Somogyvármegye, 1905. július-szeptember (1. évfolyam, 24-100. szám)

1905-09-13 / 85. szám

■1905. szeptember 13. »SOMOGY VÁR­MEGYE« gyakorlás fontossága felől fölvilágosítani, benne az iránt érdeklődést kelteni és meg­győzni, hogy az sem salak, sem óraszapo­­rító teher, hanem nélkülözhetlen nevelési eszköz, egyik leghatalmasabb tényező a társadalom, az anyák leghőbb vágyának megvalósítására, hogy szeretteik szép, déli termetű, ügyes, az elsők egyike lehessenek, úgy annyira, hogyha a testgyakorlás neve­lési eszköznek nem lett volna behozva, maguknak a szülőknek gyermekeik érdeké­ben kellene követelniök, mert gyermekeik a nagy világversenyen csak ennek tudásá­val érvényesülhetnek emberileg teljes tökéllyel. Közoktatási kormányunk s az iskola az ügy érdekében mindent elkövet­nek, bár lassan, de folytonosan fejlesztik, jövőre a középiskolákban már heti három órában gyakorolják a lelket vidámító és testedző angol játékokat. A társadalom, a magyar anyák gyermekeiket ne féltsék attól, ellenkezőleg, az iskolát lelkesen támogassák nemes törekvésében, mert az legszebb álmaik valósulását segítik elő: gyermekeik tökéletesedését. H. I. Becsületrablók. Panama a betegsegélyző-pénztárnál. — Saját tudósítónktól. — Kaposvár, szeptember 12. A becsülettel úgy vagyunk, mint az egészséggel, csak akkor ismerjük meg nagy értékét, amikor már nincs, amikor már nem makulátlan, amikor már fogyóban van. A becsületet mindig csak a becstelenség glo­­rifikálja naggyá, fényessé, ragyogóvá, mert amíg tiszta és érintetlen, vakok az emberek, de ha folt esett rajta, menten lángba csap morális érzésünk és fölébredt lelkiismere­tünk vad fanatizmussal ordítja a »feszítsd meg«-et. A becsület fogalma alapjában negatív dolog. Pozitív értékét mindig a melléje állított becstelenség határozza meg. A becsületesség, mivel nem érdem az, soha kellő méltánylásban nem részesül, de erkölcsi halott, a társadalom kitaszított, megvetett, utált páriája az, kiről kisül, hogy nem becsületes. Létünk fundamentuma, boldogulásunk egyedüli útja, akaratunk bálványa mindig becsületünk. Ha ez a fundamentum lesüpped, ha ez a támasz meginog, ha ez a bálvány kettétörik, össze­omlik, úgy az ember teljesen értékét veszti s nincs útja többé vissza a társadalomba. A becstelenségért nincs vezeklés, bűn­­bánat, a törvény kiszabott ítéletének végre­hajtása nem ad föloldást, mert a törvény ítéleténél sokkal sujtóbb, sokkal keserűbb, sokkal égetőbb és meggyalázóbb az embe­rek megvetése, a kiközösítés a társada­lomból. Ha városunk nem is dicsekedhetett eddig valami csodaszép, harmonikus társa­dalmi élettel, egytől mentek voltunk: a becsületrablóktól, az erkölcsi orgyilkosoktól. De csak voltunk. A tegnapi nap azonban meghozta nálunk a maga förtelmes szenzá­cióját. Van a mi városunkban egy titokban­­ működő szövetség, amely azt tűzte maga elé célul, hogyha kell tűzzel-vassal, de erkölcsi halottá fog tenni itt egy embert, a kit eddigi múltjáért köztisztelet övedzett. Hajszát indítottak ellene, egyik rágalmat a másik után zúdították feléje s mikor látták, hogy minden erőlködésük kárbaveszett, bukott embereket szereztek ahhoz, hogy ez hányjon feléje szennylávát, mocskot. Arról az erőszakolt, hazug szenzációról beszélünk, amelyet tegnap este egyik helyi lap röpített a közönség közé azzal, hogy panamát fedöztek föl a kaposvári kerületi beteg­segély­ző-pénztárnál, kertelve sikkasztással vádolta Kardos Ignácot, a pénztár titkárát. A szenzációhoz a pénztár egyik elcsapott hivatalnokának, Mihálik Gyulának följelen­tése szolgált alapul. E lap részéről a hajsza nem mai keletű Kardos Ignác ellen. Hogy ott az ellenszenv miből táplálkozik, ezt mi itt nem fogjuk részleteiben tárgyalni. Aggódással tölthet el azonban mindenkit e város falai között az a tény, hogy a tegnapihoz hasonló erkölcsi