Somogyvármegye, 1905. október-december (1. évfolyam, 101-161. szám)
1905-10-01 / 101. szám
Kaposvár, 1905. I. évfolyam. 101. szám. Vasárnap, október 1. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kontrássy-utca 4. sz. Oostein-udvar. Interurbán-telefon: 128. szám. 7. Kéziratot nem adunk vissza. ---Felelős szerkesztő: SALGÓ SÁNDOR. Előfizetési árak: Helyben egész évre 16 K, fél évre 8 K, negyed évre 4 K. — Vidéken egész évre 20 K, fél évre 10 K, negyed évre 5 K. ---- Egyes szám ára helyben 6 fillér, vidéken 8 fillér. Fejérváry föltámadása. Kaposvár, szeptember 30. (Mp) Igaz lesz-e ez a föltámadás vagy sem, azt a jelen pillanatban még nem lehet tudni. A legközelebbi órák azonban már meghozzák a választ. Jó előre megállapíthatjuk azonban, hogy a hír veleje mindenesetre igaz. Fejérváry föltámad akkor is, ha esetleg Feketevölgyinek találnák hinni azt az embert, aki most fogja kezébe kapni Magyarország hatalmi gyeplőjét. Fejérváry Magyarországon nyílt abszolutizmus kezdetét jelentette és a másodízben kinevezett Fejérváry vagy bárki más, aki erre a kinevezésre igényt tart, a nyílt abszolutizmus folytatása lesz. Folytatása lesz még akkor is, ha az országgyűlés föloszlatásával keres a népben támaszt, mert csak azért választ, hogy hamis ígéretekkel és pénzzel meghamisítsa a nemzeti akaratot és ha lehet, az alkotmányosság látszatával gyakorolja az abszolút császári akaratot. Ha pedig se népcsalás, se erőszak, se vesztegetés nem használ, amint nem is fog használni és a nemzet a függetlenségi pártnak adja meg az abszolút többséget, akkor a Házat újból és újból föloszlatják és ha végül ezen az úton nem tudják a nemzetet megtörni és nem tudnak célt érni, akkor levetik az álarcot és hazaküldik az országgyűlést, anélkül, hogy újra összehívnák. Az az egy bizonyos, hogy a király sohasem fogja megadni a magyar vezényleti nyelvet, mert ebben a hadsereg kettéosztását látja. Csak a király halála — az ég messzire távoztassa tőlünk ezt a keserű poharat — vagy az osztrák-magyar monarkia összeomlása akár bel-, akár külvillongások során változtathatja meg ezt az elhatározást, melynek föntartásában el fognak menni még a nyílt abszolutizmusig, ha másképpen nem lehet, a fegyveres erőszakig. Ez a lényeg, a többi csak sallang. Ha a koalíció ma kikapcsolja követelései közül a magyar vezényleti nyelvet, képviselői és vezérei rögtön szívesen látott vendégek lesznek a Burgban és elérhetnek ott mindent, amit akarnak. Elérhetik a magyar államiság kidomborítását a külügyekben, elérhetik az önálló vámterület behozatalát a mostani kereskedelmi szerződések lejártával és elérhetik, hogy szabad kezük legyen Magyarország belügyeiben, még katonai téren is elérhetik azt, hogy szigorúbban viszik keresztül a területi rendszert, hogy fakultative beleviszik a magyar nyelvet a katonai bíráskodásba, szóval, hogy megvalósuljon mindaz, amit Apponyi annak idején még mint a szabadelvű párt tagja az ő memorandumában kívánt. Ha azonban a koalíció ragaszkodni fog a vezényleti nyelvhez, akkor egyhamar nem lesz béke, mert a királytól soha, még elvi kijelentést sem lehet kapni a magyar vezényszó mellett. Márpedig a koalíció ragaszkodni fog a magyar vezényleti nyelvhez, mert ezen a ponton épült föl egész nagysága. És erre visszahozzák Bécsből Magyarországra az ötvenes évek nyomorát, mikor csehek és németek sanyargatták az országot és dragonyosok természetben ették meg az úri portákon a megtagadott adót. Az abszolutizmusnak most követ- Arthropoda. (Ultramodern állatmese.) — A .Somogyvármegye eredeti tárcája.