magyar nemzet álláspontját, mely a vámelkülönítés alapján áll. És ennek daczára a hadügyminiszter, ki ezzel szemben állást foglal és a többség politikájáról azt mondja, hogy az veszélyes és szerencsétlen politika. (Éljenzés és taps a baloldalon.) Kijelenti, hogy egyoldalú elfogultság lenne azt vallani, hogy a különválásnak csak az agrárérdeket kell megvédenie. A különválás a nemzet, mint közgazdasági egyénnek mindenoldalú érdekeit védi meg. (Helyeslés.) Kétségtelen, hogy első feladatunk Magyarország őstermeléssel foglalkozó népének jobb sorsra vezetése. De a vámelkülönítés feladata az is, hogy az ipart és kereskedelmet fellendítse. Szerencsétlen dolog hirdetni, hogy egy ország csak vámszövetséggel, közös bankokkal boldogul. De hiszen a vámközösség nem is természetes dolog. A rendes helyzet az, hogy minden ország gazdasági élete független legyen. A vámszerződés különleges állapot. Itt tehát politikai okok is közrejátszanak a vámközösség védelménél. Az utóbbi időkben gyakran felhangzott az az érv, hogy a vámelkülönítés egyik akadálya a fejedelmi akarat. Ez is hamis érvnek bizonyult, ennek cáfolatát is volt alkalmunk hallani. Sajnálatos jelenségy tehát, ha ennek dacára akad miniszter, aki a többséggel szemben szerencsétlen törekvésnek bélyegezte a vámelkülönítési politikát. Szól a horvátok állásfoglalásáról. Felemlíti, hogy a zágrábi kereskedelmi kamara olyan állást foglalt el, hogy ragaszkodik a közös vámterülethez, de ha az elkülönítés bekövetkezik, a horvátok is jogot tartanának a vámelkülönítésre. Szakasztott olyan állásfoglalás, mint a nyelvkérdésben. (Derültség a baloldalon). Kimutatja, hogy a horvátoknak semmiféle létező törvény nem biztosítja azt a jogot, hogy ebbe a kérdésbe beleavatkozzanak. A miniszter beszédéből arra következtet, hogy Kossuth Ferenc indítványát el nem olvasta. Mert ha elolvasta volna, megtudta volna, hogy az csak egy általános autonóm vámtarifa megalkotását célozza. Azt pedig Hieronymi miniszter szak- RUiUnril n IU ATU fi ■ PV GRUJAflNN-nál $zem be tavaszi és nyári piperere-czikkeit, mivel ott •VI is U L Pi Ult AI nllLu I a legelegánsabb bkusok, napernyők, erek, keztyük, harisnyák a legszolidabb szabott árak mellett kaphatók. Mérték szerinti megrendelések pontosan készíttetnek. KÜLÖNLEGESSÉGI ÁRUHÁZ Magyar gyártmányú szepességi vászon és damasz-áru igen előnyös árban. Kaposvár, Fő utcza 29.