orgyilkosság epide­­mikus jelleget ölthet nálunk, különösen pedig azért, hogy az ily aljas és piszkos rágalmak terjesztéséhez akad még sajtó, mely egyenesen segédkezet nyújt. Ami ma Kardos Ignáccal megtörtént, az holnap mással történhetik meg. A becsületrablók természete azonos a hiénák undok besk­ali­­tásával. Az e fajta emberek sohsem finnyá­sak, sohsem válogatósak. Perverz gyönyö­rűsége telik az ilyeneknek abban, hogy erkölcsi kíspadra feszíthessenek olyanokat, akik elég vakmerőek az ő határozott kíván­ságuk ellenére élni. Mihalik Gyulát, a kerületi betegse­­gélyző pénztár elcsapott hivatalnokát, napo­kon át megkörnyékezték a becsületrablók, hogy a följelentéshez egy nyilatkozatot csikarhassanak ki tőle. Mihálik néhány napig habozott s nem állt kötélnek. Hogy most mivel bírták arra, hogy Kardos ellen az alaptalan, hazug följelentést megtegye, ez egyelőre még titok, de a vizsgálat során ki fog az is derülni. Mihálik Gyula piszkos és gaz föl­jelentésére ma délután a kir. ügyészség elrendelte a vizsgálatot a kerületi beteg­­segélyző pénztár helyiségében. Révy László dr. kir. alügyész és Jankó Kálmán törvsz. vizsgálóbíró Kocsán Emillel, a somogy­­megyei takarékpénztár főkönyvelőjével, va­lamint Vajda Sándorral, a kaposvári takarék­­pénztár főkönyvelőjével, mint szakértőkkel jelentek meg a betegsegélyző pénztár hivatalában a vizsgálat megejtése végett. A vizsgálat fényesen igazolta, hogy Mihálik följelentése szemenszedett, fut, aljas hazugság. A följelentésnek egyetlen pontját sem igazolta a vizs­gálat, mely délután két órától hat óráig tartott. A becsületrablók pedig ujonghatnak magukban, hogy ime akadt egy megtéve­­lyedett alak, aki beugrott az ő kívánsá­guknak s hogy most a baj Mihálik nyakába­­ szakadt, a háttérben ólálkodók aligha siet­nek a segítségére. Ez a strocmanok sorsa mindig. De az erkölcsi orgyilkosok erkölcs­telen bérencei mindig megérdemlik ezt a sorsot. A gaz módon megvádolt Kardos Ignác Mihálik Gyula ellen hatóság előtti rágalmazás címén megindította a bűnvádi eljárást, hasonlatosképpen a »Somogyi Hírlapi szerkesztője ellen. * Ezzel az üggyel kapcsolatban Mihálik­ Gyula főgimnáziumi tanártól ma következő levelet kaptuk: Tisztelt Szerkesztő Úr! A betegsegélyző pénztár ügyeivel kapcsolatban egy , az enyémmel csaknem azonos hangzású név került a nyilvános­ság elé. Miután ez reám nézve kellemetlen tévedésre nyújtott máris alkalmat, igen kérem, szíveskedjék becses lapjában helyet adni ama közlésnek, hogy én a fenti ügy­ben szereplő Mihálik Gyula úrral nem vagyok azonos s igy természetesen a be­tegsegélyző pénztár dolgaihoz sincs közöm. Kiváló tisztelettel Mihálik Gyula áll. főgimnáziumi tanár, h­írek: Kaposvár, szeptember 12. — Kitüntetés. A király Horti Valér, a késmárki bank-részvénytársaság vezér­­igazgatója és Alsótátrafüred gyógyhely igazgatójának, a fürdőügy terén szerzett érdemei elismeréséül, a koronás arany ér­demkeresztet adományozta. — Kinevezés. A kaposvári pénzügy­­igazgató Vágó László kaposvári lakost a kaposvári m. kir. adóhivatalhoz ideiglenes minőségű díjtalan adóhivatali gyakornokká nevezte ki. — Az iparművészeti kiállítás utolsó hete. Városunk műiparkiállitásának immár utolsó hetében járunk, de az érdek­lődés még mindig nem csökkent. Csak azt tapasztaljuk, hogy az érdeklődés egyoldalú, azaz mindig ugyanazok részéről nyilvánul, míg városunknak egyik igen fontos ténye­zője, maga az iparososztály a legnagyobb közönyt tanúsította. Ezt nem tudjuk mire magyarázni, hacsak a megsértett hiúság kitö­résének nem. Holott föl kellene használniuk az alkalmat, hogy szaktudásukat a művészeti ízlés alapján tovább fejleszthessék és töké­­letes­íthessék . . . Fölhívjuk tehát őket a Kaposvári iparművészeti kiállítás. Megtekintheti: reggel 9-től fél 1-ig és délután fél 3-tól este fél 6 óráig. 3

Next