— Doktor Fermnika Rula nemcsak nagytekintélyű államférfiu, de a szó nemes értelmében vett filozófus is volt. Az egész kontinensen, de különösen saját hazájában, a legműveltebb államban , Hymenoptera országában (és ezzel megcáfolta a közmondást, hogy senki sem lehet próféta a maga hazájában) mint igazi nagy gondolkodót ismerték, aki nemcsak hitvány teóriákban, de gyakorlatilag is a legnemesebb lélek volt. Élete céljául tűzte ki, hogy saját fajának , az egész rovarságnak ki fogja kutatni a létokát és a végcélját s ha ez sikerül neki, nyugodtan hal meg, mert a következő nemzedék nem lesz kétségben: vájjon érdemes-e élni s ha igen , mi az a nagy, fenségesen magasztos dolog, amiért az egész rovarság létezik, küzd és szenved. Céljának elérésére egy nemes egyesületet szervezett, melynek tagjaiul korának legnagyobb tudósait, művészeit, íróit és egyéb gondolkodóit nyerte meg. Az egyesület címe: »Társadalomtudományi Társaság« lett s közvetlen célja az volt, hogy bizonyos időközben társadalomtudományi, meg más filozófiai vitákat rendezzen. Ezeken a vitákon kiki szabadon nyilváníthatta nézeteit s még az ultraradikális szónokot sem zavarták beszédében, de mindenki az ügyhöz méltó figyelemmel hallgatta az előadást s csak mikor a szónok szavait befejezte, akkor nyilvánulhatott az ellenvélemény. Meg kell jegyeznünk, hogy ez időben a civilizáció óriási magaslatán állottak nemcsak az egész hangyaállam, de az egész Arthropoda bolygó lakói. Még föntállottak ugyan államaik, de már minden országban eltörölték a hadsereget, mert végre azt már belátták, hogy a nagy természet nem azért teremtette őket, hogy egymást öldököljék. Ha az egyes államok között valami félreértés támadt, menten összeült Hága , azaz hogy Bolyban a választott nemzetközi békebíróság és ítélettel tettek igazságot a viszálykodó államok között. Az államok ugyan még a monarcikus formát tartották fönn, de lényegesen redukálták az uralkodó jogait. Legleleményesebb és a civilizációhoz leginkább illő volt, hogy alaptörvényben volt náluk kimondva, hogy a trónt csakis nőnemű lénnyel lehet betölteni ; ez okos dolog volt, mert hiszen az egyeduralom puszta formaiasság volt náluk és az uralkodónak jogai nem igen voltak, legfölebb egy nagy kötelessége: szeretni, kimondhatatlanul szeretni hűséges alattvalóit, akik lojalitással voltak felséges királynőjük iránt, de az ő lojalitásuk igazi, nagy volt és a királynőjük iránt való szerelemben nyilvánult meg. Ha a királynő az ő kötelességét híven teljesítette, akkor a történelem arany lapjaira odaírták a neve elé a »Nagy« cognoment. Ezek a dolgok csak azért említődnek, hogy legalább halavány módon lehessen bevilágítani, mekkora magaslatára jutottak már a civilizációnak az Arthropoda-beliek. De azért tévedés volna azt hinni, hogy a műveltség, a haladás, a humanizmus ekkora magaslatán boldog volt az emb . . ., pardon a rovarság. Bizony, bár a liberalizmus, a szociális eszmék régen túlhaladott álláspont volt már náluk: a rovarok mégsem voltak boldogok, nem volt meg náluk az eszményi élet, melyre ér-